Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-02-10 / 6. szám
‘Evangélikus Élet®> PANORÁMA 2008. február io. *► 7 : vagy vezet? Amit mindig is tudni akartál, de soha nem mertél megkérdezni az úrvacsoráról Ilyen a rendőrség Lion Alcometer SD-400-as szondája (képünkön), amelyet ugyancsak a helyszíni ellenőrzéseknél vet be immár tíz esztendeje. Ez kétféle mérési módszert tesz lehetővé. Az elsőnél ez is csak azt jelzi, hogy negatív vagy pozitív-e az eredmény. Ha pozitív, akkor - immár aktív üzemmódba helyezve a készüléket <- meg kell ismételni a vizsgálatot, amelynek a végén a képemyősávon megjelenik a légalkohol-koncentráció mértéke. Ezt az értéket azonban a bíróság nem fogadja el a szeszes italtól való befolyásoltság bizonyítására; csak azt tudja igazolni vele a rendőrség, hogy volt alkohol a járművezető szervezetében. A befolyásoltságot csak a hitelesített készülékkel mért eredmény bizonyítja; ilyen eszközzel minden rendőrkapitányság rendelkezik. Használatára akkor kerül sor, ha a helyszíni mérés olyan eredményt hozott, amely már túlmutat a szabálysértésen, és a bűncselekmény kategóriájába tartozik. A jármű vezetőjét ilyen esetben előállítják a kapitányságra, ahol kétszer egymás után, tizenöt perc eltéréssel kell megfújnia a készüléket. Az eredményt kinyomtatják; a papírt a jármű vezetőjének is alá kell írnia. Vérvizsgálatot akkor végeznek, ha az autós megtagadja a hitelesített készülék megfújását, ha nem fogadja el az eredményt, vagy ha annyira ittas állapotban van, hogy képtelen megfújni.- A KRESZ úgy fogalmaz, hogy járművet az vezethet, akinek nincs a szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol - magyarázza Jámbor István. - Sok ittas vezető azzal próbál védekezni, hogy a vezetés pillanatában még nem szívódott fel az alkohol, vagyis nem volt a szervezetében, és így nem is volt befolyásolt állapotban. A kétszeres szondáztatás, illetve a vér- és adott esetben a vizeletvizsgálat harminc-negyven perc elteltével való megismétlése pont azért van, hogy az alkoholkoncentráció időbeli változásából következtetni tudjunk az alkoholfogyasztás időpontjára. Egy kis biológia és matematika De mi is játszódik le mindeközben a szervezetben?- Az alkohol felszívódása közvetlenül a fogyasztás után, még a szájüregben megkezdődik, majd a gyomorban és a vékonybélben fejeződik be. Ezt követően a vérkeringéssel tulajdonképpen minden szervünkhöz eljut - segít feleleveníteni az iskolai tananyagot Zacher Gábor. - Az elfogyasztott alkohol nyolcvan-kilencven százalékának lebomlása különféle enzimek segítségével a májban megy végbe. A többi bontatlan formában, a kilélegzett levegővel, illetve a vizelettel távozik a szervezetből. Hogy mindez mennyi időt vesz igénybe, és hogy milyen lebomlási görbét mutat, az sok mindentől függ: az alkohol fajtájától, a fogyasztás időpontjától és körülményeitől, nem utolsósorban pedig az alkohol fogyasztójának fizikumától és egészségi állapotától. Ennek ellenére, ha valaki nagyon szeretné, ki tudja számolni, hogy az alkohol elfogyasztása után megközelítően hány óra elteltével ülhet leghamarabb a volán mögé. A toxikológus ehhez a következő matematikai műveletek elvégzését javasolja: „Ismernem kell az elfogyasztott alkohol mennyiségét és etanoltartalmát, és ezekből az adatokból meg kell határoznom - össze kell szoroznom a literben és a százalékban kifejezett értékeket -, hogy összesen hány gramm alkohol került a szervezetembe. Tudnom kell továbbá azt is, hogy a kaukázusi embertípusba tartozó felnőtt emberek mája - így a mi májunk is - egy óra alatt átlagosan körülbelül tíz grammnak megfelelő mennyiségű alkoholt tud lebontani. Ezek után már csak az elfogyasztott alkohol