Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-10-12 / 41. szám
2 2008. október n. FORRÁS "Evangélikus ÉletS A BIBLIA ÉVE SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 21. VASÁRNAP - Ef6,io-i8 Pál első levele Timóteushoz - fiatalság A 18. század óta pásztori leveleknek nevezzük Pál három levelét, amelyek közül kettőt Timóteushoz, egyet pedig Tituszhoz, fiatal segítőtársaihoz írt. Az elnevezés indokolt, hiszen bennük Pál mint gyülekezeti lelkipásztort szólítja meg Timóteust és Tituszt, és a témák is, amelyeket itt tárgyal, többnyire a gyülekezet vezetésével - egyházi nyelven „pásztorolásával” - kapcsolatosak. Mikor írhatta Pál a pásztori leveleket? Régóta megoldatlan rejtély, hogy mikor írhatta Pál ezeket a leveleket. A pásztori levelek történeti hátterével kapcsolatosan tehát csupán magukra a levelekre és néhány ellentmondásos óegyházi hagyományra támaszkodhatunk. Talán az a legvalószínűbb, amit az első század végén író Római Kelemennél olvashatunk: Pál kiszabadult római fogságából, és ahogyan tervezte, elutazott Hispániába, majd pedig vissza a keleti missziói területekre. Eközben írhatta meg az első timóteusi és a tituszi levelet. Később ismét fogságba esett, megírta a végrendeletéül szánt második timóteusi levelet, és azután mártírhalált halt Rómában. Pál első levele Timóteushoz Pál először akkor találkozott Timóte- ussal, amikor első missziói útján áthaladt Lisztrán. Timóteus „vegyes” családból jött, édesanyja hívő zsidó asszony volt, édesapja pedig pogány görög. A fiatalember Pál hatására vált kereszténnyé, és második útjára már el is kísérte az apostolt. Hűséges barátsággal mindvégig Pál mellett állt, bár nem mindig volt könnyű dolga. Kettős háttere miatt Pál kénytelen volt körülmetélni őt - hogy ezzel is bizonyítsa Timóteus kötődését az ősök vallásához. Ugyanakkor az ifjú görög háttere bizonyára nagy segítséget jelentett Pálnak a többségükben görög etnikumú gyülekezetekkel való kapcsolattartásban: Timóteus így látogatta folyamatosan a thesszalonikai, a korinthusi és a filippi gyülekezetét. A hozzá írt első levélben úgy látjuk viszont, mint Pál képviselőjét, „helytartóját” az efezusi gyülekezetben. A levél ennek megfelelően jobbára gyakorlatias tanácsokból áll: hogyan védje meg Timóteus a gyülekezetét a hamis tanítóktól, milyen a helyes istentiszteleti imádság, mi a nők és a férfiak szerepe a közösségben, ki alkalmas a püspöki és a di- akónusi szolgálatra, továbbá hogyan viselkedjenek egymással szemben a gyülekezet különböző korú és szociális státusú tagjai, az özvegyek és a vének, illetve a rabszolgák és uraik. „Senki meg ne vessen ifjú korod miatt...” Pál fiatalnak nevezi Timóteust; a „fiatal” az akkori fogalmak szerint huszonöt-harmincöt év közötti életkort jelentett. Timóteusnak ilyen fiatalon kellett magára vennie egy egész keresztény gyülekezet irányításának a felelősségét. Pál szerint ez egyáltalán nem volt lehetetlen feladat, és csendre inti azokat, akik pusztán életkora miatt alkalmatlannak ítélik Timóteust a vezető szerepre. Persze a fiatal életkor folyamatosan csökkenő hátrány, amelyet a mértéktartó józanság, a felelős magaviselet és a Szentírás folyamatos tanulmányozása könynyen előnyre fordíthat. Különösen hangzó elvárások ezek egy fiatallal szemben, de Pál tudta, miről beszél. Tanácsai megszívlelendők minden olyan, felelősséggel felruházott fiatal vezető számára, aki kerülni szeretné a kudarcot. M Magyar Bibliatársulat Áldó hatalmak oltalmában Ma nem feltétlenül „trendi” az