Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-09-07 / 36. szám
‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2008. szeptember 7. 3 „Isten szeretete gyógyít, és közösségbe von” Beiktatták Péteriben Ördög Endrét A törvény és az ige szolgálatában «• Hajdú Erzsébet Ilona ordinációja ► A 266 éves, színtiszta evangélikus település 178 éves templomában a péteri evangélikus gyülekezet 17. lelkészét iktatták be augusztus utolsó szombatján Ördög Endre személyében. Az iktatás szolgálatát Krämer György, a Dél-Pest Megyei Egyházmegye esperese végezte. „Ünneplő gyülekezet! Nagyon régóta várok erre az alkalomra, hogy végre így szólíthassam meg az egybegyűlteket. - kezdte Mt 5,20 alapján tartott igehirdetését az esperes, utalva a péteriek viszontagságos utolsó évére. - Egy folyamat végén vagyunk most, amikor valami új kezdődik. A gyülekezet és a két hónapja idekerült lelkész új kezdőponthoz ért. De csak az a kezdőpillanat az igazi, amely Istentől jön, és én hiszek abban, hogy Krisztus segítségével újra közösség és békesség lesz ott, ahol most még a széthúzás nyomai érzékelhetők.” A péteri gyülekezet a megüresedett lelkészi állásra pályázatot írt ki, amely során Ördög Endrét választották meg ez év júniusában. A meghívott lelkész a teológia elvégzése után Bakonyszent- lászlóra került, ahol tizenöt évig gondozta nemcsak az anyagyülekezetet és magas-bakonyi szórványait, hanem a zirci gyülekezetét is. 2003-tól öt éven át töltötte be a Veszprémi Egyházmegye esperesi tisztjét, melyről idén tavasszal személyes okok miatt lemondott. Prédikációjának alapigéjeként a meghívón is szereplő verset, Róm 8,1-et választotta. „Egy új induláskor végig kell gondolni, hogy a gyülekezet életét hogyan lehet előrevinni. Ehhez pedig tudni kell, hogy attól növekszik, megy előre minden, hogy a meglévő alapokra építünk, a tiszta forráshoz megyünk vissza, és Isten Lelkének áldását kérjük minden dolgunkra - figyelmeztetett a frissen beiktatott lelkész. - Isten nem azt akarja, hogy reménytelenül, jövőtlenül éljen népe, hanem ellenkezőleg: előretekintően. Ehhez pedig szeretetét adja, amely gyógyít, és közösségbe von.” Az ünnepi közgyűlésen elhangzott köszöntők végén a fóti kántorképző néhány növendéke énekkel lepte meg az új péteri pásztort, aki tizenhat éven át oktatóként és lelkészként is szolgált az intézet júliusi tanfolyamain. m Boda Zsuzsa Katolikus falu evangélikus iskolája Új iskolafenntartó Marcalion ► A római katolikus többségű Veszprém megyei faluban, Marcalion az evangélikus egyház lett az óvoda és az általános iskola új fenntartója. Az intézmény neve: Kmety György Evangélikus Általános Iskola és Óvoda. Az istentisztelettel egybekötött tanévnyitón - augusztus 31-én - Ittzés János elnökpüspök hirdetett igét. Az igazgató és az új gazdasági vezető a teljes tanári karral együtt letette az esküt. Weltler Sándor malomsoki evangélikus lelkésszel lapunk munkatársa beszélgetett a változásról.- Mondhatni, az események sodortak ide minket. Az önkormányzatoktól - Marcaltő-Ihász, Malomsok, Várkesző - egy alapítvány kezébe került az iskola, de mivel komoly problémák adódtak, már-már úgy nézett ki, hogy megszűnik az intézmény. Felelősen gondolkodó emberek összefogtak; az országos egyház azonnal mellénk állt, s nélkülözhetetlen segítséget nyújtott a további lépéseknél. Ennek eredményeként nekünk, a Malomsoki Evangélikus Egyházközségnek sikerült megmentenünk az intézményt, ezzel együtt százhatvanöt gyerek taníttatását és közel harminc felnőtt állását. Büszkén mondhatjuk, hogy ezzel létrejött az ország első falusi evangélikus általános iskolája!