Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-02-03 / 5. szám
‘Evangélikus Élet3 KULTÚRKÖRÖK 2008. február 3. »► 5 Wass Albert mint jövendőmondó A világtalan - vagy inkább félszemű? - irodalmi közfelfogás kirekesztette a szépmívesség virágoskertjéből Wass Albertet. Az olvasó viszont méltó helyére állította a huszadik század egyik legtermékenyebb íróját, kertek aljára hessent- ve a magas esztétika fanyalgóit. Reneszánszát éli Wass Albert a hívatásos „láttatok” körében is; műveit rendre dramatizálják vagy formás csokrokra bontva művészi tálalásban terítik a nagyközönség elé. Évtizede a könyvkiadók - tisztelet a kivételnek - művei megjelentetéséből sem üzletet, sem pedig szakmai sikert nem remélhettek a mindenható könyvpiacon. Mára tévedésük nyilvánvaló, hála a Kráter Műhely Egyesületnek, amely sorra adja ki a jobbnál jobb Wass Albert- köteteket. Az idősebb nemzedék szerencsésebbnek mondhatja magát. A Farkasverem lapjain már a harmincas évek végén megismerkedhetett az író életrajzi ihletésben fogant kitűnő regényével, az erdélyi olvasók pedig szinte egy időben mérhették össze lírai-ironikus novelláit Tamási Áron és Kós Károly immáron irodalmi otthonra lelt írásműveivel. Olykor magam is megilletődve emelem le könyvespolcomról az Erdélyi köszöntő című, bársonykötésű antológiát, rácsodálkozva a megjelenés dátumára. 1938-ban hét ismert erdélyi író novellafüzért jelentetett meg. Nyíró József, Mokkái Sándor, Tamási Áron, Dsida Jenő, Bán- ffy Miklós, Kós Károly mellé szegődött Wass Albert is ebben a nagyszerű antológiában, bizonyságául annak, hogy „a nemzeti lélek győzelme a sors fölött” a „kataklizma esztendeiben” ismét diadalt aratott. Wass az antológiában törvénnyel feleselő erdei emberek históriájával kedveskedik olvasóinak. A novella hősei későbbi műveiben is fel-felbuk- kannak. Már szóltam a regények, versek, esszék színpadi honfoglalásáról, jelezve ezzel azt is, hogy Wass Albert művei drámaiak, cselekményszövései, dialógusai színpadért kiáltanak. E sorok írója már 1990-ben, amikor nem csekély rajongással olvasta Halálos köd Holtember partján című művét, amely tulajdonképpen gazdag lélekrajzzal megírt krimi, felkiáltott: hol az a videoszalag, amely megörökítheti az izgalmas cselekmé- nyű művet? Egyik színházunknak dra- matizálásra ajánlottam a Mire áfák megnőnek című regényt; március 15. köszöntésére különb alkotást el sem tudok képzelni. Aiováros zenés művekkel jeleskedő színházának a különös történetet feldolgozó A funtineli boszorkányt ajánlottam: remek musical készülhetne belőle. (Azóta a filmművészet fedezte fel a művet.) Most már - elvétve - lelkes beszámolót is olvashatunk Wass Albert ember- ábrázoló képességéről, felülmúlhatatlan tájleírásairól, nyelvi ízeiről és leleményeiről. Politikai érzékenységét, lényeglátását is dicsérik egyesek, jómagam jövőbe látó képességét csodálom. Ennek tágabb méltatásával mindannyian, akik időnként elmélyültünk műveiben, adósak vagyunk. Két unikumot, amely az író távlatosságának példázata, megemlítenék. Az Örökösök című kisregényben a második világháború kisemmizettjeiről olvashatunk. Azokról az édesanyákról, gyerekekről, fiatalemberekről, háború nyomorította férfiakról, akik szétszóratva, táborokban menedéket találva latolgatják jövendőbeli sorsukat. Mi garantálhatja a békésebb jövőt, a háború örök leláncolását? „Ti, fiatalok kellene összefogjatok és véget vessetek ennek az őrültségnek! A ti jövendőtökről, a ti életetekről van szó! Ti vagytok Európa örökösei! (...) Nektek kellene összefogni, különböző nemzetek fiataljainak, tisztázni végre a kérdéseket, a vitás szavak jelentőségét, eltakarítani az útból a féligazságokat. Össze kellene hozni egy csoportot, mely az ellentétek keresése helyett végre már kihámozza a jelszavak halmaza alól a közös alapokat: a közös kultúrát, a közös érdeket, a