Evangélikus Élet, 2009. január-június (74. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-04 / 1. szám
2 « 2009- január 4. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica ÚJÉV UTÁNI VASÁRNAP - JAK 4,10-17 Útközben Mennyei Atyánk! Az új év első vasárnapja van. Kísérj minket, kérünk, karácsony fényével és melegével. Köszönjük, hogy veled találkozhattunk az ünnepekben. Urunk, szükségünk van „jeles napokra” a sok-sok jeltelen között! Hálásak vagyunk, hogy igazi jeled nem a fényes csillag és a jászol, hanem a Betlehemben megszületett és köztünk növekvő Fiú. Köszönjük, hogy a közelében lehetünk, és a szeretetéből élhetünk. Köszönjük, Urunk, hogy alkalmat adtál a családi és gyülekezeti közösség megélésére. A terített asztalnál rég nem látottakkal találkozhattunk, és veled azokkal is együtt lehettünk, akik nagyon hiányoztak az ünnepünkből. A hétköznapokban tapasztalni fogjuk, hogy nem is olyan könnyű otthon lennünk világodban. Sokan ismerik a menekült lét hányattatásait, megaláztatásait. Sok embernek nincs igazi otthona. Jézusunk, te, aki mindezt megízlelted köztünk, tégy érzékennyé bennünket mások kiszolgáltatottsága iránt. Add, hogy a hiányokat szenvedők a közelünkben mégis megtapasztalhassák menedéket adó szeretetedet! Irgalmadba ajánljuk a jövő miatt szorongó testvéreinket. A munkahelyük elvesztése miatt aggódókat, a nehéz döntés előtt állókat, a kiúttalanságban, szenvedélyek csapdájában vergődőket, a magány miatt szenvedőket, testi-lelki betegségek terhe alatt görnyedőket. Jézusunk, mutass utat, kiutat nekik! Légy te magad úttá és életté számukra a hitben! Imádkozunk hozzád, Urunk, igéd világosságáért, hogy felismerjük akaratodat, vezetésedet egyéni és közösségi életünkben. Gyermeki bizalommal szeretnénk rád hagyatkozni útkereséseinkben, döntéseinkben. Ne engedd, hogy önzőén mások kárára éljünk, és szégyent hozzunk nevedre. Add, hogy a tőled kapott képességeinkkel a te szolgálatodban álljunk. Imádkozunk egész népedért, egyházadért, hogy örömhíreddel élő és örömhíredet hirdető közösség legyen. Hadd bízzunk ott és akkor is halált legyőző, új életet teremtő erődben, ahol és amikor emberileg semmi esély sincs a megújulásra. Hadd épüljön és növekedjen közöttünk országod! Ámen. SEMPER REFORMANDA „Isten mindenható, nemcsak lehetőségei, hanem tettei alapján is korlátlan Úr (ahogy mondtam), hiszen különben nevetséges Isten volna.” M Luther Márton: A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön és Weltler Sándor fordítása) Úton lévő egyház. A napkeleti bölcsek hazaindultak. Csak rövid pillanat lehetett, míg megállhattak a jászolnál, s máris útra keltek. Az Úr parancsa szerint útra kelt József is kis családjával. Ettől a parancstól kezdődően Jézus egész élete vándorlás. De nemcsak Jézusé, hanem mindazoké is, akik Jézus mellett élnek. József hiába állította össze ácsműhelyének következő évi munkatervét - útra kellett kelnie. Családjával ismét végigjárta az ősatyák útját. A tanítványok is otthagyták családjukat: Jézussal együtt bejárták Galilea és Júdea városait. Ma is úton vagyunk. A polgári év fordulója is jelzi vándorlásunk esztendeit. Az utazás feltétele a céltudat. Ha útra kelünk - akár csak szellemi vagy gazdasági értelemben is -, tervet készítünk. Tudnunk kell, honnan indulunk, és hová érkezünk. Felkészülünk akár váratlan helyzetekre is. Egy kamasz mesélte, aki a VII. kerület sötétedés után már veszélyes körzetében lakik, hogy mindig végiggondolja, mit kell tennie, ha hirtelen támadás érné. Egy vőlegényt megkérdeztek, hogy mit tesz, mi szerint dönt, ha kenyérkereső és férji hivatása összeütközésbe kerül. Ő magabiz-Az ének dallama mélyről tör felfelé, és szép