Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-12-07 / 49. szám
MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP • LII. ÉVFOLYAM • 2008/6. SZÁM • DECEMBER 7. Megváltásra várva Igehirdetés magyarul a világ minden táján Diaszpórakonferenciát tartottak Budapesten A magyarországi református kon- vent meghívására, a Magyarországi Evangélikus Egyház részvételével 2008. november 17-18-án diaszpórakonferencia zajlott Budapesten. A konferencia befejezéseként a világon szétszórt magyar nyelvű református egyházak és gyülekezetek - közöttük a nyugat-európai protestáns gyülekezetek képviselői - a Kárpát-medencében élő anyaegyházak vezetőivel közös nyilatkozatot fogalmaztak meg, melyet az alábbiakban röviden összefoglalunk. A diaszpórában élő szolgatársak „küldetésüket az egyetemes egyház szolgálatának tekintik”, hiszen „az evangéliumot magyar nyelven hirdetik”... Ez az anyaegyházakkal azonos szolgálat szükségessé teszi a diaszpórában élők és az anyaegyházak közötti partneri kapcsolat létrehozását s a kapcsolattartásnak minden részletre kiterjedő kidolgozását. Erre nemcsak a missziói parancsból fakadó küldetésünk kötelez, Németh László az élet szokásos kerülőjének nevezi a születés és a halál közötti időt. E „kerülő” kezdete esetemben 1930. december 2. A hetvennyolcadik kanyar után nyilvánvaló, hogy az út végéhez közeledem. És ezt nem rezignál- tan, szomorúan mondom, mert - Isten látja lelkem - soha nem féltem a haláltól. Persze nem tudom megítélni, talán vállalni sem az akkori magamat, de reménykedem abban, hogy az evangéliumi tartalom, amely keresztségem óta a konfirmációmon és az ordináción de a nagyvilágban szétszórt híveink elvárása is, akik szétszórtságban, „diaszpórában élnek, dolgoznak, tanulnak, s egy más kultúrában is meg kívánják tartani hitüket, anyanyelvűket, s hagyományaikhoz, történelmükhöz ragaszkodnak egy más környezetben is. A lelkiség és protestáns hagyományaink építése, ápolása szempontjából a diaszpórában a folyamatos lelkipásztori jelenlét kívánatos.” Az eleven kapcsolathoz szükséges egy közös bizottság létrehozása, amely a kölcsönös tájékoztatás szolgálatát végzi. Ám szükséges az anyaegyházak segítsége is a diaszpórában lévő lelkészi állások betöltésében, a misszió esetleges új szolgálati helyeinek kijelölésében. Ugyanakkor elengedhetetlen a lelkészek státusának, illetve nyugdíjjogosultságának rendezése is. A konferencia fontosnak tartja, hogy az anyaegyházak a külföldre készülő „ösztöndíjas diákokat készítsék fel kisegítő gyüát hordozott, elég erőt ad majd ahhoz, hogy az „átmenetet” szívesen várjam. Valahogy úgy, ahogyan erről Szabó József néhai püspök írt egyik versében: „Külső ember vénülése, / Belső ember épülése, / Isten elé készülése, / Boldog hazaérkezése.” Nos, mi is fért bele az én eddigi „kerülőmbe”? A harmincas évek rossz gazdasági viszonyai, majd a háború viszontagságai ellenére is boldognak mondhatom a gyermekkoromat. Szűkebb pátriámból, Békéscsabáról 1940-ben Erlekezeti szolgálatra, mérlegeljék a diaszpórában eltöltött gyakorlati év elismerését”, s ünnepek alkalmával kisegítőket küldjenek a szolgálatok ellátására. Ugyancsak kéri a konferencia - többek között - a diaszpórában élő egyházak és gyülekezetek sajátos szempontjainak figyelembevételét az egyházi sajtó munkájában. A „vasfüggöny” évtizedei alatt nem volt, nem lehetett élő összeköttetés a diaszpórában élő gyülekezetek és az anyaegyházak között. Az előző esztendők olykor tétova próbálkozásai után ez az együttlét volt az első határozott lépés a szükséges kapcsolat megvalósítása felé. A hat hónap alatt