Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-02-17 / 7. szám
Levéltár evangélikus hetilap 73. évfolyam, 7. szám - 2008. február 17. - Böjt 2. vasárnapja (Reminiscere) Ára: 199 Ft „Él bennünk a szolidaritás, az egyéni áldozatvállalás készsége a nálunk nehezebb körülmények között élő testvéreink iránt. Közösséggé tudunk lenni, olyan közösséggé, amelynek tagjai számára nem közömbös, ha közülük egyeseknek megnehezül az életük.” ^ Kiadóigazgatói köszönetnyilvánítás - 3. oldal „Ezzel Szemben Luther még a római egyháznál is markánsabban hangsúlyozta a hivatalos szolgálattevőknek Istentől az Isten népe, a gyülekezet felé irányuló közvetítő szerepét.” Az egyetemes papság... - 8. oldal „Elismerik a munkánkat. Tíz év alatt sikerült megteremtenünk a színvonalas képzés, az elmélyült alkotómunka szükséges feltételeit. A diákok nyugodt környezetben, felszerelt műtermekben dolgozhatnak. Emellett nagyon jó az iskolai kollektíva; a munkatársaim nemcsak nagyszerű művészek, hanem jó emberek is.” Pedagógus kitüntetettjeink - 5. oldal „Igyekeztünk minél színesebbé és változatosabbá tenni ezt az együtt eltöltött néhány órát. A program összeállításakor az volt az egyetlen megkötés, hogy műfajától függetlenül minden a Szentírásról szóljon, az igei üzenetet közvetítse." 1^. Képes beszámoló a penci biblianapról - 6-7. oldal »«.%*• • '7*3 i-m? 88« -i - . Mások is elkezdhetik! Ökumenikus bibliatalálkozó Pencen t Példaértékű kezdeményezésnek adott helyet február 9-én a penci sportcsarnok: a helyi katolikus, evangélikus és baptista filiák hívei és lelkipásztoraik biblianapot szerveztek a Biblia éve jegyében. A találkozóra a pencieken kívül a környékbeli települések - Rád, Csővár, Vác, Vác-Deákvár, Felső- petény - gyülekezeteiből is érkeztek vendégek; a közel hatszázötven résztvevő megtöltötte a csarnokot. Az egész napos rendezvény nyitányaként ünnepélyesen az oltárra helyezték a vizsolyi Biblia hasonmás kiadását. Krdlik Józsefnek, a község katolikus polgár- mesterének és Máthé György penci plébánosnak a köszöntője után a Szentírás szava hangzott: dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész és Sellyéi Imre baptista lelkipásztor olvasott fel egy-egy textust a Bibliából. A találkozó programjának gerincét négy előadás és egy kerekasztal-beszél- getés alkotta. A Mária Rádió által élőben munkáját. Ezután D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspöknek, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Magyar Bibliatanács elnökének referátuma A Biblia, a könyvek könyve címmel hangzott el. A szervezők az ebédszünetben nemcsak testi, hanem lelki táplálékról is gondoskodtak. Az érdeklődők a Duna Televízió által 2002-ben készített, Tűnődés az ellopott vizsolyi Bibliáról című rövidfilmet, majd a nagymarosi színjátszó kör multimédiás színielőadását tekinthették meg, amelynek Az Ige igazsága volt a címe. A nap folyamán három olyan keresztény mozgalom és közösség is bemutatkozott, amelyek tagjai civil foglalkozásuk'mellett fontosnak tartják, hogy a missziói parancsot komolyan véve minél több emberhez juttassák el az evangéliumot - nemcsak szóval, hanem tettel is. így hallhattak a résztvevők a Fokoláre Mozgalomról, a Keresztyén Fiatalok Társasága (Kifi) fiatalok között végzett munkájáról és a Chemin Neuf elnevezésű ökumenikus közösség szolgálatáról. Természetes, hogy a püspökök a Szentírás szövegeit magyarázzák, üzeneség nyílt: dr. Beer Miklóst, az egyházmegye püspökét, dr. Varga Lajos segédpüspököt, Meláth Attila váci baptista lelkipásztort, a Budapesti Egyházkeruíet elnökét, valamint a délelőtti két előadót, Szebik