egyházat küzdelemre, harcra elhívott közösségként látni. Egyesek szerint ez a militáns szemlélet idegen a kereszténységtől. Valójában azonban megkerülhetetlenül fontos, hogy tudjuk: harcunk „erők és hatalmak ellen" folyik. Mindenféle küzdelemben - legyen az véres háború vagy nemes sportvetélkedés - a győzelem szükséges feltétele az ellenség vagy ellenfél ismerete, illetve bizonyos fokú egészséges tisztelete. Nincs ez másképpen a kereszténység kozmikus lelki viaskodásában sem. Ha alábecsüljük az „ősellenség” személyét és képességeit, nem fogjuk meglátni azt sem, hogy milyen nagy szükségünk van Isten erejére és fegyverzetére, és így könnyen csúfos kudarcot vallhatunk. Hasonlóan azokhoz az efezusi zsidókhoz, akik meggondolatlanságukban Jézus nevét használva igyekeztek megszállottakat megszabadítani, a végén pedig maguknak kellett meztelenül és sebesülten elmenekülniük (ApCsel 19,13-17). Pál úgy ír a korinthusiaknak a sátánról, mint akinek a szándékai nem ismeretlenek előttünk. Nem célja azonban, hogy valamilyen pontos „életrajzot” adjon a gonoszról, sőt a sötét erők eredete iránti kíváncsiságunkat sem akarja kielégíteni. Apostoli szolgálata a figyelmeztetésben ölt testet. Ellenséges erőkkel áll szemben a keresztény közösség, de diadalt arathat felettük. A győzelem első feltételeként világosan kell látnunk, hogy az ellenséges hatalmak erősek. Erősebbek, mint mi. Isten óvjon bennünket azoktól a nagyképű kijelentésektől, melyek akár az ember jóságába, akár társadalmi rendszerek igazságosságába vetett hiten alapulnak. János apostol nem valami szélsőséges véleményt mond akkor, amikor arról ír, hogy „az egész világ a gonosz hatalmában van” (íjn 5,19). Ez tény. Vereségüket elismerni nem akaró, nálunk erősebb hatalmak vívják embert és közösségeket pusztító harcukat. A győzelem második feltételeként világosan kell látnunk, hogy az ellenséges hatalmak gonoszak. Ha csak erősek lennének, az még önmagában veszélytelen semlegesség volna. Az ördög ereje azonban gonosz erő. Szándékai legmélyén nincsenek erkölcsi megfontolások, szabályok vagy gátak. Egyetlen célja az istenképűre alkotott ember elpusztítása. A győzelem harmadik feltételeként világosan kell látnunk, hogy az ellenséges hatalmak csalárdak. A megtévesztésnek egész arzenálja áll rendelkezésükre. A VASÁRNAP IGÉJE Hol a „világosság angyalaként”, hol veszedelmes, „báránybőrbe bújt farkasként”, hol „ordító oroszlánként”, hol pedig „ravasz kígyóként” szembesülhetünk velük. Megfélemlítés és hízelgés, erőszak és csábítás váltják egymást a támadás során. Van-e esélye az embernek ilyen erős, gonosz és csalárd hatalommal szemben támadást indítani, harcolni és győzni? Valójában nincs, de nem is kell. A gonoszság mindent átható erejét és hatalmát Isten zilálta szét, amikor Jézus Krisztust elküldte a mi világunkba. Kereszthalála a Golgota „bajnokává” emelte őt. A gonosszal vívott küzdelmünk közben ezt a tényt kell látnunk a legvilágosabban: Jézus győzött. De ez a győzelem a miénk is. Igaz, hogy az olimpiai bajnok a sikeréért maga tesz meg mindent, de a győzelem pillanatában - a nemzeti együvé tartozás okán - teljesen érvényesen mondhatjuk: „Győztünk!” Jézus hit által von be bennünket a maga győzelmébe, és így lesz érvényesen a miénk is a Golgotán elért eredménye. Isten nem kisebb erővel ruházza föl övéit, mint amely erő kihozta Jézust a halálból. Valójában Jézust és az ő feltámadásának erejét nem is ismerhetjük meg másképpen, csak ha a földön küzdő egyház tagjaként beállunk a