Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-09-07 / 36. szám
„Az Ararát 5165 méteres csúcsát nem pillanthattam meg ■ „Az idén tizenöt éves békés„Már kijutni is nagy dolog az ötkarikás játé„Az élsport a-tömegsportra kell, „Az edző nevel, kiválaszt, oktat, a felhőzet miatt. A meghatódottság érzése viszont annál csabai gimnázium az iskolákokra, hiszen előtte a sportolóknak olyan hogy épüljön. Nálunk fordítva megtalálja a tehetségeket; olyan penagyobb volt, hogy ott lehettem, ahol Noé bárkája megban tanuló festők, keramikuselejtezősorozaton kell átesniük, amely működik: van élsport, és ennek dagógus, akitől a szülők szakmai és feneklett az ősidőkben, és ahonnan Isten kegyelméből sok, grafikusok és textilműolykor sokkal nehezebb, mint maga az hatására egy-egy gyerek elmegy emberi szempontból is sokat újraindulhatott az élet!” vesek kiállításával ünnepel.” olimpia.” egyesületekbe.” várnak.” !► Bibliai tájakon - motorkerékpárral - 6-7. oldal >► Becsengettek— 5. oldal !► Szurkolónemzet vagyunk - 8. oldal !► Csapatban gondolkodni - 8. oldal •f A sport mindenre megtanít - 8. oldal Itt az egyik határ ■ Kákay István országos irodaigazgató „Hol a határ?” - a 2008. évi kőszegi Szélrózsa találkozó fő kérdése határozta meg idei nyarunk alaphangulatát. Még nekünk is, olyanoknak, akik öt napig vehettünk részt az eseményeken - hát még azoknak, akik a felkészülés hónapjai alatt is ezzel a kérdéssel keltek-feküdtek... Azután elérkezett, és gyorsan el is szállt az öt nap lüktetés, izgalom, az eső és a szikrázó napsütés. Immár a mérleg- készítés, az értékelés, a tanulságok keresése zajlik. Szeptember elsejéhez, egy konkrét határhoz érkeztünk a naptárban. Tanárként az iskolaév, színházi társulat tagjaként az új évad kezdetét jelentette ez a nap számomra. Most másféle határ ez az időpont nekem; éppen fél éve foglaltam el hivatalomat, és kezdtem meg tevékenységemet az Üllői úton. Hat hónap nem sok idő egy ekkora feladathoz mérten, de mindenképpen megfelelő alkalom az első gyorsmérleg elkészítésére. Az első három hónap fő feladata nem lehetett más számomra, mint az ismerkedés, a tanulás. Először az Országos Iroda szervezeti egységeit és munkatársait kellett megismernem, majd szinte ezzel egy időben meg kellett kezdenem az országjárást, lehetőleg minél gyorsabban fel kellétt keresnem esperesi találkozót, lelkészi munkaközösségeket, közgyűléseket, országos intézményeket és természetesen a gyülekezeteket. Amilyen könnyen teljesítettem az első feladatot, olyan nehéz a másodikat: nagyon sok még a restanciám. Fájó szívvel kell sokszor nemet mondanom a felém záporozó meghívásokra, hiszen a hét az Üllői úton is csak 168 órából álL Pályázatom szellemében eljárva három hónap után kezdtem meg az aktív tevékenységet az irodában: júniusban átszerveztem a gazdasági osztályt, keresve a hatékonyabb, pontosabb működés lehetőségeit. Augusztusban két tapasztalt gazdasági szakemberrel erősítettem meg az osztályt, így reményeim szerint a működés jelentősen javulni fog, miközben a létszám nem gyarapodott. A szükségesnek mutatkozó munkaerőhiányt, illetve -többletet belső átcsoportosítással oldottam meg. Immár teljes stábbal működik a dia- kóniai osztály, melynek háromfős összeállításáról még az én ideérkezésem előtt született döntés, ám a munkatársakat csak mostanra sikerült megtalálni. Az ifjúsági osztály személyi állománya az utóbbi hónapokban megváltozott. A Szélrózsa találkozó értékelése után alakítja ki álláspontját egyházunk vezetősége az ifjúsági munka jövőjével kapcsolatosan. Ennek az esetleg új struktúrának a szellemében áll majd fel az osztály szerkezete is. Néhány héten belül kezdjük a központi iktatás működtetését, melynek előkészítése folyamatban van, és az íratás számlakezelés nagy pontosságát ígéri. Fontos feladatomnak tekintem az Országos Iroda tevékenységének közegyházunkkal való megismertetését. Minden lehetséges alkalmat felhasználok erre, amikor személyes találkozóra kerül sor köztem és egyházunk tisztségviselői között. A verbális kommunikáció azonban ma már nem lehet elegendő az eredményességhez. Ennek szellemében szeptember elsején indítottuk el a honlapunkat (http://orszagos.lutheran.hu), mely bemutatja irodánk egészét, az egyes osztályokat és valamennyi munkatársunkat tevékenységi körükkel, elérhetőségeikkel együtt. A hírportált az országos egyház honlapjáról is el lehet érni. Folyamatos fejlesztéséről médiareferensünk gondoskodik. Ezúton