- Ki finanszírozza a költségeket?- Kárpótlási pénzének egy részéből a gyülekezet kedvezményes áron vásárolhatta meg az iskolát. A fejkvótán és a kiegészítő támogatáson kívül kistérségi és helyi önkormányzati támogatásban is részesülünk. Az épületre sokat kell még költeni, így minden forintnak meglesz a helye.- Hogyan Jogadták a helyiek a változást?- A falu orvosától kezdve a nyugdíjas tanítókig felekezeti hovatartozástól függetlenül mindenki összefogott annak érdekében, hogy megmeneküljön az iskola a bezárástól. Volt, aki azt mondta, merészek vagyunk, hiszen ki tudja, lesz-e még gyerek tíz év múlva. A szülők is nagyon hálásak. Számítunk a falvak összefogására, reméljük, hogy a környező településekről is idejönnek majd a gyerekek. Remélhetőleg a zenei képzés is növeli a marcaltői iskola vonzerejét.- Csak evangélikus hittant oktatnak majd?- Az iskolában evangélikus, református és római katolikus hitoktatás is lesz. Már a számokat is tudjuk: harminc evangélikus, tizenkét református és közel hatvan római katolikus gyermek iratkozott be hittanra! ■ — szevági — ► Különleges ünnepre gyűlhettek össze a nagyszénási evangélikusok a múlt hét szombatján. Az egyház- község száztizenkét éves története során első alkalommal szenteltek lelkészt a nagyszénási templomban. Gáncs Péter, a Déli Egyház- kerület püspöke augusztus 30-án ünnepi istentisztelet keretében or- dinálta lelkésszé az egyházkerület egyetlen idén végzett teológusát, Hajdú Erzsébet Ilonát az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektorhelyettesének, Szabó Lajosnak és az EHE Gyakorlati Intézete vezetőjének, Szabotté Mátrai Mariannának a liturgiái szolgálatával. Gáncs Péter püspök ApCsel 1,8 alapján hirdette Isten igéjét. Egy régi börtönmissziós élményére emlékezett vissza, amikor a rabok meglátván a fekete LuA törvény és az evangélium összehangolása nem lesz könnyű az újonnan ordinált lelkésznőnek, hiszen a tanulmányai alatt felvállalt kettősséget a hivatásában is gyakorolni kívánja: a hétköznapokban ügyvédjelöltként végzi munkáját, míg mostantól a lelkészi szolgálat útján is elindul. Hajdú Erzsébet Ilona 2005-ben végzett a Szegedi Tudományegyetem jogi karán, teológiai tanulmányait pedig idén nyáron fejezte be. Gyakorlati hátodévét Kondoroson töltötte Tuska Tibor mentor lelkész mellett. Gimnáziumi éveiben, amikor megérett benne az elhatározás, hogy a teológiára felvételizik, K Remport Péter volt a nagyszénási gyülekezet lelkésze, akinek sokat köszönhetett az indulásnál. Teológusévei alatt a lelki otthont adó egyházközségben Erdélyi Zoltán vette át a szolgálatot, aki azóta is atyai szeretettel figyeli Erzsébet pályafutását. A lelkészszentelési liturgiát követően a frissen ordinált lelkésznő - aki már Luther-kabátot azt hitték, hogy bírósági tárgyalás lesz. A püspök ezzel a derültséget keltő anekdotával utalt arra, hogy Hajdú Erzsébet Ilona nem könnyű szolgálatot vállalt magára, amikor úgy döntött, hogy párhuzamosan végzi a jogi és a teológiai egyetemet. „Mi nem ügyészek, nem bírák és nem is ügyvédek vagyunk; Jézus figyelmeztet minket: »tanúim lesztek«” - emelte ki Gáncs Péter a lelkészi szolgálat egyik