Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-09-14 / 37. szám
8 4f 2008. szeptember 14. FÓKUSZ ‘Evangélikus ÉletS T emplomjubileum Fazekasvarsándon ► Az Arad megyei Fazekasvarsánd evangélikusai augusztus 31-én úgy érezték, ott a világ közepe. A mintegy hatszáz lelkes evangélikus egyházközség temploma fennállásának századik évfordulóját ünnepelte meg. A délelőtti hálaadó istentiszteleten Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke hirdette az igét. A liturgiái szolgálatokat a faluból elszármazott lelkészek - Zelenák József püspökhelyettes, Daragus Endre belmissziói előadó és Kunos Lajos székelyzsombori lelkész - végezték. Adorjáni püspök ünnepi igehirdetését Zsolt 84,2-6-ra építette, megfogalmazván azt az örömöt, amelyet Isten népe, a kereszténység, a gyülekezet érez akkor, megtisztelte jelenlétével, és köszöntőt mondott Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ügyvezető elnöke. Arad megye prefek- túráját Horváth Levente alprefektus képviselte. Király András, az RMDSZ Arad megyei elnöke a gyökerek megerősítésének fontosságáról beszélt köszöntésében. Máthe'János, az egyházközség egykori el- ügyelője felidézte a templom történetét és azt a szomorú eseményt, amely ezelőtt ötven évvel történt: a falu vezetői - koholt tífuszjárványra hivatkozva - nem engedélyezték az ünnepség megrendezését. A szomorú múltba tekintést az orosházi Immánuel ifjúsági zenekar Istent dicsőítő szolgálata oldotta fel; az együttes tagjai a maguk fiatalos lendületével, vitalitásával betöltötték a templomot, és magukkal ragadták lélekben az ünneplő gyülekezetét. Ribár János orosházi esperes köszöntésében kiegészítette AdorjáDaragus Endre és Zelenák József amikor templomába jön. A kagylóhoz hasonlította ezt a létformát. A kagyló a templom, amely véd, amely összetart, de a lényeg, az értékes az az élő gyülekezet, amely benne van. Mint mondta, a kereszténységét megtartó nemzet hasonló a tengerbe ömlő folyóhoz, amely megváltoztatja a tengert; a világ tengerébe ömlő kereszténység is ekképpen változtatja át a világot. Az istentisztelet zárómomentuma a gyülekezet által ebből az alkalomból állított, a templom előcsarnokában elhelyezett emléktábla felavatása és leleplezése volt. Az ünnepség után a parókia udvarán debreceni iparművészek - mézeskalácssütő-, illetve szalmafonómester - kiállítását és vásárát lehetett megtekinteni. A helyi evangélikus ifjak kézművescsoportja a gyülekezeti házban állította ki munkáit. (A közösség ifjai Horváth Tímea tiszteletes asszony vezetése alatt hónapokon keresztül készültek erre az ünnepi alkalomra.) A gyülekezeti teremben Brittich Erzsébet festő-grafikusnak az Arad megye legnevezetesebb templomairól készült grafikáit, pácrajzait lehetett megtekinteni. A művésznő munkásságát, érdemeit Ujj János tanár, közíró méltatta. A rendezvény az ebéd után ünnepi műsorral folytatódott. E programot ni Dezső Zoltán hasonlatát azzal, hogy a kagyló akkor igazán értékes, ha igazgyöngy található benne, amely csak akkor képződik, ha idegen anyag kerül a héjak közé. Az esperes a kisebbségi sorsot példázta ezzel a képpel, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a gyökerek ápolása mellett a lombra is vigyázni kell. A lovászpatonai evangélikus testvérgyülekezet részéről Dechertné Ferenczi Erzsébet mondott köszöntőbeszédet. Hangsúlyozta, hogy a fazekasvarsándi- ak Lovászpatonáról indultak el, majd Orosházán keresztül telepedtek meg Újvarsándon. Az ünnepi műsorban Erdődi Ottó Wass Albert-verseket szavalt, a zenei részt pedig a. Nagyváradról érkezett művészek szolgálata teljesítette ki. Thurzó Zoltán zongoraművész, Oláh Boglárka hegedű- művész és Tusnádi Ferenc énekes szolgálata felemelővé tette az ünnepet. A gyülekezet számára megható volt, amikor a falu szülöttének és megbecsült hegedűkészítőjének, Kalmár Lajosnak a hegedűjén szólalt meg egy klasszikus zeneszám. A zárszót Zelenák József püspökhelyettes mondta el; az ünnepség díszvacsorával zárult. ■ Horváth Csaba 4IRDFTÉ5 ____________________________________________________________________________________________________ Me ghívó a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon 57. születésnapjára Helyszín: 1029 Budapest, Báthori u. 8. PROGRAM Szeptember 