felálló közös testület feladata lesz az imént ismertetett ajánlásokban megfogalmazott minden szükséges és fontos lépés megtétele. Kérjük és várjuk mindehhez Urunk jóváhagyó áldását! Id. Zászkaliczky Pál nyugalmazott lelkész, a Maek főtitkára délybe, Szászrégenbe kerültem szüleimmel és két fiatalabb testvéremmel. Apám új állása kényelmes életet biztosított a családnak 1944 őszéig, a háború ottani befejezéséig. Akkori életemet máig hatóan három tényező határozta meg a család természetes befolyásán túl: az egyházi közösség, a cserkészet és a leventemozgalom. 1945 szeptemberében visszatelepültünk Békéscsabára. Itt érettségiztem 1949-ben a korábbi evangélikus, majd államosított gimnáziumban. Időközben családi tragédiát jelentett, hogy szüleim elváltak, mi hárman édesanyánknál maradtunk. Ezt követően felvételt nyertem a Szegedi Orvostudományi Egyetemre. Folytatás a 2.oldalon Az Egyesült Államokban a közelmúltban lezajlott választási kampány során igen feltűnő volt, hogy az utóbb megválasztott elnökkel, Barack Obamával kapcsolatban milyen gyakran használtak újságírók, kommentátorok olyan kifejezéseket, melyeket máskor csak biblikus környezetben hallunk. Jelentős magazinok címlapján olvashattunk „az új messiásról”, a „megváltásra váró amerikaiakról”. A gazdasági válság kibontakozása nyomán még több ilyen retorikai fordulatot hallottunk - lám a bajban hogy felerősödik a mégoly istentagadó politikusoknak a transzcendencia iránti fogékonysága! Obama elnök lett, a világ legerősebb országának első számú vezetője. O az első színes bőrű elnök, ami önmagában is különös jelentőséget kölcsönöz személyének. A választás előtt sokan hitték, hogy a rejtőzködő rasszizmus miatt a közvélemény-kutatási adatok nem megbízhatóak. Sokan emlékeztek még Bradley Los Angeles-i fekete bőrű polgármester-jelölt esetére, aki nagy arányban vezetett a közvélemény-kutatások szerint, de a választást végül is elbukta. Mint tudjuk, Barack Obama elsöprő győzelmet aratott, Amerika újra a tolerancia és persze a korlátlan lehetőségek hazájaként szerepelhet a közbeszédben. Míg az Egyesült Államokban a néhány évtizede még széles körben elterjedt előítéletesség látványos vereséget szenvedett, a du- naszerdahelyi stadionban szlovák rendőrök alaposan elvertek jó néhány magyar nemzetiségű szurkolót. Az okok máig nem világosak, s ha esetleg el is fogadjuk, hogy a Trianon előtti Magyarország térképének látványa nem tölti el parttalan lelkesedéssel a szlovák hatóságokat, ennek érzékeltetésére közismerten vannak humánusabb módszerek is, mint a rohamrendőrök gumibotja. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy mindez egy európai uniós tagállamban történik, azok után, hogy csatlakozásunkkor számtalanszor elmondtuk: az unió jogrendje kellő biztonságot ad és garanciát teremt a kisebbség jogainak érvényesüléséhez. Persze azok a honfitársaink is sokat ártanak az ügynek, akik mindenféle egyenruha-paródiában átmasíroznak az Ipoly szlovákiai oldalára, és nagy adag olajat öntenek a tűzre. Ennek ellenére sem lehet kétoldalú felelősségről beszélni, hiszen míg Magyarországon egy elszigetelt szélsőséges csoport provokál, a határon túl a kormánykoalíció egyik tagja uszít, a rendőrség pedig brutálisan botoz. A két ország viszonya nagyon rég nem volt ilyen feszült. Ez a magyarországi evangélikusoknak különösen fájó, hiszen tudjuk, hogy a hazai lutheránusság szlovák anyanyelvű, gyökerű is. A szlovák püspökök mérsékletre intő nyilatkozatára méltó, szintén békéltető választ adtunk (lásd alább), hangsúlyozva, hogy mindent megteszünk a békesség érdekében. Tudjuk