Imrét és Székely Jánost Medgyes Tibor, a római katolikus Váci Egyházmegye televíziójának riportere kérdezte. A záróáhítat előtt Várady Endre, a Baptista Teológiai Akadémia írásmagyarázati Tanszékének oktatója, vácegresi gyülekezeti lelkipásztor tartotta meg referátumát. Hangsúlyozta, hogy az Ó- és az Újszövetség nem olvasható egymás nélkül, hiszen sok esetben szorosan kötődnek egymáshoz, kiegészítik egymást, utalnak egymásra. A találkozó során gyakran szállt az ének hangja is. Ebben az alkalomra összeállt ökuménikus ifjúsági ének- és zenekar, valamint a penci és rádi evangélikus énekkar segített. Ahogyan a Szentírás szavával kezdődött a penci biblianap, úgy az ige üzenetével is zárult. Szebik Imre az evangélikus Útmutató aznapi ószövetségi igéjét, a 84. zsoltár 6. versét választotta áhítatának alapjául: „Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidragondol.” Ennek féA kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Székely János, Varga Lajos, Beer Miklós, Szebik Imre, Meláth Attila és a moderátor, Medgyes Tibor közvetített délelőttön dr. Székely János, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke, az Esztergomi Hittudományi Főiskola rektora először az ószövetségi Jákob történetén és életén, majd az újszövetségi irgalmas samaritánus példáján keresztül világította meg Isten tét prédikációkban, előadásokban közvetítik a hívő emberek számára. Arra azonban ritkán van módjuk, hogy a Bibliához való személyes viszonyukról beszéljenek, megosszák hallgatóikkal a könyvek könyvével való első találkozásukat. A délutáni kerekasztal-beszélgetésen erre is lehetőnyében ezen a napon sok boldog ember térhetett haza a penci sportcsarnokból. ■ Boda Zsuzsa A találkozóról képes összeállítás olvasható lapunk 6-7. oldalán. Védjegy és mentőöv Prőhle Gergely Akár megelégedéssel is nyugtázhatnánk, hogy legnagyobb példányszámú országos napilapunk immáron vezércikkben ismerte el: az egyházaknak joguk van kilépni a politikai küzdőtérre. Az írás szerint nem lehet csak a szélsőséges csoportoktól való elhatárolódások alkalmával politikai nyilatkozattételre ösztökélni minket, teljesen természetes, hogy ezt a társadalombiztosítás reformja kapcsán is megtesszük. A cikk elemzi a történelmi egyházak aktuális politikai nyilatkozatait, ám nem először fordul elő, hogy a világi sajtóban az „egyházak” címszó alatt csak a katolikusok és a reformátusok akcióiról esik szó. Nyílt levelek ide, akár fizetett hirdetés formájában közzétett presbitériumi nyilatkozatok oda - úgy tűnik, hogy nem sikerül elérnünk a média ingerküszöbét. Ha nem tudnánk magunk is, ebből is kiderül: kis egyház vagyunk. Lehetünk mégoly egyértelműek, harciasak, netán radikálisak vagy visszafogottan intellektuálisak, mondandónk alig hallatszik saját berkeinken túl. Pedig épp a legutóbbi nyilatkozat esetében nem csupán egy, a világi közélet számára nehezen értelmezhető grémium jegyzi az iratot, a csatlakozók közt ott van a hazai orvos- társadalom színe-java, egyetemi professzorok, tapasztalt családorvosok, kiváló emberek, akiknek sokan köszönhetik életüket, egészségüket. Nem gondolom persze, hogy épp politikai nyilatkozatainkat kellene meghallania a szélesebb nyilvánosságnak. Mint ahogy az aláíró doktoroknak sem az aláírásuk, hanem az életük, mindennapi munkájuk az igazi bizonyságtétel. Éppen ezért őszintén remélem, hogy a körülmények nem fognak rákényszeríteni minket a még gyakoribb nyilatkozattételre. Bár a helyzet kétségkívül elszomorító. A növekvő külső és belső eladósodás, a rossz gazdasági mutatók, az állami intézmények működésének konszolidá- latlansága, a