Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-02-24 / 8. szám

Levéltár evangélikus hetilap 73. évfolyam, 8. szám - 20o8. február 24. - Böjt 3. vasárnapja (Oculi) Ára: 199 Ft „Feltűnően sokszor támaszkodik protestáns bibliakutatók felismeré­seire. Könyvének akár azt az alcímet is adhatta volna: „ahogy egy pápa olvassa a Bibliát”. Ez a lelkűiét egyrészt a szentírási üzenet iránti alázat miatt megkapó, másrészt pedig azért, mert nem kevesebbet demonst­rál, mint hogy az egyház tanítása nem áll fölötte a Bibliának.” >► XVI. Benedek pápa jézus-könyvéről - 4. oldal „Mária egyik fontos feladatának tartja, hogy járja az országot, illetve a határon túli részeket, és fölvilágosítsa az embereket, főleg a fiatalokat 1956 igazságáról. Voltunk egy cellatársánál Pécsett, akivel együtt szenvedett a börtönben. De sokakat nem tudtunk megszólaltatni, mert már nem élnek.” ► A kommunizmus áldozataira emlékezünk - 8. oldal „A városi tanács a helyére egy nagy, reprezentatív templom építését határoz­ta el, amelynek majd a világ is csodájára jár. Tulajdonképpen már az építés­nek is csodájára jártak, hiszen kereken hatvan évig tartott... Közmondásos is lett: »Megadom, majd ha elkészül a lipótvárosi bazilika!« - mondta tréfásan az adós, akinek esze ágában sem volt visszafizetni tartozását.” !► Építkezés hat évtizeden át - 6. oldal „Szemem állandóan az Úrra néz.” (Zsolt 25,15) - Oculi vasárnapja Új irodaigazgató és elfogadott költségvetés » Ülésezett a zsinat Egy továbbgondolt régi példamondat ► A Magyarországi Evangélikus Egy­ház Zsinata idei első, megalakulása óta ötödik ülésszakát tartotta a múlt hét végén a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium díszter­mében. Napirendjén olyan fontos kérdések szerepeltek, mint az or­szágos irodaigazgató megválasztá­sa és a költségvetési törvény elfo­gadása. A kétnapos ülésszak Sztankó Gyöngyinek, a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye espere­sének áhítatával kezdődött, majd a zsi­nathoz érkezett beadványokat hallgat­ták meg a küldöttek, illetve elfogadták az előző ülésszak jegyzőkönyvét és a na­pirendet. Ezután egyházunk országos bizottságainak elnökei adtak jelentést az előző évben végzett bizottsági munká­ról. Szám szerint tizenegy bizottsági be­számolót hallgatott meg és fogadott el a zsinat. A beszámolók után két országos presbitériumi döntés megerősítése, illet­ve jóváhagyása várt a zsinati tagokra. Az egyik egy, a történelmi egyházak által működtetendő közös egyházi térségi in­tegrált szakképző központ (TISZK) lét­rehozásának szándéka volt. A közokta­tási törvény értelmében ugyanis a szak­képzést végző intézmények fenntartói csak abban az esetben lesznek jogosul­tak szakképzési hozzájárulásra, illetve EU-s pályázati pénzek elnyerésére, ha ilyen TISZK-ekbe tömörülnek. A másik szándéknyilatkozat jóváha­gyását egy jogszabályi kötelezettség tet­te szükségessé: az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (ÖKÉV) megállapította, hogy a jelenleg egységes rendszerben működő két egyházi kollé­giumot, a gimnáziumok vidéki tanulói­nak otthont adó Rózsák terei, illetve a budapesti felsőoktatási intézmények hallgatóinak helyet biztosító Vizafogó utcai diákotthont - a Luther Otthont - csak két különálló intézményként lehet működtetni. A zsinat mindkét kérdés­ben felhatalmazta az országos elnöksé­get az azokkal kapcsolatos feladatok el­végzésére. Az első nap utolsó ülésén még hatá­rozott a zsinat arról, hogy az Evangéli­kus Országos Gyűjtemények ügyében a szeptemberi ülésszakon hozott zsinati döntés végrehajtását - mely szerint a könyvtárat, a levéltárat és az evangélikus múzeumot egy jogi egységbe vonják - az őszi zsinati ülésszakig felfüggeszti. Addig az országos presbitérium a gyűj­temények vezetőivel egyeztetve döntési javaslatot készít a testület számára. Végezetül a zsinati küldöttek