Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-09-14 / 37. szám
„Ilyen lelki, szellemi környezetben különösen fontos feladata egyházunk iskoláinak, hogy fiataljaink ne csak »kimunkált emberfők« legyenek, hanem úgy ismerjék meg a tudomány eredményeit és a teremtett világot, hogy a feltáruló titkokon túl megtapasztalhassák Isten teremtő hatalmának valóságát és szeretetének csodáját is.” !► Becsengetés után - 3. oldal „.. .a rendezést, az önkormányzat valamennyi munkatársa részéről tapasztalható vendégszeretetet dicsérte, no meg azt a médiaérdeklődést, amely - mint fogalmaztak - »csak a legnagyobb botrányokéval mérhető«.” „Van kiút”-4. oldal „Ma már nehezen érthető, hogy miképpen »választhatták« meg az evangélikus egyház gyű- \ lekezetei Mihályfit »egyhangúlag« egyetemes felügyelőnek, tehát olyan tisztségre, amely beállítottságától teljesen távol állt.” !► A kétarcú egyetemes felügyelő- 7. oldal Lelkésziktatás Rimaszombatban és Vecsésen !► 3. oldal Biblikus konferencia és egyházművészeti kiállítás Szegeden 4. oldal Tudósítás a világ végéről & 8. oldal Hetvenöt éves a Kapemaum ► 10. oldal Nagy munkáért adtak hálát Kisbaboton Az egyházi iskolák államosítása SEMPER REFORMANDA „Ez a közösség abban áll, hogy Krisztusnak és szentjeinek minden lelki javában részesül, s ezeket velük együtt birtokolja az, aki ezt a szentséget veszi, viszont minden szenvedés és bűn is velük közössé válik Ekképpen a szeretet szeretetet ébreszt, és eggyé tesz. De hogy a könnyen érthető hasonlatnál maradjunk amiképpen valamely város valamennyi polgárának közös tulajdonává válik annak a városnak a neve, tisztessége, szabadsága, minden hasznot hozó ügye, szokása, életmódja, segítsége, támasza, védelme és egyéb hasonló dolgai - ugyanúgy minden veszedelme is: tűzvész, árvíz, ellenség, halál, kárvallás, sérelem és hasonlók Mert aki együtt akarja élvezni a javakat, annak együttesen vállalnia kell a terheket is, és a szeretetet szeretettel kell viszonoznia. Nyilvánvaló itt, hogy aki egy polgárt megbánt, az egész várost s annak minden polgárát bántja meg. Aki pedig eggyel jót tesz, az valamennyi többinek a jóindulatát és háláját nyeri el.” H Luther Márton: Krisztus valóságos szent testének sacramentumáról (Wiczián Dezső fordítása) Oikosnet Magyarország az egyetlen az egykori keleti blokk országai közül, ahol az egyházak nem kaptak teljes körű kárpótlást, mert egyebek mellett az ingatlanjaik fenntartásához szükséges anyagi erőforrás nem áll rendelkezésükre - mondta a Parlamentben Balog Zoltán, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának fideszes elnöke szeptember 5-én az Oikosnet, az Európai Egyházak Ökumenikus Laikus Centrumai Szövetségének budapesti konferenciáján. Az ellenzéki politikus a magyarországi egyházak és az állam viszonyáról tartott átfogó előadásában megemlítette: a rendszerváltás idején „nagyon liberális törvényt hozott az akkori parlament”, ami lehetővé tette, hogy akár már néhány ember is egyházat alapíthasson. Beszélt az 1997-ben a Hom-kormány és a római Szentszék között köttetett vatikáni szerződésről is, amely a mai napig meghatározza nemcsak a Magyar Katolikus Egyház, hanem az összes magyarországi felekezet állami finanszírozását. Balog Zoltán kitért arra, hogy az évadnyitó első parlamenti nap előtt immár hagyományosan meghívja a képviselőket ae Országház épületéhez közel eső református templomba egy közös istentiszteletre, majd onnan együtt átgyalogolnak a képviselőházba. Ennek az istentiszteletnek évente felváltva katolikus, református, illetve evangélikus a liturgiája - tette hozzá. Bóna Zoltán, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára angol nyelvű előadásában kifejtette: van igény a magyar társadalomban a keresztény emberek együttes megjelenésére, és a társadalom annál jobban elfogadja a kereszténységet, minél egységesebben jelennek meg a különböző felekezetek az ökumenikus mozgalom segítségével. Az idén hatvanöt éves szervezet főtitkára kiemelte, hogy az egyházaktól független, de keresztény értékeket képviselő önszerveződő csoportok - mint például a cserkészek - szintén fontos szerepet töltenek be az ökumenikus mozgalomban. Megfigyelhető, hogy az egyházak