Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-04 / 1. szám
„Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.” Hóangyal !► 6. oldal A kerületi felügyelőknél jártunk ^ Találd meg a helyed! W 11. oldal Sulyok Imre halálára W 14. oldal Az internetes média matematikája Az Evangélikus Élet történetében mérföldkőnek számító idei vízkereszti lapszám címlap-illusztrációja ismeretlen festő alkotása - A napkeleti bölcsek látogatása. (Fent: „amennyit” egy képből 2009 előtt mutathattunk meg.:.) Az Úr kegyelmének esztendeje 2009: Sztehlo-év Sztehlo Gábor, a templom- és parókiaépítő, gyülekezetszervező lelkész, az első magyarországi evangélikus népfőiskola alapítója, közel kétezer üldözött gyermek megmentője, a Gaudiopolis megálmodója és megvalósítója, a fáradhatatlan diakóniai vezető 2009. szeptember 25-én lenne százéves. A Magyarországi Evangélikus Egyház a centenárium alkalmából Sztehlo-évként hirdeti meg a 2009. esztendőt. Isten iránti hálával emlékezünk Sztehlo Gábor sokoldalú, kreatív, tág ölelésű embermentő és -formáló szolgálatára, amely egyházunknak eddig még kellőképpen fel nem tárt értéke és elkötelező öröksége. A jubileumi év során pályázatok, kiadványok, konferenciák, ünnepi rendezvények segítenek közkinccsé tenni Sztehlo Gábor munkásságának ma is aktuális lelkiszellemi hagyatékát. Az év kiemelkedő ünnepeként a tervek szerint szeptember 2s-én Sztehlo-szobor kerül leleplezésre Budapest szívében, a Deák téren. A Sztehlo-emlékmű felállítására közadakozást hirdetünk. Az adományok a Sztehlo Gábor Alapítvány e célra nyitott számlájára fizethetők be: 10102086-14657200-01001007 SWIFT BUDA HUH8. Felhívjuk gyülekezeteinket, hogy lehetőségük szerint kapcsolódjanak be a Sztehlo-év ünneplésébe, amely reménységünk szerint egész egyházunk életét, ezen belül különösen is diakóniai munkánk elkötelezettségét erősítheti és gazdagíthatja. Erre bátorít Szthelo Gábor hitvallása: „A kereszténység nem a dogmák, hanem a szeretet világa. Az élő, eleven, cselekvő szereteté.” Erős vár a mi Istenünk! Budapest-Győr, 2009. január 1. Dr. Fabiny Tamás püspöky Gáncs Péter püspök, Ittzés János elnök-püspök ■ Fabiny Tamás A bibliaolvasó Útmutató által 2009-re kijelölt ige Jézus és a gazdag ifjú találkozásának végén hangzik el. Jól ismert ez az elbeszélés. Egy rokonszenves fiatalember őszinte érdeklődéssel szeretné megtudni az örök életre vezető utat. Elismerésre méltó, hogy az ószövetségi parancsolatokat ifjú korától fogva megtartotta. Még azért is dicséret illeti, hogy tudja, kihez érdemes fordulnia. Jézus - a párhuzamos márki tudósítás szerint - nyilván nem véledenül kedvelte meg ezt az embert. Lelkesedése és ifjúkori tudásszomja mutatkozott meg abban, ahogy odafutott az általa még nem is ismert Mesterhez. Intelligensnek, iskolázottnak látszott. Kellemes volt vele társalogni. Jézus kérges tenyerű tanítványai mellé ta.' .. még jól is jött volna egy ilyen „értelmiségi” Ám a Mester, mint mindig, őszinte volt beszélgetőpartnerével. Nem a számítás vezérelte, és semmiképpen sem taktikázott. Meg kellett mondania neki, a gazdag embernek, hogy egyvalami megakadályozza őt abban, hogy tanítvány legyen. Paradox módon az a fogyatkozása, hogy többlete van. Eddig nyereségesnek hitt vállalkozásáról - vagyis életéről - most azt kell megtudnia, hogy valójában deficites. Sőt mérhetetlenül el van adósodva. Csődközeli állapotba került. E hír hallatán nagyon elszomorodik az ifjú, ám alighanem Jézus is mély sóhajok kíséretében mondja: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.” (Lk 18,25) Az év igéjét akkor érthetjük meg a maga mélységében, ha érzékeljük az azt megelőző jézusi mondatnak, a tevéről és a tű fokáról mondott paradoxonnak a jelentőségét. Bizonyos rabbinikus mondások sok