népegészségügyi adatok, a társadalom általános állapota nem csupán az ellenzéki tirádákban mutatnak elrettentő képet, hanem az empirikus vizsgálatok eredményei is ezt igazolják. Ki gondolta, hogy ide jutunk tizennyolc évvel a rendszerváltozás után? Ki gondolta, hogy az egykori „mintaország” ennyit csúszik vissza a legtöbb európai rangsorban? Ez már nem az az állapot, amikor el lehet mismásolni a felelősséget, s noha persze a nemzetközi helyzet csak egyre „fokozódik”, a felsorolt jelenségek legfőbb oka a rossz kormányzás. Az elkeseredés tehát jogos, a hiteles radikalizmus is érthető. Még a módosabb budai környezetből is érzékelhető, hogy mennyi elesett emberrel találkozhatnak lelkészeink - az alliteráció kedvéért - Csornától Csillaghegyig, a kisebb falvakról, szeretetintézményeink valóságáról nem is beszélve. A közvélemény-kutatásokból kiderül, hogy az elkeseredettség egyrészt kor- mányellenességet, másrészt - és ez a veszélyesebb - teljes rezignációt von maga után. A szavak, ígéretek devalválódása, a hazugság - sajnos megalapozott - gyanújának állandó jelenléte közömbösséget és bizalmatlanságot szül, ami a demokratikus politikai rendszer alapjait ássa alá. A spirál egyre lejjebb visz, hiszen a politikából, közéletből kiábrándultak számára csak az egyre inkább leegyszerűsítő, durván megfogalmazott üzenetek válnak hallhatóvá, ami a politikai diskurzus amúgy is sekélyes színvonalát látványosan tovább rontja. Nagy a veszélye annak, hogy ez az örvény minket is magával ránt, hogy a tárgyra figyelő, ellentétes véleményeket tolerálni tudó, kompromisszumkész, ugyanakkor állandó értékekre koncentráló diskurzus ellehetetlenül. Amikor az érvelést állandó minősítgetés „fűszerezi”, amikor a megfogalmazott vélemény egy bunkósbot gyengédségével csapódik a vitapartner fejéhez, nehezen válik értelmezhetővé a nem e világból, de ebben a világban finom distinkciója. Egyházunkban különböző politikai táborokkal szimpatizáló lelkészek, hívek élnek együtt. Én nem tartozom azok közé, akik helytelenítik lelkészeink politikai tevékenységét, mert a közéletiséget az egyik legnemesebb evangélikus hagyománynak tekintem. Az elmúlt hetekben számos nyílt levél jelent meg, s még több magánlevél íródott azzal kapcsolatban, hogy Donáth László a szocialista parlamenti frakció tagjaként megszavazta az egészségbiztosítás reformjáról szóló törvényt. Őszinte gondolatok, kérések megfogalmazásának mindig helye van, a presbitériumi nyilatkozatban én is megfogalmaztam a magamét. Ugyanakkor jobb szívvel figyelném és vívnám a mi kis belső csörtéinket, ha a nagy egyházi sürgés-forgás, többségében áldozatos munka és mindennapi adminisztráció hevében még a nyilatkozási kényszert megelőzően maradna idő tisztázni - sok egyéb mellett - olyan alapvető kérdéseket, mint hogy mit is gondolunk verseny és igazságosság viszonyáról, üzleti etikáról az egészségügyben és azon túl. Nem nyílt levelekben, hanem csak magunk közt, a „beszélgető egyház” jobb sorsra érdemes tagjaiként. így talán megérteni és meggyőzni is könnyebb lenne egymást. Mint tapasztalhatjuk, a világi közvélemény árgus tekintetének nem kell feszélyeznie minket, ugyanakkor az eszmecsere hangvétele s az ennek nyomán kialakuló állásfoglalások minősége előbb- utóbb a szélesebb nyilvánosságot is ráébreszthetné, hogy a Luther-rózsa igazi, védjegy vagy még inkább mentőöv lehet a magyar közélet örvényeiben. MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ 1% Technikai szám: 0035 .. > \ :á; > -H > -‘„íj ■ r' ; » 'ír • * + . ' ». , Ív V""7 > V .'»t _‘w : . VWT '' 1 *<:' *«' let "i* 1 tT'-n? ’ Ás“
