Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-10-05 / 40. szám
6 2008. október 5. PANORÁMA ‘Evangélikus Éltó Bibliodrámától néptáncig Papnétalálkozó Balatonszárszón ► Közel negyven lelkészfeleség gyűlt össze szeptember 26. és 28. között a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban. A tavalyi alkalom sikere arra indította az ötletgazdákat, Fabiny Katalint és Gáncs Rétemét, Mártát, hogy idén kibővítsék az időbeli kereteket; péntek estétől vasárnap délig szerveztek programokat. Örömteli, hogy a tavalyi résztvevők közül tizenkilencen idén is el akartak és tudtak jönni a találkozóra. Péntek este játékos ismerkedéssel kezdődött az együttlét; ismét Benkóczy Tímea (papné) vezette változatos ötletekkel és kedvesen. Reggelente tornával indult a program a tóparton, Völgyessy Szomor Fanni irányításával. Esténként szaunázásra nyílt lehetőség, a bátrabbak ezután a Balatonban is megmártóztak. Az étkezések, a finom teák is hozzájárultak testi-lelki „jól-létünkhöz”. A lelki programok tematikáját Baranyayné Rohn Erzsébet (lelkész és lelkészfeleség) állította össze. Egy hármas gondolatsor és a tökéletesség kérdése nagyszerű keretet adott az együtt töltött időnek: Amikor kevés van (Illés és a sareptai özvegyasszony) - Amikor semmi sincs (a megrepedt nád) - Amikor bőség van („Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.”). Szombat délelőtt bibliodráma várta a papnékat Benkóczy Péter kőbányai lelkész vezetésével. A résztvevők megpróbáltak közelebb kerülni a tökéletesség fogalmához. Az alkalom betetőzése Mária és Márta történetének megjelenítése volt. Tanulságos és sokszor megrázó volt látni, ki milyen szerepet választott magának a történetben, és mennyire igaz, hogy semmi sem csak fehér és fekete: a Mária, illetve Márta igaza mellett elhangzó érvek mennyire összefüggenek egymással. A legfontosabb tanulság talán az, hogy képesek legyünk felismerni a pillanatot, amikor Mária-énünknek „mártaságunk” fölé kell kerekednie. „A megrepedt nád tökéletessége” látszólagos ellentmondás jól összefoglalja e délelőtt lényegét. Délután, a kézműves-foglalkozást követően Gáncs Pétemé, Márta vezetett beszélgetést a paplakbeli nehézségekről. A kiindulópont a Muszáj tökéletesnek lennem?! című könyv volt, amelyet egy olyan amerikai pszichológus írt, aki jól ismeri a lelkészcsaládok nyomorúságait. Már az segítség, ha ki-ki látja, hogy más is hasonló gondokkal küszködik, de reménységünk szerint ennél több is történt: konkrét tanácsok hangzottak el például az idő jobb beosztásával és a szabadság megszervezésével kapcsolatban. Este Asszonysorsok a népdalokban címmel Sándor Ildikó néprajzkutató előadására került sor, melyhez éneklés és tánctanulás is kapcsolódott. A tánchoz Kerényi Róbert furulyajátéka szolgáltatta a talpalávalót. Az előadó végigkövette az asszonyi élet különböző állomásait, és bemutatta, melyek egy-egy életkor jellegzetes műfajai. A guzsalyasban énekelt vidám daloktól és a párosítóktól kezdve a szomorú és megrázó szövegű keserveseken és balladákon keresztül a siratókig és siratóparódiákig mindenről szó esett, átfogó képet adva a néprajz e fontos területéről. Vasárnap délelőtt Fabiny Tamás filmjét tekinthették meg a résztvevők az első evangélikus papnéról, Luther Márton feleségéről. Mindenki megkapta ajándékba a Bóra Katalinról szóló regényt, amely Fabiny Katalin fordításában jelent meg 1999-ben. Majd ötletbörze következett, melyen a gyülekezetben és háztartásban bevált asszonyi praktikák, receptek, módszerek kicserélésétől