közös célokat, az igazi Európa alapjait!” - olvashatjuk a műben a szentenciát, amelyet egy álmodozó tanár jövőfürkésző hevülettel fogalmazott meg. Az elárvult otthontalanok egyike - magyar fiatalember - háborús bárkaroncsra mutat. „Építsük újjá, üzemeltessük közösen és adjunk neki nevet: Experiment-Európa...” Szimbólum? Talán... Egy másik regényben, Az Antikrisztus és a pásztorok címűben a vakhit elpusztít egy egész falut. Egy fanatikus kommunista, fiatal „megváltókként” fogadja a keletről Erdélybe özönlő háborús hordákat. Személyes kudarca és családi tragédiája győzi meg arról, hogy a falu felett húzódó ezüstbánya felülír minden elvet s mindent, ami emberi. A falu egyetlen örökös lakója, a sírásó mondja: „Nem volt puszta véletlen, ami azzal a bányával történt, mivel véletlenül soha nem történik semmi. (...) Ha az Úristen csudát akarna tenni mivelünk, emberekkel, megtehette volna azt a bánya nélkül is. A katonákat elpusztíthatta volna abban a pillanatban, amikor fölértek volt oda a hágóra, és sok emberélet megkímélődött volna, sok nyomorúságtól megmentődhetett volna ez a falu.” A jövendölés valósággá tágulását már láttuk, amidőn egy ciános medence meglódult a völgyből. Nem is oly régen Wass Albert szülőföldjén arany-ezüst mozdult meg hivalkodó robajjal Verespatak környékén a föld gyomrában. A -nemesfémrablók, mint 1944 kora telén az orosz katonai megszállók, falu- és városrombolásra lesben állnak. Mi az erősebb? A jövendőt faggató írói képzelőerő vagy a hétmérföldes léptekkel nyomuló valóság? ■ Párkány László Könyvbemutató és énektanárok eszmecseréje A Gyülekezeti liturgikus könyv (GyLK) közös énekléssel színesített bemutatójára került sor január 25-én - immár második alkalommal - a Régi Zeneakadémia épületében. A kötetet dr. Bence Gábor egyházzenész ismertette a Magyar Egyházzenei Társaság által szervezett szekcióülések egyikén, az úgynevezett protestáns szekcióban. A katolikus szekcióban a Graduale Hungáriáim című munkával ismerkedhettek az érdeklődők. * * * Ugyancsak a Régi Zeneakadémián rendezett múlt pénteki programsorozat részeként került sor a Magyar Egyházzenei Társaság pedagógustagozatának ülésére. Erre a három történelmi felekezet általános iskoláiban, illetve gimnáziumaiban tanító énektanárok mindegyike meghívást kapott. (Hogy arányaiban lássuk iskoláinkat: az országban közel száz-száz katolikus és református iskola működik, míg evangélikus középiskoláink száma tizenkettő.) A délután célja az volt, hogy három példán keresztül megismerjük iskoláink egyházzene-oktatási lehetőségeit és módszereit, a jelenlegi helyzetet. Különös aktualitást az adott az eszmecserének, hogy a Magyarországi Református Egyház 2008 szeptemberétől zsinati törvény alapján, kidolgozott tanmenet, megfelelő szakmai előkészítés és továbbképzések után kötelező érvénnyel vezeti be az egyházzene oktatását iskoláiban. Az előkészítő munkákról és az elkészült tantervről dr. Bódiss Tamás, a Magyarországi Református Egyház országos egyházzenei előadója szólt. Előadását Nováky Andreának, a Buda- pest-Fasori Evangélikus Gimnázium tanárának beszámolója követte. Nagy örömmel és őszinte érdeklődéssel vehettük kezünkbe készülő tankönyvének első fejezeteit; a kiadványt minden bizonnyal nemcsak evangélikus iskoláink tanárai fogják haszonnal forgatni, hanem katolikus és református testvéreink is. A bemutatkozók sorát a Gödöllői Premontrei Szent Norbert Gimnázium tanára, Bálint Orsolya zárta, aki kicsi, ám lelkes díákcsapatát is magával hozva meg is énekeltette a jelenlévőket. A rövid szünetet szakmai megbeszélés követte, amelyen jól éreztük: bár vannak közöttünk különbségek, helyzetünk, gondjaink és feladataink nagyon hasonlóak. Szükséges lenne mindannyiunk számára a szakmai továbbképzések rendszerének átgondolása és folyamatos életben tartása. Fontosak az ilyen