legfontosabb aspektusát: ősztől Erzsébet is Krisztus tanújaként hirdetheti az egyház hivatalos igeszolgálatában az evangélium örömhírét, a kegyelmet. ther-kabátos lelkészként oszthatott úrvacsorát a nagyszénási híveknek - az ünnepi közgyűlés végén köszönetét és háláját fejezte ki mindenkinek, aki ezen a nem könnyű úton segítette őt: a lelkészektől a teológia tanárain át egészen a szülőkig, akik mindvégig imádságos szeretetükkel támogatták gyermeküket. Jogászi munkája mellett Hajdú Erzsébet Ilona szeptembertől otthonában, Nagyszénáson Erdélyi Zoltán vezetésével és a második otthonának számító Kondoroson Tuska Tibor mellett kezdheti meg szolgálatát kisegítő lelkészként. ■ P.G. Szolgálunk és pusztulunk? Többek között a címbeli kesernyés kérdés is felvetődött a Déli Egyházkerület immár negyedik munkaévkezdő lelkészkonferenciáján. Idei témánk a gyülekezetépítés volt, de vajon van-e reális esélye az építésnek egy sok tekintetben fogyó, pusztuló országban és egyházban? Lehet-e úgy építeni, hogy közben esetleg mi magunk is önpusztító módon élünk és szolgálunk? Egyáltalában hol kezdjük, hogyan fogjunk hozzá a tudatos gyülekezetépítéshez? Gondolom, ezek a kínzó kérdések sok lelkész kollégát szorongatnak egyházunkban, és reménység szerint egyre több, felelősen együtt gondolkodó gyülekezeti tagot is foglalkoztatnak Ezért szeretnénk közkinccsé tenni valamit mindabból, amit augusztus végén közel nyolcvanan két tömény napban kaptunk Balatonszárszón, útmutatásként, útravalóként az induló munkaévre. Az első előadásban Bíró László, a csa- ládpasztorációért felelős római katolikus püspök figyelmeztetett a fundamentumra: a gyülekezetépítés alapja a csa- ládpasztoráció. Nem szabad ellenségképet gyártanunk, de reálisan kell számolnunk azzal, hogy napjainkban a házasság és a család militáns támadásoknak van kitéve. Aki nem veszi komolyan a családpasztorációt, vagy csupán elhanyagolható rétegmunkának tekinti, az ne lepődjön meg, ha hamarosan „múzeumőr” lesz üresedő templomában, kiöregedő, kihaló gyülekezetében. Családbarát egyházi épületekre és közösségekre van szükség, ha meg akarunk küzdeni korunk fenyegető járványával, a beteges individualizmussal. Minél távolabb sodródik ugyanis az ember Istentől, annál inkább elfelejti a Teremtő életmentő figyelmeztetését: nem jó az embernek egyedül... A Központi Szeminárium rektora hangsúlyozta: merjünk örülni a fiatal pároknak, és bátran mondjuk nekik: „Szépek vagytok!” Csak ezzel a pozitív, életigenlő töltéssel lehet esélye a jegyesoktatásnak és a házaspárok, családok pásztori kísérésének. Szinte hallom némelyek ellenvetését: könnyű vagy legalábbis könnyebb a katolikusoknak, hiszen náluk még ma is komoly számokkal lehet dolgozni. De mi van, mi lesz a mi kis evangélikus szórványegyházunkkal? Mi tényleg csak lemorzsolódunk, fogyunk, pusztulunk?! Erre a kérdésre keresett választ Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Tanszékének professzora, aki Biztató és elgondolkodtató jelek egy felmérés tükrében címmel festett színes tájképet negyvenkilenc evangélikus gyülekezet életéről. A felmérést teológushallgatók készítették, akik tíz, többségében a gyülekezetépítéssel kapcsolatos kérdésre kértek választ az általuk kiválasztott gyülekezetek lelkészi és világi vezetőitől. Nyilvánvaló, hogy az így kirajzolódó körkép nem feltétlenül reprezentálja egyházunk teljes