a gyereknevelési elvek megosztásán át az ésszerű időbeosztásra tett javaslatokig sok minden előkerült. Ezután oltárkép és igés lapok készítésével készült a „csapat” az istentiszteletre. Az együttlétet lezáró és betetőző úrvacsorái közösség nagyszerű lehetőséget adott az összetartozás megélésére. Imádságban hordozták azokat a papnétársakat, akik családtagjaik betegsége miatt nem tudtak együtt lenni a többiekkel. Idén két, Bajorországból érkezett lelkészfeleség is eljött a találkozóra. Reménység szerint ez a két egyház közötti kapcsolatok új színfoltja lehet a jövőben. ■ E.Zs. Tízéves a kisdedkok óvodája A Kisdeák Evangélikus Óvoda fennállásának tizedik évfordulója alkalmából egész napos óvodai ünnepséget rendeztek a Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Gyülekezetének épületeiben szeptember 27-én. A délelőtti hálaadó istentiszteleten iß. Cselovszky Ferenc hirdette az igét, a liturgiát pedig a „kisdeákok” éneke tette színesebbé. Az óvodai ünnepnap keretében az elmúlt tíz esztendő jeles eseményeinek felidézésére is sor került, mialatt az óvodások számára tánc-, játék- és kézművesfoglalkozásokat szerveztek. Az ünnepi együttlétet templomi jótékonysági hangverseny zárta, amelyen óvodások szülei is közreműködtek. ■ Petri Gábor felvétele Tíz perc szoli „Az én Afganisztánom” • A MOSZ vándorkiállításának megnyitója ► Provokatív címet adott a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MOSZ) annak a vándorkiállításnak, amellyel elsősorban a fiatalok figyelmét kívánják felhívni a nemzetközi szolidaritás fontosságára. Ez esetben nem a ma még oly divatos barnítógép, a szolárium rövidítése a „szoli”, hanem a szolidaritásé. A szemléletformálás céljából létrehozott vándorkiállítás budapesti megnyitóját szeptember 27-én rendezték meg a Deák Téri Evangélikus Gimnázium dísztermében. A10 perc szoli című kiállítás témáját interaktív installációk, exkluzív álló- és mozgóképek dolgozzák fel. Az anyag a segélyszervezet munkatársainak saját fotói mellett afganisztáni diákok mindennapjait bemutató képek segítségével hozza közel a látogatóhoz a rendkívül nehéz anyagi helyzetben élő kortársak örömeit és problémáit. A vándorkiállítás fő célja, hogy a fejlődő országoknak a híradók megvágott, szerkesztett képein túli valóságát is bemutassa, rámutatva a nemzetközi humanitárius és fejlesztési munka - a szolidaritás - elodázhatatlan szükségességére. E gyűjtemény érdekessége, hogy a felvételeket nem nyugatról érkezett fotóriporterek, hanem a segélyszervezet által épített iskolák afgán diákjai készítették „Az én Afganisztánom” témában. A vándorkiállítást Lehel László evangélikus lelkész, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet igazgatója nyitotta meg, összeközépiskolába jut el - hazánkban húsz középfokú oktatási intézményben nyílik meg -, valamint afganisztáni iskolákban is megtekinthető lesz egy nemzetközi középiskolai „roadshow” keretében. Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, a MOSZ felügyelőbizottsági tagja, volt nagykövet foglalva a vele kapcsolatos tudnivalókat. A gazdag anyagot felölelő, informatív kiállítás a Formáld te is a világot! elnevezésű szemlélet- formáló programsorozat része, amely európai uniós támogatással jöhetett létre. Lehel László kitért arra is, hogy a nagyszabású nemzetközi vándortárlat pályázati támogatás segítségével a közeljövőben mintegy ötven magyar és finn megnyitóbeszédében a határon belüli és kívüli szolidaritásról, valamint a fejlődő országok segélyezésének politikai-gazdasági