Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-09-07 / 36. szám

6 4 2008. szeptember /. PANORÁMA 'Evangélikus ÉletS Nyolcezer-ötszáz kilométer története Bibliai tájakon ■ Baranka György Azt szoktam mondani, az a szerencsés helyzet, ha az ember hobbija egybeesik a foglalkozásával. Az én esetemben így történt: felkészülni egy igehirdetési alka­lomra vagy lelkigondozóként ülni le be­A Szent Pe'ter-sziklatemplom szélgetni egy embertársammal, s közben érezni, hogy „itt nagyobb van Jónásnál”, hogy a Szentlélek olyan gondolatokat, felismeréseket oszt meg velem, amelyek értem is vannak és azért is, aki velem szemben ül - hát, ennél nincs nagyobb kincs! A másik hobbi jóval szerényebb: ti­zenöt éve van egy kétszázötven köbcen­timéteres kis Yamaha chopperem. Szí­vesen elvonulok vele olykor, hogy az­után visszatérve kipihenten, újult erővel vessem bele magam az itthoni életbe. Legszívesebben Erdélybe megyek vele. Voltam már Finnországban is, de a leg­hosszabb utam májusban volt Törökor­szágban. Hat évvel ezelőtt jártam először mo­torral Törökországban, akkor a koráb­ban Szíriához tartozó Antiókhiáig jutot­tam. A tőlünk háromezer kilométerre fekvő várost ma a törökök Antakyának hívják. Tudjuk, hogy itt nevezték elő­ször christianoinak Krisztus követőit. Mind a mai napig látogatható az a váro­son kívül eső sziklabarlang, ahol- Péter apostol körül összegyűltek az antiókhiai közösség tagjai. Napjainkban minden év június 29-én, Szent Péter halálának év­fordulóján ünnepi istentiszteletet tarta­nak itt - de csak ekkor. Tudjuk, hogy az iszlám világ a legke­ményebb terület a misszió szempontjá­ból. A nyugati világban és Magyarorszá­gon még érthető az a nézet, hogy az isz­lám békés, és közel áll a kereszténység­hez. A Törökországban élő misszionári­usok viszont tudják, hogy a miiezzin na­ponta ötször imára hívó hangja gonosz uralom alatt tartja az embereket, s hogy ami a leghatásosabban legyengítette a történelem során a kereszténységet, az a Koránban megjelenő szinkretizmus (val­lási keveredés) volt. Pedig Törökország liberális muszlim országnak tekinthető, mely szeretne elfogadottá válni az Euró­pai Unió által. Ezzel szemben tisztában kell lennünk bizonyos tényekkel. Az oszmán uralom utolsó évtizedé­ben - az I. világháború környékén - há­rom és fél millió keresztény embert pusztítottak el. Az ország ezt a mészár­lást tabuként kezeli. Azóta is fel-felcsap- nak az erőszak hullámai keresztények és zsidók ellen. Miután tavaly megöltek Maiatyában három keresztény férfit, /fi­sán Özbek a törökországi protestáns Ali- anszrelnöke ezt nyilatkozta: „Aki Török­országban hívő keresztény, az megfizeti ennek az árát... Letartóztatnak, megpo­foznak. .. Csupán azért, mert keresztény vagy, jön a rendőrség, és zaklatni kezd téged meg a szomszédaidat.” (Ethos, 2008/3. szám) Ennek a következménye, hogy a tradicionális keresztények ará­nya ma mindössze 0,14% a 76 milliós la­kosságon belül. Az általam meglátoga­tott misszionáriusok három-négy ezerre becsülik az iszlám háttérből megtért evangéliumi keresztények számát. Az ortodoxok egyre kevesebben vannak, az evangéliumi keresztények létszáma vi­szont enyhe mértékben növekszik. Vár­ják az ébredést. Habár nem olyan egyszerű,a törökök­nél kereszténynek lenni, mégis a legtöbb helyen nyilvános a gyülekezeti élet. Uta­zásom első napján Edimébe (Drinápoly) jutottam, a második napon pedig egy evangélikus misszionárius házaspár ven­dégszeretetét élveztem Bursában. Randyt és Bonnie-t még e-mailben kérdeztem meg arról, mennyire veszélyes, ha Török- orszá'gban tudják, hogy lelkész vagyok. Válaszuk az volt, hogy ez relatív. Ha az e tény jelentette veszélyt összehasonlítjuk azzal, amit a fél kontinens végigmotoro- zása jelent, akkor nem veszélyes - leg­alábbis a statisztikák ezt mutatják A török hatóságok viszont megtesz­nek minden tőlük telhetőt; hogy megne­hezítsék a gyülekezetek életét, különö­sen az ingatlanhoz jutás tekintetében. Ezért a legtöbb gyülekezet csak bérle­ménnyel rendelkezik. Bursában a két­milliós városban egyetlen harminc­negyven fős protestáns gyülekezet van; , A bursfli katolikus templom ők egy kicsi, korábban katolikus temp­lomban gyülekeznek össze. Egy ilyen kis templom építéséhez szükséges terület az egyház számára körülbelül hatszázezer dollárért szerezhető meg. Aki hitre jut, megkeresztelkedik, azt a munkahelyén és a családjában erős nyo­más éri. Van, aki ezért elmarad a közös­ségből, de általában igénylik a további kapcsolattartást. A szomszédok, család­Az Ararat ködbe vesző hegygerince tagok miatt viszont nem a családlátoga­tás a megfelelő mód erre, inkább más­képp találkoznak a misszionáriusokkal. Következő állomásom Ankara volt. Itt egy olyan házaspár vendége lehettem, melyben a férj amerikai misszionárius, a feleség pedig török. (A hölgy néhány éve Isztambulban tért meg az egyébként igen jelentős tevékenységet folytató le­velező bibliaiskölában.) A férfi mentő­kutyáival katasztrófahelyzetekben segít. Ebbe az irányba szeretné fejleszteni a missziót: egy humán segítőszervezet lét­rehozásán fáradozik keresztény orvo­sok, fogorvosok stb. bevonásával, ugyan­is a hegyi falvakban az emberek gyakran harminc-negyven éve nem láttak orvost. A hatóság viszont nem tudhat arról, hogy ez egy keresztény szervezet lenne, mert az nem volna jó ajánlólevél. Kutya­sétáltatás közben mutatta meg azokat a magaslatokat a városban, amelyekről egy-egy rész szépen belátható az esti fé­nyekben, és ahonnan imádkozni szo­kott az ankarai ébredésért. Egy évvel ezelőtt láthattunk egy filmet Piliscsabán Ali megtéréséről. Ali egy kis török faluban élt. Meg akart szabadulni alkoholista, durva életmódjából, ezért ment el Mekkába egy zarándoklatra, el akart mélyedni az iszlámban. Ott álmá­ban megjelent neki Jézus, és azt mondta: „Menj el innen, neked ehhez semmi kö­zöd, te hozzám tartozol.” Ő hazatért, és új életet kezdett Krisztusban. Egy-két év­vel később a rádiómisszión keresztül ju­tott hozzá első Bibliájához. Azon a hon­lapon, ahol ez a történet megtalálható (http://www.dreamsandvisions.com/), az an­karai misszionárius gyülekezete lelki- pásztorának a története is olvasható. Ép­pen ezt adták ottlétemkor reggel az egyik tévécsatornán, és a feleség büsz­kén adta tudtomra, hogy ő szerepel a műsorban. c Működik a médiamisszió, de még na­gyobb dolog, hogy Isten milyen módon •IV­’ Mecset Adanában

Next

/
Thumbnails
Contents