Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-09-07 / 36. szám
4 41 2008. szeptember/. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS BIBLIAI KONFERENCIA A DOKTOROK KOLLÉGIUMA SZERVEZÉSÉBEN Az igét hirdetni k és ragozni is tudni kell • • Önazonosság és kiengesztelődés Missziológiai világgyűlés Balatonfüreden ► A Nemzetközi Missziológiai Társaság (International Association for Mission Studies - IAMS) augusztus 16. és 23. között Balatonfíi- reden tartotta meg tizenkettedik világgyűlését, amelyre közel ötven országból több mint kétszázötven missziológus és/vagy misszionárius érkezett. A konferencia címe ez volt: Az emberi önazonosság és a kiengesztelődés evangéliuma: a misz- sziológia és a hitterjesztés távlatai a huszonegyedik században. A Nemzetközi Missziológiai Társaság (NMT) 1972-ben a hollandiai Drieber- genben alakult meg azzal a céllal, hogy olyan szakembereket gyűjtsön össze, akik elméleti szinten is előkészítik és felülvizsgálják a missziói gyakorlatot. Az egyház missziójában a teológia egyszerre jelent elméletet és gyakorlatot. Az NMT felekezetközi és interdiszciplináris szervezet, hiszen a keresztény jelenlét Sétahajózásra indulva csak akkor lehet hiteles, ha a különböző országok egyházai egységről tanúskodnak, és ha a különböző teológiai tudományok is hozzájárulnak a jelenlét megnyilvánulásainak a formálásához. E kettőnek ki kell egészítenie egymást. A társaság hivatalos lapja, a Mission Studies félévente egyszer jelenik meg. Az NMT tagságának szerves részét alkotják azok a történészek, irattárosok és könyvtárosok, akik a keresztény misszió eseményeit hivatottak dokumentálni. Ok a konferencia programjával párhuzamosan foglalkoztak a sajátosan őket érintő ügyekkel. A balatonfüredi gyűlés az identitás és a kiengesztelődés kérdéskörét tárgyalta. Az identitás a mai kor kulcsszava: nemcsak önazonosság, de mások (bejazonosítása is. Az önazonosság mindig az én és te, a mi és ti vagy a mi és ők viszony meghatározásában alakul. E viszonyulások bizony gyakran teremtenek feszültségeket és konfliktusokat - így jutunk el a kiengesztelődés, a megbékélés témájához. Első pillantásra ártatlannak tűnik a konferencia címe. Mi sem természetesebb annál, mint az, hogy az ember - megtapasztalva Isten Krisztusban .elvégzett kiengesztelő munkáját - maga is a kiengesztelés ügyét szolgálja. Csakhogy ennek az ártalmatlannak tűnő igazságnak az emberi értelmezése maga a konfliktü- sok forrása. Ha visszatekintünk az egyház missziójának történelmére, számtalan olyan eseménnyel találkozunk, amely éppen az emberi identitás és a kiengesztelődés kulcsszavaira építve okozott szakadásokat, konfliktusokat, gerjesztett gyűlöletet és indított háborúkat. Az önazonosság kialakításában a nemzeti hovatartozás értelmezése is meghatározó szerepet játszik. Gyakran látni, hogy a vallásos és a nemzeti elemek keveredése ugyancsak konfliktusokat hoz létre. Elég, ha a saját házunk táján nézünk körül. Milyen sokszor látni, hogy az egyház a népek közötti ellentéteket táplálja ahelyett, hogy az isteni kiengesztelődés szabadságát élné meg a mindennapokban! Bizony, az egyház által végzett misszió tele volt és még mindig tele van elrettentő példákkal. Ezért volt nagy merészség ennek a témának a felvállalása egy ilyen nagyméretű konferencián, ahol - egyéb nemzetiségűek és felekeze- tűek mellett - románok és magyarok, kínaiak és japánok, oroszok és koreaiak, egykori gyarmatosítók