Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-09-07 / 36. szám
‘Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2008. szeptember 7. W 7 motorkerékpárral ér el hozzá vágyódó lelkeket keresztény bizonyságtétel és a Biblia hiánya ellenére. Utcamissziót is végeznek, ami gyakran kemény vitákat vált ki, de komoly, érdeklődő emberek hangot adnak annak, hogy ők meg akarják hallgatni ezt a fajta üzenetet. Ankarából Kappadókián keresztül vezetett az utam Adanába, a Földközi-tenger partjára. Hat éve Tarsus felől, Pál szülővárosából érkeztem ide. Akkor még nem volt lehetőségem misszionáriusokat megismerni; most az egyik legnagyobb misszionáriusszervezet révén volt törökül énekelni az „Ó, mily hű barátunk Jézus” kezdetű éneket. A misszió jelentős központja a városban a könyvesbolt. Éppen akkor vártak oda egy török lelkészt, aki azt a - mintegy páli - küldetést kapta, hogy évente látogassa végig a három-négy ezer török hívőt számláló pici gyülekezeteket, és bátorítsa őket. Atatürk-szobor minden városban megtalálható. Musztafa Kemal Atatürk egyesítette a török csapatokat 1919-ben, fokozatosan kiszorította az országból a görög, olasz, francia, brit alakulatokat, Az Eufráteszfelső-mezopotámiai szakasza HM A Nemrut Dagi-hegy jutottam el á városba. (Nevüket kérésükre, biztonsági ökokból nem írhatom le.) Adanában egy brit-szingapúri (anglikán-metodista) házaspár vendége voltam. Ebben a kétmilliós városban több kicsi gyülekezet van, rendszeresen összegyűlnek imádkozni. Az egyik közösség reggeli imaalkalmán (mindennap tartanak ilyet!) én is részt vettem. Jó érzés és eltörölte a szultánságot. Ő volt az első köztársasági elnök és miniszterelnök. Mindmáig ható kultusz veszi körül. Országszerte május 19-én tartanak ünnepségeket a tiszteletére. Ezt követően tettem látogatást hat év után ismét Antiókhiában. Sajnos most - rekonstrukció miatt - nem jutottam be a Szent Péter apostoli sziklabarlangba. Innen viszont most nem hazafelé vettem hassák az utat, bár a labirintus úgy van kiépítve, hogy a bejárat felfedezése ellenére szinte lehetetlen eltalálni a búvóhelyekhez. A következő nap hosszú út állt előttem Sebükig. Mellette van három kilométerre Efezus romvárosa, szinte az Égei-tenger partján. Élmény volt megtekinteni a nagyszínházat, a Celsus-könyv- tárat, az Artemisz-templomot és a váKappadókia az irányt, hanem az Ararátra, így e^eröt- száz kilométer várt még rám. Útközben sok csodát láttam. Felső- Mezopotámiában járhattam Urfában (Harran), ahonnan Ábrahám elindult, láthattam a Nemrut Dagi-hegyen az I. Antiochus által emelt hatalmas kőszob- rokát, majd az iraki határ közelében Kurdisztántól északkelet felé fordulva elértem Törökország legnagyobb tavát, a sós vizű Van Gölüt, mely a tenger szintje felett kicsivel több mint ezerhét- száz méterrel fekszik. Itt Van városában pihentem meg a másnapi, az Ararát felé vezető út előtt. Ez a táv már csak kétszáz kilométer volt, igaz, az iráni és az örmény határ közelsége miatt számos katonai ellenőrzőponttal tarkítva. Az Ararát 5165 méteres csúcsát nem pillanthattam meg a felhőzet miatt. A meghatódottság érzése viszont annál nagyobb Volt, hogy ott lehettem, ahol Noé bárkája megfeneklett az ősidőkben, és ahonnan Isten kegyelméből újraindulhatott az élet! Terveim szerint a hely lábánál fekvő Dogubeyazit városában pihentem volna a négyezer-ötszáz kilométer megtétele után. De mégsem álltam meg itt, hanem Erzurumon keresztül folytattam utamat visszafelé, hogy a számomra legkedvesebb, legszebb kis-ázsiai területen tölthessek el egy teljes napot: Kappadókiá- ban, Nevgehir és Göreme vidékén. Kappadókia nagy részét vulkáni kúpok alkotják; az itt található kisvárosok, falvak lakói zömmel a puha tufába vájt épületeken laknak, és ide várják a turisrosháza romjait, ahová Pált hurcolták, miután az Artemisz-szobrocskákat készítő ötvösök megelégelték, hogy üzletük összeomlott Pál munkája és a megtérések révén. Korabeli műhelyeket is láthattam, talán éppen az ötvösökét.' Sel^ukban nincs gyülekezet, viszont a néven nem nevezett missziós szervezetnek van egy török munkatársa, aki a St. John Caféban dolgozik, ahol keresztény könyveket árusítanak, és kávé vagy tea mellett elbeszélgetnek az érdeklődőkkel. Itt található a 6. századi János-bazilika, későbbi szeldzsuk erődítmény. Falán egy táblán az olvasható, hogy János apostol Efezusban élte idős napjait Máriával együtt, akit Jézus a gondjaira bízott a kereszten. Azt is leírják, hogy Domitianus császár halált okozó mérget itatott vele, de Jánosnak nem ártott. Ekkor száműzte a császár Pátmosz szigetére. Itt született a Jelenések könyve. Pál csak Domitianus halála után térhetett vissza Efezusba. Hazafelé Trója érintésével (janakka- lén keresztül a Márvány-tenger déli részén autóskomppal jutottam Trákiába, az ország európai oldalára. Majd Bulgárián, Szerbián átutazva értem el Magyar- országot és Nagytarcsát. Imádkozzunk a törökországi keresztényekért, akik valóban megfizetik hitük árát! Bátorságuk adjon nekünk is bátorságot, hogy megküzdjük hitünk harcait, hogy Isten megáldhassa a mi halófélben lévő egyházainkat. Hitük adjon nekünk lelkesedést a Biblia évében az élet könyvének tanulmányozására - a Szentírásban minden megvan, amire az életben szükségünk lehet. Az efezusi nagyszínház tákat. A Göremei Szabadtéri Múzeumban számos sziklatemplomban gyönyörű freskókat láthatunk a io-n. századból. Ez a vidék ónixkövéről híres, melyet a mesterek művészi módon munkálnak meg. Derinkuyuban találhatók az úgynevezett földalatti városok, melyeket a mene- * külő keresztények használtak az üldözések idején, de eredetük korábbra nyúlik A St. John kávéház Selfukban vissza. Hét emelet vezet lefelé mintegy negyven méterre a föld alá. A szinteket természetes kürtő köti össze a felszínnel, biztosítva a levegő ventilációját. Az alagutakat gördíthető kőlapokkal látták el, hogyha felfedeznék a bejáratot, elzár