összefüggéseiről s az ezzel kapcsolatos szemléletváltás időszerűségének fontosságáról szólt. Kijelentette: mi nem tudjuk felfogni, átérezni a szegénységtől sújtott országok jövedelmi, iskolázottsági viszonyaiból fakadó élethelyzeteket. Külön kiemelte, hogy Magyarországnak az Európai Unió többi államához hasonlóan komoly felelőssége van abban, hogy történnek-e pozitív változások a fejlődő világban. Minden olyan kezdeményezést, amely célul tűzi ki a szolidaritás tudatosságának növelését, korszakos jelentőségűnek nevezett. Vesa Häkkinen finn projektkoordinátor és témaszakértő a képviseletében az oktatás elsőrendű jelentőségét emelte ki. Rámutatott, hogy a fejlődő országok számára csak az iskolázottság növelése lehet a kiút a szegénységből, majd kitért arra, hogy mennyire fontos a szolidaritásra nevelés, a szemléletformálás a középiskolás korosztály körében, illetve szólt ennek módszereiről is. A sajtótájékoztatóval egybekötött nyitórendezvényen zenés folklórműsorral léptek fel a segélyszervezet által támogatott afgán fiatalok. Az elsőként Budapesten megnyíló és ezzel útjára induló vándorkiállítást ünnepélyes formában Prőhle Gergely országos felügyelő nyitotta meg. A kiállítás anyagának részleteibe a megnyitó rendezvény végén Gáncs Kristóf, a MOSZ programkoordinátora avatta be az érdeklődőket. ■ P.G. „Most csak egy bögrém van, semmi más” Lehel László A GAZ-17 típusú orosz gyártmányú mikrobusz lassan belevész a tájba a megrendítő szépségű kaukázusi hegyek között. Már egy órája elhagytuk Vlagyikavkazt, Észak-Oszétia közigazgatási központját. Az Elbrusz és a Kazbek öt-hatezer méter magas hegycsúcsai között haladunk felfelé, hogy aztán a Ruh-alagúton átjutva elérjük Dél-Oszétiát. Itt már hűvösre is fordul az idő, a hegyeken már ott az első figyelmeztető hó, könnyen téliesre fordulhat az időjárás. Tudják ezt az utat használók is, mert mindenfelé ágyúkat látunk, amelyeket az ország- útra zúduló hótömegek szétlövésére használnak. Fontos ez az útvonal, hiszen jelen pillanatban ez az egyetlen összekötő kapocs Dél-Oszétia és a külvilág között. Orosz katonai konvojokat látni mindkét irányban. A katasztrófavédelmi minisztérium járműveivel pedig a határon találkozunk, vagy tizenhat nagy teljesítményű teherjármű láthatóan építőanyagokat szállít Chinvaliba. Moris, őszét kísérőnk útközben beszalad egy kis falusi boltba. Büszkén hozza a világ egyik legjobbjának tartott déloszét ásványvizet. „A hegyek az értékeink!" - hirdeti az óriásplakát. (Talán nem véletlen, hogy a moszkvai őszét ortodox templom ikonosztázát is déloszét fából építették.) Nehéz sorsú nép az őszét, sok küzdelmen ment át történelme során, szétszóródtak sokfelé a világban, a jászok révén még Magyarországra is elkerültek. A legutóbbi, 1991-92-ben zajlott háború nyomai és sebei a mai napig látszanak. Kitörölhetetlen, fájó emlék a közel száz őszét falu végleges eltörlése. Az akkor lerombolt épületek romjai változatlanul meredeznek az ég felé. Közeledünk a főváros felé. Hosszú utat tettünk meg, hogy eljussunk ide. Előzőleg Grúziában jártunk, ahol egyházi vezetőkkel, a grúz ortodox egyház pátriárkájával, menekültekkel, segélyszervezetekkel, parlamenti képviselővel, miniszterrel, om- budsmannal találkoztunk. Az Egyházak Világtanácsa (székhelye Genf) által felkért nemzetközi bizottságnak amerikai, svájci, francia, magyar és - másfél napra - román tagjai is vannak. Feladatunk a szolidaritás kifejezése mellett az egyházak véleményének meghallgatása, a helyzet kellő megismerése, a