és gyarmatosítottak, ortodoxok, katolikusok, evangélikusok, reformátusok, anglikánok, pünkösdiek, baptisták voltak együtt. Volt mit megbeszélni, és volt mivel szembenézni. A konferencia angol címe jól visszaadta, hogy itt feladatvállalásról van szó. Az egyház missziójában a huszonegyedik században a kiengesztelődés, a megbékélés alapmagatartást és teológiailag megalapozott gyakorlatot kell, hogy jelentsen. Világszerte hasonló gondokkal küzd az egyház. Ezért is nagyon hasznos a kapcsolattartás. Sokat tanulhatunk egymástól. A szervezők nagy hangsúlyt fektettek a kelet- és közép-európai, ezen belül is a magyarországi, e témakörbe tartozó kérdések ismertetésére. A résztvevők számos budapesti és Budapest környéki gyülekezet életébe kaptak bepillantást a vasárnapi istentisztelet vagy szentmise alkalmával. Hasonlóan, a magyar keresztény gyülekezetek is első kézből hallhattak helyzetjelentést sok ország kereszténységéről a távolabbról vagy közelebbről érkező vendégektől. Az ilyen személyes találkozások mindig kézzelfoghatóbbá teszik azt, hogy egy testnek vagyunk a tagjai. A konferencia szervezői fontosnak tartották azt is, hogy a résztvevők az istentiszteleti alkalmakon kívül „hétköznapi” kérdésekkel is találkozzanak. A keddi nap a tereplátogatásoké volt. Az érdeklődők a magyarországi zsidó közösségről, a városi misszióról, az ideológiák (nácizmus, kommunizmus) által alakított kereszténységről, az egyházi dokumentációról és a magyarországi, illetve szlovákiai cigányok között dolgozó keresztények munkájáról tanulhattak sokat. A találkozó minden napja közös áhítattal kezdődött, amelyet egy-egy, a konferencia témáját sajátos szemszögből feldolgozó plenáris előadás és az erre előkészített válasz követett. Az előadásokon elhangzottakat kiscsoportokban lehetett megbeszélni. Délutánonként nyolc alcsoportban (biblikum és misszió, nemzeti kisebbségek és misszió, globalizáció és misz- szió, gyógyítás és Szentlélek-tan, történelem, vallások közötti kapcsolatok, nők és a misszió, dokumentáció) párhuzamosan folytak az előadások. A hét során volt mód arra is, hogy a különböző kontinensek résztvevői maguk között tárgyaljanak az őket leginkább érintő ügyekről. Viszonylag kis számban voltak jelen a konferencián fiatal missziológusok. Az ott lévő negyven év alattiak viszont annál nagyobb lelkesedéssel találkoztak és beszélgettek a missziológia jövőjéről. Szükség van az idősebb generáció tapasztalataira és tudására, ugyanakkor a fiatalabb generáció új problémákkal szembesül, melyekre saját megoldásokat kell kidolgozniuk. Két év múlva a romániai Iasiban fognak találkozni az európai missziológusok. Addig is mindenki teszi a maga dolgát. ■ De Hulster-Nagy Dorottya evangélikus lelkész A Magyarországi Református Egyház 1972 óta működő tudományos testületé a Doktorok Kollégiuma. A teológiában és más diszciplínákban tudományos fokozatot szerzett lelkészek, teológiai tanárok és világi tudósok közössége augusztus 25. és 29. között Sárospatakon a Biblia éve jegyében tartotta ez évi ülését. Kádár Ferenc, a sárospataki teológia rektora nyitóáhítatában Jer 45,1-5 alapján azt hangsúlyozta, hogy a mai tudósoknak legalább Jeremiás titkárának, Bárúknak a szerepét be kellene tölteniük. Szűcs Ferenc, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora és a testület elnöke megnyitóbeszédében a Szentírást az egyetlen forrásnak nevezte, melyhez szüntelenül vissza kell térni. Kádár Zsolt, a