Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-01-27 / 4. szám
IO 2008. január 27. krónika . ‘Evangélikus ÉletB Együtt - határtalanul Egy asztalnál mesemondó és tábori lelkész Az ökumenikus imahét vége felé közeledve megfogalmazódik a más felekezetű testvérekkel való együttlét öröme mellett az a gondolat is, hogy a közös pontokra való mutatás mellett fontos az evangélikus identitás. Egy evangélikus gyülekezet életében mindig lényeges annak megtapasztalása, hogy nem egyedül vándorol az Isten által számára kijelölt úton. Fontosak ezért a gyülekezetét körülvevő közösségek: a helyi ökumenikus közösség mellett a nagyobb, az egyházmegye, az egyházkerület, a magyar evangélikus egyház alkotta „család”. Ugyanakkor fontos átélni azt is, hogy vannak az ország határain túl is evangélikusok, és akár magyarul, akár más nyelven beszélnek, testvérek, vagyis ugyanazt az élő Krisztust vallják Uruknak, és ugyanolyan módon teszik ezt. Az irsai gyülekezet számára évtizedek óta fontosak a testvér-gyülekezeti kapcsolatok. Ritka példa, hogy hazai gyülekezettel is ápol ilyet: három évtizede gondolnak egymásra a dunaharasztiakkal. Emellett több mint két évtizede áll fenn a kapcsolat két finnországi közösséggel, a nurmóiakkal és az ylitomiói- akkal, valamint három éve van erdélyi testvérgyülekezete is, Sepsi- szentgyörgyön. Az ylitomiói gyülekezetnek három testvérgyülekezete van: Finnországban a vammalai, Magyarországon az irsai, Észtországban a lääne- nigulai gyülekezet. A sepsiszentgyörgyi lutheránusokat hosszú évek óta a kelenföldiek támogatják, három éve pedig az albertiekkel és az irsaiakkal is testvérgyülekezeti kapcsolatot létesítettek. Tavaly november elején az irsai egyházközség vezetői Matti Salminen lelkész és a gyülekezet meghívásának eleget téve Ylitomióba látogattak; Zelenák József sepsiszentgyörgyi lelkipásztor elkísérte őket. A három lelkész beszélgetéseinek eredményeként, a jelen lévő gyülekezeti vezetők támogatásával megfogalmazódott: a három evangélikus közösség létesítsen országhatárokon - és részben kultúrákon, nyelveken - átívelő testvérkapcsolatot. Következő lépésként az irsai gyülekezet vezetőinek szokásos (!) év eleji látogatásán a sepsiszentgyörgyiek közössége is értesülhetett a hármas testvérkapcsolat kialakításának szándékáról. A látogatásnak az utóbbi években kialakult rendje szerint szombat délután szeretetvendég- ség keretében voltak együtt vendégek és vendéglátók. Ezeknek a szeretetvendég- ségeknek mindig a testvérkapcsolat a legfontosabb témájuk, de ezúttal ez különös hangsúlyt kapott: e sorok írója kép- és videovétítéssel egybekötött előadást tartott Finnországról, Ylitomióról és a testvérkapcsolati lehetőségekről. A testvéri kapcsolatok ápolása, egymás hitének és gondolkodásának megismerése hitbeli, gondolkodásbeli fejlődést hozhat magával. Mindhárom közösségnek megvannak a sajátosságai: a Kárpát-kanyarban élő sepsiszentgyörgyi gyülekezetben sajátosan jelenik meg a barcasági csángók és a székelyek kulturális találkozása által meghatározott hitvilág; a Lappföld déli részén lévő Yli- tornióban élők gondolkodását és hitvilágát a közép-európai ember számára elképzelhetetlen életvitel alakította; míg a Kárpát-medence központi részén fekvő, szlovák hátterű irsai gyülekezet az egymáshoz való kulturális és hitbeli alkalmazkodás példája. E három találkozásában egyrészt sok-sok különbség jelenik meg, amely kölcsönösen gazdagítja, gazdagíthatja a közösségeket, másrészt fantasztikus megélni a közös vonásokat, a hasonló formákat, az azonos hittartalmat. Markáns jövőkép rajzolódik ki a hármas kapcsolatban: az ylitomióiak nyáron felkeresik az irsaiakat, és terveik szerint együtt látogatják meg a sepsiszentgyör- gyieket. A célt - egymás gondolkodásának és hitének megismerését - Isten kezébe teszi mindhárom közösség. Jó tudni, hogy ugyanazokban a percekben ugyanazokért a célokért imádkoznak. Csodálatos megélni azokat a pillanatokat, amikor egyértelművé válik Isten áldása. Jó ezt közösen tenni: együtt - határok nélkül. ■ Erdélyi Csaba ISTENTISZTELETI REND / 2008. január 27. - Budapest Hatvanad vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Lk 8,4-15; Ezs 55,6-n. Alapige: 2Kor 12,1-9. Énekek: 279., 258. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. (az ökumenikus imahét záró istentisztelete) Kálmán Antal r. k. plébános; II., Hűvösvölgyi út 195., Fébé de. 10. Madocsai Miklós; II., Modori u. 6. de. 3/4 n. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy- Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; du. 2. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. n. (úrv.) Smidélisz Gábor; du. 6. (orgonazenés áhítat) Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; du. 6. (ifjúsági) Szántó Enikő; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpád; de. n. (úrv.) dr. Blázy Árpád; du. 6. dr. Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) dr. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Győri Veronika; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Győri Veronika; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Gáncs Péter; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (kistemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XV1L, Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Győri Gábor; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú: XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Balról jobbra: a szerző mint moderátor, valamint Berecz András és Hankovszky Béla Jácint Mosonmagyaróváron tavaly októberben indult el az Asztali beszélgetések sorozta. A helyi piarista rendház és a Táltos Családi Kör azzal kereste fel az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítványt, hogy - látva az alapítvány programjait - megfogalmazódott bennük: hasonló rendezvényekkel szeretnék színesíteni a város kulturális és egyházi életét. így a mosonmagyaróvári beszélgetések egyik különlegessége az lett, hogy a helyi gyülekezetek összefogásában zajlanak: a református, a katolikus és az evangélikus templomokban a papok és lelkészek hétről hétre hívják a híveket és ismerőseiket az eszmecserékre. Az ökumenikus együttműködés eredményét mutatja, hogy a rendezvények helyszíne, a százhetven ülőhelyes piarista kápolna hónapról hónapra kicsinek bizonyul, tíz-tizenöt hallgató állni kényszerül. Az ez évi első dispután, január 15-én a hallgatóság nagy szeretettelfogadta Berecz András énekest, mesemondót és Hankovszky Béla Jácint katolikus tábori lelkészt. Eszmecseréjük középpontjában a hagyomány átadásának ereje állt. Hogyan lehet továbbadni azt, amit mi is kaptunk? Milyen felelősséggel bír valaminek a tudása? A hívő ember mint pásztor hogyan áll a rábízottak, a családja és barátai előtt? Berecz András elmondta: mikor különböző vidékek pásztorkultúrájával találkozott, megfigyelhette, vannak helyek, ahol a pásztor a nyáj mögött ballag, így mindig látja a juhokat, míg más tájakon a pásztor elöl megy, a nyáj pedig utána. Jácint atya erre reflektálva kifejtette: szerinte a pásztor - azaz az ember -feladata nem az, hogy mindig megmutassa az utat, hogy mindig segítsen. Felebarátunk iránti felelősségünk sokkal inkább abban nyilvánul meg, ha példával állunk eléje, de nem akarjuk őt mindenáron a jó útra vinni. Az egyént nem lehet a jóra kényszeríteni, csak segíteni lehet őt, hogy ha akarja, megtalálhassa. A dispután szó esett a csendről is. A csend ritkán vesz körbe bennünket: mindenhol zajban zajlik az életünk, akár közlekedünk, akár otthon vagyunk, akár kikapcsolódunk - szól a rádió, megy a tévé, hangos a város. Ha viszont valaki a csenddel akar találkozni, akkor azt neki kell megtalálnia. Talán azért félünk a csendtől, mert az Istennel való találkozástól, a magunkba nézéstől, a mérlegeléstől félünk, ezt akarjuk elkerülni. Helyette a fogyasztói társadalom általi „pörgés” a kikapcsolódásunk. Amint Berecz András fogalmazott, számára a csend a megnyugvás, a hazaérkezés élményét jelenti. A csendet nemcsak magunkban, magányosan, hanem szeretteink társaságában is át lehet élni. Mosonmagyaróváron az Asztali beszélgetések február 26-i alkalmán Erdélyi Zsuzsanna, március 6-án pedig Böjté Csaba lesz a meghívott vendég. ■ Galambos Ádám Rákosmente szakácskönyve A török hódoltság alóli felszabadulás után Rákoskeresztúr és környéke pusztává lett. Karintiából, Stájerországból, Némethonból német ajkú, Magyarország északi részéről szlovák telepesek érkeztek a maroknyi magyar lakosság mellé. Bár jelentős volt a római katolikus jelenlét is, a Rákoskeresztúron élő evangélikusok meghatározó szerepet játszottak a település életében. E nemzetiségi és vallási sokszínűség jelentősen befolyásolta a falu mindennapjait, öltözködési és viselkedéskultúráját, étkezési szokásait. A gazdasági és társadalmi átalakulások