Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-09-14 / 37. szám
6 2008. szeptember 14. PANORÁMA ‘Evangélikus Életéi Jegyzetlapok BARANGOLÓ Napló, 2008 író a 21. században Azt hiszem, ma sincs egyéb célja az írónak, mint hogy szembeszálljon a rontás erőivel, a szegények, az elesettek oldalára álljon. Még akkor is, ha ez a küzdelem ma teljesen hiábavalónak tűnik. Mindez a művében testesül meg, függetlenül a politikától. Feladata, hogy antennás emberként figyelje a mindennapokat, s tegye a dolgát, áldozatos életével jobbítsa a világot Emellett másik fontos dolga a szépség teremtése a valóság egyre nehezebb terepén, amely soha nem mutatja valódi arcát, álságos és képmutató. Balzsamozza a legveszendőbbet a szeretet kegyelmébe, örökké lázadjon és törvénykezzen. Legtöbbször hiába küzd a rontás ellen. Ha minden ellene van, és ereje fogytán, a drámai pillanatban Isten segíti, hogy a legpontosabb szavakkal fogalmazza meg az igazságot. Élethelyzet Van Valami fájó, nehezen elviselhető mai életünkben. Fáradtak vagyunk és nyúzottak. Csak az öregek emberi nemessége, aggodalma az, amely még elviselhetővé teszi a mindennapokat. A fiatalok nem szeretik a bölcs időseket, akiktől tanulhatnának, akik útravalóval látnák el őket. És nem igaz, hogy lehetetlen az életünk, kihalt a tisztesség. Nem vagyunk gazdagok, és a szegények, akik becsületesek és nagylelkűek, egy jó szóért minden áldozatra képesek. Madárember Valami ünnep lehet, vagy halálának az évfordulója, mert többször is mutatták kalkuttai Teréz anya képét. Tudtam, de most újból belém villant, milyen öreg és apró emberke - mekkora lélekkel! Csontra fölvett kék szegélyes fehér tunikában mosolyog, siet a betegeihez. Az egész földteke rendjének az anyja, a szegények legszegényebbjeit eteti, gyógyítja az elhagyatottakat. Több ezren vannak, több száz házat tartanak fönn, de ez semmi ahhoz képest, hogy mennyi a rászoruló. Nézem az arcát: száz ránctól barázdált, a keze: kőbütykös: faág ujjaival szüntelenül forgatja imamalmát. Ebből a nem szűnő imádkozásból merítette erejét. Az isteni folytonosságból és végső reményből. Az egyetlen út Ha igazán keresztények vagyunk, akkor az Istenről és a hitről való beszédet bármikor elkezdhetjük, bármikor folytathatjuk. Mintha abba se hagytuk volna. Minthogy testvérek vagyunk a keresztben. Bánt, hogy erről egyre kevesebb szó esik. És Jézusról. Hiszen a lényeg: csak Krisztusban lehetünk keresztények, de akkor tőle származónak kell látszanunk. Ám ez nem könnyű. Jézus közelében lenni és megfelelni nagyon nehéz. Krisztusi embernek lenni még nehezebb. Olyan korban élünk, amelyet nem érdekel, milyenek vagyunk. Bizony bátorság kell a minket körülvevő világnak való ellentmondáshoz. A hit keskeny ösvény maradt, éles kövekkel és tüskés kapaszkodókkal, meredek emelkedőkkel. Aki nem hátrál meg, és nem néz vissza, annak végül tiszta égbolt tárul a szeme elé, amelyen arany nap fényeskedik. Június 19. Éjjel (gondolatban) beléptem rég halott testvérem szobájába. Csak néhány percre, hogy valamit megnézzek, megkeressek a zsúfolt könyvespolcon. Negyven esztendeje halt meg; kissé rendetlen volt a szoba. Az íróasztalon az utolsó prédikáció vázlata és Ady verseskötete sok-sok megjelöléssel. Mély csönd mindenütt, mégis megtelt a szoba e fiatalon kilobbant és eltiport élet kisugárzásával. Mindezt csak egy pillanatra láttam. Elképzeltem, hogyan nézne, ha felgyújtanám a villanyt, ha látná szomorúságomat. Kinyitott Bibliája mellett ott a töltőtolla. Nem lepne meg, ha néha írna még valamit: „Jó volt evangélikus lelkésznek