számítanak a tevékenységükre. M MTI ► Az öröm és a hála napja volt szeptember 6-a a Győr-Mosoni Egyházmegyéhez tartozó kisbabod gyülekezet számára. Hálát adtak Istennek azért, hogy templomukat - többéves munka eredményeként - erejükhöz mérten felújíthatták. Az ünnepi istentiszteleten Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiái szolgálatban Deák Ágota, a gyülekezet lelkésze, illetve Kiss Miklós esperes volt segítségére. A kisbabod templomot Malatidesz József lelkész vezetésével építette a gyülekezet. Felszentelésére 1813. augusztus 8-án került sor Kis János püspök szolgálatával. Az eredeti templomból ma már csak a falak vannak meg. 2002-ben döntött úgy a gyülekezet, hogy kívül-belül felújítja az épületet. Anyagi helyzetük nem tett lehetővé gyors munkát. Az első ütemben 2003 őszén elkészült a torony, a tetőszerkezet és a mennyezet. 2006 tavaszán megtörtént a belső vakolás, a falak, az oltár és a szószék festése, mintázása, valamint a falburkolatok, ajtók renoválása. A felújítási munkálatok a külső falak javításával és festésével fejeződtek be. A renoválásért kifizetett összeg több mint nyolc és fél millió forint volt. Ittzés János püspök a hálaadó isten- tiszteletre invitáló meghívón szereplő ige, Zsolt 27,4-11 alapján arról prédikált, hogy milyen jelentős szerepet kellene játszania az ember életében a templomnak, hiszen az imádság háza, márpedig imádság nélkül nincs keresztény élet. A templom továbbá a biztonság háza is, amelynek falai között mindig lelki menedékre lelhetünk - mondta. Az úrvacsoraosztás után közgyűléssel folytatódott az ünnep, melyen Németh József felügyelő ismertette a templom felújításának menetét, majd felolvasta dr. Böröcz Enikőnek és Kardos Zsuzsannának a gyülekezet korábbi lelkészeinek levélben elküldött köszöntését. A további köszöntők sorában először Szabó András, a Nógrádi Egyházmegye esperese szólalt fel, aki korábban négy éven át volt a gyülekezet lelkipásztora. Őt Zsé- dely Zsigmond, a település polgármestere, egyben a gyülekezet presbitere követte. A Győr-Mosoni Egyházmegye nevében Kiss Miklós esperes kért szót. A köszöntések sorát Szabó György egyházkerületi felügyelő zárta. Az ünnepség templomi része után a helyi kultúrotthonban szeretetvendég- séggel folytatódott, illetve fejeződött be az alkalom. ■ K.M. ■ Czenthe Miklós Hatvan éve történt: 1948-ban a szovjet megszállók által irányított kommunista párt csalárd módon magához ragadta a hatalmat. Ennek egyik legfontosabb mozzanata volt az egyházi iskolák 1948 júniusában történt kényszerállamosítása. Az evangélikus egyház legjobbjai Or- dass Lajos püspök és Radvánszky Albert báró vezetésével próbáltak szembeszállni az elnyomókkal, de sorsuk az elhurcolás és a börtön lett... Tudományos konferencia emlékezett meg szeptember 3-án az egyházi iskolák államosításáról. Az egész napos rendezvény szervezője a katolikus közelmúltat vizsgáló Lénárd Ödön Alapítvány, helyszíne a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola volt. Az előadók - világi és egyházi történészek - az eseménynek a nemzetközi, hazai és az egyházi múltban betöltött jelentőségét taglalták. Evangélikus részről Mirák Katalin egyháztörténész ismertette az egyházunkat ért veszteségeket. A konferencia témájának aktualitása érzékelhető volt: a nemzeti és egyházi közelmúlt súlyos eseményei máig nem eléggé ismertek, holott napjainkig alapvetően meghatározzák életünket. A kommunista uralom évtizedeiben, 1948-1989 között felnőtt korosztályok 1948-at mint „a fordulat évét” és „a proletárdiktatúra megvalósulását" tanulták az iskolában. A húsz éve folyó intenzív félretájékoztatás és elhallgatás következtében ezek az elavult nézetek máig nem adták át a helyüket az események valódi mivoltukban és súlyukban való értékelésének. Az 1948-as esztendő máig ható súlyos öröksége a rtemzeti függetlenség elvesztése, a demokrácia súlyos veresége, a társadalom rabságba döntése. A Sztálin által instruált kommunista párt Rákosi Mátyás vezetésével elhatározta, hogy „rendezi az egyház és az* állam viszonyát”. Az ő olvasatukban ez egyet jelentett az egyházak háttérbe szorításával. A bizánci mintájú, ígérgetésre, hazugságra és erőszakra alapuló