Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-09-28 / 39. szám
‘Evangélikus Éltó KULTÚRKÖRÖK 2008. szeptember 28. )► 5 Párosban révbe érve Kialudt a pekingi láng Beszélgetés Kovács Katalin olimpiai bajnokkal ► Mi máson gondolkodna az ember lánya az esküvője előtt egy hónappal, ha nem azon, milyen ízű legyen a torta, hány szálból álljon a menyasszonyi csokor, vagy hogy milyen pezsgővel koccintson élete nagy napján? Kovács Katalint augusztus közepén azonban korántsem azesküvőszervezés ügyes-bajos dolgai foglalkoztatták. A kajakozónő ekkor ugyanis éppen pályafutása harmadik olimpiájára készült. Ma már tudjuk: hatodik olimpiai érmét, egyben második olimpiai aranyát szerezte meg Pe- kingben. Ám a verseny izgalmait és fáradalmait hamar fölváltotta az esküvőt megelőző várakozás. Párjával, Hoffmann Ervinnel szeptember 20-án kötötték össze életüket a szentendrei evangélikus templomban. több van. Körülbelül százharminc vendéget várunk.- Hajói tudom, már hosszú ideje tart a kapcsolatuk a vőlegényével...- így igaz. Edzőtáborban ismerkedtünk ményt. Ahogy közeledik a nagy nap, érezzük, hogy ettől kezdve sokkal nagyobb a felelősségünk egymás iránt...- Evezzünk más vizekre: milyen motivációval teszi legközelebb vízre a kajakot? Amikor még jegyben jártak- jegyesoktatáson Horvdth-Hegyi Olivér evangélikus lelkésznél Jegyesoktatás keretében utolsó alkalommal fogadta a házasulandókat hivatalában Horvdth-Hegyi Olivér szentendrei lelkész. Mikor megérkeztem, a szertartás mert nem minden úgy sikerült ezen az olimpián, ahogy szerettem volna. Ez azt mondatja velem, hogy folytassam a kajakozást. De nem szeretnék elhamarkodottan dönteni. Mert tudom, ha már döntök, akkor megingás nélkül kell végigcsinálnom az újabb négy évet.- jól sejtem, hogy egy egyéni olimpiai aranyérem a célja?- Ezt nem szeretném így kimondani, mert tényleg rengeteg örömöm volt a sportban eddig is. Fantasztikus dolognak tartom, hogy már hosszú évek óta a felnőtt kajak-kenu válogatott tagja vagyok. 2002 óta csupán néhány alkalommal nem lógott aranyérem a nyakamban egy- egy világverseny után. A legfontosabb, hogy örömömet leljem abban, amit csinálok. Akkor sem szabad megállni és föladni, ha a célomat mégsem sikerül elérni. Igenis tovább kell dolgozni érte.- Sok boldogságot és Isten áldását kívánom közös életükre! A leendő férjre és feleségre egy különleges feladat vár még: a lelkész arra kéri őket, írjanak egy szerelmes levelet egymásnak - ott helyben, negyed óra alatt. Ezt a levelet azonban nem mutathatják meg a másiknak. Borítékba zárják, és öt év elteltével kapják majd kézhez... ■ Szeverényi Ágnes össze, Ervin ugyanis kenuzott. Tizenegy éve élünk együtt. A házasságkötést eddig egyikünk sem tartotta annyira fontosnak, de mindketten meg akarjuk élni ezt az ese- Ez nehéz kérdés, mert valójában még nem tudom, hogyan tovább. Az biztos, hogy nagyon szeretek kajakozni. Ezenkívül van egy kis hiányérzetem, Kovács Katalin a pekingi ötkarikás játékokon egyéniben negyedik helyet ért el, kajak négyesben ezüstérmet szerzett, janics Natasával párban pedig a dobogó legfelső fokár a állhatott. A huszonháromszoros világbajnok a magyar kajak-kenu sport egyik legkiemelkedőbb személyisége. részleteit tárgyalták éppen, közben a vőlegény telefonja gyakran megcsörrent - sok még az elintéznivaló. „De mikor csókoljuk majd meg egymást...?!” - kérdezi a menyasszony nevetve. Amint hallom, a fiatal pár jókedvvel készülődik... Három nap múlva esküvő. Nem akartam Katit föltartani, inkább én vettem megtiszteltetésnek, hogy időt szán rám, s életének nagy eseménye előtt megoszt néhány gondolatot az Evangélikus Élet olvasóival.