magunk helyére, és felvértezzük magunkat Isten fegyverzetével. Ne szomorítson el minket, hogy - a Lélek kardja kivételével - csupa védekező fegyver áll rendelkezésünkre. Hiszen testünk sem indít támadást a bennünket folyamatosan ostromló vírusok ellen, csupán védekezik. Ahogyan az egészséges ember immunrendszere sikeresen veri vissza a szervezet biológiai ellenségeinek próbálkozásait, úgy rejti el Isten a Krisztusban hívő embert áldó hatalmának oltalmába. ■ Verasztó János Imádkozzunk! Úr Jézus Krisztus! Köszönjük neked a Golgotán aratott győzelmedet. Köszönjük. hogy ez a mi győzelmünk is. Kérünk, vonj be bennünket feltámadásod erejének hatókörébe! Add, hogy sikeresen ellenálljunk a gonosz minden próbálkozásának. Tégy késszé bennünket felöltözni Isten fegyverzetét és a tejó katonáidként vállalni a szenvedést. Amen. Oratio cecumenica Mennyei édes Atyánk! Köszönjük neked, hogy családod tagjaivá fogadtál bennünket, és bizalommal fordulhatunk hozzád kéréseinkkel. Köszönjük, hogy mindannyian fontosak és kedvesek vagyunk a te számodra. Urunk, a te szemedben egy család vagyunk. Kérünk téged, hogy mi is egy családnak láthassuk egymást. Könyörgünk, hogy te legyél mindnyájunkkal, akik ma egészségben ideértünk a templomba. Kísérj bennünket otthonunkba, és tápláld szívünkben a te jó lelkedet, növekedjen bennünk a te szereteted, hogy ezt vi- hessük haza családtagjainknak. Kérünk téged időseinkért, akik betegséggel, gyengeséggel, magánnyal vagy gyásszal küzdenek, és gyakran nehezen boldogulnak az élet terheivel. Légy közel hozzájuk, és a te szeretetedet rajtunk keresztül is küldd el nekik Rád bízzuk gyermekeinket, fiataljainkat és a gyülekezet valamennyi megkeresztelt tagját. Add, hogy a szívükben szomjúság támadjon igéd iránt, adj nekik vágyakozást a jóra, küldj számukra érthető hívó szót, hogy elindulhassanak és megérkezhessenek atyai karjaidba. És a te szeretetedet rajtunk keresztül is küldd el nekik. Kérünk a felnőttekért, akik a megélhetés, a munka és a család gondjaival küszködnek, és időnként elfelejtik, hogy nálad van oltalom és menedék. Segíts, hogy ne csak terheket, nehézségeket lássanak a gyülekezetben, hanem közösséget, ahol megpihenhetnek, ahol elfogadják őket, és erőt nyerhetnek. Küldd áldásod a közösségekre, támogassák és segítsék egymást tagjaik a te jó akaratod szerint. És a te szeretetedet rajtunk keresztül is küldd el nekik. Eléd visszük településünk és országunk valamennyi lakosát. Segítsd felelős döntésekre a vezetőket, biztos megélhetéshez a családokat, téged kereső szívhez a kicsinyeket és a nagyokat, juttass becsületes munkához minden embert. Kérünk téged, tudja tehozzád felemelni arcát és kezét minden Magyarországon élő magyar és nemzetiségi, minden férfi és nő, minden gyermek és felnőtt. Urunk, szükségünk van rád, és tudjuk, hogy aki keres téged, az mind megtalálhat. Tudjuk, hogy nálad van az élet, amelyre valamennyien sóvárgunk. Küldd el Szent- lelkedet, vonj magadhoz minket, és a te szeretetedet rajtunk keresztül is küldd el közénk. Tekints, Uram, a világ valamennyi népére. Kérlek, gerjessz mindnyájunkban igyekezetét a jóra. Tudjuk szeretettel és értelemmel használni a földet, a terem- tettségben társainkként kezelni az állatokat, növényeket, testvéreinkként meglátni valamennyi embert. Adj békét, egészséget és elegendő élelmet, vizet minden teremtményednek. És hogy ne száradjon el se szükségben, se bőségben a lelkünk, add a te közelségedet mindnyájunknak. Ámen. Jézus hív: „Jertek énutánam! Hűségesen