ívben száll vissza. A középrész - kis szekvenciájával - lendületesen viszi tovább a dallamot, változatos fordulatot hozva, majd ismét lekerekítve. Az utolsó zenei ív pedig egyszerűen és megnyugtatóan zárja be a versszakot, kerek egésszé téve a dallamot. Szerzője a 17. század második felében komponáló Severus Gastorius (1646-1682); minden valószínűség szerint 1681- ben írta ezt a csodálatos koráit. Öröm énekelni, hiszen egyszerre lendít és bátorít, ugyanakkor a rendezettségnek, a „minden a helyén van” természetességének az élményét is adja. A verset a grobeni születésű Samuel Rodigast berlini gimnáziumigazgató (1649-1708) írta megbetegedett batosan állította: minden ilyen helyzetet jól tud kezelni. Valóban fontos, hogy céltudatosan induljunk útnak. Ki szállna föl arra a buszra, amelynek a vezetője nem tudja megmondani, hová is tart? Az autó megállt a stoppos mellett. „Hová megy?” - hangzott a kérdés. Mire a stoppos: „Mindegy.” A sofőr kiszólt: „Ne haragudjék, én nem arra megyek.” És gázt adott. Az utazás előfeltétele, úgy látszik, a magabiztosság. Magabiztosság és bizonyosság. Ezt az előfeltételt sokan vallják. Itt már nem céltudatról van szó. Magabiztos az is lehet, aki nem tudja a célját. Szerintem az a vőlegény is csak magabiztos volt. A jegyespárokat általában megkérem, hogy írják le jó és rossz tulajdonságaikat. Régebben többen arról számoltak be, hogy alig tudtak magukról jó tulajdonságot írni, rosszat viszont annál könnyebben. Néhány év óta fordult a helyzet. Könnyedén sorolják a jókat, s alig-alig a rosszakat. Bizonyosan nem lettek jobbak az emberek. Egyszerűen megtanították őket arra, hogy magabiztosnak tűnjenek. Attól tartok, veszélyes csapdába csalták őket. A Jakab által említett, egymás feletti ítélet és a kereskedők üzleti terrátja, a kántor Gastorius számára vigasztalásul. Az ének szövegét többféle módon értelmezhetjük. Tekinthetjük istendicséretnek, hiszen szinte listaszerűen sorolja fel, milyen hatalmas dolgokat cselekedett velünk az Úristen. Megvédett, gyógyított, megsegített, hittel ajándékozott meg, értelmet adott eseményeknek, folyamatoknak, áldásaival halmozott el, eloszlatta félelmemet, szeretetével kísért, reménységet oltott a lelkembe. Az ének azonban egyfajta belső gondolkodás, önbiztatás, Isten közelségének és aktív szeretetének tudatosítása is. Nem üres önszuggesztió, éppen ellenkezőleg. Állandó tudatosítása annak, ami az élet igazi valósága: Isten teremtő, gondviselő, megtartó és örök távlatot adó szereteté-A VASÁRNAP IGÉJE ve is céltudat nélküli magabiztosság. Ezért válik tartalmatlan szóvá, sőt Isten elleni tervvé, mint a bábeli torony. Amikor Jézust követjük - ahogyan Józsefet erre késztette az Úr -, nem lehetünk magabiztosak. A magabiztosság hiánya így nem bizonytalanságot eredményez, hanem bizonyosságot. Azt a bátor bizalmat, hogy Jézus Egyiptomon keresztül is az ígéret földjére, a halálon át is életre vezet. Jakab intését megfogadni tehát nem etikai cselekedet, hanem hitünk ajándéka. Csak a Jézus iránti bizalom bátorít fel arra, hogy saját terveinket feladva, igazságunk sziklaváráből kivonulva az Úr útjain járjunk. Jakab hitről, nem pedig etikáról beszél. Ezt azzal teszi érthetővé, hogy nem tiltja el a kereskedőket sem az úttól, sem a haszonszerzéstől. Szemléletváltozásra hívja őket, magabiztosságból az Isten iránti bizalom bizonyosságára. Úton Isten vezetése alatt. A napkeleti bölcsek hazaindultak. Mi is ÉNEKKINCSTÁR nek. Mivel a bűn tulajdonsága és velejárója, hogy feledékenyek vagyunk - különösen is Isten dolgaival kapcsolatban -, szükség van erre a tudatosításra. Jó, ha életem minden helyzetében emlékeztetem magam, kihez tartozom, s mit