szempontból hasonlítanak ehhez. Egy talmudi rabbi így jellemzi Isten mindenhatóságát: „Nyissátok meg előttem a szíveteket csak annyira, mint egy tű foka, és én olyan szélesre tárom azt, hogy szekerek is keresztülmehetnek rajta.” A hasonlóság ellenére jól látható a különbség: a talmudi mondás a mennyiségi ellentétre épít, ami a maga módján reális is: a résnyire kinyitott ajtót szélesre lehet tárni. Jézus metaforája viszont a vállalkozás lehetetlenségét érzékelteti. Egy másik korabeli zsidó bölcsesség képvilága is Jézus szavaira emlékeztet, ám a fenti rabbinikus szakaszhoz képest már pesszimistább hangszerelésben: „Régen a tanítványok szíve olyan volt, mint egy szélesre nyitott ajtó, ezért a Tóra bölcsessége könnyen bemehetett rajta. Most viszont olyan, mint egy keskeny ajtó, sőt mint egy vékony tű foka.” Jézus szavai azáltal válnak még radikálisabbá, hogy a tevét állítja szembe a tű fokával. A kép egészen abszurd. Hogyan juthatna át ez a nagy testű állat a vékonyka résen? Még belegondolni is nevetséges - vagy inkább szánalmas! Ezek a párhuzamos helyek segíthetik a jézusi „lehetetlen az embereknek” kifejezés mélyebb megértését. ReményikSándor Kegyelem című versének első fele éppen erről szól. Az emberi erőfeszítésnek és lehetőségeknek korlátái vannak. Lehetnek olyan élethelyzetek, amikor hiába a sírás, az átkozódás. Amikor hiába feszíti meg valaki körömszakadtig maradék erejét. Ha az imádság is csupán emberi erőfeszítés, eget ostromló akarat, akkor az sem ér semmit. Versében a költő így foglalja össze a csúfos kudarcot: „[...] a lehetetlenség konok falán / Zúzod véresre koponyád.” Ennél megrendítőbben aligha szemléltethetnénk a jézusi „lehetetlen az embereknek” mondatot. Adja Isten, hogy 2009 mindannyiunk életében az Úr kegyelmének esztendeje legyen! Ismerjük ezt az élethelyzetet. Amikor kábán zúgó fejjel, értetlenkedve vagy éppen lázadozva böngésszük az orvosi diagnózist. Amikor kézbe vesszük az elbocsátásról szóló levelet. Amikor kétségbeesve látjuk, hogy hiába minden emberi próbálkozás, nem tudunk valakit a romlás útjáról letéríteni. Amikor dübörögve hullanak a fagyott rögök a koporsóra. „...lehetetlen az embereknek”- kíméletlen ez a mondat. De figyeljünk csak! Jézus nem zárja itt le a mondatot! Mintha folytatná! Ez csak egy félmondat volt. Milyen kár, hogy a gazdag ifjú már szomorúan és kétségbeesve távozott. Talán mi, akik ma szeretnénk Jézus tanítványai lenni, még meghalljuk a folytatást. Mert a pokoli szavak után mennyei üzenet következik: „Istennek lehetséges”! Ami Bábelben lehetetlen volt, az pünkösdkor lehetséges lett. Amit a kővel lepecsételt sír felé ballagó asszonyok húsvét hajnalban lehetetlennek tartottak, az az angyalok számára lehetséges volt. Magunkat saját hajunknál fogva kihúzni a mocsárból: lehetetlen. De Isten - Luther szavával - mint egy Herkules, kiemelhet minket onnan. Ezotériával és emberi praktikákkal lehetetlen, kuruzslással és ráolvasással lehetetlen, önszuggesztióval és önmegváltással lehetetlen - de felülről kapott segítséggel lehetséges. „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges" Reményik fent idézett versének második fele éppen erről szól: „Akkor megnyílik magától az ég, [•••] Akkor - magától - szűnik a vihar, Akkor - magától - minden elcsitul, Akkor - magától - éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától - friss gyümölcs terem. Ez a magától: ez a Kegyelem.” Láttuk, az ember szükségszerűen véresre zúzza koponyáját „a lehetetlenség konok falán”. Krisztus véres koponyája - és így a megváltás műve - azonban véget vetett a lehetetlenség korszakának, és megnyitotta az isteni lehetőség ajtaját. Ez valóban kegyelem. Adja Isten, hogy 2009 mindannyiunk életében az Úr kegyelmének esztendeje legyen!
