Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-09-28 / 39. szám
6 -41 2008. szeptember 28. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS A kulturális örökség napjai - szakrális mi Öt templom Győrött egy nappal hosszabb lett a szakrális művészetek hete. Az Öt templom fesztivál záróalkalmának 22-én adott helyet a református istenháza, ahol Gryllus Dániel és zenésztársai a Pál apostol levelei című koncerttel koronázták meg az Újváros templomaiban idén is sikert aratott rendezvénysoroza-* tot. A hétfő esti műsor narrátora lttzés János győri lelkész, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke volt, aki bevezető előadásában röviden ismertette az apostol életét, szolgálatát, illetve leveleinek a keletkezési körülményeit. ■ Menyes Gyula felvétele Szakrális dzsessz Dzsessz és szakralitás egy partitúrában? Bizony. A Balázs Elemér Group a szakrális művészetek hete elnevezésű rendezvénysorozat hatodik napján, szeptember 19-én, pénteken este 19 órától adott koncertet a Pilinszky Ca- féban. Műsorukban közreműködött Oberfrank Pál színművész; az irodalmi kávéház egyik tulajdonosa Pilinszky- és Weöres-verseke t olvasott föl. Telt ház. A kávéház asztalainál elegáns társaságok vacsoráznak, a bárszékeken és a karzaton fiatalok, diákok hallgatják a dzsesszmuzsi- kát. Lüktető ritmus kíséri a templomi melódiákra emlékeztető éneket. A zene felemel, magával ragad, örvénybe sodor. Csupán az evőeszközök és a borospoharak csörömpölése, no meg az utcáról néha beszűrődő szirénahang zavarja meg a zenei gondolatok befogadását. Kár. Szakrális térben ugyan nem lennének zajos asztaltársaságok, ott viszont ez a zene volna túl profán. Mert ez azért mégiscsak dzsessz - igazi dzsessz. De talán a szakralitás volt tetten érhető abban is, hogy istenadta tehetségeket hallhatott a közönség, és mert programjukban reneszánsz és barokk egyházi műveket is idéztek. Nem utolsósorban pedig a hang, az a fényes női hang... - igen, az a mennyországot idéző ének Szent dallam modem ritmusra. ■ SzevÁgi Előtérben az együttes énekesnője, Hajdú Klára A kereszt az ökumené jegyében A szeptember közepén tartott rendezvénysorozatnak, a szakrális művészetek hetének egyik tárlatára, a budavári Szent Mihály-kápolnában rendezett, A kereszt című biblikus kiállításra ballagunk. Bukdácsolva a Vár meredek útjain akaratlanul is Juhász Gyula A tápai Krisztus című versének gyönyörű sorait idézzük: „Az ország útján függ, s a földre megdöbbentő és megrázó, ezernyi hajlítással formázott drótkeresztje, a Pieta II. Körben a falakon remekművek sora. Az első Búza Barna márvány Pietája, Házi oltár című művének a mása. (Az eredetit Mádl Ferenc köztársasági elnök 2001-ben tett vatikáni látogatása során ajándékozta II. János Pál pápának.) néz, / Arcán szelíd mosoly a szenvedés. (...) És ki segít már, ha ő nem segít?” A csigalépcsőn nehézkes lejutni a kicsiny kiállítótérbe, de a csodálatos látvány mindent feledtet. Előttünk áll Szöllössy Enikő Sokan állnak Szmrecsányi Boldizsár - művésznevén Boldi - biblikus jelképe, A hal különlegesen érdekes és szép márvány- szobra előtt, mely mintegy az ősi keresztény hitvallás akrosz- tichonja. Nehéz volna minden művet külön bemutatni, de legalább a szíwel-lélekkel alkotó művészek neve legyen itt is olvasható! Ak- nay János, Bohus Áron, Csikai Márta, Czóbel Marianna, Kacsák Cecília, Kovács-Gombos Gábor, Lugossy Mária, Mátyássy László, Olescher Tamás, Pálos Anna, Sulyok Gabriella alkotásai sem csak tehetségükről tanúskodnak, hanem hitükről, történelmi múltunk értékeinek megbecsüléséről, megmentésük fontosságáról. A kezdeményezés sikerét látva meg kell dicsérnünk az Ars Sacra Alapítvány munkatársait, akikben tavaly merült fel először az ötlet, hogy a budapesti Városmisszió keretében rendezzék meg a szakrális művészetek hetét. Ez évben már országos kiállítássorozatról beszélhetünk; legnagyobb városaink is bekapcsolódtak felbecsülhetetlen értékeikkel, a múlt és napjaink alkotóinak munkáival vagy kutatómunkájuk egy-egy darabjával. A fővárosban pedig a legnagyobb múzeumok mellett több kulturális intézmény is csatlakozott az ismereteket bővítő kezdeményezéshez. Kívánjuk, hogy sikeres legyen a folytatás is - és lehetőség szerint hosszabb ideig fogadja a látogatókat! ■ SCHELKEN PÁLMA Belvárosi templomtúra ► „Ebben a rendezvényben nemcsak fantázia van, hanem nagy-nagy lehetőség is” - mondta Hiller István oktatási és kulturális miniszter a kulturális örökség napjainak idei programját ismertető sajtótájékoztatón. És valóban, szeptember 20-21-én olyan fővárosi és vidéki helyszíneket is térítésmentesen felkereshettünk, ahová máskor „idegeneknek tilos a bemenet”. Sajnos sokan vélnek látni templomok ajtaján is efféle feliratot, s noha ennek éppen az ellenkezője az igaz, kétségtelen, hogy a belépésre bátorító, mindenkit hívogató táblák nem túl gyakoriak Isten hajlékainak kapuin... Az elmúlt hétvége példát10 óra 2 perc, Nagy Ignác utcai unitárius templom. Körülbelül huszonöt tagú, az idősebb korosztályhoz tartozó, főként hölgyekből álló alkalmi csoporttal léphetek be abba a templomba, amelynek az épülete előtt már nagyon sokszor elhaladtam, de amelybe még sosem jutottam be. Ezért is örültem ennek a templomtúrának: a felkeresendő kilenc templomból hatot még sosem láttam belülről - most végre lehetőségem nyílik meglátogatni őket! A Nagy Ignác utcai unitárius templomban A túravezető fiatal művészettörténész lényegre törő, de fontos részleteket sem nélkülöző összefoglalást ad az erdélyi gyökerű unitárius vallás kialakulásáról, a templom történetéről, illetve az épület építészeti stílusjegyeiről. Segítőtársa eközben fénymásolt anyagokat ad körbe. Gyönyörű a templom faragott berendezése. Az emeleten kedves hölgy fogad, és készségesen válaszol az érdeklődők kérdéseire. 10 óra 30 perc, Hold utcai református templom. Előre örülök, hogy ide is bemegyünk, ugyanis 1999-ben voltam benne utoljára, amikor még a Magyar Televízió jelmeztára és varrodája működött az épületben. Felújítása óta nem jártam itt - ám most sem jutok be. Túra vezetőink állítólag nem tudták megszervezni, hogy legyen ott valaki a gyülekezetből, aki beenged. így az amúgy korrekt tudnivalókat a zárt épületen kívül hallgathatjuk csak meg. A Szent István-bazilika 10 óra 50 perc, Szabadság téri református templom (Hazatérés temploma). A teret körülvevő, sőt félig már le is záró kordonok előrevetítik a tapasztalt fővárosiban, hogy a délutánra meghirdetett rendezvények nem a kulturális örökség napjainak programjához tartoznak. Az irodaház kinézetű külső grandiózus belsőt takar. A gyülekezet történelmi gyökerei is indokolják - a trianoni békeszerződéssel elszakított országrészekből ideérkezettekből alakult ki az első világháború után -, hogy a falak között látványosan fejeződik ki a magyarságtudat. Bárhova néz az ember, a festett üvegablakokon, a mennyezet fakazettáin, az úrasztala és a szószék mögött nemzeti szimbólumok - vármegyecímerek, történelmi zászlók... Ezáltal inkább érzem magam egy világi szervezet üléstermében küldöttként, mint Isten házában egyszerű hívőként. De a sokszínű kereszténységben ennek is lehet létjogosultsága. 11 óra 30 perc, Szent István-bazilika. Az ország második legnagyobb templomába sem megyünk be, csak kívülről idézzük fel építésének nem mindennapi történetét (lásd az Evangélikus Élet 2008. febmár 24-ei lapszámát). 11 óra 45 perc, Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga. Szombat van, ezért - bár az épület már nem funkcionál zsinagógaként - nem mehetünk be. 11 óra 57 perc, Deák tér, evangélikus templom. Titokban már büszkén készülök arra, hogy a szemmel láthatóan nem evangélikusokból álló alkalmi csoport hogyan fog örülni, amiért végre bemehet egy újabb templomba, nem is mellesleg a lutheránus berkekben „az ország templomaként” emlegetett, püspöki székhelyként is működőbe! De csalódnom kell: a templom, amely egész nyáron szervezett „templomőrséggel” várta a betérőket, ezen a hétvégén - a szakrális művészetek hetének és a kulturális örökség napjain - zárt ajtókkal fogadja az érdeklődőket... A Deák tér felé haladva a csoport két tagjának beszélgetését hallva megtudom, hogy egyikük már volt itt egy esküvőn, és a „Képzeld! Egy papnő adta össze a párt!” mondattal adta a másik tudtára, hogy ebben az egyházban nők is lehetnek lelkészek. A Hold utcai református templom 12 óra 7 perc, Szervita tér, belvárosi szervita templom. Kí- vül-belül megtekinthetjük, sok érdekességet megtudva a szervitákról, a tér és a templom történetéről. 12 óra 25 perc, Petőfi tér, Nagyboldogasszony magyar ortodox székesegyház. Ezt is csak kívülről nézhetjük meg, nem jutunk be. Csalódottságommal nem vagyok egyedül a csoportban, és arra gondolok, a templomtúra meghirdetésekor arról nem szólt a fáma, hogy valójában - néhány kivételtől eltekintve - csak az épületek külsejét vehetjük majd szemügyre. 12 óra 30 perc, Március 15. tér, belvárosi főplébániatemplom: a főváros legrégebbi temploma ugyan nyitva van, de ismertetésére ajtaja előtt kerít sort az ezután el is búcsúzó idegenvezető. Aztán ki-ki eldöntheti, hogy belülről is megnézi-e, vagy sem. Megsúgom, a csoportból mindenki élt a lehetőséggel. Hívő és nem hívő egyaránt. Dr. Hegedűs Lóránt nyugalmazott református püspök
