Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-09-07 / 36. szám
6 4 2008. szeptember /. PANORÁMA 'Evangélikus ÉletS Nyolcezer-ötszáz kilométer története Bibliai tájakon ■ Baranka György Azt szoktam mondani, az a szerencsés helyzet, ha az ember hobbija egybeesik a foglalkozásával. Az én esetemben így történt: felkészülni egy igehirdetési alkalomra vagy lelkigondozóként ülni le beA Szent Pe'ter-sziklatemplom szélgetni egy embertársammal, s közben érezni, hogy „itt nagyobb van Jónásnál”, hogy a Szentlélek olyan gondolatokat, felismeréseket oszt meg velem, amelyek értem is vannak és azért is, aki velem szemben ül - hát, ennél nincs nagyobb kincs! A másik hobbi jóval szerényebb: tizenöt éve van egy kétszázötven köbcentiméteres kis Yamaha chopperem. Szívesen elvonulok vele olykor, hogy azután visszatérve kipihenten, újult erővel vessem bele magam az itthoni életbe. Legszívesebben Erdélybe megyek vele. Voltam már Finnországban is, de a leghosszabb utam májusban volt Törökországban. Hat évvel ezelőtt jártam először motorral Törökországban, akkor a korábban Szíriához tartozó Antiókhiáig jutottam. A tőlünk háromezer kilométerre fekvő várost ma a törökök Antakyának hívják. Tudjuk, hogy itt nevezték először christianoinak Krisztus követőit. Mind a mai napig látogatható az a városon kívül eső sziklabarlang, ahol- Péter apostol körül összegyűltek az antiókhiai közösség tagjai. Napjainkban minden év június 29-én, Szent Péter halálának évfordulóján ünnepi istentiszteletet tartanak itt - de csak ekkor. Tudjuk, hogy az iszlám világ a legkeményebb terület a misszió szempontjából. A nyugati világban és Magyarországon még érthető az a nézet, hogy az iszlám békés, és közel áll a kereszténységhez. A Törökországban élő misszionáriusok viszont tudják, hogy a miiezzin naponta ötször imára hívó hangja gonosz uralom alatt tartja az embereket, s hogy ami a leghatásosabban legyengítette a történelem során a kereszténységet, az a Koránban megjelenő szinkretizmus (vallási keveredés) volt. Pedig Törökország liberális muszlim országnak tekinthető, mely szeretne elfogadottá válni az Európai Unió által. Ezzel szemben tisztában kell lennünk bizonyos tényekkel. Az oszmán uralom utolsó évtizedében - az I. világháború környékén - három és fél millió keresztény embert pusztítottak el. Az ország ezt a mészárlást tabuként kezeli. Azóta is fel-felcsap- nak az erőszak hullámai keresztények és zsidók ellen. Miután tavaly megöltek Maiatyában három keresztény férfit, /fisán Özbek a törökországi protestáns Ali- anszrelnöke ezt nyilatkozta: „Aki Törökországban hívő keresztény, az megfizeti ennek az árát... Letartóztatnak, megpofoznak. .. Csupán azért, mert keresztény vagy, jön a rendőrség, és zaklatni kezd téged meg a szomszédaidat.” (Ethos, 2008/3. szám) Ennek a következménye, hogy a tradicionális keresztények aránya ma mindössze 0,14% a 76 milliós lakosságon belül. Az általam meglátogatott misszionáriusok három-négy ezerre becsülik az iszlám háttérből megtért evangéliumi keresztények számát. Az ortodoxok egyre kevesebben vannak, az evangéliumi keresztények létszáma viszont enyhe mértékben növekszik. Várják az ébredést. Habár nem olyan egyszerű,a törököknél kereszténynek lenni, mégis a legtöbb helyen nyilvános a gyülekezeti élet. Utazásom első napján Edimébe (Drinápoly) jutottam, a második napon pedig egy evangélikus misszionárius házaspár vendégszeretetét élveztem Bursában. Randyt és Bonnie-t még e-mailben kérdeztem meg arról, mennyire veszélyes, ha Török- orszá'gban tudják, hogy lelkész vagyok. Válaszuk az volt, hogy ez relatív. Ha az e tény jelentette veszélyt összehasonlítjuk azzal, amit a fél kontinens végigmotoro- zása jelent, akkor nem veszélyes - legalábbis a statisztikák ezt mutatják A török hatóságok viszont megtesznek minden tőlük telhetőt; hogy megnehezítsék a gyülekezetek életét, különösen az ingatlanhoz jutás tekintetében. Ezért a legtöbb gyülekezet csak bérleménnyel rendelkezik. Bursában a kétmilliós városban egyetlen harmincnegyven fős protestáns gyülekezet van; , A bursfli katolikus templom ők egy kicsi, korábban katolikus templomban gyülekeznek össze. Egy ilyen kis templom építéséhez szükséges terület az egyház számára körülbelül hatszázezer dollárért szerezhető meg. Aki hitre jut, megkeresztelkedik, azt a munkahelyén és a családjában erős nyomás éri. Van, aki ezért elmarad a közösségből, de általában igénylik a további kapcsolattartást. A szomszédok, családAz Ararat ködbe vesző hegygerince tagok miatt viszont nem a családlátogatás a megfelelő mód erre, inkább másképp találkoznak a misszionáriusokkal. Következő állomásom Ankara volt. Itt egy olyan házaspár vendége lehettem, melyben a férj amerikai misszionárius, a feleség pedig török. (A hölgy néhány éve Isztambulban tért meg az egyébként igen jelentős tevékenységet folytató levelező bibliaiskölában.) A férfi mentőkutyáival katasztrófahelyzetekben segít. Ebbe az irányba szeretné fejleszteni a missziót: egy humán segítőszervezet létrehozásán fáradozik keresztény orvosok, fogorvosok stb. bevonásával, ugyanis a hegyi falvakban az emberek gyakran harminc-negyven éve nem láttak orvost. A hatóság viszont nem tudhat arról, hogy ez egy keresztény szervezet lenne, mert az nem volna jó ajánlólevél. Kutyasétáltatás közben mutatta meg azokat a magaslatokat a városban, amelyekről egy-egy rész szépen belátható az esti fényekben, és ahonnan imádkozni szokott az ankarai ébredésért. Egy évvel ezelőtt láthattunk egy filmet Piliscsabán Ali megtéréséről. Ali egy kis török faluban élt. Meg akart szabadulni alkoholista, durva életmódjából, ezért ment el Mekkába egy zarándoklatra, el akart mélyedni az iszlámban. Ott álmában megjelent neki Jézus, és azt mondta: „Menj el innen, neked ehhez semmi közöd, te hozzám tartozol.” Ő hazatért, és új életet kezdett Krisztusban. Egy-két évvel később a rádiómisszión keresztül jutott hozzá első Bibliájához. Azon a honlapon, ahol ez a történet megtalálható (http://www.dreamsandvisions.com/), az ankarai misszionárius gyülekezete lelki- pásztorának a története is olvasható. Éppen ezt adták ottlétemkor reggel az egyik tévécsatornán, és a feleség büszkén adta tudtomra, hogy ő szerepel a műsorban. c Működik a médiamisszió, de még nagyobb dolog, hogy Isten milyen módon •IV’ Mecset Adanában
