Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-11-02 / 44. szám

4 2oo8. november 2. EVANGÉLIKUS ÉLET ‘Evangélikus ÉletB Dunántúli hálaadások Emelkedetten ► Van annak valami szomorkásán felemelő hangulata, amikor elnép­telenedés veszélyének kitett fal­vak fogyatkozó evangélikusai gyűl­nek össze ünnepi együttlétre. Az elmúlt hét végén két dunántúli te­lepülés templomában is felidéződ- tek a szebb napok, zsúfoltabb pad­sorok emlékei azokon az istentisz­teleteken, melyeken mindazon­által Krisztus jelenben megtapasz­talt kegyelméért adtak hálát a hű- . séges hívek. Szentantalfa 1976-ig volt anyagyüleke­zet, azóta társult egyházközség - jelenleg ötvenhat bejegyzett egyházfenntartóval erősíti a Németh Szabolcs lelkész által gon­dozott Mencshely-Nagyvázsony-Szent- antalfa-Zánkai Társult Evangélikus Egy­Szentantalfa evangélikus temploma házközséget. A falu legmagasabb pont­ján álló, csodálatos fekvésű templomban múlt szombaton vendégek duzzasztot­ták hatvan fölé a lélekszámot. A délutáni istentiszteleten a toronysisak-felújítás munkálatainak befejezéséért adott hálát az ünneplő gyülekezet. A merész vállal­kozást a megyei önkormányzat - műem­léki védelem alatt álló épületek felújításá­ra kiírt - pályázatán elnyert közel egy­millió forint, illetve az országos egyház által biztosított, félmilliót meghaladó önrész tette lehetővé, amelyet a hívek 385 ezer forintos adománya egészített ki. A hálaadó istentisztelet igehirdetője Polgár- di Sándor pápai lelkész, a Veszprémi Egy­házmegye esperese volt. Kissomlyó félezernél több evangéli­kust számlál, ám impozáns templomát egykoron nem véletlenül építették al­kalmasnak ezerháromszáz lélek befo­gadására. Itt is a toronysisak felújítása adott alkalmat a vasárnap délutáni há­laadásra, jóllehet ez a javítás valójában csak látványosan kiegészítette azokat a munkálatokat, amelyeket az áprilisi vi­harkárok tettek elodázhatatlanná. (A beszakadt tető és a leszakadt ablakpár­kányok helyreállítására az országos egyház és Vas megye önkormányzata biztosította a toronyfelújításra is elég­ségesnek bizonyult egymillió-százöt- venezer forintot.) Az ünnepi istentisz­telet igehirdetője Vető István, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspökhe­lyettese volt, aki saját bibliagyűjtemé­nyét is elhozta Kissomlyóra, hogy két tárlóban bocsássa közszemlére a gyüle­kezeti házban. Dr. Szabó Lajos személyé­ben egy távolról jött „családtagot” is köszönthetett a gyülekezetben Cserági István helyi lelkész, hiszen a szintén hit- tudományi egyetemünkön oktató fele­ségével érkezett teológiai professzor a kissomlyói parókián született. Akkor, amikor 1939-1966 között e településen szolgált édesapja a templomban még zsúfolt padsorokat is láthatott. ■ T. Pintér Károly felvételei ► A magasba emelkedő haranggal együtt több száz sárszentlőrincinek, vala­mint ebből a gazdag múltú faluból elszármazottnak és vendégnek emelke­dett a szeme, a szíve az ég felé október 26-án. Az új harang toronyba emelé­sével, azaz helyére érkezésével egyként élhettük át a történelem helyrezök­kenésében lelkünk nyugvópontra kerülését. Mert hát a sárszentlőrinci templomtoronynak viharos múltja van. Nemcsak az őt évszázadok óta szaggató szelek miatt, hanem a benne lakó - hol három, hol kettő, hol egy - harang sorsát tekintve is. Háromnak indultak, most ismét hárman vannak. Legutóbb a II. világháborúban dobták le a magasból a középsőt, hogy ágyút öntsenek belőle. De a harang lélek- emelésre, életmentésre, nem pedig a lélek megnyomorítására, az élet kioltására va­ló! Ahogy akkor lovas szekér vitte el a fa­luból a fölvirágozott, nemzetiszínű sza­laggal körülölelt harangot, ugyanúgy az hozta most az azonos méretűt a szente­léshez és a beemeléshez (képeinken). Erre a harangra dr. Kéty Lajos Budapes­ten élő főorvos, a harang adományozója - aki bár „csak” nagyanyai elbeszélések­ből és ritka látogatásokból ismeri Sár- szentlőrincet, mégis magáénak érzi a fa­lut - a következő