Doktorok Kollégiumának főtitkára köszöntőjében pedig azt emelte ki, hogy a konferencián elhangzó kétszáz előadás azt jelzi, a református egyháznak gazdag tudományos élete és a társadalom számára szóló üzenete van. Bölcskei Gusztáv, a zsinat lelkészi elnöke a Biblia évéhez kapcsolódó gondolatait osztotta meg a hallgatósággal. A tiszántúli püspök számos pozitív tapasztalatot említett, de a kezdeményezés nyilvánvaló sikere ellenére - egyházon belül és kívül egyaránt - megjelenő félreértésekre és fanyalgásokra is kitért előadásában. Hangsúlyozta, hogy a Biblia évének az ötlete a Magyar Bibliatársulattól származik; megvalósításához nemcsak a társulat tagegyházai csatlakoztak, hanem a katolikus egyház is. Schöner Alfréd főrabbinak, az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem rektorának előadása nemcsak a Biblia világába, de a művészettörténetbe is elkalauzolta a hallgatóságot. Azt vizsgálta, hogy a különféle korokban miként ábrázolták Mózes személyét. A korai századok katakombaművészete például Krisztus prefi- gurációját láttatta benne, míg Michelangelo Mózes-szobrában a korabeli pápára, II. Gyulára, egy 19. századi németországi zsidó művész ábrázolásában pedig a cioEgyszer megkérdezte tőlem valaki, hogy mivel foglalkozom. Amikor mondtam, hogy vallási néprajzzal; azt válaszolta, hogy ne haragudjak, de nem vagyunk egy nézeten. Az én szemem csak elkerekedett, de a társaságban, ahol elhangzott, szinte szállóigévé vált a képtelen reakció. Ennek a „nézetnek” a hívei azonban harmadik évtizede gyűlnek össze évről évre a Református Egyház Doktorok Kollégiuma egyházi néprajzi szekciójában, amelyet 1980-ban alapított néhai Molnár Ambrus lelkész. Az idei tanácskozásnak a sárospataki Református Kollégium adott helyet augusztus 27. és 29. között. A három nagy történelmi egyház által meghirdetett programsorozat, a Biblia éve részben meghatározta a szekció idei munkáját is. így az előadások rávilágítottak arra, hogy milyen Biblia-parafránizmus egyik vezéregyéniségére, Herzl Tivadarra ismerhetünk. A új Nemzeti Színház előtti egyik szobor pedig — Madách drámájának címszereplőjeként - a Mózest alakító Sinkovits Imrét ábrázolja. Székely János katolikus segédpüspök egyháza bibliaértelmezésébe vezette be a jelenlévőket. Az előadó azt hangsúlyozta, hogy az üzenet megértésének három feltétele van. Először is személyes kapcsolatban kell lennünk Istennel, hiszen a Biblia elsősorban nem betű, hanem lélek és élet. Másodszor ismernünk kell azt a kort, amelyben a bibliai szerzők megpróbálták szavakba önteni a le- írhatatlant. Harmadszor jó kapcsolatban kell lennünk a Bibliát megőrző egyházzal, az élő hitű emberek közösségével, ahol az üzenetet megérthetjük. Fabiny Tamás evangélikus püspök Hirdetjük is és ragozzuk is az igét című előadásában mindenekelőtt megjegyezte, hogy az írásmagyarázat nem öncélú tevékenység, hanem a hit építésének és mélyítésének eszköze lehet. Előadásában a bibliai nyelvek ismeretének fontosságát hangsúlyozta: „A figyelmes olvasás és az alapos tudományosság a bibliai szövegek soha nem látott szépségeit tárhatja fel előttünk, ami lehetőség a hitmélyítésre is.” Majd ó- és újszövetségi példákon keresztül bemutatta, hogy az eredeti kifejezések milyen, a fordításokban már eltűnő teológiai tartalmakat hordozhatzisokat találtak a gyűjtőmunkák során, merre működtek olyan népi igehirdetők, akik sajátos igemagyarázatokat terjesztettek, és szövetségeket