Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-09-14 / 37. szám
‘Evangélikus Elet®? PANORÁMA 2008. szeptember 14. *► 7 A kétarcú egyetemes felügyelő Evangélikus gyülekezeti- munkatárs-képző tanfolyam Piliscsaba, 2008. november 23-25. meg az evangélikus egyház gyülekezetei Mihályfit „egyhangúlag” egyetemes felügyelőnek, tehát olyan tisztségre, amely beállítottságától teljesen távol állt. De talán könnyebb megérteni, ha meggondoljuk, hogy Rákosi Mátyás akkor volt hatalmának csúcsán, és az egyházüldözés olyan mértéket öltött, hogy nem akadt lelkész vagy presbitérium, amelyik szembe mert volna szállni a totális államhatalommal. így lett Mihályfi húsz éven keresztül az evangélikus egyház sa- nyargatója, az Elnöki Tanácsban szerzett tagsága révén megerősödve hatalmában. Mihályfi álláspontja Ordass rehabilitációja után egyszerre módosult, az országos esperesi értekezleten már kijelentette, hogy az egyházi különbíróság jogosan szolgáltatott igazságot Ordassnak. Az 1956. évi események hatására Mihályfi családjával együtt Ausztriába menekült. A nagy sietségben egyetemes felügyelői tisztéről szóban lemondott, ami hatályosnak volt tekinthető. A forradalom orosz leverése után hazatért, és azzal védekezett, hogy csak családját akarta menteni, ezért ment átmenetileg külföldre, de visszatérési szándékkal. Hazatérte után másfél évig nem jelentkezett a felügyelői tisztségre vonatkozó igényével, de továbbra is ő állt az államhatalom megszorító intézkedései mögött. Csak 1958 őszén vette át újra az egyetemes felügyelő tisztét. Az evangélikus egyházzal 1958 novemberében megszakadt állami tárgyalások után Mihályfi messze radikálisabb álláspontot képviselt, mint Horváth János, többek között azzal is meggyanúsítva Ordass püspököt, hogy két és fél órát tárgyalt Mindszentyvel, holott köztudomású volt, hogy a találkozás puszta üdvözlésre korlátozódott. Mihályfi legutolsó dicstelen intézkedései közé tartozott az Ordass Lajos részére 1958. június 19-én kelt levél megírása. Ebben arról értesítette Ordasst, hogy az Elnöki Tanács nem járult hozzá Dezséry lemondásához, mivel „ez az ellenforradalmi események kényszere alatt történt", és ezért őt a művelődés- ügyi minisztérium a szükséges intézkedések megtételére utasította. Mihályfi nyilvánvalóan tudatában volt annak, hogy Ordassra nem vonatkozott az 1957. évi 22. törvényerejű rendeletben előírt állami jóváhagyási kötelezettség, mert az ő püspöki szolgálata a kettős rehabilitáció következtében folyamatosnak volt tekinthető. Természetesen az az állítás sem felelt meg a valóságnak, hogy Dezséry kényszer hatására mondott le. Ordass másodszori félreállításának igazi okaira az 1990. április 27-én kelt igazságügy-miniszteri leirat is utalt, amely megállapította, hogy „az Evangélikus Egyház illetékes testületének 1958- ban tett intézkedése, mely végső soron D. Ordass Lajosnak a püspöki székből történt elmozdítását eredményezte, az akkori kormányzati szervek politikai megfontoláson alapuló nyomására született, amelyhez felhasználták a hatályos jogszabályokat is”. Mihályfi Ernő a fentiek tudatában Ordass eltávolítása után közreműködött a Déli Egyházkerület törvénytelenül megürült püspöki tisztének a betöltésénél és Káláy püspök törvénytelen püspökké választásánál. Mihályfi Ernő temetéséről az Evangélikus Elet tudósított; az írásból kitűnt, hogy egyházi temetési szertartás sem volt, tehát temetése „kommunista temetés volt”. Állítólag végrendeletében fejezte ki azt a kívánságát, hogy egyházi temetése ne legyen. 