lenni! Hinni Istent, beszélni Jézusról fáradt arcoknak vasárnap délelőtt." Éji ablak A tekintet, mikor késő este, sokszor távoli városból hazaérkeztem, és a toronyházhoz közeledve fölnéztem az erkélyre... Egy fáradt női arcot, egy integető kezet kerestem: anyám virrasztó mosolyát a függöny mögött. A szobájában lámpa égett, s odabenn egyszerre élni kezdett minden, amíg fölértem a negyedik emeletre; igazított megvetett ágyamon, forró vizet engedett a kádba, kedves vacsorámat megmelegítette. Egy törékeny női kéz kizárta a gyűlölködő világot. Valami bensőséges kezdődött benn, valami szeretetteljes és titokzatos. Hajnali rigók Szabó Lőrinc írta gyönyörű versében: „Hajnali négykor bekiabáltak...” így igaz, órámat szinte hozzájuk lehetett igazítani. Előbb egy rigó énekelt, halkan, próbálva füttyös hangját. Mikor a dalát befejezte, a pillanat varázsütésére a sötétkék ég is megvilágosodott. Mintha valahol, nagyon messze föld alatti nap gyulladt volna ki. A madár megzengette utolsó hangját, és erre a többi is elkezdett énekelni. Zúgott a kórus. És a fák is egyszerre megteltek élettel. Kutyák ébredtek, gépkocsi indult a városba, a nők feltették szalagos szalmakalapjukat, a férfiak napszemüvegüket. A hatalmas táj tündökölt a vakító júniusi fényben. Emberi sóhaj Lehet, hogy nem volt teljesen kész a teremtés. Csak Isten elfáradt, és abbahagyta a hetedik napon. Lehet. De azért ennyi millió év után végre javíthatna és igazíthatna az egészen. ■ .Fenyvesi Félix Lajos HIRDETÉS Sandon szeptember 20-án, szombaton 16 órakor emlékezünk meg a gyülekezet első lelkészéről, az énekköltőről, Sántha Károlyról halálának 80. évfordulóján. Vendégünk lesz Karíné Csepregi Erzsébet, Sárszentlőrinc lelkésze. Másnap, szeptember 21-én, vasárnap io órakor ünnepi istentiszteletet tartunk a gyülekezet anyagyülekezetté válásának 140. évfordulóján. Igét hirdet Ittzés János püspök. Az istentisztelet után az évfordulók emlékére a templomkertben elültetünk egy libanoni cédrust. Paton szeptember 21-én, vasárnap 15 órakor hálaadó istentisztelet lesz a 145 éves templom belső felújításának elkészülte alkalmából. Igét hirdet Ittzés János püspök Szeretettel hívjuk ünnepi alkalmainkra! A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület, a Jókay család, a Jókay Alapítvány, a Ba- konytamási Evangélikus Egyházközség, valamint Nagydém és Bakonytamási község önkormányzata ünnepi alkalmat rendez, melynek során megáldják a Jó- kay-lhász család felújított síremlékét a hathalmi temetőben. A temetői alkalom szeptember 20-án, szombaton 14 órakor kezdődik, majd ünnepi istentiszteletet tartanak 15 órai kezdettel a bakonytamási evangélikus templomban, ahol megemlékeznek a száz éve elhunyt Ihász Lajosról, az egyházkerület egykori felügyelőjéről. Az istentisztelet keretében emléktábla-avatásra kerül sor. Az igehirdetés ' szolgálatát /tízes János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke végzi. Húszmillió éves lábnyomok között Kirándulás egy ó'svilági katasztrófa helyszínére Érdekes kirándulást tehet geológiai közelmúltunkba, aki felkeresi az Ipolytar- nóci Ősmaradványok Természetvédel- - mi Területet. Bármerről érkezünk, elragadóan szép tájakkal találkozhatunk Lankás dombok között, szépen művelt földek mellett, rendezett falvakon keresztül vezet az út.. A kiránduló ismerkedhet a palóc építészet sajátosságaival, földrajzi, történelmi érdekességekkel, de annak sem kell sokáig keresgélnie, aki útja során evangélikus templomot is szeretne felkeresni, hiszen számos lutheránus gyülekezet található a