is biztatom kedves testvéreinket honlapunk látogatására! Bízom benne, hogy a pontosan ismertetett, archoz köthető tevékenység segít a kommunikációjavításában, a kölcsönös megértésben és elfogadásban. Erre nagy szükségünk is van, hiszen irodai apparátusunk előtt az eddigi tevékenységek ellátása mellett új, komoly feladatok is állnak. Január elseje több szempontból is fontos határállomás lesz. Először is 2009. január elsején lép életbe egyházunk új szolidaritási törvénye. Ennek technikai megvalósítása, a gyakorlati alkalmazásra való általános felkészülés most folyik. Következő lépésként munkatársaink felkeresik valamennyi egyházmegyénket, hogy ismertessék a szolidaritási alap működését, és válaszoljanak a felmerülő kérdésekre. Hangsúlyosan fontos kérdésnek bizonyok az elmúlt években Üllői úti székházunk jövője. Épületünk alapos, minden részletre kiterjedő statikai felmérését szeptember első napján kezdték meg a megbízott szakemberek. Ezzel párhuzamosan folynak a gazdasági és jogi munkálatok a székházkérdés megoldásának az érdekében. Előreláthatóan a novemberi zsinatra áll össze az ezzel kapcsolatos előterjesztés, mely minden részletre kiterjedő adatokkal szolgál. A napi események sodrásában elsősorban az egységes ügyviteli rendszer bevezetésének előkészítése köti le néhány munkatársunk kapacitását. Az országos presbitérium döntésének megfelelően mindent elkövetünk annak érdekében, hogy 2009. január elsején oktatási intézményeink egységesen bevezethessék az integrált ügyviteli rendszert. A versengő cégek a második fordulónál tartanak a ki- választási folyamatban. Ha mindent sikerül a tervezett tempóban lebonyolítani, az októberi zsinat elé kerül a győztes ajánlat. Ennek elfogadása esetén megkezdődhet a rendszer kiépítése és az oktatás. Az egységes számvitel és ügyvitel bevezetésétől gyors, egységes könyvvitelt, áttekinthető adminisztrációt és hosszabb távon jelentős anyagi megtakarítást remélünk - előbb oktatási intézményeinknél, majd 2010. január elsejétől az összes dia- kóniai, valamint valamennyi országos intézményünknél. Gyülekezeteink számára is nyitott lesz a rendszer - a „próbaüzem” után, 2010-től várjuk a csatlakozókat. Hagyományosan szeptemberben kezdődik a következő évi költségvetés kidolgozása. Ebben a munkafolyamatban a régi munkatársak rutinját és helyismeretét szeretnénk ötvözni az-újonnan érkezettek friss szemléletével és világi munkahelyeken szerzett tapasztalatával abban a reményben, hogy életképes, reális, a részletekre is kiterjedő költségvetést sikerül összeállítani. Végezetül szeretettel kívánom az Evangélikus Elet minden kedves olvasójának, hogy a szeptember elsejei határon átlépve új lendülettel és sikeresen tevékenykedjenek a családban, a gyülekezetben és a munkában egyaránt. Egész életen át Korányi András Tanévnyitás idején szinte mindennap halljuk valahol: egész életen át tartó tanulás. Az Európai Unió oktatási programjának elnevezése ma már idehaza is közhellyé vált; minden, a kultúráról szóló valamirevaló tanulmányban vagy cikkben kötelezően fel kell bukkannia. Igaz, 2004-ben történt csatlakozásunk idején még azt ígérték, hogy az oktatás és a kultúra nem lesz kötelező része az uniós politikának, mára azonban mindez alaposan megváltozott. Meg kell tehát tanulnunk, hogy szüntelenül tanulnunk kell... De mit is? Hiszen természetes dolog, hogy az ember - bármikor és bárhol jött is a világra - egész élete folyamán változik, küzd újabb és újabb ismereteivel és tapasztalataival, ahogyan az ősi latin mondás is tartja: változnak az idők, s mi is változunk velük. Magától értődik, hogy új feladathoz új felkészülésre van szükség, s aki nem tud lépést tartani, az lemarad. Mára viszont mindez hihetetlen mértékben felgyorsult, s a ránk zúduló információk tengerében napról napra változik körülöttünk a világ. Egész életen át - régebben ezt jelentette, vagy legalábbis ezt célozta meg a házassági eskü, ma viszont recseg-ro- pog a család intézménye, évről évre egyre több ember életét temetve maga alá. Egész életre tanult az ember szakmát, választott hivatást, folytatta az ősöktől örökölt munkát - ma azonban nem kerül öt másodpercnél többe, hogy elveszítse állását, s valami egészen mást kezdhessen elsajátítani, mint amit korábban csinált. Valamikor egy életre szólhatott az elvégzett munka megbecsülése, a megérdemelt nyugdíj vagy egészség- ügyi ellátás biztonsága, napjainkban azonban mindez tőzsdecápák és szerencsevadászok