sokatmondó, messze hangzó szavakat íratta föl: „Zengjen e harang szava: az Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság egy igaz Isten örök di­csőségére; a Sárszentlőrinci Evangélikus Gyülekezet épülésére; az innen elszár­mazottak emlékére. - »Ismeri az Úr az övéit«. II. Tim 2,19” A nap a faluban élő Oláh Dénes fafara­gó kiállításának megnyitójával kezdő­dött, majd az ünnepi istentiszteleten rég nem látott nagyszámú gyülekezet előtt Szabó Vilmos Béla, a Tolna-Baranyai Egy­házmegye esperese hirdette Isten igéjét. A harang beemelése közben szép tér­zenével szolgált a lajoskomáromi evan­gélikus rézfúvósegyüttes. A közös ebédet követően színes összeállítást hallgathat­tak a jelenlévők Teli Edit és Gyulai István előadásában a költőket is gyakran megih­lető harang történetéről, az emberek, kö­zösségek életében betöltött szerepéről. Sárszentlőrinc ismét méltó módon ünnepelt, a harangok pedig mostantól - remélhetőleg háborítatlanul - tölthetik be nekik szánt, felemelő szolgálatukat. B Bakay Péter „Jobb az Isten háza küszöbén állni” Templomi szolgálattevők konferenciája Révfülöpön ► A 84. zsoltár a Sóvárgás a templom után címet viseli. Ezzel az ószövetségi imádsággal kezdődött október 17-én a templomi szolgálattevők konferenci­ája. A házigazda „VIP-vendégként” köszöntötte az ország minden részéből érkezett egyházfikat, harangozókat, sekrestyéseket. Különlegesen fontos személyekként, hiszen velük kezdődik és végződik az istentisztelet, s rájuk fokozottan igaz a régi reklámszöveg ideillő változata: „Ez az istentisztelet nem jött volna létre, ha nincs X. Y. egyházfi...” - aki előkészítette, a háttér­ből segítette a szolgálatot, a tennivalókat elvégezte, a rendet, a tisztaságot, a gördülékenységet biztosította. Ötven testvér gyűlt össze Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban a kétnapos találkozóra. Ők akár főállásban, akár lelkes önkén­tesként munkába menet az Isten háza küszöbét lépik át, s végzik nem látvá­nyos, de nélkülözhetetlenül fontos szolgálatukat. Volt már hasonló találkozó tíz évvel ezelőtt, amikor Szabó Vilmos lelkész hív­ta össze az ilyen szolgálatban állókat. „Találkoznunk kellett - mondta az egyik résztvevő -, hiszen egymás hite által erősödhetünk, egymás tapasztalatával gazdagodhatunk, »mesterfogásokat«, öt­leteket leshetünk el, s együtt tanulhatjuk a »szent szakmát«.” E sorok írója az istentisztelet lényegé­ről, tartalmáról, felépítéséről, funkciójá­ról és céljáról tartott előadást. Különö­sen nagy érdeklődés kísérte Fehér Károly programját, amelyben a nyugdíjas lel­kész alaposan és részletesen szólt a „ma­nuális liturgikáról”, azaz arról, hogy ke­zünk munkájával, tudatos feladatvég­zéssel hogyan őrizzük, használjuk, tart­juk karban a ránk bízott kincseket: ma­gát a templomot, a berendezéseket, .az oltár térítőit, az úrvacsorái és keresztelé­si edényeket. A két előadás után a résztvevők estébe nyúló beszélgetés folyamán osztották meg egymással ismereteiket és kérdései­ket. Életszagú, jóízű beszélgetésben le­hetett részünk. A második napon Bencze András, a jelenlegi székesfehérvári lelkész szólt a gyülekezeti szolgálatok sokszínűsé­géről, a „test tagjainak egybeilleszke- déséről”. S hadd álljon itt, a tudósítás végén egy személyes vallomás: élmény volt szá­momra, hogy nem csupán „kiemelten fontos személyekkel” találkozhattam, hanem olyan testvérekkel, akik panasz­szó nélkül, jó kisugárzással, odaadó egy­házszeretettel végzik - legtöbbször ész­revétlenül - a szolgálatukat. Nehéz és mégis irigylésre méltó szolgálatukat. Boldog emberekkel találkoztam, akik nemcsak ismerik, de élik is a zsoltáros szavát: „Bizony, jobb egy nap a te udvaraid­ban, mint máshol ezer." m Hafenscher Károly A 21. század leckéi A jövő alapkőletétele Zajzonban ► „Kell egy új világ, hol testet ölt a jó” - énekelték egy közösen tanult dalban az egyházi oktatási intézmények képviselői október 20-án Budapesten. A De­ák Téri Evangélikus Gimnázium dísztermében tartott