persze, hogy kis egyházunk szava alig hallatszik a vértolulásos hangzavarban. Ennek ellenére nagyon fontos, hogy aki hall minket, az tudja: a Jézus születésének megünneplésére készülő keresztények bíznak a viszonyok jobbra fordulásában. Már-már közhely: Amerika túl messze van. Az előítéletesség nálunk még a mindennapok része, az etnikai ellentétek - úgy tűnik - még jó ideig megmaradnak régiónkban. A karácsonyi betlehemekre tekintve azonban a jól ismert alakokban igen színes kis csapatot fedezhetünk fel. A szent család, a pásztorok mellett^ott vannak a háromkirályok, köztük Boldizsár, a „szerecsen király”. Mi nem keverjük össze, nem ő a messiás, hanem az a kisded, akinek a csodálatában eggyé válunk. Feketék, fehérek, magyarok, szlovákok. Kinek-kinek a saját anyanyelvén kell hallgatnia és megszívlelnie Pál szavait: „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad..., mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. ”(Gal 3,28) Az ünnepre készülődve talán azok is fogékonyabbá válnak az apostol szavaira, akiket egyébként nem vagy csak ritkán szólít meg az evangélium szava. Ebben bízva kívánok az Útitárs olvasóinak áldott ünnepet és boldog új évet! Prőhle Gergely KÖZÉP-EURÓPAI ÉLETUTAK 3. Békéscsabától Londonig Ha arra a kérdésre kellene válaszolnunk, hogy mi köti össze a can- terburyi érseket a Magyar Köztársaság elnökével, alighanem tanácstalanul néznénk magunk elé. Akik ismerik Pátkai Róbertét, talán könnyebben megválaszolhatnák a találós kérdést: mindkét méltóság érdemkereszttel tüntette ki az Angliában éló' evangélikus lelkészt. Az alábbiakban ő idézi fel eddigi életútját. A SZLOVÁKIAI EVANGÉLIKUS PÜSPÖKI KAR LEVELE % Tisztelt szlovákiai állampolgárok, testvéreim! Nyugtalanítanak bennünket azok a szélsőséges megnyilvánulások, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják a szlovák és a magyar nemzethez tartozók viszonyát. Ezért azzal a felhívással fordulunk önökhöz, hogy ítéljék el önök is a nemzetiségi gyűlölködés megnyilvánulásait, a radikalizmust, ne engedjenek a provokációknak, és ne csatlakozzanak a negatív érzések kinyilvánításához. Felszólítunk minden jó érzésű embert, hogy cselekedjen a keresztyén elvek, a szeretet és igazság szellemében, igyekezzen a jó viszonyok megőrzésén a nemzetek és nemzetiségek között a Szlovák Köztársaságban és a jószomszédi viszonyok megtartásán a Magyar Köztársasággal. A Szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Püspöki Karának nevében Milos Kláti k eg}>etemespüspök s. k. Pozsony, 2008. november 7. NYILATKOZAT A SZLOVÁK-MAGYAR VISZONYRÓL A Magyarországi Evangélikus Egyház elnöksége és püspöki tanácsa - egyetértve a Szlovákiai Evangélikus Egyház Püspöki Karának nyilatkozatával - aggodalommal figyeli a szlovák-magyar viszonyban tapasztalható ellentétek újabb kiéleződését. Mivel a magyarországi evangélikusok jelentős része szlovák nemzetiségű, a szlovákiai evangélikusok között pedig nagy számban találunk magyar anyanyelvűeket, a Magyarországi Evangélikus Egyház különösen is érdekelt abban, hogy ne terheljék ellentétek a két nemzet viszonyát. Éppen ezért elítéljük az elmúlt időszak szélsőséges megnyilvánulásait, elvárjuk a hatóságoktól, hogy az elkövetőket felelősségre vonják, és mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy a felebaráti szeretet és az Európai Unió tagállamaiban követendő normák érvényre jussanak. A Magyarországi Evangélikus Egyház elnöksége és püspöki tanácsa Ittzés János elnök-püspök, Gáncs Péter püspök, dr. Fabiny Tamás püspök, Prőhle Gergely országos felügyelő Budapest, 2008. november 10.