19., péntek • 8.30: Megnyitás, áhítat • 10.30: Divatbemutató • ii.oq: Cselényi József népdalkor • 17.30: Az Üdvhadsereg fúvószenekara Szeptember 20., szombat • 10.00: Dalnokklub - Radványi Balázs (gitár, ének; a Kaláka együttes tagja), Balog Péter (gitár, koboz), Borzsák Kamilla (fuvola, pánsíp) • 13.45: Sztehlo Gábor sírjának megkoszorúzása a Farkasréti temetőben • 16.00: Cédrus táncegyüttes Szeptember 21., vasárnap • 10.00: Ünnepi hálaadó istentisztelet. Igét hirdet Bernd Michael (Stephanus-Stiftung, Berlin). Közreműködik a Lutheránia énekkar. • 12.00: A Sztehlo Gábor-emléktábla leleplezése, ebéd, majd a Happy End Band zenél. Ünnepségeinken adományokat elfogadunk, mert szeretnénk elöregedett nyílászáróinkat korszerű, energiatakarékos ablakokra cserélni. Szíves segítségüket köszönettel és hálával fogadjuk. Tudósítás a világ végéről Falunapokat tartottak a Beszterce-Naszód megyei magyar evangélikus szórványtelepülésen, Zselyken ► Sem óvoda, sem iskola, sem vízhálózat, sem út, sem térerő; ez Zselyk - egy Beszterce-Naszód megyei magyar szórványtelepülés, ahol már minden harmadik ház üres, hétköznap jobbára csak öregek tesznek-vesznek a faluban, no meg a gyárak felszámolásával hazatért nagyszülőkorúak. A szórványtelepülés sorsáról egyeztettek az elmúlt hétvégén tartott falunapokon megyei, egyházi és minisztériumi elöljárók. „Ilyen sokan rég nem voltak már itt a faluban” - néz végig egy templomba siető öregasszony a zselyki falunapokra összegyűlt mintegy háromszáz fős „tömeg” láttán. Az „ilyen sokan” a csíksomlyói búcsún kevés lenne, de Beszterce-Naszód megye magyar evangélikus szórványtelepülésén, Zselyken a háromszáz lélek már tengert jelent. Ölelkező emberek, mosolygós arcok, kézfogások színtere a templomtér. Hazajött mindenki, akit érdekel a páratlanul szép település sorsa. Ahol a part szakad „Nem szabad leírni a szórványokat, hisz a szórvány önmagában nagy érték. A Beszterce vidékén, Zselyken elszigetelten élő magyar evangélikusságnak hídszerepe volt a történelem során a magyarok és németek között, nyelvileg a magyarokhoz, felekezetileg a németekhez tartoztak, ma pedig unikátum ez a falu” - hangsúlyozza lapunknak a falunapokra érkező Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök. Ám a demográfia kegyetlen tud lenni. Zselyken minden harmadik ház üres, hétköznap jobbára csak öregek tesznek- vesznek a faluban, no meg a gyárak felszámolásával hazatért nagyszülőkorú zselykiek. Összesen hatvanan-hetvenen. Német hagyományból származhatnak a tumirok - rézfövósok -, akik legjobban kitartottak a falu hagyományápolásában Egykor hatszáz lelket tartottak számon, és az iskolában az I—Vili. osztályban váltásokban jártak a gyerekek a nagy létszám miatt. A hetvenes évektől kezdve a fiatalokat nagyobb városokba vitte az iparosítás, Besztercére, Marosvásárhelyre, s ott meg is telepedtek, családot alapítottak A falunak sosem alakulhatott ki gazdasági központja, mert nem volt jó útja, nem járt ide busz sem. Éppen ezért a zselykiek így is szokták mondani: „Zselyk a világ vége”. Zselyk a térképen Besztercétől 24 kilométerre délnyugati irányban, a Sajó patak völgyétől balra, Sa- jónagyfalu, Szentiván, Péntek, Nagyida, Dipse és Fehéregyháza határai közt, egy katlanszerű mélyedésben fekszik Zselyk. A völgyet magas dombok veszik körül, és meredek utakon lehet csak a faluba jutni Fejéregyháza vagy Sajónagyfalu felől. Zselyken a háromszáz lélek már tengert jelent. Ölelkező emberek, kézfogások színtere a templomtér. A köves úton a faluba leereszkedőt bukolikus kép fogadja: a patakban totyogó vagy éppen az utca közepén pihenő libák gágognak-sziszegnek haragosan az idegenre. Letagadhat ez a hely egy századot. Reklámoknak, plakátoknak még híre sincs a kerítéseken, sőt kocsma sincs a faluban. Ha a krumpli nem terem is úgy, mint a Székelyföldön, de a bor s a pálinka mindig kikerül a gyümölcsösből. A helyiek szerint a rendszerváltás sok újat nem hozott a településnek. Nadrdgszíjparcelldk A közös havasi legelőt és erdőt mai napig sem szerezte vissza a közösség. A földek elhelyezése is tisztázatlan, bár tulajdonpapírja van mindenkinek „Forradalom után egyesületbe álltunk, és közösen akartuk megdolgozni a földeket, majd kiparcellázták, de nem oda, ahol az eredeti tulajdonok voltak, hanem ahova sikeredett. Van, akinek olyan területet parcelláztak, hogy a szélessége 70 centiméter és a hosszúsága másfél kilométer.” „Nekünk a ház mögött volt kertünk valamikor - mondja Magyarosi Tibor, aki Besztercén él, de Zselyken született -, de nem tudjuk bizonyítani, így máshol adtak nekünk tulajdont. Az erdőt visszakaptuk, de a közöst, ami a falué volt, a község elvette. Nekem 1 hektár 30 árból 35 árat adtak vissza Galacon.” Egy beszédünket hallgató zselyki közbeszól: „De adtak olyannak is, akinek azelőtt ott sosem volt földje.” Sorskérdések A környéken páratlan a szász eredetet bizonyító zselyki népviselet. Az evangélikus vallású, magyar anyanyelvű zselykiek szász eredetéről írnak a történészek, de a tatárpusztítás után székelyeket is telepítettek ide. Német hagyományból származhatnak a tumirok - rézfúvósok -, akik legjobban kitartottak a falu hagyományápolásában. Apáról fiúra maradt hangszerek csillognak minden jelentősebb rendezvényen, s az istentisztelet kezdete s vége is az övék. A magyar szórványtelepülés sorsa - ahol már sem óvoda, sem iskola nem működik, ahol nincs vízhálózat, út, sőt térerő sem, s ahova a régi lakosok is csak hétvégén vagy szabadság idején járnak vissza - megyei, egyházi és minisztériumi elöljárókat is aggaszt. A falunapon Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspökön kívül Szilágyi János Beszterce-Naszód megyei prefektus, Liviu Rus megyei tanácselnök, illetve Kocsis András megyei RMDSZ-elnök is megjelent. Borsos K. László tanfelügyelő, a Pro Zselyk Alapítvány elnöke az ez alkalomból tartott tanácskozáson elmondta, az út- és a vízhálózat kialakítására már elvégezték az előtanulmányt. Borsos faluház építését javasolta, mely meglátása szerint beindítaná a faluturizmust. A háztervet Petka Szilvia budapesti építész ismertette. Petka a volt iskolaépület helyére tervezte a faluházat, annak egészséges tégláit is Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök és Tóth Zoltán Csaba helyi lelkész istentisztelet előtt felhasználva, ezáltal megtartva a volt iskolaépület szellemiségét is. Szilágyi János megyei prefektus szerint azonban a falunak más prioritásai vannak. „Előbb a földügyeket kellene rendezni, hisz sem legelője, sem közösségi erdeje nem került még vissza.” Adorjáni püspök is óvatos: „Minden helyzetnek megfelelő megoldást kell keresni, nem kell olyasmit álmodni, ami nem jó a falunak, ami nem talál ide.” ■ Mayla JÚLIA Forrás: Új Magyar Szó, 2008. augusztus 27. A szeretet évtizedes otthona > Tíz éve átadott szeretetotthonuk felszentelésére emlékeztek múlt vasárnap a tótkomlósi evangélikusok. A reggeli istentiszteleten Ribár János esperes szólította meg Isten igéje által a gyülekezetét, az otthon lakói és a tótkomlósi ifjúság pedig saját műsorral színesítette a délelőtti programot. Az építkezés menetét az otthon igazgatója idézte fel: „Előkereshetjük az adatokat, de lesz olyan, amit soha senki nem tud felmérni. Csak az Úr Isten »noteszába« van felírva, hogy hány imádság szállt fel a megvalósulásért és a fennmaradásért, mennyi könny áztatta érte az arcokat, mennyi mosolyt fakasztott, mennyi örömet és boldogságot, Krisztusban való megnyugvást, békés idős kort hozott el sok embernek” - mondta Szabó Zoltán. Az istentiszteletet szeretetvendégség követte, amely lehetőséget adott köszöntésekre, emlékezésekre, beszélgetésekre, arra, hogy ki-ki felelevenítse a szeretetotthon építésének mozzanatait. A lelki építkezést, a kis kövecskék egymásra helyezését már az egészen kicsiny gyermekeknél el kell kezdeni. Szeptember 7-én ezért kapott minden óvodás és iskolás gyermek meghívást a vasárnap délutáni tanévnyitó istentiszteletre. A gyülekezet lelkésze, Szpisák Attila Jézus Krisztus hűségének, szeretetének, irgalmának ígéretével „indította el” a szülőket, a gyermekeket, az óvodai és iskolai dolgozókat az új tanévre. Igehirdetése alapigéjének középpontjában a Lélek gyümölcsei állnak: a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a szívesség, a jóság... Mindezeknek Krisztus szeretetparancsát kell beteljesíteniük a gyermekeken, rajtunk és a szolgatársakon keresztül, hogy üzenjünk a világnak arról, miért is más egy egyházi szeretetotthon és óvoda. ■ Ponicsán Erzsébet