mennyiségét kell elosztanom tízzel.” Az így kapott eredmény azonban, hangsúlyozza a szakértő, még nem ad száz százalékig biztos választ a kérdésre. Figyelembe kell venni azt is, hogy nemcsak az alkohol lebomlása, de azt megelőzően a felszívódása is időbe telik, ráadásul az enzimeknek is aktiválódniuk kell, mert „nem úgy működnek, mint a villanykapcsoló, hogy vagy sötét van, vagy világít az izzó”. Ezért azt tanácsolja, hogy ha például egy korsó sört gurítottunk le, akkor az utolsó korty után még legalább két-három óráig ne vezessünk. A szájvíz, a konyakmeggy és az úrvacsorái bor A reggeli fogmosás után kiöblítem a szám alkoholos szájvízzel, rögtön ezután beülök az autómba, egy perc se telik el, már meg is állít a rendőr - és a szonda azt mutatja, hogy alkoholt fogyasztottam. Ami persze nem igaz, de mivel a készülék a kilélegzett levegő alkoholkoncentrációját méri - nem pedig a véralkoholszintet -, „hagyja magát megtéveszteni”. Tíz-tizenöt perc várakozás után aztán már negatív az eredmény. A tanulság? A kis „tanmesét” kitaláló Zacher Gábor szerint nem kell annyira sietni... Hasonló példát mond Jámbor István is, aki megunva a különböző médiumok konyakmeggyel való példálózásait - ezáltal pedig annak a (részben) tévhitnek a terjedését, hogy egy konyakmeggy elfogyasztása után „ugrik a jogsi” -, saját magán próbálta ki, hogy vajon mi történik egy, illetve húsz (!) darab bonbon elfogyasztása után. Mint mondja, közvetlenül a „kényszemassolás" után naindkét esetben igen magas alkoholkoncentrációt mutatott ki a szonda, de miután kiszellőzött a szájürege - mindössze pár perc telt el -, a húsz könyakmeggyre sem reagált a készülék. A magyarázat egyszerű: a konyakmeggyben olyan minimális mennyiségű alkohol van, hogy egy felnőtt ember véralkoholszintjét nem emeli meg tetten érhető módon, vagy fordítva, nincs az a gép, amelyik ezt kimutatná, vagy ha még ki is mutat valamit, az biztosan nem éri el a hibahatárt. (Vezetés közben azért, ha lehet - tekintettel az igazoltatás során esetleg felmerülő kellemetlenségekre -, válasszunk más desszertet.) És hogy lesz-e következménye annak, ha élünk az úrvacsora szentségével, majd az istentisztelet végeztével beülünk a volán mögé? Értelemszerűen sok múlik azon, hogy az úrvacsoravétel melyik formáját gyakoroljuk. A toxikológus szerint, ha az ostyát bemártjuk a borba, akkor azzal tulajdonképpen még az egy konyakmeggyben lévő alkohol mennyiségénél is kevesebb alkoholt veszünk magunkhoz. (Azonban ilyenkor is érdemes várni egy kicsit, lásd a fenti példákat!) A nagy kehelyből való kortyolás, de még inkább a kis kehely kiürítése után azonban már mérhető kategóriába kerülhet a véralkoholszint. Az utóbbi mennyiség lebomlása szerinte fél órába, egy órába telhet. Addig beszélgessünk! ► Melyik az „üdvözítő” úrvacsora-vételi mód? Vörösbor vagy fehérbor „dukál-e” hozzá? Helyettesíthető-e bizonyos esetekben a bor szőlőlével? Az ilyesféle kérdések, ha nem is látványosan, de folyamatosan napirenden vannak egyházunkban, az elmúlt néhány hétben pedig még inkább előtérbe kerültek. Az úrvacsoráról ár. Szabó Lajos professzort, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszékének vezetőjét kérdeztük.- Az úrvacsora szerzését Lukács evangéliumának a 22. része írja le a legszínesebben. Ott lehet nagyon jól megérezni, hogy bár Jézus a páskavacsora rendjéből indul ki, az utolsó vacsora során teljesen átalakítja azt. A páskavacsorán ugyanis mindenki a saját kélyhéből ivott, méghozzá négyszer a vacsora folyamán. A pohár betöltésekor mindig elhangzott egy áldás is, például az, hogy „áldott vagy, Urunk, Istenünk, a világ Királya, aki teremtetted a szőlő termését”. A páskavacsorához képest a változás az, hogy Jézus maga nem iszik, hanem a saját poharát adja oda a tanítványainak, hogy osszák el maguk között a tartalmát. Természetesen ennek is megvolt a hagyománya. A nagyon kedves vendégekkel járt el így a házigazda, és a barátság, az összetartozás, a közösség fontosságát akarta vele kifejezni.