Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-10-12 / 41. szám
‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2008. október 12. 3 Kinek épül a ház? Gyülekezeti házat szenteltek fel Kölesden ► Az egykori kitelepítésektől sújtott tolnai vidéken különösen nagy ritkaságnak számít, hogy egy szerény anyagi erőforrásokkal rendelkező kistérségi gyülekezet a saját erejéből legyen képes sokmilliós beruházásokat végrehajtani. Ez a „kuriózum” jelentősen növelte annak az ünnepnek az értékét, amelyet október 5-én rendeztek Kölesden a kis tolnai egyház- község új gyülekezeti házának kialakítása és felújítása alkalmából. A hálaadó istentisztelet igehirdetési és épületszentelési szolgálatát Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke végezte. A hajdan sokkal tehetősebb Kölesdi Evangélikus Egyházközség jelentős mértékű kárpótlásra volt jogosult; az ebből származó bevétel tette lehetővé, hogy a régóta üresen álló egykori parókiaépület nagyobbik szárnyát felújítsák és átalakítsák gyülekezeti házzá. A gyülekezeti teremnek és lelkészi hivatalnak is helyet adó épület másik szárnyában egy új parókia kialakítását vette tervbe a gyülekezet vezetősége. A munkálatok 2007 őszén kezdődtek, és 2008 nyarán fejeződtek be. Az egyházközség a saját erőforrásain kívül csak egyházmegyei támogatást vett igénybe: a Tolna-Baranyai Egyházmegye kétmillió forinttal járult hozzá a tetőszerkezet felújításához. A munkálatok összköltsége huszonnyolcmillió forintot tett ki. A hálaadó istentisztelet liturgiái szolgálatát Szabó Vilmos Béla, a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperese és Szabó Pál kölesdi lelkész végezte. Préd 11,4-5 alapján mondott igehirdetésében Gáncs Péter püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy a hálaadást nem szabad összekeverni a sikerpropagandával. Az ünnepi pillanatokban fel kell tudnunk tenni akár ünneprontónak tűA gyülekezeti ház kulcsát a püspöknek Klenk Csaba tervezőmérnök adta át nő, őszinte kérdéseket is: Kinek épül a ház? Lesz-e gyülekezet, amely megtölti élettel? Van-e értelme komoly anyagi forrásokat áldozni beruházásokra olyan helyeken, ahol tudatos falurombolást tapasztalunk, pusztuló településeket, leépülő közösségeket találunk? A statisztikai adatok katasztrofális helyzetet mutatnak Kölesden is, amely egykor virágzó mezőváros volt. Csakhogy a keresztények a statisztikai adatokon és a környező világban zajló folyamatokon kívül másra is figyelnek, egy felülről megnyíló forrásra, amely a jövőbe vetett hit és reménység alapját jelenti a számukra - mutatott rá az egyházkerület püspöke. Az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen Szabó Pál helyi lelkész számolt be a felújítási munkálatokról. A Déli Egyházkerület nevében Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő köszöntötte az ünneplő gyülekezet, az egyházmegye részéről pedig Andorka Árpád egyházmegyei felügyelő mondta el üdvözlő szavait a templomi közösségnek. Az ünnepi alkalom templomi része után került sor a gyülekezeti ház udvarán az épület felszentelésére, amelynek keretében Gáncs Péter ünnepélyesen átnyújtotta az épület kulcsait a gyülekezet lelkészének. ■ P.G. Keszthelyi őrségváltás ► „A legfontosabb cél egy lelkész szolgálatában, hogy győzelemre vigye a rábízottakat; az új lelkész is erre van elhívva. A mi győzelmünk titka pedig a Krisztusban kapott kegyelem” - hangsúlyozta Ef 2,8-10 alapján tartott igehirdetésében Ittzés János püspök október 5- én, vasárnap délután a keszthelyi templomban. Szemerei János, a So- mogy-Zalai Evangélikus Egyházmegye esperese ünnepi istentisztelet keretében iktatta be hivatalába ezen a napon Honthegyi Zsoltot, a gyülekezet meghívott lelkészét. A Balaton-felvidéken, illetve Hévíz, Sümeg, Tapolca környékén a szórványban élő evangélikusság lelkigondozása nem kis feladatot ró az itt szolgáló lelkészekre. Ökumenikus nyitottságot is kíván tőlük, hiszen ezeken a településeken közös evangélikus-református templomokban kell istentiszteletet tartaniuk. A korábbi keszthelyi lelkész, Nagyné Széftér Éva tizennyolc évi lelkipásztori szolgálat után távozott Budapestre, miután a rákoskeresztúri evangélikusok megválasztották lelkészüknek. A nyáron megüresedett lelkészi állást viszonylag hamar sikerült betölteni. Honthegyi Zsolt beiktatásának ünnepi istentiszteletén részt vettek a testvéregyházak pásztorai, valamint a német egyháznak Hévízen - az ott üdülő német vendégeket - szolgáló lelkésze is. Honthegyi Zsolt a monori gyülekezetben