- Hiszek Istenben, s ezért fontosnak tartom, hogy templomban keljünk egybe. Gyerekkoromban a szentesi nagymamámnál nyaraltam minden évben, aki egyébként evangélikus, ő ismertetett meg a kereszténységgel - meséli. - Egyértelmű volt számomra Isten létezése, sosem kételkedtem benne. Nagyon sokat fohászkodom mind a mai napig Istenhez, és érzem, hogy áldása kíséri életemet.- Nem ebben a városban laknak, miért esett a választásuk épp a szentendrei templomra?- Mindenképpen a Duna-parton szerettünk volna esküvői helyszínt találni, mert itt lakunk a közelben. A konkrét templomra az interneten keresgélve találtunk rá. Egyszer csak ezt dobta ki a kereső. Eljöttünk, megtetszett, azt mondtuk, hogy igen, ez az a hely, ahol össze kell házasodnunk. Az egyszerűségétől olyan szép.- Hogyan ünnepelnek majd?- Nagyon...! - feleli felszabadult örömmel Kati. - A templomi szertartás után lesz a vacsora és a buli a barátokkal. Sajnos sem Ervinnek, sem nekem nem túl népes a családom, de barátunk annál 2008. szeptember 20., Szentendre Szeretem a sportot. Négyévente mindig lázba hoz az olimpia, és hangosan buzdítom honfitársaimat. Idén már a gyerekeim is „csehlaciká- sat” játszottak a fürdőkádban, és a parkettán csúszva hátúsztak. Gyerekkoromban ritkán láttam az utcán mozgássérülteket. Kamaszként gondolkodni kezdtem: vajon miért? Most, hogy már pár éve gyakorlom a babakocsis közlekedést: tudom. Tehát ott tartottam, hogy az egész család olimpiázott, egyszer hajnalban is felkeltem egy ezüstérem kedvéért. Aztán jött a paralimpia. Gondoltam, figyelemmel követem ezt is, nézek pár izgalmas döntőt, olvasok a neten az eredményekről. Elhűlve tapasztaltam, hogy a királyi tévé valamikor kora délután foglalkozottfél órácskát a témával, majd pedig legközelebb éjfél körül. Persze nem érheti szó a ház elejét, a híradóban biztos bemond- ták, hogy nyertünk egy aranyat világcsúccsal, aztán kész. Mert ugyan kit érdekelnek a pa- ralimpiások?! Tehát ott tartottam, hogy a járdaszegélyek magasak, az üzletek előtt lépcsők... Nekünk semmi az a pár lépcsőfok, a tolókocsisoknak viszont leküzdhetetlen akadály. És vajon tudjuk-e, kik utaztak el Pekingbe a paralimpiára? A sajtó annyira hallgat róla, hogy egyesek talán azt sem tudják, már tizenharmadik alkalommal rendezték meg a játékokat. Pedig ha jobban belegondolunk, ezek a „más" emberek naponta legyőzik sérült testüket, és hatalmas akaraterővel olyan eredményekét érnek el, amelyek egészségeseknek is dicsőségére válnának Mi, egészségesek „hálából” ^in3 2002 Paralympic Games lépcsőket építünk nekik amelyeken elakadhatnak és meg sem említjük őket a fontosabb híreink között. Szomorú látni, ahogy eltorzult világunk csak a „tökéletesre” figyel. Ami külsőleg sérült, az már selejt. Megváltozik-e egyszer a magyar szemlélet, előfordulhat-e valamikor, hogy ugyanúgy soroljuk a paralimpikonok nevét, mint egészséges társaikét? Megvalósul-e valami az akadály- mentesítésből, hogy ne gátakat, hanem hidakat építsünk a mozgásukban korlátozottaknak? Tehát ott tartottam,.hogy bízom benne, mások is szeretik a sportot, szeretik az embereket. És így talán előbb-utóbb felnövünk a kerekes székesekhez... ■ MA-MA-SZEK A teremtés ünnepe Tanulmányok, képek, liturgikus szövegek A könyv címében ünneplésre hív, mégpedig teremtésünneplésre. De vajon tudunk-e még igazán ünnepelni? Van-e egyáltalában okunk és jogunk az ünneplésre? Egyre inkább fenyegetett, vészterhes világban élünk: a nagyvárosokban alig kapunk levegőt, néha már csak palackos vizet merünk inni, lassan félünk kifeküdni a napra... A föld minden tájáról naponta zúdulnak ránk aggasztó hírek a természet pusztulásáról, az egyensúly felbomlásáról, a teremtett világ szenvedéseiről. Az ökológiai krízis nem csupán sürgető gazdasági, politikai kihívás, hanem égető morális és teológiai kérdés is. Vajon fel tudjuk-e újra fedezni, hogy teremtmények vagyunk? A teremtés koronái, akiket az alkotó és gondviselő Úr jó gazdaként küld a teremtett világba, „hogy azt művelje és őrizze’?! (iMóz 2,15) Bizonyára érezzük a téma - a teremtett világ megőrzése - szorító aktualitását. Azt is érezzük, hogy ez a keresztény közösség témája. Helye van ifjúsági táborokban és hittanórákon, bibliaórán és a gyülekezeti élet mindennapjainak konkrét gyakorlatában. Manapság lehetetlen keresztény emberként élni úgy, hogy ne érdekeljen a teremtett világ jövője, s hogy a teremtő Istenbe vetett hit ne határozza meg fogyasztói szokásainkat, felelős vagy felelőtlen életmódunkat. A kötet teológiai tanulmányai, a hozzájuk kapcsolódó fotókkal együtt, megnyithatják szemünket, hogy újra rátaláljunk helyünkre, felelős küldetésünkre a teremtménytársak között. A kidolgozott istentiszteleti rend, a Lutheránus Világszövetség 2008-ra ajánlott LVSZ-va- sámapi liturgiája segíthet, hogy gyülekezeteinkben az ügyhöz méltó tartalommal, illő formában ünnepeljük a Teremtőt és ajándékait, bekapcsolódva a világkereszténység sokszínű, gazdagító családjának éltető vérkeringésébe. Hiszem, HIRDETÉS hogy az ilyen ünneplés igazi erőforrás lehet a hétköznapok feladataihoz, hiszen ma különösen is aktuális az apostoli figyelmeztetés: .....a teremtett világ sóvá rogva várja az Isten fiainak megjelenését." (Róm 8,19) E válogatás segítségével közkinccsé tesszük a Déli Evangélikus Egyházkerület teológiai és fotópályázatára beérkezett értékes munkák színe-javát. A pályázat sikere bátorít arra, hogy csatlakozzunk a Lutheránus Világszövetség kezdeményezéséhez, és éljünk meg egyházunkban egy szeptemberi hetet a teremtés ünnepeként. Adjunk hálát a Teremtőnek a Földért és a világért, éljük meg emberségünket a teremtett világ részeként, és merjünk olyan életstílust felvállalni, amely hálásan és a teremtmény alázatával őrzi és műveli azt a környezetet, amelyben a Teremtő élni engedi. Luther Kiadó, Budapest, 2008,167 oldal, B5, ragasztókötött, 1950 Ft „...a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését” - teremtésünnep a Deák téren Összhangban az egyházi világszervezetek (EVT, LVSZ, EEK) felhívásával, teremtésünnepi istentisztelet lesz szeptember 28-án, 11 órakor a Deák téri evangélikus templomban az alkalomra kidolgozott liturgiával. Gáncs Péter püspök és Szabóné Mátrai Marianna püspökhelyettes szolgálatával. Bemutatják a Luther Kiadó gondozásában megjelent, A teremtés ünnepe című könyvet, amely a Déli Egyházkerület teremtésvédelmi teológiai és fotópályázatára érkezett munkák színe-javát tartalmazza.