humanitárius válság felmérése, valamint jelentés és javaslat készítése az Egyházak Világtanácsa részére. „Ami csak kellett, mindenünk megvolt. Állataink voltak, gazdálkodtunk, egy kis paradicsomban éltünk. Most csak egy bögrém van, semmi más” - mondja Sirana Otinasvili, a déloszét Ka- martiból elmenekült idős asz- szony, aki most Tbiliszi egyik menekülttáborában él. De nem csak vele történt ez, mellette több ezren elmondhatnák hasonló történetüket. Goriban, Grúziában, ahol sátortáborban élőket látogatunk, jelentősek a házakban esett károk. Bár elkezdték az újjáépítést, mégis lassan halad. Nagy a bizonytalanság, hogy mikor és hová költözhetnek a sátorokban élők. Nincs kézzelfogható kormányzati elgondolás sem a több tízezer ember végleges elhelyezéséről. Csupán negyvenöt kilométerre vagyunk Chinvalitól, a déloszét fővárostól, de az orosz béke- fenntartók öt kilométerre Gori városától már feltartóztatnak bennünket. Oroszország felől kell közelítenünk; négyezer kilométert kell megtennünk ahhoz, hogy bejuthassunk a déloszét fővárosba, amelytől egyszer már negyvenöt kilométerre voltunk! Chinvali északi része kísértette- lepülés. Nem lehet látni mást nyolc-tíz kilométeren át, csak kiégett, felgyújtott, összerombolt házakat az út mindkét oldalán. A gyújtogatásnak, a rablásnak most sincs vége, ottjártunkkor is folytatódik. Nincs, aki vigyázna az értékekre, a házakra. Sem a békefenntartók, sem senki más. Valamikor grúzok laktak itt, de elmenekültek a harcok elől, mint Sirana Otinasvili és sorstársai; talán nem is tudják, hogy a házuk közben porrá égett. A gyújtogatások a harcok befejezése után kezdődtek. Nem a katonaság tette; úgy tudni - és a helyiek is azt mondják -, hogy a civil lakosság bosszúja volt. A városban az orosz rádió műsorát hangosbeszélők közvetítik. Ideiglenes mobilposta is működik. A kormányzati épületeken déloszét és orosz zászlók lengenek. Itt már az újjáépítés is megkezdődött. Igaz, elsősorban a középületekben keletkezett súvégleges elhelyezése, akik már nem tudnak visszatérni régi otthonukba. A pénzsegély is akadozik. „Ötvenezer rubelt ígértek - mondja Álla Kabulova de nem kaptunk eddig egy fillért sem.” Lesz tehát dolguk a nemzetközi segélyszervezeteknek. Az ACT International (Action by Churches Together) - az egyházi segélyszervezetek genfi központja - négy segélyszervezetet bízott meg a többiek nevében is a legalább hat hónapos segítségnyújtás lebonyolítására. Két amerikai, egy orosz és egy magyar szervezetet. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet itt, Dél-Oszétiában fog segíteni az ellátásban és az elhelyezésben. A tervek szerint a négy szervezet Grúziában és Dél- Oszétiában összesen nyolc-tízmillió dollárt használ majd fel. Volt település Chinvalitól északra lyos rongálások nyomait tüntetik el. Még jól láthatók a rakétatámadások nyomai. Parlament, egyetem, kórház... - mind-mind újjáépítésre szorul. Sérült házak sokaságán át jutunk el az egykori - ma félig lerombolt - hotelhez, amely most menekültszállásként működik. Asszonyok válogatják az abhá- zoktól kapott ruhaszállítmányt. A gond nem is annyira a ruházkodás, sokkal inkább azoknak a Esteledik már. Elköszönünk Moristól, őszét kísérőnktől, aki édesapjánál marad Chinvaliban. Elindulunk. A hatósági rendelkezés értelmében legkésőbb este kilenc órára az északoszét határon kell lennünk. A sötétedés mintha üzenni akarna nekünk. Üzenni és kérdezni is. Vajon hány évnek, esetleg évtizednek kell eltelnie ahhoz, hogy megszűnjék az ellenségeskedés?
