Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-12-14 / 50. szám
Leveiiar ldb tvan EVANGÉLIKUS HETILAP 73. évfolyam, 50. szám - 2008. december 14. - Advent 3. vasárnapja Ára: 199 Ft „Az immáron 349 tagegyházat, közel 600 millió keresztényt magában foglaló EVT a világ legnagyobb ökumenikus szervezete.” !► Teremtés - megújulás - tisztújítás - 4. oldal „...jellemző, hogy amikor ott egy olyan vonulat született," hogy »forradalmi úton kell új, biblikus evangéliumi szellemet az egyházban érvényre juttatni«, akkor többekkel együtt azt vallotta, hogy »az egyházban nem forradalom kell, hanem szolgálat«.” !► Dr. Deák János emlékezet - 6. oldal „Egyházvezetők vagy pozícióban lévők részéről megannyiszor elhangzott, hogy »külföldre szakadt testvéreink ne akarjanak bennünket kioktatni, hogy miképpen kell élnie az egyháznak a szocializmusban«. Csak a felszínt látók fogadták el ezt az egykori okoskodást.” !► A tékozló egyház megtérése - 7. oldal Teremtésvédelmi munkacsoport alakult ► 4. oldal A zsoltáros és a zsoldos ► 5. oldal Egy valóban veszélyes könyvről... ► 5. oldal Imádság gyűrött papírlapokon ► 6. oldal Interjú Ittzés Istvánnal és Rezessy Miklóssal ► 8. oldal Várakozás Krisztusra ► 9. oldal SEMPER REFORMANDA „Ez a hit az igazság, azaz Isten igazsága, avagy amely Isten előtt beszámíttatik, mivel az ő ajándéka, és megigazítja az embert, midőn mindenkinek abból ad, amivel adós. Mert hit által lesz bűntelen- né az ember, és nyer kedvet Isten rendeléseinek elvégzésére. így magasztalja Istent, és rója le neki adósságát, és önként szolgál az embereknek, ekképpen nekik is megfizet. Ilyen igazság a természetből, szabad akaratból és a mi erőnkből nem támadhat. Amint egyetlen ember sem ajándékozhat magának hitet, úgy senki sem veheti el a hitetlenséget sem. Hogyan is akarhatnánk elvenni akár egyetlen apró vétkecskét is? Ezért hamis színlelés és bűn minden, ami a hiten kívül, azaz a hitetlenségben történik, bármilyen jól végződjék is (Róm 14,23).” M' Luther Márton: Előszó Szent Pálnak a rómaiakhoz írt leveléhez (Szita Szilvia fordítása) Adventi gyertyagyújtás a Luther Kiadó könyvesboltjában - a sokéves hagyománynak megfelelően az idei esztendőben is 10-50%-os kedvezménnyel vásárolhatók meg december 23-ig a kiadó saját kiadványai: teológiai, áhítatos-, szépirodalmi, egyháztörténeti, gyermek-, ifjúsági és hittankönyvek, egyházzenei és ismeretterjesztő kötetek. A részletekről a lapunk a november 30-i számában megjelent négyoldalas ajánlóban, illetve a www.lutherkiado.hu honlapon olvashatnak. Hálaadás - Cavinton helyett Kettős jubileum Szekszárdion ► Kettős ünnepi évfordulóhoz érkeztek az idei év végén a szekszárdi evangélikusok. A december 6-án megtartott hálaadó istentiszteleten az egyházközség megalakulásának századik és templomuk felszentelésének nyolcvanadik jubileumát ünnepelhették a szekszárdi gyülekezet tagjai. A kettős ünnep szentelési és igehirdetési szolgálatát Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke végezte Sefcsik Zoltán helyi lelkész liturgiái szolgálatával. Gáncs Péter Zsolt 103,2 és Mt 11,28 alapján tartott igehirdetésében „Cavinton helyett” a zsoltár hálaadásra felszólító szavait ajánlotta a gyülekezet számára az emlékezet felfrissítésének hatékony szereként. Felidézte azokat a jelentős társadalmi, közéleti, politikai, kulturális és sporteseményeket, amelyek a gyülekezetalapítás évében, 1908-ban és a templom felszentelésének esztendejében, 1928-ban történtek. A történelmi visszatekintésben úgy érezzük, hogy ezekért a „dicső” eseményekért (mint például a Nyugat című folyóirat indulásáért) mindannyian hálánkat fejezhetjük ki. „De minek lehet örülni, és miért lehet hálásnak lenni 2008-ban? A háláról hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy csak a messze mögöttünk hagyott eseményekre vonatkozhat” - mutatott rá az egyházkerület püspöke. Újabb felsorolás következett: Gáncs Péter hálaadásra méltó egyházmegyei, -kerületi és országos eseményeket, közös élményeket, örömöket és sikereket említett ez évből, hogy végül, az esztendő végére „megérkezzen Szek- szárdra”, és beszámoljon arról, milyen nagy öröm volt számára az ünnepre való készülés közben olvasni Sefcsik Zoltán lelkész beszámolóját a gyülekezet gazdag és színes életéről, a sokféle alkalomról, a kisebb közösségek aktivitásáról. !► Folytatás a 3. oldalon És a földön erőszak? ■ Korányi András Sokszor úgy tűnik, mintha még nem jártak volna itt az angyalok. A Betlehem környéki éjszaka örömhíre helyett másod- osztályú, bágyadtan villogó égősorok homálya adja az ünnepi készülődés fényét. Miközben az októbertől kapható műfenyők - fenyőfaillatú dezodorral kiegészítve tökéletes karácsonyi hangulatot árasztanak! - előrehozzák a felkészülési kényszert, a valódi advent csöndesen és szerényen, mintha csak úgy belopózott volna. Nem érezzük igazán az utcán és a boltokban, nem erről írnak cikkeket a világi és egyházi újságok szerzői, pedig de jó lett volna adventét már az első vasárnaptól lelki feltöltődésre hangolva kezdeni! 2008 telén mintha tanácstalanabbak és bizonytalanabbak lennénk, hogy nem fontosabb-e tényleg a világ gondja és törtetése, hogy mennyit és kinek osztanak el, hogy jobb sorsra érdemes közösségeket az egyházon kívül és belül hogyan osztanak meg, hogy élőket és holtakat a mai elemzők hogyan osztanak ki... Pásztorok vagyunk a betlehemi derengésben, de még a csengő-bongó örömhír nélkül. Dicsőség a magasságban... De milyen nehéz sokszor tovább mondani! Keresztelő János ítélő keménysége kellene hozzá, hogy halálosan komolyan vegyem magammal szemben: Istené a magasság, és Istené a dicsőség! O az Úr - és jaj még a legalázatosabb helytartónak és szolgának is, aki bármikor is helyette akar uralkodni! Övé az utolsó szó ma és mindenkor - és nem mentség, hogy mitől érzem feljogosítva magamat, hogy mégis az enyém legyen. Övé az istentisztelet - és nem perdöntő semmiféle új vagy régi liturgia, mert Istennek van joga egyedül megítélni népének istentiszteletét, ahogyan azt számtalanszor tette az ószövetségben és teszi ma is. És csak érte, az ő akaratából és dicsőségéért van egyház - és jaj nekünk, ha nem leszünk kivétel nélkül gyermekek, akiknek a szája által Isten dicsőséget szerezhet magának. És az emberekhez jóakarat... Még a bibliafordítók bicskája is beletörött az évszázadok folyamán, hogy kinek a jóakaratáról is van szó - hiszen a katolikus fordításban a jóakaratú emberekről olvasunk, protestáns Bibliánkban pedig Isten irántunk kijelentett jóakaratáról. Különösen is áldott szentírási ige ez, mert így is, és úgy is lehet fordítani, így is, és úgy is értelmes és érvényes! Valójában csak egyre lenne szükség: hogy magunkra fordítsuk. Aligha lehetne szomjasabb a jóindulatra a kor, amelyben élünk - mert hogy Isten érdek nélküli, befogadó jóakarata a mi közösségeinket is megrázhatja, és megelevenítheti, afelől nincs kétség. De nem kétséges az sem, hogy minden látszat ellenére gyakran felismerik egymáson az emberek a belül munkáló valódi indulatokat. A jóakaratra képtelen vagy azon spóroló egyház és tanítvány pedig - ne mentegessük - maga a csőd. A kiszámíthatatlan, szavában és életében minduntalan megbízhatatlan, mások életével, érzelmeivel, becsületével, javaival játszadozó ember nem érett tanítvány, veszélybe sodorja önmagát éppúgy, mint a reá bízott közösséget, családot, gyülekezetei, egyházat. Ha 2008 ad-ventjén nem mélyülünk az Isten mértékét szem előtt tartó jóakaratba, ha nem ez lesz kereszténységünk és evangélikusságunk hiteles védjegye, akkor csupán a betlehemi éjszaka állott és örömtelen birkaszagát fogjuk érezni - ünnepi illatú dezodor ide vagy oda. És a földön békesség... Vagy inkább legyünk reálisak? Manapság inkább mindenütt terjedő erőszakosság. Utcai erőszak, reklámerőszak, családon belüli erőszak, hatósági erőszak, politikai erőszak, gazdasági erőszak - és hétköznapi erőszakosság, amely lassacskán beivó- dik-evődik házastársak és családtagok, barátok és munkatársak, szomszédok és gyülekezetek életébe is. Riasztó jelzés, ha az advent és az ünnep elkezd visszaszorulni és meghátrálni közöttünk és bennünk - hiszen tudjuk: mindenkinek annyi ünnepe van, amennyinek végül helyt ad az életében. Ha nem tudjuk megemberelni magunkat, ha Krisztus nem jelent nekünk annyit, hogy reá tekintettel elfogadjuk magunkra és másokra nézve is az erőszakossággal szem- beszálló békesség evangéliumát, akkor még most, idejében vegyük elő Bibliánkat, és menjünk a gyülekezetbe: olvassuk és hallgassuk az angyalok szavát, hátha bennünket is visszavezet saját hiábavalóságainktól őhozzá. Sokszor mégis elődereng, hogy jártak már itt az angyalok, hogy van mit hirdetni Isten dicsőségéről és jóakaratáról, emberi jóindulatról és örömöt árasztó békességről. Hiszen végső soron ezért - és nem másért - vannak gyülekezetek és Bibliák, istentiszteletek és liturgiák, lelkészek és felügyelők, presbiterek és keresztény testvérek. Ezért vannak a pásztorok, és ezért van a nyáj, akárcsak egykor, a betlehemi pusztában. Ez a hír őket egykor még nagyon meglepte. Életműdíj-átadás a könyvbemutatón Gerzsenyi Sándor Gerzsenyi Sándor baptista lelkipásztor, költő, újságíró, lapszerkesztő vehette át idén a Protestáns Újságírók Szövetségének (Prúsz) Rát Mátyás-életműdíját. A kitüntető érmet Budapesten, a Pilinszky János irodalmi kávéházban nyújtotta át a szervezet elnöke, Novotny Zoltán a hetvenöt éves keresztény toliforgatónak, akinek életútját Marosi Nagy Lajos elevenítette fel laudációjában. Gerzsenyi Sándor húsz éven át volt baptista testvérlapunk, a Békehímök munkatársa. Nemcsak mint újságíró, hanem mint olvasószerkesztő, később pedig - két ízben is - mint a lap felelős szerkesztője. Az első magyar nyelvű újság szerkesztőjéről elnevezett díj ünnepélyes átadására méltó alkalmat kínált a protestáns toll- forgatók első antológiájának december 3-ai sajtóbemutatója. A Prúsz gondozásában Harangbongás címmel megjelent kötetet Novotny Zoltán ajánlotta a különböző médiumokat képviselők figyelmébe. (A Prúsz elnökével interjú a 3. oldalon.) A Pilinszky Café pinceklubját csaknem színültig töltő vendégsereg előtt Oberfrank Pál színművész olvasott fel kettőt az összesen félszáz írást tartalmazó gyűjteményből. A médiaesemény moderátora a szövetség titkára, Szentesi Zöldi László, a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese volt. N EvÉlet-infó Szentesi Zöldi László titkár köszönti a vendégeket a Protestáns Újságírók Szövetségének december 3-ai rendezvényén. A kép jobb szélén Novotny Zoltán elnök, mellette a Harangbongás című kötet szerkesztői: T. Pintér Károly és Faggyas Sándor elnökségi tagok.
