Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-10-05 / 40. szám

‘Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2008. október 5. 5 Bach-virtuóz Bostonban Interjú Karosi Bálint orgonaművész-zeneszerzővel Elvárások - kihívások Egyházi gyűjtemények a 21. században ► Szerkesztőségünkhöz is eljutott nyáron az az örvendetes hír, hogy Karosi Bálint Lipcsében, a Bach- versenyen az orgona kategória el­ső díját nyerte. Kiderült az is, hogy Bach hatására kezdett orgonálni. Érdeklődésünket tovább fokozta, hogy a fiatal orgona-, klarinétmű­vész és zeneszerző jelenleg a bos­toni első evangélikus templom ze­neigazgatója.- Melyik evangélikus szervezethez tartozik a templom? Mekkora a látogatottsága, milyenek a körülményei?- A The First Lutheran Church of Boston az amerikai Missouri Synod nevű evangé­likus egyházhoz tartozik. Ez az egyik legtradicionálisabb amerikai egyház, a „fundamentalista” egyházak egyike, ta­nítása kizárólag lutheri és bibliai alapo­kon áll. A gyülekezet tagjainak száma ezerötszáz körüli, az istentiszteletek lá­togatottsága százötven-háromszáz fő között mozog. A templom Boston bel­városának egyik legszebb helyén, a Back Bay nevű kerületben áll. Kitűnő akuszti­kájú modem épületünket koncertterem­ként is sokan használják. Orgonánk két- manuálos, huszonhét regiszteres ba­rokk kópia hangszer, kategóriájában az egyik legjobb.- Ön a templom teljes zenei életéért felel, li­turgikus és zenei értelemben egyaránt. Felada­tai közé tartozik a templomban zajló barokk zenei programok összeállítása is. Milyen mu­zsikusokat alkalmaz a feladatok ellátására?- Én vagyok a templom orgonistája, ez az elsődleges feladatom. A nagyobb egyházi ünnepeken azonban főleg a ve­zénylés, a zene és a liturgia megszerve­zése a nehéz, ezért ilyenkor átadom az orgonálást másoknak, de persze a be- és kivonulást, az énekek előjátékait és kísé­reteit ilyenkor is én játszom. A kórusom amatőr, de már olyan szintre jutott, hogy hangszeresek és szólóénekesek közreműködésével Bach kantátáit is elő­adjuk, historikus hangszereken.- Hogyan kapta meg ezt az állást? Pályáz­nia kellett, vagy meghívás érkezett? Mi volt benne a vonzó?- Érdekes „véletlennek” köszönhető ez. Nyertem egy ösztöndíjat, amely lehe­tőséget adott arra, hogy Amerika legjobb orgonáin koncertezzem, többek között itt, Bostonban is. Itt hallottak először or­gonálni, és mivel akkor éppen állást ke­restem, meghívtak egy interjúra. Össze­sen hatvan jelentkező volt, ami elég sok­nak szátnít amerikai viszonylatban is.- Véletlen, hogy ez éppen egy lutheránus templom, vagy Ön is evangélikus? Ha nem, okozott-e ez lelkiismereti problémát? Vagy annyira a zenén keresztül történik minden, hogy nem a dogmatikus kérdések az elsődlegesek?- Az, hogy épp ebbe a közösségbe ke­rültem, az isteni gondviselésen - van, aki véletlennek hívja - múlt. Gyerekkorom­tól nagyon vallásos családban éltem, ka­tolikus neveltetésben részesültem, ezt a hitet gyakoroltam egészen mostanáig. Itt, Bostonban azonban egy csodálatos evangélikus közösségre találtam; na­gyon megtetszett a hozzáállás és az em­beri tényező. Vannak pontok, ahol a ka­tolikus múltam még ellenáll - például a Biblia adatszerű fundamentális interpre­tálása a Missouri Synod egyház hivata­los álláspontja szerint, illetve a háború jogszerűsítése -, de úgy érzem, vannak olyan fontos kérdések, amelyekben a lu­theránusoknak igazuk van. A Biblia és a krisztusi megváltás középpontba állítá­sa a leglényegesebb tanításuk. Nagyon