is jelent ez a mindennapokban. Ha pedig ezt még - az ének által - más is hallja, akkor ez a belső megerősítő gondolat bizonyságtétellé, igehirdetéssé válik. E kettő mellett s talán ezek fölött ez az ének alapvető hitvallás. Életet, életmódot, mentalitást meghatározó hitvallás. „Mit Isten tesz, mind jó nekem...” Minden! Néha meglátom, néha nem is tudok róla. A hit bizodalma éppen ezt jelenti. Akár látom, akár nem, akár tudatosan élem meg, akár nem is veszek róla tudomást, így van: Isten a javamra munkálkodik. Mindenben. Örömöm és fájdalmam okaiban, életem pozitív és negatív eseményeiben, betegségben és egészségben, békességben és nyugtalanságaimban, biztonságos pillanataimban és félelmeimben jelen van. Nem bizmagunk mögött hagyjuk az ünnepeket. Holnap kezdődik a tanítás is. Útközben Babits Zsoltár férfihangra című versét dúdolgatjuk: „Tudod hogy érted történnek mindenek - mit búsulsz? (...) Madárka tolla se hull ki - ég se zeng - föld se remeg, / hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg, / aki téged meg nem ért.” Megbátorodtunk. Mert ugyan elvesztettük hitünket önmagunkban, de megnyertük a hitet Jézusban. Ezért nem kell sietnünk, magabiztosan hajtanunk előre. Értünk van itt minden. Még a kerülőutak és a zsákutcák is. Miénk az idő és a tér. Az autó megállt a stoppos mellett. „Hová megy?” - hangzott a kérdés. Mire a stoppos: „Mindegy.” A sofőr kiszólt: „Jöjjön velem, engem biztos kezek vezetnek” - és szélesre tárta a kocsi ajtaját. Ámen. ■ Bencze András Imádkozzunk! „Jézus, rád tekintek, / S múlóßldi kincset / Nem keresek én. / Hírnevet, nagyságot, / Sikert itt nem várok, / Csak te légy enyém! / Utamon ha fájdalom /És kereszt vár, hordom hittel: / Tőled nem szakít el’.’ (EÉ 357,3) Ámen. tos, hogy minden tőle származik, de biztos, hogy még a tőle teljesen idegen rosszból is tud áldást előhozni. Azért kell sokat énekelnünk ezt az éneket, hogy - úgymond - a vérünkké váljon. Hogy átjárja értelmünket, szívünket, lelkünket. Azért kell újra meg újra kézbe vennünk, hogy hitünkké váljék ez a bizonyosság. Ez a csodálatos az énekekben: lehet, hogy a szívünk bizonytalan, a lelkünk kételkedik, az értelmünk lusta, de a szájunk már mondja, énekli, vallja: mit Isten tesz, mind jó nekem! Jó, hogy a fejünk és a szívünk utolérheti a szánkat. Nem tudok objektiven írni erről az énekről. Családunk kedves éneke. Őseim ezt énekelték minden nagyobb családi eseménynél: születésnél, életmérföldköveknél, de haláleset és temetés idején is. Amikor én is bekapcsolódom ebbe a folyamatba, érzem, hogy mögöttem vannak az előttem járt szeretteim és testvéreim, s az ő hitük által erősödöm én is. Szép nagy kórusban énekeljük - túlharsogva a világ zaját, a gondok hangzavarát, a bizonytalanság jajszavát -: mit Isten tesz, mind jó nekem! Ezt vallom, bármi érjen. Őt áldom mindhalálig. így indulhatunk az új esztendőbe. ■ Hafenscher Károly (ifj.) Mit Isten tesz, mind jó nekem ► Énekeskönyvünk egyik csúcsa ez az ének - állítom elfogultan. Úgy gondolom, ez mind a dallam, mind pedig a szöveg vonatkozásában igaz. A Mit Isten tesz, mind jó nekem (EÉ 348) a Bizalom Istenben című fejezetbe tartozik. Az ének az esztendő első vasárnapján csendül fel. Az ünnep témája: „Alázattal hagyatkozzunk Isten vezetésére” Az evangélium Mária, József és a kis Jézus menekülését, majd Názáretben való letelepedését írja le: azt, ahogyan Isten vezette a szülőket, megmentve Jézust a rá leselkedő veszélyről. Nem biztos, hogy értették, mi történik, miért kell útra kelniük, de rábízták magukat Isten vezetésére. Az Evangélikus Élet 2005., 2006., 2007. és 2008. évi lapszámai PDF formátumban letölthetők a www.evangelikuselet.hu címről.