uralomgyakorlásnak megfelelően az év elején tárgyalásokra invitálták az egyházi vezetőket, és biztosították őket arról, hogy az egyházak megtarthatják az iskolákat. A baloldal az 1848-as szabadságharc százéves megünneplését saját ideológiai céljai érdekében használta fel. A mézesmadzag után következett a korbács. Rákosi kitűzte a célt: a tanév végén parlamenti döntéssel, azaz hatalmi úton kell megoldani az iskolák elvételét. Rákosiék egyik eszköze az egyházak megosztása volt; elsőként a protestánsokat akarták megtörni. Az ellenálló egyházi vezetőket leváltatták, kiszorították, a többieket megfélemlítették. így szorult háttérbe a református egyházat vezető Ravasz László püspök, a megfélemlített református zsinat „beleegyezett” iskolái átadásába. Az evangélikus egyházzal azonban minden megosztási kísérlet ellenére sem boldogultak, ugyanis 1948 júniusában Ordass Lajos vette át az egyház lelki vezetését. Bár a kommunisták irányította újságok azt hirdették, hogy az evangélikus egyházzal is sikerült megegyezni, ez nem volt igaz, mert Ordass kiállt az egyházi iskolák megtartásáért. A Mindszenty bíboros által vezetett katolikus egyházzal pedig teljesen megszakadtak a tárgyalások. A tárgyalásos módszert követően a kommunisták által irányított sajtó propaganda-hadjárata és a hatósági erőszak bevetése következett. Az egyházi iskolák államosítására a végső ürügyet az úgynevezett pócspetri ügy adta; egy rendőrnek a településen bekövetkezett halála miatt koncepciós perben elítélték a helység jegyzőjét és plébánosát. (1989-1990 fordulóján a Legfelsőbb Bíróság semmissé nyilvánította a hamis, koncepciós vádakon alapuló ítéletet; jellemző módon a még élő bűnösöknek hajuk szála sem görbült - elévülés miatt.) A kommunista párt és az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) által keltett rettegés és félelem légkörében e per adta meg a jelet az egyházzal való leszámolásra. 1948. június 16-án a választási csalások és elhurcolások által megfélemlített és irányított parlament engedelmes bábként megszavazta az államosításról szóló törvényt. Az Ortutay Gyula vezette Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a karhatalmat is igénybe véve kíméletlenül végrehajtotta az egyházi iskolák elvételét, teljes egészében megfosztotta őket épületeiktől, felszerelésüktől. A protestáns intézmények tanárait és a katolikusoknál működő világi tanárokat állami tanítókká nyilvánították. A katolikus pap és szerzetes tanárok a klérus határozata értelmében azonban nem taníthattak állami iskolában, így ők kiszorultak az oktatásból. Az evangélikus egyház vezetőit, Ordass Lajos püspököt, Radvánszky Albert egyetemes felügyelőt és Vargha Sándor főtitkárt éppen hatvan éve, 1948. szeptember 8-án tartóztatták le, miután nem mondtak le önként tisztségükről. Ilyen előzmények után 1948 decemberében az evangélikus egyház zsinati határozattal elfogadta az állam és az egyház megegyezését. Az állam azonban ezt a diktátummal kikényszerített egyezményt sem tartotta be: már a következő évben megszüntették az iskolai vallásoktatást mint rendes tantárgyat. Majd 1952-ben a még meghagyott két evangélikus iskolát, a budapest-fasori fiú- és a Deák. téri leánygimnáziumot is elvették. A reformátusoknak is csupán egy gimnáziumot hagytak Debrecenben. A katolikus egyháznak mutatóban maradt néhány iskolája, de ezeket is csak a Mindszenty-per után kikényszerített 1950-es „egyezmény” után adták vissza. A kommunisták célja megvalósult, a nemzeti hagyományokat, emberi értékeket átadó egyházi iskolák elvételével a jövendő nemzedék feletti uralmuk teljessé vált. Az államosításra elsősorban azért volt szükség, hogy az ifjúság feletti ellenőrzést megszerezve az új, szocialista rendszerhez hű embereket neveljenek. Fontos cél volt az egyházak társadalmi befolyásának a megtörése is. Az állam által kijelölt egyházi vezetők és a besúgóhálózat folyamatos működése folytán az egyházakat engedelmességre kényszerítették, befolyásukat a templomfalak közé szorították vissza. Az egyházi iskolák által képviselt értékek, hagyományok, az oktatásból kiszorított művelt tanárok négy évtizedes hiánya óriási szellemi és erkölcsi veszteséget okozott a nemzet életében.