fontos még a zene szerepe az evangélikus liturgiában; sokkal inkább a középpontban van, mint a katolikus egyházban. A lutheri tanítás szerint a ze­ne az evangéliumi örömhírt közvetíti, gyülekezeti énekekben vagy kantáták­ban tanítja, ugyanúgy, mint a lelkész, mikor prédikál. Amikor evangélikus templomban zenélünk vagy énekelünk, Istent dicsőítjük azért, mert egyszülött Fiát adta bűneinkért. Bach így lett az „ötödik evangélista”, Isten szava a zené­ben. A katolikusoknál a liturgia és a zene kapcsolata sokkal kiszolgálóbb jellegű. Úgy érzem, hogy az egyházi zene - itthon és külföldön egyaránt - általában nagyon rossz úton jár, inkább a népsze­rűség keresését részesíti előnyben a ha­gyománnyal szemben, az újszerűséget a tartalommal szemben. Itt elsősorban a gitáros egyházi zenére és az úgynevezett gospeléneklésre gondolok. A katolikus egyházba is begyűrűzött ez az irányzat. Vannak azért pozitív példák: Ameriká­ban a washingtoni Basilica of the National Shrine of the Immaculate Conceptiont - a Szeplőtelen Fogantatás-bazilikát -, Ró­mában a Vatikánt, itthon a Mátyás-templo­mot emelném ki.- Virágzó zenei alkalmaik közül a legfonto­sabb a „music outreach”, vagyis „zenével meg­érinteni”. Kérem, mutassa be ezt a programot!- Isten szavát a zenén keresztül szeret­nénk közvetíteni. Szakrális koncerteket és zenés istentiszteleteket szervezünk. Ezek célja az ige hirdetése, nem pedig a zene öncélú középpontba állítása. Arra is figyelünk, hogy a bostoni zenei élet szín­vonalának megfelelő nemzetközi zenei eseményeket szponzoráljunk, amelyek­nek a híre nem keresztény emberekhez is eljut. Ez évben Sietze de Vries improvizáci­ós koncertje ilyen kiemelt esemény, vala­mint a reformáció ünnepe és az adventi orgonakoncertek. Jövőre Bach születés­napján, március 21-én gyerekeknek tar­tunk orgonabemutatót, és gyakorlatilag egész napos Bach-program lesz.- Úgy tudom, egyelőre azt tervezi, hogy há­rom évig marad, és ezalatt doktori képzésben is szeretne részt venni. Hol végezné ezeket a ta­nulmányokat és milyen témában?- Bostonban szerencsére van válasz­ték kiváló egyetemekből, zenében a Har­vard és a Boston University nyújt doktori képzést. Engem elsősorban a zeneszer­zés vagy a régi zene érdekel.- Milyen egyházzenei műveket alkotott eddig?- Kórusra és orgonára írott műveim közül kiemelném a 2004-ben született Veni Creator Spiritus című, hatszólamú kó­rusra, orgonára, oboára és kéziharan­gokra írt művemet. Idén bemutattuk fris­sen komponált misém két tételét, a Kyriét és a Glóriát, valamint a bibliai szövegre, Simeon imájának szövegére írt The Lord Bless You and Keep You - Az Úr megáld és megtart - című kompozíciót. Általában orgona a kíséretük, de szeretek más, ép­pen kéznél levő hangszereket is alkal­mazni a szerzeményeimben. Három megtalálható közülük a www.youtube.com- on, sok orgona- és Bach-kantáta-felvéte- lünkkel együtt. ■ Ecsedi Zsuzsa Átadták a bonyhádi gimnázium régi-új épületét A sárszentlőrinci gimnázium 1870-ben került át Bonyhádra, a Bajcsy-Zsilinszky utcában megvásárolt épületbe. A szá­zadfordulóig ebben működött a mai Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium elődje. A főépület elkészül­te után a Bajcsy-Zsilinszky utcai ház to­vábbra is az oktatás céljait szolgálta; itt alakult meg több mint ötven évvel ez­előtt a közgazdasági szakközépiskola, majd a Vörösmarty Mihály Általános Is­kolának működött benne kihelyezett ta­gozata, de a folyamatosan csökkenő gyereklétszám miatt az épület