eltüntették az egykori keresztúri mindennapokat. Az emlékezetben még élő keresztúri világ épp napjainkban kezd szertefoszlani. E folyamattal ment szembe Adám Ferenc, a rákoshegyi Erdős Renée Ház - Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóterem vezetője, aki kezdeményezte az anyaggyűjtést, a kutatást és a Rákosmente szakácskönyve című kötet megjelentetését. A kiadvány - amely Budapest Főváros XVII. Kerület Önkormányzata Oktatási és Kulturális Bizottságának támogatásával, Ádám Ferenc és Hódos Mária anyagi finanszírozásával jelent meg - néprajzi, helytörténeti és gasztronómiai anyagával állít emléket az egykori Rákoskeresztúrnak, evangélikus eleinknek is. Rákoskeresztúri utca a múlt században A 18. és 19. században Rákoskeresztúr lakosságának a megélhetését elsősorban a mezőgazdaság biztosította. Pest piacot jelentett a megtermelt zöldségnek, gyümölcsnek, ugyanakkor nagyon sokan találtak munkalehetőséget a nem túl messze fekvő nagyvárosban. Az 1881-es népszámlálás adatai szerint Keresztúr 2763 lakosából 1920 fő szlováknak, 508 fő magyarnak, 335 polgár pedig németnek vallotta magát. Ebben az időben 1412 evangélikus, 1258 római katolikus, 47 izraelita és 46 református lakója volt a községnek. Az egyre intenzívebb kapcsolat a falu és a nagyváros között az asszimiláció irányába hatott, de érdekességképpen megjegyzendő, hogy a kezdetekben a helyileg kisebbségben élő magyarok és németek „elszlováko- sodása” is megtörtént Keresztúron. E három, együtt élő kultúra csodálatos világát az 1945-ös deportálások és a Szlovákiával végrehajtott lakosságcsere robbantotta szét. Rákoskeresztúr ma Budapest XVII. kerületének része. A múlt század nyolcvanas éveiben lerombolták az egykori falut, ma harmincezer fős lakótelep paneljei állnak a helyén. Evangélikussá- gunk is szétszóratott a modern kori falurombolás következtében, ennek ellenére a lélekszámát tekintve Budapest legnagyobb, tradíciókban egyik leggazdagabb evangélikus közössége él és szolgál a XVII. kerületben. E nemzetiségi és vallási gazdagságnak a hétköznapokra, a gazdálkodási, a viselkedés- és étkezéskultúrára a mai napig ható befolyása tükröződik vissza a most könyv formájában közreadott receptgyűjteményben. Az egykori mindennapok étkei oly természetesek voltak, senki sem gondolt arra, hogy az elkészítésükről receptkönyvet írjon. Arra sem gondolt senki, hogy olyan ételt eszik, melyet másutt - sem a közelben, sem távolabb - nem főznek. Ezért hiánypótló a most megjelent könyv. A kötet egyik szerzője Burger Erzsébet, a keresztúri evangélikus gyülekezet presbitere. Családja generációk óta presbiter, női ágon ősei pedig „templomleányok” voltak. A szerzők munkáját Alt- ziebler Károly, Derczbach Istvánná, Epress Re- zsőné és Tóth Péter segítette. A kiadvány összeállítói evangélikus őseink emlékezetét is megtisztelték munkájukkal. Könyvüket érdemes beszerezni - és érdemes megfőzni az ősök étkeit... ■ Dr. Léránt István Adám Ferenc - Barna Andor - Burger Erzsébet - Hódos Mária: Rákosmente szakácskönyve. Budapest, 2007. Ara 1950 forint. Megvásárolható az Erdős Renée Házban (Budapest XVII., Báthory utca 31.). Álljon itt a kötetből a krauknédli egyik receptje. Hozzávalók: 1,5 kg savanyú káposzta, 50 dkg előfőzöttfüstölt comb, 50 dkg szeletelt, fűszerezett sertéscomb, 1 kg liszt (fele rétes-, fele finom-), 2,5 dkg élesztő (langyos tej, cukor), langyos tej, 1 egész tojás, só, 25-30 dkg darált töpörtyű. Elkészítés: Az átszitált liszttel, tojással, sóval, langyos tejjel és kovásszal hólyagosra dagasztott kelt tésztát készítünk, amelyet duplájára kelesztünk. Egy nagyobb lábast kizsírozunk, kilisztezünk. Beletesz- szük a kimosott, kifacsart savanyú káposzta nagyobb részét, a darabolt húsokat, és ráöntjük a füstölt hús főzőlevét (ha kevés, egy kis vízzel pótoljuk). A lé ne érjen a hússzeletek fölé.' A megkelt tésztát lisztezett deszkán téglalap alakúra nyújtjuk, rákenjük a darált töpörtyűt, és fölcsavarjuk, mint.a bejglit. Kétujjnyi szeletekre vágjuk, majd gombócokká formázzuk, és rárakjuk a lábasban lévő hússzeletekre. Tetejére szórjuk a maradék káposztát. Az edényt nem fedővel, hanem egy ráillő másik edénnyel borítjuk le, mivel a gombócok gőzben főnek, és két-háromszorosukra dagadnak körülbelül két óra alatt. Ke- vergetni nem szabad, csak az edényt forgatni és rázogatni. A gombóc akkor van kész, ha nem ragad a beleszúrt hústűre.