támoga­tásukról biztosították az országos pres­bitérium határozatát, melyet a pécsi Bal- dauf Gusztáv Evangélikus Szeretetott­hon áthelyezésének ügyében hoztak. Az otthon 2008. december 31-én elveszíti működési engedélyét, véglegesen meg­szűnik, az ingatlan állaga, jellege és lehe­tőségei miatt; az intézménynek azt kö­vetően költöznie kell. Az új helyszín a Pécshez közeli Pogány település lesz, ahol a polgármester asszony háromezer négyzetméter alapterületű, kilencmillió forintot érő telket bocsátott ingyenesen az odatelepülő szeretetotthon rendelke­zésére. A tanácskozás második napján először az országos irodaigazgató megválasztása várt a zsinati küldöttekre. Hafenscher Ká­roly eddigi irodaigazgató megbízatása február 28-án lejár. A Magyarországi Evangélikus Egyház 2007 novemberében írt ki pályázatot az országos irodaigazga­tó tisztségének betöltésére. A posztra há­rom pályázó jelentkezett: Fülöp Attila, Ha­fenscher Károly és Kákay István. A pályázati eljárás során egy öttagú előkészítő bizottság vizsgálta meg a pá­lyázók által beadott anyagokat. Közü­lük kettőt, Hafenscher Károlyét és Ká­kay Istvánét tartották az országos pres­bitérium elé terjesztendőnek. E testület január végén tartott ülésén Kákay Ist­vánt nyolc, Hafenscher Károlyt hat tá­mogató szavazattal állította jelöltként a zsinat elé. A jelöltek a szombati ülésen öt-öt percben mutatkoztak be, majd mindket­tejükhöz kérdéseket intézhettek a zsinat tagjai. E napirendi pont tárgyalásának idejére Smidéliusz Zoltán, a zsinat lelkészi elnöke zárt ülést rendelt el. A szavazás előtt Prőhle Gergely országos felügyelő is­mertette az országos presbitérium dön­tését, majd rövid vita után került sor a titkos szavazásra, amelyben ötvenhat zsinati tag vett részt. A szavazás a követ­kező eredménnyel zárult: Kákay István­ra harmincöt, Hafenscher Károlyra pe­dig húsz szavazat érkezett; egy szavazat érvénytelen volt. Kákay István március elsejével kezdheti meg irodaigazgatói munkáját. A jelentős súlyú szavazás után nem kevésbé jelentős napirendi pont, egyhá­zunk 2008. évi költségvetésének meg­tárgyalása és elfogadása várt még a zsi­natra. Az általános és részletes vita vé­gén a testület 8 067 200 000 forint bevé­teli és ugyanannyi kiadási főösszeggel elfogadta a Magyarországi Evangélikus Egyház 2008. évi költségvetését. ■ K. M. Kákay Istvánnal készült interjúnk a 3. oldalon olvasható. ■ LacknerPál Még a múlt század nyolcvanas éveiben, amikor elsőéves teológus voltam, egy idősebb kollégától egy hosszabb beszél­getés sőrán hallottam ezt a mondatot: „In rechter Ordnung lemen Jesu Passion” - helyes sorrendben megtanulni Jézus szenvedéstörténetét. A német mondat szavainak kezdőbetűi megegyeznek a böjti vasárnapok liturgikus nevének -*■ In- vocavit, Reminiscere, Oculi, Laetare, Judica, Pal- marum - kezdőbetűivel. Ezen elnevezések nagyrészt a bevezető zsoltárok első sza­vaival („segítségül hív", „emlékezzél meg”, „szemeim”, „örüljetek”, valamint „ítélj meg”) azonosak, illetve az utolsó, a virág­vasárnapi a pálmaágra utal. A tanversek és példamondatok kivé­tel nélkül valamely szabályszerűség - itt, mint oly sokszor, a sorrend - memori­zálását segítik elő. Ebben az esetben azonban nemcsak e mögöttes üzenet, hanem maga az elsődleges jelentés is meghatározó. „In rechter Ordnung”: he­lyes sorrendben, azaz mindent a maga helyén - és hadd tegyem hozzá, a maga értékén - érteni. A mai vasárnap böjtnek már majd­nem a közepe, ideje hát végiggondolni - ha eddig még nem történt volna meg a nagy rohanásba'n -, mit is jelent szá­munkra a farsang és húsvét közötti idő­szak. A negyven nap Jézus böjtölését idézi fel emlékeinkben, azzal a különb­séggel, hogy a vasárnapok ünnepi jellege miatt az étkezési megkötések ezeken a napokon még az óegyházban sem vol­tak hatályosak. Sokan tudják, hogy a ke­leti és a nyugati kereszténység