kiürült. Négy évvel ezelőtt az evangélikus gimnázium segítséget kért az önkor­mányzattól; az intézményben emelke­dett a tanulók száma, újabb helyiségekre lett szükség. Azóta négy osztálytermet már igénybe vettek a Bajcsy-Zsilinszky utcai épületben, összenyitva ennek az udvarát a főépület sportpályájával. Ez alatt a négy év alatt bebizonyoso­dott, hogy a gimnáziumnak hosszabb távon szüksége lesz ezekre a termekre. Ezért az evangélikus egyház a Bajcsy­Zsilinszky utcai épületegyüttesért cseré­be felajánlotta a gimnázium főépületé­vel szemben álló ingatlanát, és a nyár fo­lyamán megkezdődhettek a „Bajcsy-tan- széken” a műszaki átalakítások. A megújult épületet szeptember 25- én avatták fel. Hat új tanterem mellett műhely, raktárhelyiség és az evangélikus gyűjtemény kapott benne helyet. A diákság táncos-zenés kulturális programmal ünnepelte a B épület átadá­sát, valamennyi osztályközösség ültetett egy fát a megszépült udvarban. A hivata­los átadóünnepségen beszédet mondott Potápi Árpád János, Bonyhád város pol­gármestere és Ónodi Szabolcs, az iskola igazgatója. A megújult épületet három lelkész szentelte meg: Krdhling Dániel, Makán Hargita és Aradi András. ■ Máté Réka ► Ez év májusában alakult meg az Egy­házi Múzeumok Egyesülete (EME). Az egyházi gyűjtemények szakalkalma­zottak tömörítő szervezet összeté­tele jól reprezentálja az ország fele- kezeteit és gyűjteménytípusait. Első közgyűlésüknek és konferenciájuk­nak a házigazdája az Evangélikus Or­szágos Múzeum volt; a huszonhá­rom tag képviselői szeptember 23- án találkoztak a Deák téren. Az EME ötletgazdája és alapító elnöke, Harmati Béla László - egyben az Evangéli­kus Országos Múzeum igazgatója - kö­szöntőbeszédében reménységét fejezte ki, hogy az összefogás elősegíti a színvo­nalasabb munkát. Rámutatott arra, hogy az egyházi múzeumoknak „adu ászuk” van a könyvtárakkal és a levéltá­rakkal szemben, ez pedig a kiállítótér megléte. Ez kitörési pontot jelenthet, már csak azért is, mert a múzeumok missziós eszközként és a templomok „előcsarnokaként” funkcionálhatnának - hangsúlyozta az igazgató. A konferencia délelőtti programjában a különböző felekezetek múzeumainak helyzetét értékelték. Zászkaliczky Zsu­zsanna, az Evangélikus Országos Múze­um tudományos munkatársa fényképes beszámolójában Gáncs Péter püspök sza­vait idézte: „Olvasatunkban a Deák téren a nagy, kék M betű a következőket jelzi: metró, múzeum, misszió...” A délután folyamán a fenntartói és tár­sadalmi elvárásokat tolmácsolta többek között Spányi Antal katolikus megyés ben található - hangzott el. A társadal­mi változások következtében azonban az egyházi értékek s maguk a kincsek sem vonzóak már a társadalom többsé­ge számára. A média hatása következté­ben a közönség már csak a szenzációk­ra figyel. Az egyházi múzeumok mun­katársainak tehát ehhez alkalmazkodva látványos installációkat, megkapó ábrá­zolásokat és jó értelemben vett, színvo­nalas „szenzációkat” kell nyújtaniuk a látogatószám növelése érdekében. Prőhlé Gergely szerint a múzeumok - a misszión túl - szerepet játszhatnak az identitáskeresésben és -megerősítésben. Elmondta, hogy míg a nyugati országok bizonyos kiállításokat már három-négy évvel előre meghirdetnek, addig itthon jó, ha fél évre előre tervezhetnek a kiállí­tásszervezők. Az országos felügyelő úgy látja, hogy fontos lenne az oktatási in­tézményekkel szorosabban együttmű­ködni, kihasználni a múzeumpedagógia adta lehetőségeket. Az evangélikus egy­ház ehhez a