hoztak létre maguk körül, mint például a Lett Szövetséget Kárpátalján. A Biblia meghatározó forrása magyar közmondásainknak és szólásainknak, de befolyásolta a díszítőművészetet is. Bár a kutatók korábban is foglalkoztak bibliai kérdésekkel, éppen az előadások világítottak rá egyes hiányosságokra. Például van tudomásunk arról, hogy milyen kiadású Bibliákat olvasott a nép, de nem tudjuk pontosan, hogy miként jutott el hozzájuk. Fontos történelmi bejegyzések éppen Bibliákból kerültek elő, de egész családfákat lehetne összeállítani a családi krónikákból, amelyeket a Biblia üres lapjaira vagy az eleve hozzákötött anyakönyvi oldalakra jegyeztek nak. Utalt arra is, hogy a bibliai gyökerű mondások miként élnek tovább - olykor az eredeti üzenettől idegen formában - a szépirodalomban, szállóigékben és a közbeszédben. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke kijelentette, hogy a Doktorok Kollégiumának tevékenysége a magyar tudományosság szerves része. Az elnök a Szentírást Európa, sőt a világ kultúrája forrásának nevezte, majd hozzátette: nem pusztán egy nagy hatású Az egyházi néprajzi szekció tanácskozása Sárospatakon Az „öreg gradual" könyvről van szó, hanem ennél sokkal többről, hiszen a Biblia választ ad „a lét magasabb értelmére” is. Végül reményét fejezte ki, hogy a teológia Magyarországon is elfoglalhatja méltó helyét a tudományok sorában. A nagy látogatottságnak örvendő tanulmányi napot Vásárhelyi Juditnak, az Országos Széchényi Könyvtár főmunkatársának a vizsolyi Biblia indexéről tartott, a legújabb kutatási eredményeket is bemutató előadása zárta. A testület további üléseinek a magyar Biblia bölcsőjének számító Gönc és Vizsoly adott otthont. Itt egyebek mellett Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a Magyar Bibliatársulat elnöke tartott előadást: a 17. században élt Torkos András evangélikus lelkész két kiadást is megért bibliafordításáról emlékezett meg. M Forrás: http://www.reformatus.hu/ le generációkon keresztül. A munka tehát sok, a munkás még mindig kevés, akkor is, ha a szekció létszáma évről évre változik, éppen a fiatal néprajzkutatók csatlakozása révén. Természetesen nemcsak a Biblia határozta meg az előadások tematikáját, hanem - a korábbi évek gyakorlatának megfelelően - foglalkoztunk felekezetközi és interetnikus kérdésekkel, vallással és nemzettudattal, egyházfegyelemmel is. Lehetne még sorolni a témákat, leginkább azért, mert az egyházi levéltári források feltárása még mindig nem történt meg teljesen, és a kérdések köre minden egyes irat előkerülésével csak nőhet. Ahogy Bartha Elek debreceni professzor mondta, ebben a fajta kutatómunkában nincs huszonnegyedik óra. Állandó munka van. Újabb adatok kerülnek elő, és a már kialakult szokások is változnak, újak jönnek létre. Tehát a múlt és a jelen hitélete, a tegnap és a ma iratanyaga generációk kutatómunkáját határozhatja meg, újabb szempontokat és interdiszciplináris módszereket létrehozva. A sárospataki helyszín lehetőséget nyújtott arra is, hogy mindaz, amiről elméletben beszéltünk, megtekinthetővé váljon a különböző múzeumokban. A kollégium múzeuma, a könyvtár a hazatért könyvekkel és a bibliakiállítással, a Rákóczi-vár a reneszánsz kiállítással vagy a Szent Erzsébet-ház és a katolikus > templom a különböző történelmi és épí- o tészeti korszakok tükrével igazi csemegét és szellemi feltöltődést nyújtott a szekció résztvevőinek. ■ Veres Emese-Gyöngyvér