eltérő szi­gort alkalmaz az elhagyandó ételek listá­jánál. Húshagyókedd ismert előttünk is, az ortodoxoknál és a görög katolikusok­nál azonban még a vajhagyóvasámap is meghatározó határnap! Ma a böjt a sok rárakódott jelentés, a más kulturális hagyományok vagy táplál­kozási szokások miatt folyamatosan átér­tékelődik. A léböjt és a méregtelenítő koplalás, a fogyókúra meg a hasonlók ko­runkban sokak számára gyakorlatilag a mindennapok részei vagy rendszeres, kampányszerű cselekvések - legalábbis az elhatározások szintjén. Ezek célja azonban általában nem spirituális, ha­nem a divat követése, az alakformálás vagy az egészség megőrzése. Mások az egyébként is gyakorolt rendszertelen élet­módot, az összevissza táplálkozást pró­bálják önmaguk, illetve környezetük szá­mára ebben az időszakban egy ilyen jelle­gű címkével ellátni, az egészen elvetemül­tek pedig a válogatást álcázzák böjtnek. Meglepő tény, hogy a ramadán sokak számára ismertebb a szekularizált Euró­pában, mint maga a nagyböjt - legalább­is az elmúlt hetek egy elgondolkodtató holland közvélemény-kutatása alapján. A kép természetesen árnyalt. A német nyelvterületen eközben egyre többen csatlakoznak a „40 Tage ohne” - „40 na­pig nélküle” elhatározáshoz, felekezeti határokra tekintet nélkül. Eszerint a böjt idejére lemondanak valamilyen élvezet­ről, például az autóvezetésről, az alko­holfogyasztásról, a dohányzásról, a cso­koládéról vagy valami efféléről. Ezt ko­molyan értik, tehát nem a vegetáriánus mond le teátrálisan a húsról - igaz, hogy néhányan így s ekkor próbálnak meg el­indulni egy káros szenvedélytől való megszabadulás rögös útján. Ez nem mindig egyszerű döntés. Egy tanárnő mesélte: kolléganője a már szin­te függőségig szeretett csokoládét hagy­ta el életéből a tavalyi böjtben. O még csak kibírta valahogy, de a tantestület és különösen a diákjai a végén már nagyon nehezen viselték a helyzet feszültségét. Erről viszont a Hegyi beszéd egyik szemlé­letes szakasza jut eszembe: .Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a kép­mutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Amikor pedig te böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lás­sák, hanem Atyád, aki rejtve van; és Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked" - mondja Jézus a Máté írása szerinti evangéli­um hatodik fejezetében. Nem önmagáért a böjtért böjtölünk, de nem is a külvilág néha kétes elismeré­séért - hiszen akkor követnünk kellene a vámszedővel egy időben imádkozó'fari­zeust, mert ő hetente kétszer is megteszi ezt, sokszorosan túlteljesítve a rituális előírásokat. Ez a saját - egyébként ko­moly elszánását igénylő - emberi telje­sítményt hangsúlyozó stílus épen úgy az ént tolja az előtérbe, mint a divatköve­tés, nem pedig azt, akinek parancsát iga­zából követjük a böjtöléssel. A böjt lényege nem külsőségekben ér­hető tetten, hanem legbelül zajlik: az én, azaz az ego visszaszorul, hogy legyen le­hetőség odafigyelni a társra, az ember­társra, a közösségre, a teremtett világra, de legfőképp a Teremtő, Megváltó és Megszentelő növekedésére bennünk. Egy sokat, mondhatnám, bizonyos érte­lemben állandóan böjtölő személy, Ke­resztelő János igehirdetésben hangzott el a mondat: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem." (Jn 3,30) Igazából most, amikor - legalábbis e cikk írásakor - személyi változásról és szűkös költségvetésről szólnak a hírek, odakinn meg rendesen híjnak a dunai hideg böjti szelek, és ösztönösen ösz- szébb húzzuk magunkat a nagykabát­ban is, ez a látszólag köznapi cselekedet egyben példa is. így kell magunkban a túlterjengő öntudatot is egyre kisebb helyre sűrítenünk, hogy minél nagyobb hely jusson neki, a Názáretinek, aki iga­zán célt és értelmet ad az emberi életnek, aki miatt a böjt is egészen más lehet, mint üres önsanyargatás.

Next

/
Thumbnails
Contents