1972-ben bekövetkezett halálával véget ért az evangélikus egyháznak az az időszaka, amikor „saját legfőbb vezetőjétől” mérhetetlenül sokat kellett szenvednie. Ezen aligha lehet csodálkozni, hisz Mihályfit Kádár János is „párton kívüli bolseviknek” titulálta. ■ Dr. Boleratzky Lóránd Kedves Testvérünk! Egyházunk gyülekezetimunkatárs-képző tanfolyamot indít 2008. november 21-23. között Piliscsabán, a Béthel Missziói Otthonban (2081 Piliscsaba, Széchenyi u. 8-12.). Aki kedvet érez magában a tanulásra, aki felelősséget érez saját gyülekezete lelki megelevenedéséért és megújulásáért, segíteni kíván híveink, testvéreink különböző életproblémáinak megoldásában, s aki belső indíttatást érez e szép és értelmes szolgálatra, azt örömmel várjuk a tanfolyamra. Jelentkezhetnek 18-70 év közötti gyülekezeti tagjaink lelkészi ajánlólevél és rövid önéletrajz beküldésével. A tanfolyam elsősorban családlátogatásra és lelkigondozásra készít fel. A szolgálatvégzők névsora: Ittzés István, dr. Korányi András, Percze Sándor, id. Pintér Károly, D. Szebik Imre, Szeverényi János, Takács Eszter. Miért szükséges a gyülekezetimunkatárs-képzés? Híveink életvitele az utóbbi évtizedek során egyre nehezebbé vált. A magasabb munkahelyi követelmények egyre több terhet rónak a családfenntartó édesapákra és édesanyákra. Gyakran tapasztaljuk, mennyivel fáradtabbak az aktív korosztályhoz tartozó gyülekezeti tagjaink. Ez többlettörődést kíván a velük való beszélgetés során. Ugyanakkor azt is látjuk, milyen sokféle program csábítja kortársainkat a reklámok és hirdetések útján. Marad-e idő a lélekápolásra, az Isten előtti csendre? Milyen értékrendet alakítson ki a család a programbőség tarka kavalkádjában? A sokféle álinformáció hínárjában sokakat megtéveszt hitük kérdéseiben a mai médiumok véleményformáló manipulációja. Kérdéseikre igaz válaszokat kell adnunk. Mi a. célja a munkatársképzés indításának? A lelkész egyedül nem tud aktívan, folyamatosan törődni több száz, esetleg több ezer hívével. Optimális esetben az lenne a kívánatos, ha minden tíz-tizenöt családhoz bekopogtathatna időnként egy-egy felkészült testvérünk, vagy máskor telefonon érdeklődne a rábízottak élete iránt. Híveink ezáltal biztosan átélhetnék, hogy senkit nem felejtett el a gyülekezet közössége. A munkatárs így kísérné a családok életét, imádkozva értük, törődve velük és szükség esetén segítve őket mindennapi gondjaik megoldásában. Természetesen a gyülekezeti élet egyéb területein (adminisztráció, technikai eszközök kezelése, kirándulás és táborszervezés stb.) is szükséges munkatársak közreműködése. Hogyan történik a képzés? Három hosszú hétvége, kilenc nap biztosítja a közös felkészülést előadások hallgatásával és elmélyítésével Piliscsabán. Mindehhez otthoni olvasmányok kapcsolódhatnak. Isten igéje mellett elcsendesedve előadások szólnak majd a Bibliáról és értelmezéséről, a ránk bízottak személyi sajátosságairól (lelkigondozás, pasztorállélektan), a gyülekezet ismérveiről, különböző gyülekezeti típusokról, országos egyházunk életéről, az istentisztelet központi jelentőségéről és az ökumenéről. Sor kerül az egyház történetének vázlatos áttekintésére is. A tanfolyam ötven munkaóra elvégzésére épül. A férőhelyek száma száz, szükség esetén újabb csoport indítására is van lehetőség. Lelkész testvéreinket kérjük, éljenek a lehetőséggel, s bátran küldjenek, szólítsanak meg