keresztmetszetét, de néhány adat feltétlenül figyelemreÉGTÁJOLÓ méltó. Ezek szerint a megkérdezett gyülekezetek közel kétharmadában komoly vágy él a megújulás iránt, és nyitottak új, modem eszközök kipróbálására is. Nő az igény a speciális hétköznapi alkalmakra, fesztiváljellegű találkozókra. Ugyanakkor nem feltétlenül pozitív adat, hogy a megkérdezett gyülekezetek 70%- a egyértelműen lelkészcentrikus... Fontos motiváció a gyülekezetépítésben, ha működik az adott településen valamilyen evangélikus intézmény, de ugyanakkor több helyütt negatívumként említették az egyházi iskola és a helyi gyülekezet közötti távolságot. A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy igazán ott van jövőkép, ahol a presbitériumban hitélet is folyik. A közzétett adatok komoly vitát robbantottak ki a tematikus munkacsoportokban. Sokan túl rózsaszínűnek ítélték a körképet. Milyen jellemző: úgy tűnik, ezen a területen is csak a rossz hír a jó hír, csak a negatív statisztika a hiteles. Vajon a híres-hírhedt hungaropesszi- mizmus ránk, evangélikusokra nézve is mindig és mindenhol kötelező?! Tény, hogy a helyzet nem túl rózsás hazánkban. Ezt szakszerűen elénk tárta a konferencia következő előadója, Tomka Miklós szociológus, aki látleletet adott a társadalmi kontextusról, a mai magyar valóságról. Csak néhány komor részlet a diagnózisból: demográfiai hanyatlás, falvak összeomlása, közösségképtelenség, az önálló gondolkodás hiánya, a „homo sovieticus” továbbélése, embertelen konzumizmus, egoizmus... És mégis! Csak azért is hisszük, hogy van terápia! Ma is, itt és most, ebben a közegben kell hirdetnünk és megélnünk a jézusi modellt. Mesterünk nem foglalkozott a statisztikai trendekkel, hanem tudatosan közösséget, mégpedig másokért élő kis közösségeket épített. A jövő ma sem a belterjes, önmentő, „mentsvár” jellegű, zárt gyülekezeteké, hanem az olyan nyitott közösségeké, melyek küldetésének célja túlmutat önmagukon - vallott hitéről és egyházképéről a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológiai Intézetének tanszékvezető professzora. Utolsó előadóként Kocsev Miklós, a Pápai Református Teológiai Akadémia tanára a gyülekezetépítéssel összefüggő konfliktusokról szólt, hangsúlyozva az Istennel való eleven kapcsolat ápolásának, önmagunk építésének nélkülözhetetlen fontosságát. Ebből fakadhat az igazi pásztori magatartás: feszültségek, görcsök és félelmek nélküli jelenlét a közösség, a gyülekezet építésében. A gyakorlati teológus, aki egyben a balaton- szárszói református gyülekezet lelkésze, Luther Márton gondolataival summázta előadását: pásztornak lenni - kapcsolatokon keresztül is - egy folyamat. A keresztény élet nem kegyesség, hanem kegyessé válás. Még nem vagyunk azok, de azzá válhatunk, ez egy út, ez az út számunkra. Ehhez kaptunk bőséges lelki útravalót a vízparton ünnepelt záró úrvacsorái istentiszteleten. Egyrészt újra belekóstolhattunk a Jézus korabeli tóparti meg- vendégelés ízébe, másrészt átélhettük a „partra szállított” Jónás döbbenetes ébredésének élményét: Urunk újra útnak indít, elküld a mi Ninivénkbe, hogy Krisztust hirdetve, megélve szolgáljunk a reánk bízottaknak. így indulhatunk együtt az új tanévbe és gyülekezetépítési munkaévbe - feszültségek, görcsök, félelmek nélkül, friss hittel, élő reménységgel, megújuló szeretettel. Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