martalékává válhat néhány hónap leforgása alatt. S egykor az egyház sem szégyellte szemérmesen arra tanítani a híveket, hogy a konfirmációi fogadalom vagy a kereszteléskor adott ígéret nem csupán az ünnepi órának szól. A tananyagot - mondhatjuk fanyar szájízzel - az élet diktálja nekünk, és senki sem dönthet úgy komoly veszélyek nélkül, hogy nem kíván „tovább tanulni”. Az elmúlt század ideológiái- fiak talán legnagyobb bűne az, hogy elhitették és elfogadtatták az emberekkel: birtokában vannak annak a tudásnak és hatalomnak, amely minden változásnak és az idő múlásának is ellenáll. S amikor most lépésről lépésre kiderül, hogy az élet valós törvényei mégsem engedelmeskedtek az ideológiáknak, kapkodhatjuk a fejünket: mi is tehát az igazság, mi maradandó és értékálló? Nem lehet háromhavonta újratanulni az igazságot, nem lehet minden választási ciklus után „újrakezdeni a világ teremtésétől”, nem lehet ötévente új szakmát tanulni, új családot alapítani, új hitet választani. Mintha csupáncsak a kényszer erőltetné ránk az egész életen át tartó tanulást, amelyet valójában úgy élünk meg, hogy bármikor „nullára zuhanhatunk”, bármikor értelmetlenné válhat, amiért vagy akiért még tegnap éltünk, mindent beleadtunk. .. És naponta látjuk a mai gátlástalan kóklereket, akik éppen ezt a tempót szeretnék diktálni, mindenkin átgázolva a saját hasznuk növelésének vagy önigazságuk megerősítésének a reményében. Pedig tanulni, tapasztalni, megismerni ma is lehet, lehetne szép! Az önhitt ideológiák kora után visszakapni a természeti és embervilág összetett szépségét! Evolúció vagy értelmes tervezés, politikai ideológiák vagy értékalapú szolidaritás, egyéni karrier vagy közjó, egyéni meggyőződésén és elképzelésein önkritikusan túllátni képtelen individuális keresztény vagy Jézus uralma alatt élő közösségi egyház? - néhány példa csak a megváltozott kérdésekre. Hiszen az is ajándék, hogy újra lehet személyesen kérdezni, s nem csupán elfogadni a felülről diktált választ- arról, hogy melyek a valódi értékek, miért érdemes élni és dolgozni, mire lehet felépíteni házasságot és családot. Mintha Reményik imádsága válhatna valóra: „Istenem, nem kérek tőled nagyot. / Vagy tán a legnagyobbat kérem: / Add vissza a fakóságok színét... ” A valódi tudás és az igaz információ hatalom, naponta tapasztaljuk Csendesen tehetjük hozzá, hogy jó volna okkal bíznunk abban, hogy az életünk folyamán hozzánk áramlott tudás és információ ilyen, s nem éppen arra szolgál ismét, hogy félrevezessen bennünket. Ezért az életen át tartó tanulás nem lehet ideológia, hanem fontos szerepe van benne az iskolán kívül a családnak, a közösségnek, a nagy tudású és emberségben érett személyiségeknek, az írott és elektronikus médiának és - bármennyire kicsiny bizakodással beszélünk sokszor mi magunk is erről - az igét tisztán és odaadással hirdető és megélő egyháznak. Mert a tanulás terepe nem csupán az információszerzés, hanem az emberség, az őszinteség, a tisztaság, a kapcsolatok, a közös eredmények, a bűn és megbocsátás élménye. Vigyáznunk kell tehát arra, ki is írja meg az egész életünkön át tartó tanulás tanmenetét, hiszen ha megint avatatlanok kezébe kerül ez a lehetőség, vajon ki lesz tőle okosabb vagy bölcsebb? Kereszténységünkben nincs miért félnünk attól, hogy amíg csak tart földi pályánk, Isten új helyzetekbe, sőtkül- detésbe állíthat minket. A jó pap is holtig tanul - persze mégis más mondja ki felette az áment. S ha ennek alázattal tudatában vagyunk, hálásak lehetünk Istennek a mai lehetőségekért. Bárcsak újra bátran használnánk a kereszténység sok-sok, korábban félredobott ismeretét és tapasztalatát a világról, az emberről, a családról! Bárcsak egykori és mai álinformációk, meghamisított tények ellenében eljuthatna gyülekezeteinkből iskolák és családok körébe a bölcsesség és tudás kezdete is: Isten félelme és ismerete! Bárcsak sokan tapasztalnák meg rajtunk keresztül, hogy Isten ismerete hasznosítható tudás egy egész életen át - s erről szólna számunkra a most kezdődő tanév, munkaév, hittanos év! Bárcsak mi is örömmel mondhatnánk a zsoltáros szavaival: „Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem. (...) Csodálatos nekem ez a tudás... Számolgatom, de több a homokszemeknél, s a végén is csak nálad vagyok." (Zsolt 139,1.6.18) Balaton-parti záró istentisztelet a Déli Egyházkerület lelkészeinek tartott évkezdő konferencián. Bővebben lapunk 3. oldalán, az Égtájoló rovatban.