találkozók, hiszen tanulhatunk egymástól, és mind szakmailag, mind lélekben közösen megerősödve többet tudunk tenni azért, hogy a felnövekvő generációk számára saját felekezeti énekeskönyvük anyaga igazi zenei anyanyelvvé válhasson, s hogy a zenén, az egyházzenén keresztül hitük és identitástudatuk megerősödhessen. ■ W. dr. Kinczler Zsuzsanna, a pedagógusszekció vezetője Evangélikus a kiváló pedagógus A politikai vitát néhány percre énekelt áldás szakította meg a békéscsabai városháza dísztermében. A városi közgyűlés január 24-én tartott ülésén adta át ugyanis Vantara Gyula polgármester a Békéscsaba kiváló pedagógusa kitüntetéseket. Az elismerést idén Völgycsi Attiláné, a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola, Kollégium és Alapfokú Művészet- oktatási Intézmény művészeti igazgatóhelyettese vehette át másodmagával. A Békéscsaba kiváló pedagógusa kitüntetést 1995 óta minden évben két pedagógusnak adják át a magyar kultúra napján. Odaítélésének feltétele, hogy a kitüntetésre felterjesztett személy legalább tíz éve magas színvonalú szakmai munkát végezzen az oktatás, nevelés terén Békéscsabán, és a szakma meghatározó személyisége legyen ne csak saját intézményén belül, hanem vá-. rosi szinten is. Völgyesi Attiláné több mint három évtizede pedagógus. 1995 óta dolgozik az egyházi intézményben. Oktatásszervező munkájának eredménye, hogy az iskola elindította a művészeti képzést. 2006 óta a Művészeti Szakközépiskolák Szövetségének alelnöke, részt vesz a magyarországi művészetoktatás koncepciójának alakításában. Idén először ismerték el egyházi intézményben tanító pedagógusok munkáját a kitüntetéssel: Völgyesi Attiláné mellett Caimacan Klára, a Savío Szent Domonkos Katolikus Általános Iskola igazgatója vehette át a polgármestertől az oklevelet, a pénzjutalmat és a város címerével ellátott gyűrűt. „ A hagyományoknak megfelelően a kitüntetett pedagógusok tanítványai zenés irodalmi összeállítással színesítették a díjátadót a békéscsabai közgyűlési patkóban. ■ — eljécsé — „A rajzoló fejedelem” a Várban Zichy-művek sosem látott teljességben ► Közös kiállításon mutatja be Zichy Mihály munkásságát a szentpétervári Ermitázs és a Magyar Nemzeti Galéria a budai Várban. A március 23-ig nyitva tartó tárlat különlegessége az a pontosan száz darabból álló álló kollekció, amelyet a világhírű orosz múzeum kölcsönzött erre az alkalomra, de emellett hazai köz- és magángyűjteményekből is jelentős válogatás - összesen háromszáz alkotás - került a látogatók elé. A művész - pesti és bécsi tanulmányait követően - 1847 és 1906 között élete jelentős részét Oroszországban töltötte. Eleinte Katalin nagyhercegnő udvarában, majd 1852-től egymás után négy cár - I. Miklós, II. Sándor, III. Sándor és II. Miklós - szolgálatában dolgozott. Ez az első alkalom, hogy itthon is látható az a száz, kitűnő mesterségbeli tudásról tanúskodó rajza és akvarellje, amelyet oroszországi tartózkodása során készített. Ezeket korábban a cári gyűjteményekben a közönségtől elzárva őrizték; máig oroszországi közgyűjtemények kincsei. A kiállítás anyaga nagyobb részben nagyméretű reprezentatív akvarellekből és szépiarajzokból áll, melyek a cárok udvari életét örökítik meg, de olyan kultúrtörténeti „csemegék” is láthatók közöttük, mint az a II. Sándor egyik vadászata alkalmával készített kártyasorozat, amelyet a művész a cár számára rajzolt, s amelyen önmagát is megörökítette. A cár udvari festőjévé kinevezett Zichy Mihály szorosan kapcsolódott az orosz irodalomhoz is. Számos orosz alkotó, így Lermontov, Gogol és Goncsarov műveihez is készített illusztrációkat. Ezek közül is látható néhány a Nemzeti Galériában. A kiállítás második része Zichy leginkább ismert magyar könyvillusztrátori munkásságát mutatja be. Az ember tragédiájához és Arany János balladáihoz az 1880-as, 