testvéreket, hogy megelevenedjék gyülekezeteink élete! Az utazás költségeihez a küldő gyülekezet hozzájárulását kérjük. A tanfolyam élelmezési kiadásait az országos egyház vállalja magára. A jelentkezőktől 3000 Ft költségtérítést várunk. A jelentkezést önéletrajzzal és lelkészi ajánlással 2008. október 10-ig kérjük beküldeni az Országos Irodába (1085 Budapest, Üllői út 24.). Mindnyájukat imádsággal és örömmel várja a szervezők és a munkatársak nevében: D. Szebik Imre nyugalmazott püspök, tanfolyamvezető ► Kristóf Attila a M agyar Nemzetben megjelent, Misu-korszak című írásában emléket állított Mihályfi Ernőnek, a lap egykori főszerkesztőjének, megállapítva, hogy a Pethő Sándor által alapított lap szellemi és szakmai színvonalát megőrizte és továbbvitte, bár politikai és ideológiai értelemben nem a nemzeti érzelmek harcos elkötelezettje, hanem a hasznos kompromisszumok mestere volt (Magyar Nemzet, 2008. augusztus 23., 28. o.). Az újságírónak a néhai főszerkesztő rátermettségére, baráti gesztusaira, figyelmére és ötleteire vonatkozó megállapításai nyilván megállják a helyüket, mert mindezekről ő maga is meggyőződhetett. A cikkében írtak azonban Mihályfi Ernő tevékenységének csak az egyik részét érintették; az evangélikus egyházban játszott szerepe, elsősorban országos felügyelői működése nem került szóba. Ha ezt is megvizsgáljuk, kitűnik Mihályfi Ernő Janus-arca, kétarcú volta. Mihályfi Ernő Mihalovich Samu béri evangélikus esperes idősebbik fia volt. Szüleinek sok problémát okozott, mert már ifjúkorában elszakította magát egyházától, ellentétben két testvérével. Mint újságíró fiatalkora óta a politikai baloldalon állt Kezdetben semmiféle kapcsolata nem volt egyházával, azonban 1948-ban - amely évet a fordulat évének szokás nevezni, és amikor Mihályfi a köztársasági elnöki iroda vezetője lett miniszteri rangban - megkezdte kétes értékű „egyházi szolgálatait”. Szabó Józsefnek Balassagyarmaton 1948. március 18-án tartott püspöki beiktatása után Mihályfi Ernő, mint a kormány . képviselője, megbeszélésre toborozta össze az ünnepi közösséget. Az itt történtekről Vladár Gábor volt igazságügy-miniszter, bányai egyházkerületi felügyelő így emlékezett meg: „Minden bevezetés nélkül közölte az összegyűltekkel, hogy a lehető legsürgősebben gyökeres változásra van szükség az egyház életében. Az egyház kormányzatának demokratizálódnia kell. Elsősorban a vezető tisztségekből el kell távolítani a bárókat, a dupla nemeseket, a földbirtokosokat, a levitézlett közéleti személyeket, s helyüket a dolgozó társadalmi osztályokból kell betölteni. A továbbiakban igyekezett megértetni, hogy az egyház nem várhat anyagi támogatást az államtól, ha nem simul hozzá a kormány általános politikai rendszeréhez. A beszédet követő nyomasztó csendben Ordass Lajos emelkedett szólásra. Figyelmeztette a kormány kiküldöttjét, hogy az egyházi alkotmányunk minden szolgálati tisztség betöltése szempontjából a legmesszebbmenően demokratikus, minden hatalmat, tehát a legfelsőbb szolgálati tisztségek betöltését is az egyházközségekre ruházza, tehát végső sorban áz egyházközség, vagyis a hívek szavazatának tartja fenn. Ami pedig az egyház és az állam viszonyát illeti, Ordass Lajos azt az álláspontját fejtette ki, hogy az egyház készségesen támogatja a kormányt minden olyan programjának a megvalósításában, amely az egyház tanaival, Krisztus tanításával megegyezik, de nem vállalhat kötelezettséget arra, hogy bármiféle