Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-09-28 / 39. szám
2 <41 2008. szeptember 28. FORRÁS ‘Evangélikus Éltó A BIBLIA ÉVE Az Első thesszalonikai levél- feltámadás Pál munkatársaival, Szilvánusszal és Ti- móteussal körülbelül Kr. u. 50-ben vethette papiruszra ezt a levelet, amely így az egész Újszövetség legkorábbi irata. Ezt valószínűsíti az Apostolok cselekedeteinek idevonatkozó elbeszélése és a levélben ábrázolt gyülekezeti szituáció is. Ez az első korabeli „pillanatfelvétel” egy keresztény gyülekezetről. Pál apostol sikeres missziója a zsidó vallással szimpatizáló görögök között előbb megbotránkozást, majd nyílt lázongást okozott a zsinagógában. Tovább kellett mennie Athénba, ahonnan aggódással figyelte, hogy a tapasztalatlan keresztény közösség vajon fennmarad-e ellenséges környezetében. A visszaküldött Timóteus jó híreket hozott a thesszalonikaiakról, ezért az apostol őszinte hálaadással írt levelet nekik, és egyúttal válaszolt is néhány őket foglalkoztató kérdésre. Vannak, akik szerint a thesszalonikai- aknak az evangélium iránti érdeklődését a környéken virágzó millenarista mozgalmak is elősegítették. E mozgalom követői közeli világvégére készültek, és könnyen elképzelhető, hogy megragadta őket az, amikor Pál arról beszélt: Krisztus biztosan megmenti övéit az eljövendő haragtól. A levelet olvasva eleven gyülekezeti élet bontakozik ki szemünk előtt: karizmatikus jelenségek, csodák és jelek és általában a Krisztus második visszajövete- lére való várakozás jellemezték a thesz- szalonikai keresztényeket. „Nem szeretném, ha tudatlanok lennétek...” Mivel a thesszalonikaiak meg voltak győződve arról, hogy még a saját életükben megérik Krisztus visszajövetelét, érthető módon megdöbbentette őket, amikor az idő múlásával néhány idősebb gyülekezeti tag meghalt. Nem értették, hogyan lehetséges ez. Egyáltalán, mi lesz a sorsuk azoknak a testvéreknek, akik nem érték meg Krisztus visszajövetelét? Róluk elfeledkezett Krisztus? Pál megnyugtatta őket. Ő is osztozott abbéli reményükben, hogy Krisztus már nem késlekedik sokáig, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmüket, hogy Isten órarendje nincs a mi rendünkhöz igazítva: Krisztus feltámadásának ereje visszajö- vetelekor elér mindenkit, akár élő, akár halott. Amikor visszajön, élők és holtak egyaránt „elváltoznak”, hogy részeseivé váljanak Krisztus újjáteremtett közösségének. A holtak feltámadnak, és az élőkkel együtt felemeltetnek Jézushoz, hogy azontúl örökké vele maradjanak. „.. .amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úrfogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.” (iThessz 4,16-17) „Ne alázzuk meg Istent: metafora, / Halovány hasonlat és transzcendencia, / Erőltetett, régmúlt idők kifogyott hitével festve... / Hajolj be az üres sírba!” (John Updike) M Magyar Bibliatársulat * myLuther - www.myluther.hu A hit közös, a többi ráadás... SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 19. VASÁRNAP - Ej 4,20-28 Megtérés: megújulás lélekben és elmében ,Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogá- nyok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint... [ők] erkölcsi érzékükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban" (Ef 4,17.19) - írja Pál apostol közvetlenül a kijelölt rész előtt. Ezután mondja: „Ti azonban nem így tanultátok a Krisztust...” (Ef 4,20) A folytatásból nyilvánvaló, hogy a gyülekezetben voltak, akik - mintha a Krisztust így tanulták volna - állandóan hazudoztak, és munka helyett lopásból éltek. Ne idealizáljuk az apostoli kor egyházi életét! Már akkor is voltak, akik úgy gondolták, hogy hitüknek nem kell befolyással lennie hétköznapi életükre. Félreértették, sőt szándékosan félremagyarázták Pál tanítását arról, hogy amíg földi testben élnek, a hívők sem lehetnek érintetlenek a bűntől. Félreértették az apostol panaszát a Római levél 7. fejezetében: „Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. (...) Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének" (Róm 7,21-25) Úgy gondolták, hogy ha az apostol is bevallja, hogy testével változatlanul a bún törvényének szolgál, akkor ők miért ne élhetnének tovább régi bűneikben: miért ne hazudozhatnának és lophatnának? Nem értették Pál mondanivalójának lényegét: éppen azért, mert a test nem képes Isten törvényének alávetni magát, és csak a bún törvényének képes szolgálni, ő testét - képletesen szólva - szüntelenül keresztre feszíti (Gál 2,20), hogy ne a test, hanem a lélek törvénye szerint éljen: hiszen a lélek és az elme már ebben az életben is képes megújulni és Isten törvényét szolgálni a Szentlélek uralma és vezetése alatt. Erre emlékezteti őket az apostol, amikor így ír: „Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lel- ketekben és elmétekben, öltsétekfel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett." (Ef 4,22-24) A „régi élet szerinti óember" levetése azonban nem olyan egyszerű, mint egy télikabáté. Ezt Pál is tudja. A Galata levélben ezért beszél az ó ember keresztre feszítéséről. Mert az óember levetése egyet jelent annak szüntelen megöldöklésével. A keresztre feszítés jó kép, mert a folyamatos agóniát fejezi ki. A keresztre feszített ember nem azonnal hal meg. így az óemberünk sem hal meg egészen addig, amíg a fizikai testünk életben van. De addig is agóniára: haldoklásra kényszeríthető a Krisztusban való hit erejével, a Szentlélek által. És ami ugyanilyen fontos: cselekvésképtelenné tehető. Ezt is jól fejezi ki a megfeszítés képe. A keresztre feszített kezét szögek rögzítik: bármilyen soká húzódik még haldoklása, többé semmit sem tud tenni. így érti Pál, hogy a szüntelen agóniára kényszerített, keresztre feszített óemberünk többé nem képes cselekedeteinket irányítani, bár ösztönzését - amíg élünk - szüntelenül érezni fogjuk. Viszont a Szentlélek - megújult lelkünk és elménk fölötti uralmát kifejtve - lehetővé teszi, hogy az új ember, aki nem más, mint a hit által bennünk élő Krisztus, irányítsa cselekvésünket, sőt ő maga cselekedjék. Az így véghezvitt cselekedeteink éppen azért fognak Isten előtt igaznak bizonyulni, mert Isten az egyetlen Igaznak, Krisztusnak a cselekedeteire ismer bennük, bár kegyelemből mégis nekünk tulajdonítja őket. Pál apostol így tanította Krisztust a A VASÁRNAP IGÉJE gyülekezeteknek. Ezt a tanítást elevenítette fel Luther a 16. században. Ez a tanítás a mi lelki örökségünk is. A kérdés csak az, hogy egyéni életünk és egyházi közéletünk ezt a tanítást tükrözi-e. Hazugság, nyereségvágy, lopás - e három bűnben látja Pál a világ szerinti élet megnyilvánulását, s a Korinthusi levélben a házasságtöréssel és paráznaság- gal egészíti ki őket. Ha őszinte önvizsgálat után úgy találnánk, hogy mégsem vagyunk mindettől mentesek, ma még megfogadhatjuk Pál apostol intelmét: „Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogá- nyok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. (...) Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétekfel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” ■ Véghelyi Antal Imádkozzunk! Urunk, megvalljuk, hogy nehezünkre esik követni azt a tanítást, amelyben apostolaid és mindenkori követeid által részesülünk. De légy segítségünkre, és Szentlelkeddel újítsd meg lelkünket és elménket, hogy mindenkor készek legyünk a test bűnös késztetésének ellenállni, hogy cselekedeteink a hitben elnyert igazságot tükrözzék. Ámen. Oratio oecumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk, aki teremtetted és fenntartod ezt a világot, és arra hívtál el bennünket, embereket, hogy értelmes életünkkel gondozzuk és őrizzük, amit teremtettél, hallgasd meg könyörgésünket. [Lektor:] Atyánk! Te látod, mennyire célt tévesztetten éli az emberiség az életét. Te látod, hogy szándékainkkal, tetteinkkel nem gondozzuk és őrizzük teremtésedet, hanem gondtalanul feléljük az életteret mások, a jövő generációi elől. Adj, Urunk, tevékeny felelősségérzetet mindenkinek azért a világért, amelyet ajándékként otthonunkul adtál. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Értelmes életért, értelmes feladatokért, életkedvért, kreativitásért könyörgünk minden embernek. Segíts meg mindnyájunkat, hogy ne fásuljunk bele mindennapi teendőinkbe. Segíts, hogy ha gépies, lélektelen feladatot kell is végeznünk, megtaláljuk a megújulás forrásait. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk azokért, akik munkájuk rabjai, akik nem tudják letenni a felelősséget egy pillanatra sem, és akiknek emiatt nem jut idejük, erejük emberi kapcsolataikra. Kérünk, láttasd meg velünk, hogy nem kívánsz senkitől embertelen és emberfeletti életet, és jól végzett munkánk gyümölcsét megadod idejében. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk azokért, akik munka nélkül élik mindennapjaikat. Segítsd meg azokat elszánással, akik már nem is keresnek értelmes célokat. Nyiss új lehetőségeket azok előtt, akik elveszítették munkahelyüket. Ne engedd, hogy megszokják az egyik napról a másikra való túlélés perspektíváját. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk azokért is, akik nyugdíjas éveiket töltik. Te segíts a nyugalom éveiben is változatos, aktív életet élniük. Ne engedd, hogy elhagyják magukat, tanítsd őket, hogy ajándékként élhessék meg, hogy több idejük marad családjukra, barátaikra és gyülekezetük közösségére is. Segítsd meg közösségeinket, hogy meglássuk idős testvéreink értékeit, és mindannyiunkat gazdagíthassanak. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hallgass meg minket, mennyei Atyánk, és erősíts mindnyájunkat azzal a reménységgel, hogy életünk útja örök országod felé vezet, ahol megpihenhetünk, és áldhatunk téged örökké a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen. Adj békét a mi időnkben Új élet nincs az ó- és az új ember tusakodása nélkül. Ezért biztatja és bátorítja a Szentháromság ünnepe utáni tizenkilencedik vasárnap epistolája (Ef 4,20-28) a keresztség szentségében újjászült híveket, hogy járjanak új életben, és ne adjanak helyet az ördögnek: „Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétekfel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (22-23. vers) Ezért hirdeti az evangélium (Mt 9,1-8) a béna meggyógyításáról szóló történetben — . .van hatalma az Emberfiának megbocsátani a bűnöket a földön..."; Jiízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid"-, hogy új életben járásunkat egyedül Krisztus valóságos búnbocsánata teszi lehetségessé. Ez a búnbocsánat reális Krisztus-cselekedet, és egészen személyes. Ebből a bűnbocsátó kegyelemből valóban új élet születik, amely egészen más, mint a régi. E heti graduálénekünk, az Adj békét a mi időnkben (EÉ 291) énekeskönyvünk leggyakrabban énekelt Luther-énekei közé tartozik. Eredetileg egy versszakos: egy óegyházi antifóna fordítása. A 2-3. ÉNEKKINCSTÁR strófa Túrmezei Erzsébetnek az 1982-es énekeskönyv számára készített kiegészítése. Ezek a versszakok jól kapcsolódnak a nap témájához: járjunk elhívásunkhoz méltóan - a munkában! Az ének 1528 végén vagy 1529 elején íródott. A dallam is Luther szerzeménye; újra átdolgozta a Veni redemptor gentium himnuszt (az első verzió a Jöjj, népek Megváltója - EÉ 131). Hogy miért éppen ezt választotta, arról csak feltevéseink lehetnek. Talán a népek viharában a fenyegetettség ellen a népek Megváltóját akarta segítségül hívni? Vajon tudta-e, hogy Ambrosius ezt a költeményét az ariánu- sokkal folytatott vita idején írta? Nem lehet véletlen, hogy Luther 1543-ban, a másik, török veszélyben írott imádságos énekéhez - Tarts meg, Urunk, szent igédben (EÉ 255) - is ezt a himnuszt választotta mintának. (A két ének ezt követően hosszú ideig egymáshoz kapcsolódva jelenik meg a német és a magyar énekeskönyvekben.) Ez a dallam két, feltűnően különböző variánsban hagyományozódott ránk. Az egyik tisztán szillabikus, ezzel szemben a másik, követve a mintát, több helyen melizmatikus. Ezek szerint Luther ebben az esetben is először szinte változtatás nélkül vette át a himnuszdallamot, majd alaposan átdolgozta, leegyszerűsítette. Még egy fontos momentumot meg kell említeni. Az óegyházi antifóna és Luther éneke ötsoros, a himnuszdallam viszont négy. Az ötödik sor Luther bővítése. Túl azon, hogy ügyes muzsikuskéz szükségeltetik ahhoz, hogy egy sor, mely egy zárt versszakhoz kapcsolódik, ne függeléknek hasson, hanem az egész forma szerves része legyen (mint ebben az esetben), ez a sor, mivel az általánosan ismert himnuszdallamból nő ki, kiemelt súlyúvá, fontosságúvá válik. Ez is volt Luther szándéka. Ezzel a hangsúlyos „denn du, unser Gott, alleine” sorral, amelyet el is hagyhatnánk anélkül, hogy a mondat értelme csorbulna, Luther a mondanivaló lényegére mutat rá. A strófa utolsó szava pedig - „alleine” - a latin forráson túllépve, mint utolsó megerősítés áll előttünk: csak Isten, egyedül Isten tud most segíteni. Az ének mindkét említett dallamvariánsa eol modusú, a hangterjedelme he- xachord: az alaphang kvintjéig emelkedik, és érinti az alaphang alsó váltóhangját. A sorok szinte észrevétlen emelkedése és süllyedése, a hangterjedelem ügyes kihasználása azt a gondolatot ébreszti az emberben, hogy ilyen egyszerű, kiegyensúlyozott dallamot ő maga is ki tudna találni, holott épp az ilyen egyszerűség és természetesség eltalálása a legnehezebb. Luther szövegét Heinrich Schütz saját dallamával zenésíti meg a Geistliche Chormusik című, motettákat tartalmazó gyűjteményben (1648). Végül következzék az ének egy korai fordítása Huszár Gál 1560-as énekeskönyvéből: „Adj békességet, Úr Isten, / a mi időnkben e földön, / mert nincsen nekünk több senki / bajvívónk, hadako- zónk, / hanem csak te, Úr Isten.” ■ Ecsedi Zsuzsa LAPUNK A VILÁGHÁLÓN A WWW.EYELET.HU CÍMEN OLVASHATÓ