kövessetek!” „Parancsolataid énekké váltak ajkamon... Megfontolom minden utamat, lépteimet igéd ösvényére terelem.” A Szentháromság ünnepe utáni huszonegyedik vasárnap int- roitusának első és utolsó verse - mely a 119. zsoltár szavaival szól hozzánk - lehet e heti énekünk mottója. E vasárnap témája: „Járjunk elhívásunkhoz méltóan - a hit harcában!” „...akikaz Úrban bíznak, erejük megújul (...), és nem fáradnak el.” (Ézs 40,31) Az egyházi év végéhez közeledve és komoly munkák közepette mindnyájunk számára erőt adhat az idézett szentírási szakasz, mely ünnepünk kijelölt bevezető igéje. Mai graduálénekünk, a Jézus hív: „Jertek énutánam! Hűségesen kövessetek!” (EÉ 438) is erre tanít bennünket. Kövessük Jézust, Mesterünket, vegyük föl s viseljük saját keresztünket, mert csak akkor lehetünk méltóak őhozzá, s akkor lehet részünk az „égi békében”. A nap evangéliuma (Jn 4,4ób-53) a királyi ember fiának meggyógyításáról szól, s azt mutatja meg számunkra, hogy még az ennyire reménytelennek látszó helyzetekben is bízni s hinni kell, rá kell hagyatkozni az Úristenre, aki ilyenkor is megsegít. Az epistola (Ef 6,10-17) Luther gondolatait idézve „a keresztyéneknek szóló harci beszéd”, mert akik megkeresztel- kedtek, és Jézushoz ragaszkodni akarnak, „azok szüntelenül fegyverben álló harcosok. Mert a keresztyénség nem henyélés, sem pedig a biztonságos béke állapota, hanem állandó vitézkedő hadviselés.” Az ének különlegessége, hogy valamennyi versszaka bibliai idézetekből áll össze. Az élső strófában két igeszakasz találkozik: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek." (Mt 11,28-29) „Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek... ” (iPt 2,21) A második versszak a jól ismert idézetet vetíti elénk: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." (Jn 8,12) „Én ÉNEKKINCSTÁR vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” 0n 14,6) A harmadik strófa ismét Péter leveléből merít: „De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok... ” (iPt 3,14) Talán a legpontosabban a negyedik ‘ versszak követi az evangélium szavait: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja.” (Mt 16,24-25) Végül az ötödik strófában a vers költője a Mester követésére buzdít, hogy legyen bár nehéz földi pályafutásunk, szolgálatainkból erőt meríthetünk, s ezáltal kaphatjuk meg jutalmunkat a földi élet után. Hiszen „küzdőre vár csak győzelem / És égi béke, végtelen”. Az imént említett költő és orvos Johann Schejjler (1624-1677). Ő - bár evangélikusnak született - később katalizált, pap lett, s ekkor felvette az Angelus Silesi- us (Sziléziai Angyal) nevet. Kortársaihoz hasonlóan a harmincéves háború viszontagságai után a földöntúli szebb, teljesebb élet után vágyakozott; ezt fejezte ki énekében is Jézus szavaival: „Lépjetek lábnyomomba bátran! / Ne földiekre nézzetek!” E heti főénekünk dallama keletkezésétől mindmáig egyik legnépszerűbb énekünké: Ki dolgát mint az Úrra hagyja (EÉ 331); erre énekeljük a legtöbb szöveget (EÉ 228, 268, 313, 327, 429, 438, 520). A dallamról részletesen a vízkereszt ünnepe utáni második vasárnap olvashatnak majd. Bár vasárnapunk tematikája szerint az „ecclesia militáns” (a földön élő és harcoló egyház) vasárnapjának nevezhető, mégsem kizárólag ez a nap üzenete. Végkicsengése, lényege nem csupán a harc, az erőszak. Luther szavaival élve: „Ne féljetek, baj nem érhet (...), mert Isten igéje megmarad örökké.” üt Abaffy Nóra LAPUNK A VILÁGHÁLÓN A WWW.EVELET.HU CÍMEN OLVASHATÓ.