1890-es években készített illusztrációi szinte egyenrangúak az iro-. dalmi művekkel, s azokhoz hasonlóan közismertek. A Madách-illusztrációk 1885 és 1888 között készült sorozatát húsz nagyméretű szénrajz alkotja. Ezeket a fővárosi közönség az 1970-es évek óta most először láthatja ismét egyben. Csodával határos módon bukkant rá Zichy elveszettnek hitt Faust-illusztrációira egy Olaszországban élő művészet- történész az 1960-as években; ezeket akkor megvásárolta a magyar állam. Ebből a különleges, húszlapos tollrajzsorozat- ból is látható válogatás csakúgy, mint az a néhány köz- és magángyűjteményben őrzött Petőfi-illusztráció, melyeket a művész az 1884. évi Petőfi-díszkiadás számára készített. A paradicsomban (1885) Zichyre ebben a korszakában leginkább Gustave Dóré gyakorolt hatást. (A neves francia festő és illusztrátor Bibliaillusztrációi közül lapunk január 6-i számában közöltünk néhányat.) Zichy személyesen is ismerte Dórét, akinek három rajzát a Szépművészeti Múzeum őrzi; e lapok most a Zichy-kiállításon láthatók. Az Evangélikus Országos Múzeum is kölcsönzött képet a kiállítás számára: a művész 1871-ben készített, Luther látomása (Luther Wartburgban) című alkotása „vendégeskedik” a Várban. Megtekinthető a nemzeti galéríabeli tárlaton az 1878-as világkiállításra készült hatalmas festmény is - A Rombolás géniuszának diadala -, amelyet Zichy Mihály a főművének szánt. ■ -BZSA „Zichy Mihály, a rajzoló fejedelem" című kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában, a Budavári Palota C épületének (1014 Budapest, Szent György tér 2.) földszinti kiállítótermében tekinthető meg márríus 23-íg, hétfő kivételével mindennap 10 és 18 óra között. További információk a www.mng.hu honlapon. „Körünkből díjazottak” a magyar kultúra napján „Az oktatásban és a kultúrában mostantól nem lesz több megszorítás, a tárca 2008-ban folyamatosan gyorsuló ütemben bővíti a közművelődés forrásait” - ígérte meg az oktatási és kulturális miniszter a magyar kultúra napján. A Néprajzi Múzeumban tartott ünnepségen elhangzott beszédében dr. Hiller István ígéretet tett arra is, hogy külön keretből biztosítanak anyagi fedezetet - például - levéltári fejlesztésekre és az egyházi gyűjtemények karbantartására. január 22. alkalmából a miniszter állami kitüntetéseket is átadott. Az alap-, közép-, felsőfokú oktatási és szakoktatási területen végzett magas színvonalú munkáért, valamint a pedagógiai gyakorlatot segítő kiemelkedő tudományos tevékenységért járó Apáczai Csere János-díjat vehette át - többek között - dr. Hunyadi Zoltán, a Fővárosi Pedagógiai és Pályaválasztási Tanácsadó Intézet nyugalmazott igazgatója, az óbudai evangélikus gyülekezet tiszteletbeli presbitere is. Karácsony Sándor-díjban részesült dr. Szabó Istvánná, az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium tanára és munkaközösség-vezetője. Ezzel a kitüntetéssel azokat az alap- és középfokú intézményekben oktató-nevelő munkát végző tanítókat jutalmazták, akik a gyermekek harmonikus személyiségformálása érdekében folytattak kiemelkedő tevékenységet. ■ GaZsu Lelkész az év embere Békésben A Békés Megyei Hírlap és a Békés Megye Online szerkesztősége 2007 januárjában indította útjára azt a sorozatot, melynek keretében hétről hétre bemutatták „a hét emberét”. Olvasóik ötven jeles személyiséget ismerhettek meg közelebbről ezekből az interjúkból. Decemberben arra kérték a Békés megyei olvasókat, hogy on-líne szavazás keretében, illetve a hírlapban megjelent szavazószelvények kitöltése útján, levélben leadott szavazataikkal döntsék el, hogy a hét emberei közül kit választanak az év emberének. Az internetes és a levélben eljuttatott szavazatok összegzése után kiderült: az pv embere címet Lázár Zsolt, a Szarvas- Ótemplomi Evangélikus Egyházközség lelkésze nyerte el. M Forrás: Békés Megye Online