Nógrádi-medencében. Szinte felsorolni is nehéz a térség kínálta lehetőségeket. Hollókőn az élő múzeumfalu és a vár, Szécsényben a kastély, Balassagyarmat a maga kisvárosi varázsával csalogatja a főváros felől érkezőket. Azok sem maradnak látnivaló nélkül, akik a másik irányból jönnek, hiszen Salgótarján és környéke is számtalan érdekességet kínál - hogy csak néhányra utaljunk a gazdag választékból. Ipolytamócon tábla igazít el, merre vegyük az irányt a bemutatóterület felé. Megérkezvén szépen kiépített parkoló és modern, minden igényt kielégítő fogadóépület vár. Ott, mindjárt a bejárat mellett láthatók a - nagy sajtónyilvánosságot kapott - bükkábrányi ősfenyők, amelyek, úgy tűnik, végre nyugalmat leltek szakértő kezek gondoskodása révén. Hétszáz méterre van a fogadóépülettől a bemutatóvölgy bejárata, ahonnan csoportokban, vezető kíséretével indulnak a túrák az előre meghirdetett időpontokban (nagyjából óránként). A nevezetes völgy, amely a „Gyurtyánkő- lócza” nevű hajdanvolt százméteres fenyőmonstrum megkövesedett maradványait és számtalan más, tudományos különlegességet rejt, még nyáron is kellemesen hűs. Az egyórás séta alatt igazi időutazást tehetünk. Visszatérhetünk a földtörténeti újkorba - pontosabban a harmad- időszaki miocén korba -, és megismerkedhetünk a körülbelül húszmillió évvel ezelőtti, letűnt világ állati és növényi maradványaival. A túravezető ismertetőjéből feltárul az országnyi tenger visz- szahúzódása után szárazra került területek élővilága és egy gigantikus vulkánkitörés katasztrófája. De nemcsak hallunk ezekről, hanem meg is nézhetjük a konzerválást elvégző kőzetek alól fel-fel- bukkanó rétegeket, cápafogakat, ősmaradványokat. A híres óriásfenyő maradványait védő pince mellett igazi csoda várja a látogatókat. Portyázó, vadászó, menekülő vagy éppen legelésző állatok több száz megkövesedett, eredeti csúszás- és lábnyomát tekinthetjük meg a bemutatóépületben. A tárlókból képet kaphatunk a környék hegységalkotó kőzetéről, és megismerkedhetünk az itt nagy meny- nyiségben megtalált levéllenyomatok, cápafogak legszebb példányaival is. Majd elsötétül a terem, és immár nemcsak képzeletben, hanem a szemünk előtt is megjelenik a múlt. A jegyváltáskor kapott szemüveg segítségével háromdimenziós film varázsolja elénk az egykori tájat. Vadászó, legelő, dagonyázó állatokat láthatunk a vászonról „kilépve”, néha már-már szinte ijesztő közelségben. A varázslat után rövid sétával jutunk a bejárathoz, ahonnan a már ismert úton térhetünk vissza a parkolóba. A vállalkozó kedvűek választhatnak hosszabb, kalandosabb utat is, a ráérősebbek pedig a fogadóépületben lehetnek újabb különleges élmény részesei: egy úgynevezett 4D-S (négydimenziós) mozi nézőiként speciális, mozgó székeken ülve élhetik át egy térhatású film izgalmait. (Igaz, ezt az egészen fiataloknak és az időseknek nemigen ajánlják) Igazán szép családi, közösségi, gyülekezeti program lehet az Ipoly menti természetvédelmi terület felkeresése. Kalandozás térben és időben, az emberiséget jóval megelőző korban. Egy lehetőség, amelynek révén - ismét - rácsodálkozhatunk teremtett világunk nagyszerűségére és sokszínűségére. Nyugodt szívvel ajánlhatjuk idősebbeknek és pici gyermekeknek egyaránt, hiszen kényelmes cipőben sem a távolság megtétele, sem pedig a terep nem okoz gondot. A kirándulás előtt érdemes megismerkedni a lehetőségekkel. A belépőárakról, programokról, a túrák indulásának pontos idejéről, illetve az egyéb látnivalókról is bőséges és korrekt információt találunk az Ipolytamóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület honlapján (http://web.kwm.hu/ipolytar- noc/), továbbá a 32/454-140-es telefonszámon is érdeklődhetünk. ■ Gyarmati Gábor A holló, a kutya és a szarka Hunyadi-várak Budapest agglomerációjában ► A Mátyás-évfordulóhoz rendelt reneszánsz év jegyében fölkerestük a budai Hunyadi-emlékhelyeket (EvÉlet 2008/14. szám), majd az igazságos király külhoni hódításai nyomában jártunk Sziléziában (2008/32.). Ezúttal egy-egy - Mátyás királyhoz is köthető - várromot ajánlunk olvasóink figyelmébe, kiváló túracélpontot kínálva a történelmet szerető budapestiek és környékbeliek számára. Az elmúlt évek régészeti és restaurációs munkálatai során régebbi látogatói számára is sok újdonsággal szolgál a Solymár határában emelkedő Szarkavár. Az erődítményt Nagy Lajos király kedvelt híve, Lackfi István nádor építtette hatalmának megerősítése végett az 1300-as évek végén. A vár ezután* a mindenkori uralkodói család tulajdonát képezte - Luxemburgi Zsigmond, majd felesége, később I. Ulászló, 1482-től Hurlyadi Mátyás és fia, Corvin János, azután pedig II. Ulászló birtokolta -, de tulajdonosai között találjuk befolyásos főúri családok tagjait is. A Szarkavár elsősorban vadászatok idején szolgálta urait, állandó lakóhelyként csak a várnagy és az állandó őrség számára szolgált. Az 1400-as években emelt várfalak és a gótikus stílusú palotaépület 1500 körül bővült jelentősen egy lakótoronnyal, a palotaépület meg- nagyobbításával, valamint reneszánsz stílusú elemek beépítésével. A16. század elkövetkező időszakában még megerősítették védőfalait, de Buda 1541-ben történt török megszállása után elpusztult. Az újratelepülő Solymár lakói a 18. században építőanyagnak hordták el a vár köveit. Feltárása 1929-ben kezdődött meg, melynek során reneszánsz faragvá- nyok, kályhacsempedarábok, fegyverek és I. Ulászló korabeli pénzérmék kerültek elő. Huszonegyedik századi helyre- állítása 2006-ban fejeződött be. Családi házaktól körülölelve, kétte- leknyi területén (Kutyavári út 40-42.), eredeti környezetét megőrizve emelkedik Érden a Kutyavár falmaradványa. Az eredetileg nem is Érd, hanem a középkorban itt található ősi Diósd területén felépített gótikus erődítmény valószínűsíthetően már az 1300-as évek végén állt, első okleveles említése 1417-re datálható. Napjainkig megőrzött nevét Mátyás kiA solymári Szarkavár részlete rály idejében kapta, aki itt tartotta vadászebeit, és itt kaptak szállást a kutyákat felügyelő úgynevezett pecérek is. Gazdag vadászzsákmány reményében, vendégeivel gyakran mulatságokat rendezve maga az igazságos is többször megfordult itt. Egy 1461-ben kiadott oklevelében a várat Héderváry Imre országbírónak adományozta a környező birtokkal egyetemben. A török időkben Hamza bég tulajdonában volt, aki Érden egy pa- lánkvárat is emelt, amelyet a népi emlékezet föld alatti alagúttal kötött össze a Kutyavárral. A törökök azonban nem rombolták le, hanem szintén vadászkastélyként hasznosították. Pusztulása az oszmán sereg kiűzésekor kezdődött, amelynek során Lotarin- giai Károly 1684-ben megostromolta. Köveit a környék újonnan érkezett telepesei hordták szét, ebből emtlve a ma is álló Diósd több egykori lakóházát. 1840 tájékán - megmaradt falait felhasználva -vadászház épült a helyén, 1936-ban területén országzászlót emeltek. Ez utóbbi, valamint a Kutyavár alapkövei és egy jelentősebb falszakasza ma is áll, elte- metétt része pedig feltételezhetően igen jelentős régészeti emlékekkel szolgál még az elkövetkező időszak múltkeresői számára. * ■ Rezsabek Nándor A SZERZŐ FELVÉTELE