feladathoz anyagi támoga­tást is nyújtana - tette hozzá. Csepregi András államtitkár az egyhá­zi közgyűjtemények finanszírozásának kérdéskörét boncolgatta, s felvilágosítást adott a személyi jövedelemadó egy szá­zalékának állami kiegészítésével kapcso­latos megszorításokról. Mint ahogyan arról a Magyar Távirati Iroda is beszá­molt, a 2008-ra tervezett költségvetés eredetileg a teljes szja-bevétel 0,8 száza­lékára tervezte levinni a korábbi 0,9 szá­zalékról azt a szintet, amelyre az állam kiegészíti a személyi jövedelemadóból az egyházak javára tett egyszázalékos fel­ajánlások összegét. Végül mégis a 0,9 Harmati Béla László és Zászkaliczky Zsuzsanna püspök, Varga László református püspök­helyettes, Prahle Gergely, egyházunk or­szágos felügyelője, Csepregi András, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egy­házi Kapcsolatok Titkárságának vezetője és Csiszár Dóra, a minisztérium közgyűjte­ményi főosztályának tanácsosa. A vélemények összecsengtek: az egy­ház és a kultúra, az egyház és a művészet elválaszthatatlan. A történelem folyamán az egyház a műalkotások segítségével tet­te közérthetővé üzenetét, és sokszor me­cénásként is fellépett. A magyarországi műkincsállomány jelentős része egyházi gyűjtemények­százalék mellett döntöttek; ez 1,3 milli­árd forint pluszköltséget jelentett volna az állam számára, végül azonban csak 900 milliót fordítottak erre a célra, s ez hátrányosan érintette az egyházi gyűjte­ményeket - ismerte el Csepregi András. Mára a múzeumok kiélezett verseny­helyzetbe kerültek más szabadidős tevé­kenységekkel szemben. Előadásában Csiszár Dóra egy 2006. évi felmérés alapján a közönség „jó” múzeumokkal kapcsolatos elvárásait tolmácsolta, és a hamarosan kiírandó pályázatokról adott tájékoztatást. m Sz.Á. Szokolay-ősbemutató Szokolay Sándor Október végi tiszta lángok című - Nagy Gáspár versciklusára írt - új művét október 10-én, pénteken 19.30- kor mutatják be a Nemzeti Filharmoni­kusok Budapesten, a Művészetek Palotá­jában Kocsis Zoltán vezényletével. Az ős­bemutatóról Fenyvesi Félix Lajos kérdezte a Kossuth-díjas zeneszerzőt.- Egy évvel ezelőtt, október 6-án éjjel fejeztem be a munkámat. Kinyomtat­ták, anyagot készítettek belőle, az elő­adók jó fél évig tanulták. Kettős karra komponáltam; ebben Johann Sebastian Bachot, legnagyobb ihletőmet hívtam segítségül, mivelhogy kettős karai a leg­közösségibb erőt hordozzák maguk­ban, s az istenit és az emberit. Bennem a hit és a honszerelem próbált Bachból meríteni - nem stílusjegyeiben, hanem prédikációs üzenetében! A bemutatón elsőként Bartók Bélának a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára cí­mű műve hangzik föl. Beülnek a zenekar­ba olyan kitűnő magyar művészek, mint Perényi Miklós, legnagyobb csellistánk vagy Kelemen Barnabás és felesége, Kokas Katalin. Öröm az is, hogy Balázs fiam játssza a zon­goraszólót. Szünet után következik het- venperces rekviemem Kocsis Zoltán ve­zényletével. Ez nekem azért nagy dolog, mert úgy érzem, nem akarom befejezni az életművemet. Ameddig élek, tán írok is... Minden nap ajándék. Az élet végessé­gére jó figyelni, mert senkit nem felejte­nek itt. Nem illik a világot rendezetlenül itt hagyni. Egyre jobban érzem, hogy mindent fölülről kapunk. Istennel nem lehet alkudozni, s az életében minden ember rengeteg kegyelmi időt kap. Ezen a premieren úgy szeretnék jelen lenni, hogy kicsit boldog legyek attól, amit megálmodtam.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents