Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-09-14 / 37. szám
2 <4( 2oo8. szeptember 14. FORRÁS ‘Evangélikus Élet®. A BIBLIA ÉVE SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 17. VASÁRNAP - Ef4,i-6 A Filippi levél - barátság Pál Kr. u. 50 körül járt Filippiben, ahol megalapította az első európai gyülekezetei. A Nagy Sándor apjáról, Filipposzról elnevezett várost ekkoriban már jobbára Augustus veterán katonái lakták, és az Apostolok cselekedetei szerint zsidó népessége is szinte elenyésző volt. Pál mégis nagyon jól érezte magát a gyülekezetben, és későbbi szolgálata során is mindvégig bensőséges kapcsolat fűzte a filippiekhez, aminek levelében is hangot adott. Ezt a levelét is fogságból írta, ezért szeretett gyülekezete adományt küldött neki. Epafroditosz, a küldönc azonban súlyos beteg lett; Pál emiatt is fontosnak tartotta, hogy levélben mondjon köszönetét a segítségért, és tájékoztassa állapotáról a filippi keresztényeket. A levél persze sokkal több lett puszta helyzetjelentésnél: a benne található úgynevezett Krisztus-himnusz egyedülálló összefoglalása mindannak, amit a legelső keresztények hittek és tanítottak Jézus Krisztusról, s Pál apostol is olyan részleteket árul el önmagáról, hitéről és értékrendjéről, amelyek jelentősen gazdagítják a személyével kapcsolatos ismereteinket. A barátság levele A Filippiekhez írt levél görög szövegében számtalan olyan kifejezéssel találkozunk, amely a szakértőket a korabeli, fennmaradt baráti levelezésekre emlékezteti. Pál arról ír például, hogy a filip- pieknek egy szíwel-lélekkel, egyetértésben kell küzdeniük az evangéliumért, vagy hogy barátokként lelki közösségben vannak egymással, még akkor is, ha nagy távolság választja el őket, s képesek együtt örülni vagy bánkódni minden körülmények között. Barátok között természetes volt az „ájándékozás és elfogadás”: szokásával ellentétben ezért is fogadta el Pál a gyülekezet szívből jövő adományát. A görög-római kultúrában a barátság minden esetben egyfajta véd- és dacszövetséget jelentett két polgár között a felismert közös ellenféllel vagy ellenséggel szemben. Amikor tehát Pál barátságáról biztosítja a filippieket, fontos, hogy kitérjen azokra a külső veszélyekre és támadásokra, amelyek ezt a barátságot fenyegethetik - ezért óvja őket például a hamis tanítóktól. A „vendégbarátságok” fenntartásának legfőbb eszköze akkoriban a levél volt, amelyben a barátok biztosították egymást töretlen hűségükről, hálájukról és szeretetükről; új barátokat ajánlhattak egymás figyelmébe; felelevenítették régi közös élményeiket, küzdelmeiket; megbeszélték az esetleges jövendőbeli találkozást, és beszámoltak egymásnak hogylétükről. A Filippi levél figyelmes olvasója minderre példát talál Pál apostol soraiban. „Ne menj előttem, mert nem tudlak mindig követni. Ne kövess engem, mert nem tudlak mindig vezetni. Ballagj csak mellettem, és legyél a barátom.” (Albert Camus) M Magyar Bibliatársulat * myLuther - www.myluther.hu A hit közös, a többi ráadás... Isten matematikája - első óra: az egy Újsághír: „A keresztény egység napját 1996 szeptembere óta tartják az ezeréves fennállását ünneplő pannonhalmi főapátságban. Az első eseményen képviseltette magát a grúz, a román, a szerb, az orosz, a magyar ortodox egyház, jelen voltak a magyar katolikus, a református és az evangélikus egyház vezetői. Az esemény jelentőségét.növelte, hogy azon részt vett III. Shenouda kopt pápa, Alexandria pátriárkája is. A különböző országokból érkezett, különböző felekezetek híveiből álló zarándokok, hívők, papok és püspökök ökumenikus isten- tiszteleten vettek részt.” Ez a nap, a keresztény egység napja szeptember 14-ére esik. Egységet, időtál- lót, őszintét, nem érdekek mentén szerveződőt, értékhordozót, értékállót bizony elég ritkán találunk. Világunkban oly ritkán tapasztalhatjuk meg a teljességet mint követendő példát, oly ritka az osztatlan, egy és egész, hogy ha mégis, akkor az figyelmet érdemel, és elismerést vált ki. Nem természetes. Nem természetes? Konfliktusoktól terhes korunkban, konfliktusokból élő és virágzó médiumok korát élve - ahol mindig a szétesés, a törés, a harc, a szétzilálódás, az ellenséggé válás, az egész eltörése a hír, a „zajlik” az élet bizonyítéka - alig kapja fel valaki a fejét akár a fenti információra is. Mert ebben semmi különös nincs, sőt ez így (lenne) természetes. A keresztények egysége, a különböző felekezetek békéje, egymás és a világ felé megnyilvánuló alázata és szeretete válasz lehetne azokra a pesszimista hangokra, melyek szerint ez a világ beteg, elveszett, menthetetlen. Igen, a válasszal adósak vagyunk, s ezért kell nekünk, egyházban élőknek, hitben járóknak először is kérdeznünk az Egyetlent, akinél van felelet, és van gyakorlati útmutatás. Ahogyan egykor a legelején, az első matematikaórák egyikén, itt is az eggyel kell kezdeni. Az elhívatáshoz méltó élet a hit nagykorúságában és egységében - az E/ezusi levél 4. fejezetének adott cím korrekt meghatározása után költőien szép szakasszal találkozunk. A fogoly Pál, Krisztus foglya írja. Áradóan szép a fogalmazása, benne nem bánt senkit a szóismétlés: az általunk használt fordításban az egy szó hétszer szerepel (4-6. vers). Minden, amit itt Pál leír, szinte sugárzik; minden mondat árnyalja, mélyíti, hogy mennyire szereti Krisztust, és mennyire óvja és inti mindenkori olvasóit, hogy el ne tévedjenek, el ne essenek. Olyan ez a szakasz, mint egy himnusz. Himnusz, ha megértjük, hogy az lehet természetes, ami nem az, mert eredendően nem jár nekünk Isten ilyen nagy kegyelme, de adja, és eggyé akar tenni bennünket a hitben. Számtalan következménye van Isten szeretetének és kegyelmének. Pál alig győzi sorolni mindazt, ami összeköt, s amit ez az összekötözöttség bennünk munkál. Ahogy a tanítványok között is feszültek ellentétek, meg nem értések, ma sem mondhatjuk el azt, hogy nincs már mit tennünk, hogy kétezer év alázatos és áldozatos törekvései nyomán íme, nincs már közöttünk - akár valamely egyházon vagy gyülekezeten belül is - megosztottság. Sajnos nem így van. A helyes tanítástól való eltévelyedés például kezA VASÁRNAP IGÉJE dettől fogva reális veszély volt. Vannak lépések, amelyeket megtett a Krisztus népe - az ő Lelkének erejével. Végtelenül bátorító, hogy a mulasztásaink ellenére mégsem kell szégyenünkben és bűnünk súlya alatt összeroppannunk, hanem megkapjuk újra és újra az esélyt, hogy holnap jobbak és különbek legyünk, mint ma, és nekünk, Isten által méltatlanul elhívottaknak is van lehetőségünk tenni azért, amiért Jézus a főpapi imádságban könyörgött; hogy „egyek legyenek" (Jn 17,21). Az egység fogalmához - egy internetes szinonimaszótár szerint - legközelebb a hármasság áll, távolabb tőle az anyaszentegyház. Nem véletlenül asszociáltak a megkérdezettek is ezekre a szavakra egy kérdőíves felmérésben. Az egység Isten lényéből fakad. A Szentháromság Isten elválaszthatatlanul egy, és csoda, hogy a háromság egységéből nekünk, individuumoknak, egymástól különálló személyiségeknek oly sok adatik, hogy közösséggé válhatunk, egyházban szolgálhatunk, egy testként, sze- retetben, békében és reménységben egyek lehetünk! Igen, ez valóságos csoda. Matematikai és nyelvi szabályok megdöntése. Bűnös emberek közössége a szent és igaz Istenről tehet bizonyságot. Embereké, akik a hit közösségében, a Lélek erejétől feltöltve képesek elhordozni egymást szeretet- ben: helye van tehát közöttük mindenkinek, aki hallja a hívást. (Vö.: pogányok és zsidók között Jézus a testében bontotta le az elválasztó falat, Ef 2,14 kk.) Az egyház: Krisztus teste. Lélek, hit, keresztség, reménység, úr, hit, isten sok van, útja során a kereső sok ilyet találhat, sok mindenre mondják rá, hogy ez lélek, isten, úr, reménység, megoldás, élet a számodra - de az igazi változatlanul csak ez az egy: a Krisztus. Egynek lenni minden kereszténnyel akkor lehetséges, ha a keresztények Krisztussal egyek. (Vö. ApCsel 2,46 és 4,32: „...állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban.„A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt.”) A keresztény egység napján van miért hálát adnunk, van miért könyörögnünk, van mire visszatekintenünk, és jócskán van mit tennünk. Ha én egy vagyok Krisztussal, akkor általa, az ő nekem adott fényének a világosságánál végre meglátom, hogy a másik is ővele egy, tehát velem is szoros közösségben van: testvér. Szép Ernő írta valakiről, akinek nem volt testvére, hogy ez az élet által ráosztott szerep mennyire fájt neki. Mert a testvér olyan, „mintha valami módon több lenne belőlem”. Mintha az ember nem állna szemben olyan kétségbeejtően egyedül és magára hagyottan az élettel, a halállal. Amióta Krisztus emberré lett, és embersorsot vállalt, meghalt és feltámadt, ez a félelem és fájdalom nem lehet erősebb nálunk! ■ Kőháti Dóra Oratio oecumenica [Lelkész:] Mennyei Atyánk, aki Jézus Krisztusban megváltottál bennünket, és új életet ajándékoztál nekünk, és aki Szentlelked erejével egy közösségbe hívtad a Krisztus-követőket, segíts, hogy egy Lélekkel, egy akarattal könyörögjünk hozzád. [Lektor:] Könyörgünk egyházadért. Te látod, bűneinkkel mennyi sebet ütünk egyházadon. Bocsásd meg, hogy nem tudunk a te békességedből élve békességet teremteni. Könyörgünk, te segíts elhallgatnunk, mikor nem tudunk szeretetben igazat szólni. Űzd távol tőlünk az ítélkezés indulatát, amikor mások hitét, kegyességét akarjuk mérlegre tenni. Te nyisd meg szemünket a testvérre, akit azért hívtál el a veled való közösségbe, hogy élete legyen, és általa is éltesd a közösséget. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor] Könyörgünk azért, hogy egyházad és benne minden Krisztus-tanítvány azon az úton járjon, amelyre elhívtad. Könyörgünk az evangélium hirdetéséért -' azokért, akik szószéken állva prédikálják igédet, és azokért, akikre a leghétköznapibb közösségekben bíztad a rólad szóló tanúskodás feladatát. Segíts megszabadulnunk az üres frázisoktól, adj nekünk friss szavakat, friss gondolatokat, de legfőképpen add éltető Lelkedet szavainkba, tetteinkbe. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk azokért, akik eddig nem tudtak vagy nem akartak egyházad közösségében élni. Köszönjük neked, hogy Fiadban azért jöttél, hogy megkeresd az elveszettet. Ezért remélhetjük, hogy te mindenkihez találsz utat: a fájdalmába beleveszetthez, az élet felszínességébe kopotthoz, a téged félreismerőhöz, a téged nem keresőhöz. Atyánk, tégy minket eszközeiddé, hogy megtaláld az elveszettet. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor] Könyörgünk azokért, akik az emberi gonoszságtól szenvednek. Azokért, akiknek a mi feleslegünkből sem jut mindennapi kenyér és tiszta ivóvíz. Azokért, akiknek nincs otthonuk, nincs munkájuk, akik értelmes cél nélkül élik mindennapjaiknak. Segíts, Urunk, hogy igazságosabb és emberibb világot építhessünk ezen a földön, és nyisd meg a szemünket arra, amit ezért nekünk kell megtennünk. Jézus Krisztusért kérünk, [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Mennyei Atyánk, köszönjük neked, hogy gyermekeidként könyöröghetünk hozzád. Tartsd meg bennünk ezt a bizalmat, hitet életünk minden napján, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen. ► „Mily szép és gyönyörű, ha a testvérek egyetértenek...” - hangzik a Szentháromság ünnepe utáni tizenhetedik vasárnap bevezető zsoltárának (introitusának) antifónája a 133. zsoltár szerint (Zsolt 133,1; LK). Ezen az ünnepen az evangélium szavai az óegyházi perikópa alapján a vízkóros szombati meggyógyításáról beszélnek, illetve alázatosságra és jótékonyságra intenek: „Mert aki felmagasztalj a magát, meg- aláztatik, aki pedig megalázza magát, felma- gasztaltatik.” (Lk 14,11) E gondolatok visszaköszönnek az epistolai szakaszban, mely arra tanít, hogy „egy az Úr” (Ef 4,5), s csakis ővele és őbenne lehetünk alázatosak, szelídek, türelmesek, szeretettel teli, békés emberek a hit és a keresztség által. E vasárnap témája: Krisztusban egy az egyház. Az ünnep graduáléneke az Istenem úgy szeret (EÉ 446), mely Ahasverus Fritzsch (1629-1701) dallamával - kinek csupán ez az egyetlen dallama szerepel az Evangélikus énekeskönyvben - s Christian Fürchtegott Gellert (1715-1769) szövegével található meg énekeskönyvünkben. Istenem úgy szeret ÉNEKKINCSTÁR Egcd Iííen diczeriinc, Gellert szegény körülmények között élő evangélikus ielkészcsalád ötödik gyermekeként -látta meg a napvilágot. Teológiai tanulmányokat folytatott, majd elsősorban költészettel, retorikával, erkölcsfilozófiával foglalkozott, s korának, a 18. századnak a legkedveltebb költője volt hazájában, Németországban. Talán legismertebb szövege az énekeskönyvünkben saját dallamával megtalálható 58. ének, a Mily nagy az Úr ke- gyelmessége. Igen nagy népszerűségnek örvendett 1757-es keltezésű Geistliche Oden und Lieder című kötete; ebből való mai énekünk is. A költő „vallásos ódáinak és dalainak” szövege több zeneszerzőt is megihletett, például Carl Philipp Emanuel Bachot, a nagy Johann Sebastian másodszülött fiát vagy a neves bécsi klasszikus zsenit, Ludwig van Beethovent. Ami az énekeskönyvünkben használt dallamot illeti, az eredeti szövegnek ez a második dallamváltozata. Az ének közepén modulatív, illetve szekvenciális fordulatokkal találkozhatunk, mely a korszak énekei között nem számít szokatlannak, hiszen a 17. századi korálok már egyéni szerzemények az előző kor anonim jellegű énekeihez képest. A dallam népszerűségét mutatja, hogy Johann Sebastian Bach négyszólamú ko- rálfeldolgozásai között öt harmonizáció is megtalálható hozzá. Az ének első két verse az Úr irántunk való szeretetéből kiindulva világítja meg számunkra, hogy nekünk is szeretnünk kell felebarátainkat. Azonban nem szabad tétlenül várnunk embertársunk segítségkérésére. Ha igazán tudjuk, mi a felebaráti szeretet, mi előzzünk meg az ő „ínségét, bánatát”. Az Efezusi levél soraira utalva - „Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is...” (Ef 4,4) - a harmadik strófa ezt is a szeretet gondolatával egészíti ki. A Szentírás szavait jelenlegi földi életünkre és gondjaira, problémáira felelteti meg a költő. „Te hozzám mindennap / Kegyelmes vagy, Istenem, / S én ne lennék-e jó / Ahhoz, ki vét ellenem? / Segíts azt szeretni, / Kinek te Atyja vagy, / Akihez jó voltod, / Mint énhoz- zám, oly nagy!” (4. versszak) Végül az utolsó vers a megváltás misztériumát tárja elénk Jézus Krisztus által, s mintegy dicsőségmondással (doxológiával) zárja a verset. « E heti főénekünk legfontosabb feladatunkról, az egymás iránti szeretetről és megbékélésről szól, mely magának az Úristennek a szeretetéből táplálkozik. Énekeskönyvünk Keresztyén élet című fejezetében található, s rímel a Szentháromság ünnepe utáni tizenharmadik vasárnap énekére, Sántha Károly nyolcvan éve elhunyt evangélikus lelkész versére: „Testvéreim javáért / Fáradnom, küzdenem / Adj erőt, örök Isten, / Én édes Istenem.” (EÉ 455) Másik vezérgondolata az, hogy egy test tagjai vagyunk, s ha ez így van, akkor bizonyosak lehetünk Luther szavaiban: .....mihelyt a legkisebb baj ér, ég és föld, valamennyi angyal és szent mellettünk kiált.” Zárógondolatként hadd térjek vissza az introitus zsoltár antifónájához, de immár Károli Gáspár fordítását használva: „íme, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!" ■ AbaffyNóra