- A közös kehely használata mellett az úrvacsorának sok kis kehelyből vett változata, illetve az ostya borba mártása is egyre inkább terjed. Melyik az „igazi"?- Mindhárom változat elfogadott és létező „módszer”; mi is mindegyikre megtanítjuk a teológushallgatókat. A kiindulási pont természetesen az egy kehelyből osztott úrvacsora gyakorlata. Ez volt az, ami folyamatosan és mindig jellemző volt; a magyarországi evangélikus gyülekezetek döntő többségében ma is ezt alkalmazzák a lelkészek. A másik két változat egészen újkori jelenség; kialakulásuk hátterében nyilvánvalóan higiéniai szempontok állnak. Lényeges azonban, hogy a különböző kutatások többször is bebizonyították mán a nemesfémből - ezüstből, aranyozott ezüstből - készült kelyhek könnyen tisztán tarthatók, és ha szakszerűen kezeljük őket, akkor a higiénia szempontjából igen biztonságosak Az úrvacsoravétel kis kelyhes változata egyébként az északi protestánsoknál alakult ki először, mégpedig úgy, hogy ők nem térdelnek le, hanem kört alkotnak az oltár körül, és szinte egyszerre isszák ki a kis kelyhekből a bort.- Milyen bort: vöröset vagy fehéret?- Ma már talán egyetlen egyház sem folytat vitát arról, hogy vörösbor vagy fehérbor legyen-e a ke- helyben. Nem tartozik a lényegi vitakérdések közé. A szentségi tan lényege az, hogy a bor mint a szőlő termése jelenik meg az úrvacsorában.- Ezek szerint a szőlőlé is megengedett?- Ez a kérdés elsősorban az alkoholproblémákkal küzdőkre tekintettel jelentkezett jó néhány évvel ezelőtt a nyugat-európai protestáns egyházak gyakorlatában és teológiai diszkussziójában. Elég hamar népszerűvé vált az alkoholmentes szőlőlé használata az ottani gyülekezetekben. Valószínűleg fontos szerepet játszott ebben a döntésben az, hogy az alkoholbetegek sajátos élethelyzetének a provokációja lenne, ha az úrvacsoránál alkohollal kínálnánk őket. Ezért ilyen esetben a bort szőlőlével vagy szőlőből készült sűrítménnyel válthatjuk ki. Teológiai szempontból ez kivételes eljárás, amelyet a szeretet parancsolata alapján gyakorol az egyház azért, hogy az alkoholproblémákkal küzdők is a szentségi közösség teljes jogú tagjai lehessenek.- Visszatérve egy kicsit az úrvacsora különféle formáira: lehetséges, hogy egyazon szertartás keretében valaki így, valaki úgy kapja az úrvacsorát?- Előfordulhat. Nagy lelkigondozói és pasztorális figyelmet, hatalmas körültekintést igényel a lelkésztől, hogy úgy készítse elő a gyülekezetét, hogy ne zavarják egymást a hívek Ez a körültekintő tapintat nagyon fontos az úrvacsora esetében; még arra is figyelemmel kell lennie, hogy a legkisebb gyereket se felejtse el megáldani, hiszen az úrvacsora eredeti, jézusi vacsorájában is az áldás az egyik legdominánsabb elem.- A gyerekeket említi. Pontosan kik és hogyan vehetnek részt az úrvacsora közösségében?- Az úrvacsorában való részvételnek a korai kereszténység tanítása szerint egyetlen feltétele van, ez pedig a keresztség. Tehát nem számít az életkor vagy az előképzettség. Mégis a 13. századtól kezdve gyermekeknek nem osztanak úrvacsorát, és ezzel a reformáció sem szakított. A 20. század első felétől folyt teológiai párbeszéd a gyermekek úrvacsorához bocsátásáról - gyakorlatilag az egész keresztény világban. Ezt a kérdéskört itt most nehéz lenne részletezni, a lényege azonban az, hogy egy gyermek előbb átérzi és megragadja a közösség élményét az úrvacsorában, mint hogy megértené a tantételeket. Ennek alapján Nyugat- és Észak-Európában hagyománya van a gyermekek úrvacsorájának. Az ottani evangélikus-protestáns gyülekezetekben éppen ezért széles körben elterjedt az, hogy alkoholmentes szőlősűrítmény vagy szőlőlé van a kehelyben. Fontos, hogy mindenki szőlőlevet kap; nem különböztetik meg a gyerekeket és a felnőtteket.