nőtt fel. Saját bevallása szerint kezdetben ő maga nem akart lelkész lenni, bár nagyapja révén már volt lelki- pásztor a családjában. A gimnázium után szakácsnak tanult, majd a földrajz-történelem szak érdekelte, de a biztosítási szakmában is dolgozott. Az evangélikus teológia hitoktató szakának elvégzése után a tamási gyülekezet hívta meg gyülekezeti munkatársnak. Nyolc évig szolgált közöttük, amikor Gáncs Péter püspök 2004-ben ordinálta. Az ugyanebben az évben letett lelkészvizsga után még négy évet szolgált Tamásiban, mielőtt a keszthelyiek meghívták lelkészüknek. ■ Menyes Gyula Hatékony munka rövid zsinaton ► Eredetileg kétnaposra tervezték zsinatunk 8. ülésszakát az elmúlt hét végén, de a megtárgyalandó témák mennyisége lehetővé tette, hogy hatékony munkával a testület egy nap alatt elvégezze feladatát. Fatalin Helga hatvani lelkész igeszolgálata után a zsinat egy bizottságot hozott létre, amelynek az országos szabályrendeletek ellenőrzése lesz a feladata. Elnöke dr. Gi- mesi Szabolcs lett, tagjai pedig dr. Baráih Katalin és Patakiné dr. Bácsi Hajnalka. A következőkben iß. Zászkaliczky Pál terjesztette elő az Evangélikus Szolidaritási Alapról szóló törvénymódosító javaslatait, amelyek az elmúlt időszak különböző fórumain zajlott beszélgetések alapján formálódtak ki. Többségük apró kiegészítéseket jelentett csupán: két lényegesebb változást mégis érdemes megemlíteni. Az egyik, hogy ha valamelyik szervezeti egység adósa a szolidaritási alapnak, attól az Országos Iroda jogosult központi támogatásokat visszatartani. A másik pedig, hogy teljes értékű szolgálati időnek kell tekinteni az Evangélikus Hittudományi Egyetemen - vagy annak jogelődjében - a nappali tagozatos, beiratkozott hallgatóként eltöltött éveket, illetve a beiratkozás után eltöltött sorkatonai szolgálati időt. Ezután Muntag András, a zsinat nem lelkészi elnöke terjesztette a törvényhozó testület elé azt a javaslatot, hogy a grémium vonja vissza az Üllői úti székház ügyében 2007-ben hozott határozatát. Indoklásként felhozta, hogy a székház és a Lágymányoson építendő épület ügyében előrehaladott tárgyalások folynak, és az elmúlt egy esztendőben a tervek, elképzelések, árak sok módosuláson mentek keresztül. így az akkor hozott zsinati határozat felett is eljárt az idő, tiszta lappal lehetne újra tárgyalni a nagy volumenű beruházásról. A zsinat tagjai azonban - vita után - elvetették a határozat visszavonásáról szóló javaslatot. Tudomásul vette viszont a zsinat az Országos Egyházi Térségi Integrált Szakképző Központ (TISZK) társasági szerződését, amelyet ez év június 3-án írtak alá. A cégbejegyzésre július io-én került sor. Ennek a szervezetnek a létrehozására azért volt szükség, mert szakképzési hozzájárulásra, illetve pályázati pénzek elnyerésére csak az ilyen TISZK-ekbe tömörült fenntartók lesznek jogosultak. A tizennyolc alapító negyvennyolc iskolát vitt be a társaságba. Az alapítók között a legnagyobb - egyszersmind a legnagyobb tanulói létszámmal rendelkező - a Magyarországi Evangélikus Egyház. A zsinat 8. ülésszakának utolsó ülésén tárgyalták meg a tervezett egységes számítógépes ügyviteli rendszer bevezetéséről szóló előterjesztést. Egyházunk jelen helyzetében kiemelten fontos feladat a gazdálkodás racionalizálása, és ennek elengedhetetlen feltétele az egységes számítógépes nyilvántartás. Ez átfogja majd a gazdálkodással kapcsolatos összes területet, a könyveléstől és a pénzügyi tranzakcióktól kezdve a bérszámfejtésen és a tárgyi eszközök nyilvántartásán át egészen az iratkezelésig, az elektronikus ügyintézésig, a beruházások és fejlesztési projektek nyilvántartásáig. Elsőként evangélikus oktatási intézményeinkben vezetik be az új egységes számítógépes rendszert, mégpedig január elsejétől. A második lépcsőben - egy évvel később - következnek diakóniai, szociális intézményeink, az országos egyház és egyéb nem normatívából gazdálkodó intézményeink, illetve egyházi szervezeteink. A zsinat felhatalmazta az országos elnökséget az ügyviteli rendszer bevezetésével összefüggő, több évre szóló kötelezettségvállalást tartalmazó szerződés aláírására. ■ Kiss Miklós Közlemény A Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének illetékes bizottsága által Budapesten 2008. október i-jén lefolytatott parókusi alkalmassági vizsgálatot Körmendy Petra Kornélia (Budapest, egyetemi gyülekezet), Sághyné Kiss Katalin (Do- mony), Gáncs Tamás (Dunaharaszti) és Simon Attila (az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma és Kollégiuma) beosztott lelkész eredményesen megállotta. Ugyanezen a napon dr. Kovács László Attila (Kolozsvár) és Kovács Erzsébet (Kolozsvár) eredményes lelkészvizsgát tett. A bizottság megállapította, hogy nevezett lelkészeink önálló gyülekezeti lelkészi szolgálat végzésére alkalmasak, erre a szolgálatra megválaszthatok vagy meghívhatok. Október hatodikára emlékezem ► Már elkezdődött a szomorú évforduló napja, amikor ezeket a sorokat írom. Egy személyes emléket és egy, az interneten olvasható híradást felidézve emlékezem október 6-ára, az aradi tizenháromra... Valamikor az 1980-as évek vége felé történt Kőszegen. Számomra ismeretlen emberek kerestek a lelkészi hivatalban. Hamarosan tisztázódott jövetelük célja: egy bizonyos Michael Biberauer lelkésznek a kőszegi temetőben lévő sírja után érdeklődtek. Bár a gyülekezet tagjai közül néhányan évente igyekeztek rendbe tenni a lelkészsírokat, és én magam is végigjártam időnként őket, hirtelen nem tudtam világos útmutatást adni, hol is nyugszik az a bizonyos lelkész. Tanácsosnak látszott, hogy kikísérjem őket a temetőbe, mert akkor biztosan megtalálom és meg tudom nekik mutatni a keresett sírt... így is történt. A temető felé sétálva kiderültek az összefüggések. A kis társaság vezetője a Biberauer névről magyarosított dr. Bodoky Richard (1908-1996) nyugalmazott református lelkész volt, aki néhány rokonával együtt érkezett, hogy a Biberauer-sírt felkeresse. Az evangélikus lelkész Michael Biberauer Kőszegen született 1791-ben, és 1859-ben szülővárosában temették el. Közel negyven éven keresztül volt az - ellenreformáció után - 1821-ben újraszerveződő grazi evangélikus gyülekezet lelkésze. A mai gyülekezet is számon tartja egykori fontos szolgálatát. És ami éppen ezekben az október eleji napokban különösen is érdekessé és fontossá teszi, hogy felidézzük emlékét, az az a tény, hogy ő temette az 1853. március 14-én meghalt báró Julius Jacob von Hay- nau táborszernagyot, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc véreskezű megtorlóját, akinek tizennégy tagú hadi- törvényszéke - tanúk meghallgatása és védők részvétele nélkül - halálra ítélte az aradi vértanúkat is. Tehetünk kísérletet arra, hogy elképzeljük ennek a temetési szolgálatnak a nehézségeit, amellyel az igehirdetőnek szembe kellett néznie. De azt hiszem, valójában nem tudjuk magunkat a Haynau táborszernagy ravatala mellett álló Michael Biberauer lelkész helyébe képzelni. Vagy ha valamennyire mégis sikerülne, akkor először részvétet éreznénk az igehirdető iránt, majd az a reménység fogalmazódna meg bennünk, hogy nekünk soha nem kell ilyen szolgálatot végeznünk. ÉGTÁJOLÓ Bodoky Richárd - mint később kiderült - nem is ezzel az addig számomra ismeretlen ténnyel lepett meg igazán, hanem azzal, hogy megmutatta a természetesen német nyelvű temetési igehirdetés szövegét is. Átolvashattam. Prófétai erővel szóló prédikáció volt. Az alapigéje Zsid 9,27 volt: .....elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik...” * * * * És még adós vagyok a kedves olvasónak azzal, amit az interneten találtam: az aradi tizenháromnak kivégzése előtt mondott utolsó szavaival. Leiningen-Westerburg Károly: A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját. Pöltenberg Ernő: Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide. Damjanich János: Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt. Török Ignác: Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak őt szolgáltam. Aulich Lajos: Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot. Vécsey Károly: Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt. Lázár Vilmos: Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek. DessewjJy Arisztid: Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... így parancsolja ezt hazám szolgálata. Nagysándor József: De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett. Knézich Károly: Milyen különös, hogy Haynau báró is keresztény, és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat. Schweidel József: A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot. Kiss Ernő: Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük. Láhner György: Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom. Nem gondolom, hogy ehhez bármit is hozzá kellene tenni. Olvasgassuk, ízlelgessük ezeket a mondatokat, emlékezzünk történelmünk mártírjaira, és éljünk úgy, hogy nemzetünkért hozott áldozatuk ne legyen hiábavaló! Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