politikai rendszer szolgálatába álljon. Ilyenféle elkötelezés nem volna összeegyeztethető az egyház hivatásával. Szavai nyomán némiképp enyhült a dermedtség, amit a kormány képviselőjének hadüzenetként ható beszéde keltett.” Ordass Lajos visszaemlékezésében Mihályfi beszédéből azt a tanácsot emelte ki, mely szerint az egyházi őrségváltás során semmi esetre sem lenne helyes egyházi tisztségekbe aktív politikusokat állítarii. Hogy mennyire komolytalan volt Mihályfinak ez a kijelentése, azt az is bizonyítja, hogy alig négy év múlva állami nyomásra ő került az evangélikus egyház egyetemes felügyelői tisztébe. Mihályfi balassagyarmati beszéde valóban hadüzenet volt; ezt az utána bekövetkező események igazolták. Mihályfi ugyanis az egyház lelkészei közül négy érvényesülni akaró „bizalmi embert" választott ki egy megbeszélésen azzal az indoklással, hogy az államhatalom ezekkel kész a hivatalos érintkezést felvenni. Ezekből az emberekből kerültek ki később az egyháznak azok a baloldali vezetői, akiket a párt és a kormány támogatásával juttattak fontos pozíciókba. Elsősorban Ortutay kultuszminiszter és Mihályfi Ernő hathatós közreműködésével folyt a kérlelhetetlen harc az egyházi iskolák államosítása érdekében. Az egyház vezetői közül elsősorban Ordass volt a célpont. Mihályfi Ernő volt az egyházat szorongató államhatalom legkiemelkedőbb harcosa. O mindenáron ki akarta kapcsolni Ordasst az állam és az egyház közötti tárgyalásokból, és a püspököt Mindszentyt is túlszárnyaló reakciósnak titulálva, durva hangon több beszédében követelte, hogy a kormány felé hódoló nyilatkozatot tegyen. Közben anélkül, hogy bármiféle egyházi tisztsége lett volna, egyházi közgyűlést hívott össze, melyre a püspököt meg sem hívta, és távollétében is folyton őt gyalázta. Annyit mindenképpen elért, hogy Mesterházy Ernő dunántúli, Purgly Lajos dunáninneni, Vladár Gábor bányakerületi, Tomcsányi Vilmos Pál budapesti egyházmegyei felügyelő, Rásó Lajos egyetemes főügyész, Konkoly Elemér egyetemes világi főjegyző, majd utóbb Kapi Béla dunántúli püspök is lemondott tisztségéről. Az evangélikus egyház a kommunisták számára szabad prédává vált. Mindezt Ordass Lajos törvénysértő el- ítéltetése tetőzte be az 1948. október i-jén indult büntetőperben. 1952-ben az államhatalom Reök Iván egyetemes felügyelőt is lemondatta, ezzel megnyílt az út további kollaboráns személyek érvényesülése előtt. Az egyetemes felügyelői tiszt csírái megjelentek már az 1758. szeptember 12-i egyetemes gyűlésen a „primus et principalis (vagy primarius) inspectori” funkció létrehozásával, majd az evangélikus egyházalkotmánynak az 1891-94. évi zsinaton történt megalkotásával teljesedett ki a tisztség. Eszerint: „Az egyházegyetem egyházi és iskolai felügyelője kormányozza és képviseli az evangélikus egyházat; az egyik elnöke az egyetemes közgyűlésnek.” A magyar evangélikus egyház unikumként - csak az elzász-lotaringiai egyház mutatott fel hasonló intézményt - állított az egyház élére országos felügyelőt, tehát egy világi személyt, aki egy személyben képviseli az egész evangélikus egyházat. Ennek a szervezeti módnak az elfogadása nemcsak a katolikus hierarchikus rendszertől való elhatárolódás volt, hanem az egyház eredményesebb igazgatását is szolgálta. Az egyetemes felügyelői tisztségbe 1952-ben az államhatalom az ateista Mihályfi Ernőt ültette be „szerzett érdemei elismeréseképpen”. Ma már nehezen érthető, hogy miképpen „választhatták”