pedagóguskonferen­cián a 21. század „új tudásairól”, a nevelés és a hit kérdéseiről tanácskoztak. Ünnepi istentiszteletet tartottak múlt vasárnap a felújított zajzoni evangéli­kus templomban. „Ahol templomot építenek, templomot újítanak fel, ott a jövőnek ígérete szólal meg” - mondta igehirdetésében a Romániai Evangéli­kus-Lutheránus Egyház püspöke. Ador- jáni Dezső Zoltán az ép gyökerű fa példá­jára hívta fel a figyelmet: „Ha a gyökér ép, akkor egészséges a törzs és a lomb, és ép gyümölcsöt terem. Ahol sérült, ott nem terem gyümölcs” - hangsúlyozta, hozzátéve, hogy „a hit gyökérkérdése életünknek”. Az ünnepségen jelen volt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke is. Markó Béla emlékeztetett rá: olyan időket éltünk meg, amikor min­dent megtettek, hogy a templomok üre­sek legyenek, hogy összeomoljon leg­erősebb intézményünk, az egyház. „Ma tele vannak az erdélyi templomok pad­sorai, újjáépítettük azt, amit lerombol­tak az ellenünk cselekedők. Újjá kell épí­teni Erdélyt, és ezt csak összefogással le­het!” - hangsúlyozta az RMDSZ elnöke. Rab Gyula zajzoni lelkész köszöne­tét mondott mindazoknak, „akiket az Úr küldött támaszként”, akik az 1799- ben közadakozásból épült barcasági templom felújításában segítettek. Kö­szönetét mondott többek között Mar­kó Béla RMDSZ-elnöknek, Kovács Atti­la Brassó megyei tanácsi alelnöknek, Kiss Józsefnek, Tatrang polgármesteré­nek, nem utolsósorban pedig azoknak a kis jövedelmű helybélieknek és tat- rangiaknak, akik adakoztak a temp­lom javára. Az ünnepi istentiszteletet Bartha Judit tanárnő diákjainak - ízes hétfalusi csángó dialektusban előadott - műsora zárta. ■ Ambrus Attila Keresnünk kell a magyar oktatás válsá­gából kivezető utat - szólította fel az egybegyűlteket megnyitójában Babies Csaba, a soproni Berzsenyi Dániel Evan­gélikus (Líceum) Gimnázium és Szak­képző Iskola tanára, a konferencia szer­vezője. A vendéglátó intézmény nevé­ben Kézdy Edit igazgató köszöntötte a résztvevőket, majd a gimnázium kórusa lepte meg Händel egyik művének színvo­nalas tolmácsolásával a vendégeket. Lendületes előadásában dr. Bagdy Emő­ke pszichológus az értelmi-érzelmi és spirituális intelligencia témakörébe kala­uzolta a mintegy nyolcvan pedagógust. A Károli Gáspár Református Egyetem professzora referátumában az érzelmi szo­cializáció ismertetésére fektette a hang­súlyt, mondván, „az értelmit iskolázzák eleget”. „Meggyőződésem, hogy elenged­hetetlen a test, a lélek és a szellem egysé­ges kezelése és nevelése. Tudatosítanunk kell, hogy a nevelés »neveden nevezést« is jelent, ezért a személyes kapcsolatokat is fontos ápolni a diákokkal!” - hívta fel a figyelmet a református pszichológus. Az új tanulás filozófiája és módszertana című előadásában Varga Csaba, a Straté­giakutató Intézet elnöke ismertette tíz tézisét. ízelítőül néhány címszó a téte­lek közül: ismeretközpontú helyett tu­datközpontú iskola; belső, mentális (tu­datfejlesztő) nevelés; új tanár- (szemé­lyiség- és szerep-) modell... Azt túlzás lenne állítani, hogy a „stra­téga” elmélete osztatlan helyeslést vál­tott ki a jelenlévőkből, de Varga Csaba előadását a többség még türelmesen végighallgatta. A tudatkutatás külön­böző megközelítéseit ismertető Dienes István elméleti fizikus, védakutató azon­ban már csak a résztvevők mintegy negyedének érdeklődésére tarthatott számot. Noha az eredetileg tervezettnél ké­sőbb kezdődött záróelőadás az Útban a tudat fizikája felé: a jövő oktatásáról címet kapta, a vidéki pedagógusok többségé­nek már hazafelé kellett, hogy vezessen az útja... így már csak alig húszán hall- hatták-láthatták, hogy a kutatásai alap­ján előadott - egyebek mellett az abszt­rakt semmiről szóló - fejtegetései végén a Stratégiakutató Intézet elméleti fizika és tudatkutatási csoportja munkatár­sának, Dienes Istvánnak az Úristent is sikerült egyenletben „kifejeznie”. ■ Sz. Á. Az impozáns kissomlyói templom

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents