Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-09-28 / 39. szám
4 41 20o8. szeptember 28. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Családi ünnep a sandi anyagyülekezetben.. Növekedni, vezetni, alakítani A Lutheránus Világszövetség egyházvezetői konferenciája ► „Amiképpen az anyák napja sem egyházi, hanem családi ünnep, úgy egy gyülekezet anyagyülekezetté válásának évfordulóján is egy családi közösség ad hálát” - ezekkel a szavakkal köszöntötte Deméné Smidéliusz Katalin helyi lelkész a sandi gyülekezet ünneplő közösségét anyagyülekezetté válásuk száznegyvenedik évfordulója alkalmából. A Vas megyei településen élő evangélikusok templomának szószékéről szeptember 21-én, vasárnap délelőtt Ittzés János püspök hirdette Isten igéjét. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület lelkész! vezetője iKor 1,4-9 alapján hangsúlyozta, hogy Pál apostol is hálát adott a ko- rinthusi gyülekezetért. Nem azért, mert tökéletesek voltak, hanem azért, mert Pál felfedezte, hogy a gyülekezet Isten által megajándékozott közösség. A püspök hozzátette: az elmúlt száznegyven év alatt Sandon szolgáló lelkészek is hálát adhattak közösségükért. A reménység ugyanakkor nem a számokban, hanem a meggyőzött szívek csodájában rejlik, hiszen az egyház jövője nem a fiatalság, hanem Jézus, aki a kövekből is tud fiakat teremteni. „Adjatok hálát a múltért, formáljátok a jeA páti gyülekezet 1819-ben létesült, és sokáig Iharosberényhez tartozott. 1895- ben Sand leánygyülekezete lett. Az egyre gyarapodó közösségben a két világháború között felmerült az anyagyülekezetté szerveződés gondolata, hiszen 1933-ban háromszáznegyvenöt evangélikus lakott a faluban. A háborúban komoly károkat szenvedett templomukat 1947-ben újjáépítették, ám az államosítás és az elvándorlások miatt a gyülekeJr V üt»: len terveit, és ajánljátok jövőtöket Isten irgalmába!” - zárta igehirdetését a püspök. Az istentisztelet után Teke Ilona felügyelő, a gyülekezet korábbi lelkészének lánya nyitotta meg az ünnepi közgyűlést, melyen Deméné Smidéliusz Katalin ismertette az egyházközség történetét. A török megszállás után az ország elnéptelenedett részeit új telepesek vették birtokba. 1743-tól telepedtek le itt a Vas vármegyei Hodos és Battyánd vidékéről érkezettek, akiket egy ideig Kuzmics István surdi lelkipásztor gondozott. 1799- ben Sand az iharosberényi anyagyülekezet filiájává szerveződött, 1806-ban tornyos téglatemplomot építettek. Az istentiszteleteket kezdetben vend nyelven tartották. Az anyagyülekezetté válást az egyházkerület 1868-ban engedélyezte. Első lelkészük Sántha Károly énekköltő volt. (A Dunántúli Evangélikus Egyház- kerület által 1911-ben kiadott Keresztyen énekeskönyvben százöt énekét és hatvankilenc fordítását, átdolgozását találjuk.) Róla - halálának nyolcvanadik évfordulóján - külön, az ünnep előestéjén emlékezett meg a gyülekezet. A vasárnapi ünnepi alkalom végén az egybegyűltek az évfordulók tiszteletére, az élő reménység jelképeként a templomkertben elültettek egy cédrusfát (képünkön). ■ M. Gy. zet hanyatlani kezdett. A megmaradni akarás bizonyítéka, hogy a templomon 1967-ben és 1988-ban is végeztek komolyabb felújítást. Prédikációjában Ittzés János püspök Jn 4,21-24, a samáriai asszony története alapján elmondta, hogy nem jelölhetünk ki a világban néhány négyzetmétert, amely fontosabb lenne Isten tisztelete szempontjából, mint más helyek. Őt lélekben és igazságban lehet imádni, s igazi imádata Jézushoz van kötve; a Jézusról szóló igehirdetések pedig a templomokban zajlanak, itt, Paton is. Deme Dávid lelkész az istentisztelet utáni közgyűlésen elmondtá, hogy a több mint kétmillió forintos belső renoválás költségeit - adományok, társadalmi munkák és pályázatokon nyert összegek mellett - egy gyülekezeti tag fedezte telkének eladásából. A közösség terveiről szólván megemlítette, hogy folytatni kívánják az építkezést, hiszen a tetőzet felújítása és az ereszcsatorna elkészítése még várat magára. Mint mondta, érdemes szépíteni a templomot és környékét, hiszen szép táborozóközpontot is építettek a templom árnyékában. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Manninger Jenő országgyűlési képviselő, a Zala Megyei Közgyűlés elnöke, aki maga is támogatta anyagilag a patiak tervét. ■ Menyes Gyula ► Negyvenkét egyház közel száz vezetője találkozott szeptember ti. és 16. között az északkelet-németországi Greifswaldban, hogy részt vegyen a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) háromévente megtartott egyházvezetői konferenciáján. A kora szeptemberben szokatlanul hűvös időt ellensúlyozta a meleg fogadtatás, amelyben a szervezők és a Hanza-város helyi egyházi és világi képviselői részesítették vendégeiket. Greifswald napjainkban az őt magába foglaló Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartomány, egykor pedig a volt Kelet- Németország egyik legészakibb egyetemi székhelye, ma virágzó kisváros; az összesen ötvennégyezer fős lakosságra mintegy tizenkétezer egyetemista és ötezer egyetemi dolgozó jut. Greifswald címerében a mesebeli griffmadár látható, amely a város nevében is megtalálható gráfén - „megragadni” - szóra vezethető vissza. (Hadd kapjon helyet egy kis német grammatika: a greifen ige múlt ideje; griff, hat gegriffen.) A tartomány és benne a Pomerániai Evangélikus Egyház történelmét érdekes módon csupa olyan személyiség határozta meg, akinek a neve B betűvel kezdődik: Otto von Bamberg püspök 1128-ban missziói útja során alapította az első keresztény gyülekezeteket, ezért „Pomerá- nia apostolaként” tisztelik. Később Johannes Bugenhagen, azaz ár. Pomeranus - a reformáció egyik atyja, Luther gyóntatója - teljesítette ki itt a reformáció tanait, az egyházi rend megújításával. (Róla olvashattunk már az Evangélikus Elet múlt vasárnapi számának Égtájoló rovatában.) Végül pedig Dietrich Bonhoeffer 1935-ben ► Az első nagyobb egyházi rendezvényre került sor az elmúlt hét végén a hosszúfalusi Keresztyén Csángó Házban. A Biblia éve alkalmából a Brassó melletti Négyfalu öt evangélikus gyülekezete tartotta itt missziós napjait. „Kell-e missziós tevékenységet folytatni a saját gyülekezetekben?” - kérdezte Kaj- csa László hosszúfalu-fűrészmezei lelkész, amikor köszöntötte az egybegyűlteket. A válasz egyértelműen igen volt, és erre a tevékenységre kiváló alkalom a Biblia éve. Igaz, a Szentírásról bármikor lehet beszélni, hiszen örök érvényű olvasmány, tanítás. A tematikus évben mégis másképp tekintett mindenki a könyvek könyvére. A nap nyitóáhítatát Daragus Endre bel- missziói előadó tartotta. Fülöp Károly egyházmegyei felügyelő rövid bibliatörténeti bevezető után gyerekkori emlékeiről beszélt. Arról, hogy hol is volt a helye a Bibliának egy székelyzsombori család életében, miként használták az írást. Fülöp Károly kiemelte azt a fontos tényt is, hogy az egykori családoknak a Biblia nemcsak a tanítások könyve volt, nemcsak életük mértékadójának számított, hanem a fontos családi események krónikásává is előlépett. Az egykori Bibliákban családi adatokat is találunk: ki mikor halt meg, ki mikor született, melyik gyerek mikor házasodott. De előfordult, hogy a kölcsönadott pénzt jegyezték fel a borító belső fehér lapjaira, vagy éppen a rendkívüli időjárást, állatszaporulatot, kedvenc éneket, netán halotti búcsúztatóverset. Lehet ezt papírhiánnyal magyarázni, lehet a szegénységgel, ám a profán bejegyzések csak azt hangsúlyozzák, hogy a Biblia központi helyet foglalt el az egykori családok életében, mindig kéznél volt. A közös ebédet követően Kajcsa László érdekes történeteket olvasott fel a Bibliából, a Bibliáról. Greifswaldból indította útjára a Hitvalló Egyház mozgalmát, amely a nemzetiszocialisták befolyása alá került Német Keresztények ellenpólusaként működött. Történelmi környezetben ülésezhettek tehát az idei egyházvezetői konferencia résztvevői, akik európai szinten tárgyalták meg a konferencia öt fő témáját. Ezek közül kettő emelkedett ki jelentőségét tekintve: a püspöki szolgálat és az egyházak álláspontja a házassággal és a családdal kapcsolatos szexu- áletikai kérdésekről, ezen belül a homo- szexualitásról. „A rossz vezető sok millió ember életére lehet évekig kihatással” - hangzott el az egyik előadásban; gondoljunk csak a hazai gazdasági vagy politikai életre. Az egyház sem vonhatja ki magát azonban a hasonló helyzetek alól, ezért is elsődleges a jó vezető e két tulajdonsága: a szavahihetőség és a szervezet jövőjét meghatározni tudó képesség. A püspöki vezetés az egyház egészét határozza meg, nem véletlen, hogy a latin ministerium a görög diákonia fordításaként szerepel az Másnap közös istentisztelettel folytatódott a rendezvény; dr. Kozma Zsolt nyugalmazott református lelkész, egykori teológiai tanár hirdette az igét, illetve tartott előadást az istentisztelet után. Bár a professzor - nem először - korunk problémáival szembesítette az egybegyűlteket, az elhangzottak mégsem hatottak közhelyszerűen. A mindennapi életből vett példái inkább elgondolkoztatóak voltak, nem hangzottak elviselhetetlen morális „kioktatásként”, aminek korunk fiataljai érzik manapság a szüleik, nagy- szüleik értékrendjét, egyházhoz, hithez való viszonyát tükröző beszédeket. A vasárnapi közös ebédet Török László áhítata zárta. A csemátfalusi lelkész pozitívan értékelte a rendezvényt, és kollégái nevében is ígérte, hogy lesz még folytatása. Zárómozzanatként a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház négy művésze - B. Piroska Klára, Krizsovánszlty Szidónia, Darvas László és Debreczi Károly - Wass Albert műveiből válogatott egy csokorra valót A láthatatlan lobogó címmel. Valóban jó volt látni, hogy a gyülekezetekből bejelentkezett hívek többsége, mintegy másfél száz evangélikus el is jött a rendezvényre, sőt mindkét napon részt vett. Az emberek nem széledtek szét egy-egy előadás után, hanem együtt maradtak, és ez sokat elárult a Újszövetségben. Mindenki vezető azonban a saját helyén, akár püspök, zsinati tag, lelkész vagy presbiter, és ha mindnyájan saját képességeik legjavával szolgálnak, a vezetés egyfajta szinergiája, egymást erősítő hatása valósulhat meg. A nagy véleménykülönbségeket felszínre hozó téma, a szexuáletika kérdésköre utolsó nap került napirendre. A skandináv országok egyházai és néhány északnémet egyház valamelyest szabályozta a homoszexuális párok egyházi megáldásának lehetőségét. Nagy nézet- különbség volt azonban az úgynevezett nyugati és a keleti, volt szocialista államokbeli egyházak képviselői között: utóbbiak elutasították a homoszexualitás egyházi elismerését. A legkifejezőbben prof. Hans Klán, a romániai német ajkú evangélikus egyház képviselője, a téma egyik előadója fogalmazta meg a probléma mibenlétét Pál apostol szavaival: Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.” (iKor 10,23) A szeretet mindig talál új megoldásokat. ■ CselovszkynéTarr Klára missziós napok sikerességéről. Mint ahogy az is, hogy az előadások kérdéseket vetettek fel a hallgatókban, s ha nem beszélték is meg őket nyilvánosan, a szünetekben itt is, ott is azt hallottam, hogy boncolgatják a hallottakat: az öregek elemezgetik, hogy miként lehetne a gyerekeket is bevonni, legalább annyi időre elmozdítani a számítógép elől, míg egy bibliai idézetet elolvasnak. Né- hányan pedig éppen az előadások hatására ébredtek annak tudatára, hogy a régi, szinte már semmire sem becsült, el- rongyolódott Biblia talán éppen a bejegyzései miatt lehet érték. Mindent egybevetve a végkövetkeztetés az, hogy ilyen rendezvényekre a jövőben is szükség van, s talán nemcsak négyfalusi, hanem hétfalusi szinten is. Ha pedig valamit kifogásolni lehet, az csak az a tény, hogy tulajdonképpen ugyanazokkal az emberekkel találkozhattunk, akik egyébként is járnak templomba, bibliaórákra, szeretetvendégsé- gekre. Vajon mi kell ahhoz, hogy a fiatalabbak is részt vegyenek az ilyen összejöveteleken? Az - mint egy korábbi interjúalanyom mondta -, hogy megöregedjenek, és ismét legyen idejük az egyházra? A kérdés most költői marad, a lelkészeknek pedig örök feladat és kihívás. ■ Veres Emese-Gyöngyvér .. .ünnep a páti filiában ► A ma félszáz lelket számláló páti evangélikusság a Somogy-Zalai Egyházmegye egyik legkisebb filiája. Ma is álló templomukat 1863-ban építették. 20 ölben az önkormányzat kezdeményezésére kívülről, most pedig - fennállásának száznegyvenötödik évfordulójára - belülről szépülhetett meg az épület. Ebből az alkalomból adtak hálát a patiak az elmúlt vasárnap ünnepi istentisztelet keretében, melynek igehirdetője Ittzés János püspök volt. Missziós napok a csángó házban A SZERZŐ FELVÉTELE , FOT<