- Anélkül, hogy belebonyolódnánk a számokba, tulajdonképpen mennyi bort fogyasztunk az úrvacsora során?- Ez fontos kérdés; tanítjuk is a lelkészeknek, hogy mekkora az a mennyiség, amelyet a közös kehelyből ad valaki. Az tényleg egy korty. És a kis ke- helybe is egykortynyit kell tölteni. Eszembe jut egy pályakezdő káplánom esete. Ünnepi istentiszteleten osztott úrvacsorát. Úgy adódott, hogy én raktam el az istentisztelet után a kegyszereket. Majdnem ugyanannyi bort találtam a kehelyben, mint amennyit reggel beletöltöttem. Kiderült, hogy ötven-hatvan embernek sikerült úgy úrvacsorát osztania, hogy kevesebb mint két deci bor fogyott el. Ezt a mennyiséget kevesellném.- Régóta foglalkoztat, hogy mi a kehelyben megmaradt bor sorsa.- Igazság szerint a maradék bort a lelkészek meg szokták inni, vagy legalábbis meg kellene inniuk. A lutheri tanítás értelmében ugyanis azt, ami már a kehelyben volt, nem szabad csak úgy kiönteni. Ez gondot jelent, és nem is olyan könnyű megoldást találni rá. Ezért is jó, ha a lelkész ismeri a gyülekezetét, és nagyjából tudja, hogy hányán vesznek úrvacsorát, mert így a nagy kehelybe is csak annyi bort tölt ki, hogy a végén a lehető legkevesebb maradjon benne.- A gyakorlat felől megközelítve általánosságban hogyan lehetne összefoglalni az úrvacsora lényegé?- Úgy kell eljárni, hogy a krisztusi rendelés beteljesedjen, mindenki részesüljön a kenyérből és a szőlő terméséből, és mindeközben a közösség ne törjön meg, ne essen részekre. Mert bár az úrvacsora közössége nem a teljes közösség, de Isten eljövendő országa teljes közösségének az előképe. Az úrvacsora ez utóbbi reménységében játszódik le. ■ t vitális — Bor vagy nem bor? Az úrvacsorában kiosztott ostya és bor Krisztus valóságos teste és vére - vallja mind a katolikus, mind az evangélikus teológia. Ám a mikéntről különféleképpen gondolkodnak. A római katolikus tanítás transsubstantiatióról, vagyis átváltozásról, átlényegülésről beszél: a szerzési igék elhangzása után a kenyér és a bor csupán érzékeink számára van jelen, de lényegileg megszűnik kenyér és bor lenni. Lényegileg és valóságosan ettől kezdve csak Krisztus teste és vére van ott, ami által Jézus személye is jelen van. A lutheri teológia consubstantiatióról, együttlényegülésről beszél. A kenyér és a bor megtartja saját lényegvalóságát, és ezzel együtt Krisztus valóságos teste és vére. De nem úgy, hogy azzá lesz. A kenyér kenyér marad, de nem „közönséges eledel”, hanem olyan kenyér, amely egyben Krisztus valóságos teste. Hasonlóan a bor is Krisztus valóságos vére. Luther Szent Ambrusnak (Ambrosius püspöknek) a Krisztus emberi és isteni természetére alkalmazott hasonlatát erre is vonatkoztatja. Azt mondja, hogy a kenyérben Krisztus teste nem úgy van jelen, mint szalma a zsákban, hanem a kenyér olyan, mint az acél, amelyhez, ha fölizzítják, hozzájárul a melegség és a vörös szín, de közben acél marad. A tűz és a vas közé mégsem lehet határvonalat húzni. Krisztus személyes jelenléte - a lutheri felfogás szerint - elsősorban a szétosztás cselekményében valósul meg. Maga Krisztus részesít testének és vérének áldásaiban. Luther szerint Krisztus testének és vérének vétele önmagában nem segítene rajtunk, ha nem kapnánk meg vele együtt annak áldásait: a bűnbocsánatot és az örök élet ígéretét is.
