Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-08-31 / 35. szám
6 4t 2008. augusztus 31. PANORÁMA ‘Evangélikus ÉletS MAMANAPLÓ Nyaral Az utolsó pillanatban ölünkbe pottyant egy kis nyaralás. Csupán egy hét, de három kiskorúval ez is óriási. Türelmetlenül vártam a szép balatoni vakáció időpontját: Nagy egész nap a játszótéren lóghat, Középső a kánikulában leszokhat a pelenkáról, Kicsi végigszáguldhat a finom pázsiton, Apa reggeltől estig velünk, én végre olvashatok... Vasárnap • Középső már két napja állandóan indulni szeretne. Ma végre eljött az ő ideje! A készülődés sokkal tovább tart, min* máskor, mert Nagy és Középső be van sózva, mindenütt akadályt képeznek. Bababarát üdülőbe készülünk, ennek ellenére Apa már negyedszer fordul a garázsmenettel. Habár az üdülőben adnak etetőszéket, babakádat, kiságyat, azért egy fellépőt a mosdóhoz, egy biciklit, két bilit és egy babakocsit elviszünk magunkkal. Az utolsó pillanatban Nagynak még eszébe jut, hogy szomjas, pisilnie kell. Ezek után Középső is szomjas lesz. Indulunk. Végre beszállunk az autóba leizzadva, elfáradva. Negyed óra elteltével Nagynak már oldalra lóg a feje, Kicsi hangosan skálázik, Középső pedig a Szent Állattal bitangkodik. Csudijó ez az autópálya, hamar odaérünk a célunkhoz. A megérkezés előtt három kilométerrel Középső is elalszik. Balaton-part, csodás! Hát ez is megadatott nekünk: egy hét teljes nyugalom, kiszolgálás, pihenés! Van még egy kis idő vacsoráig, fürödhetnénk. Apa, Nagy és Középső fürdőruhába bújnak, felfújjuk az úszógumikat, karbi- gyókat, mindent. Nagy kitörő lelkesedéssel közeledik a vízhez, Középső viszont a lépcső tetején megmakacsolja magát, és nem megy tovább. (Nem baj, sok van még hátra!) Estére Nagy benáthásodik. Nem lázas, csak hőemelkedése van. Na tessék, ez a nyaralás is jól indul. Hétfő • Ahogy a méterlógató előre jelezte, hajnalban trópusi zivatarra ébredünk. (Nem baj, sok van még hátra!) Éjjel nem alszunk túl sokat, Nagy percenként köhécsel, felsír háromszor, ezzel Kicsit is felébreszti, aki visítva bömböl. Középső csak morog, lusta felülni. Az idő annyira rossz, hogy rövid sétára sem lehet kimenni: a játszószobában vészeljük át a délelőttöt. Nem merek bugyit adni Középsőre, pedig szeretném már elfelejteni a pelenkát. Nagy és Középső mindenen civakodnak. Türelemjáték. Az éjszakai éberség miatt Apával alig bírjuk nyitva tartani a szemünket. (Nem baj, sok van még hátra!) Kedd • Az éjszaka majdnem csodálatos volt. Tegnap mindenki annyira kifáradt, hogy mára nem maradt ereje dorbézol- ni. (Egyébként is sok van még hátra!) Az idő továbbra is alkalmatlan a szabadidős tevékenységekhez, ezért autóba ülünk, és irány a vasúti terepasztal! Tízperces autózás után már veszekedés tör ki a hátsó fedélzeten - elég nehéz leszerelni az ülésbe beszíjazva. Az egyedüli lehetőség, a zsarolás („Nem kapsz meglepetést!”) egyelőre hatásos. A terepasztal fantasztikus. Másfél órát bolyongunk az óriási teremben, Középsőt lebilincseli a milliónyi gőzös, dízel, az alagutak, a-hidak. Kicsi is jól bírja a sétát a hátizsákban. Délután újabb bokszmeccs az alvás miatt. Az eső már nem esik, a szél is gyengébb, Nagy kimerészkedik az udvarra. Szerda • Kezd szép idő lenni! Lehet, hogy hétvégén már fürödhetünk is. (Sok van még hátra!) Ma először próbáljuk meg a bugyizást Középsővel. Hopp, délelőtt bepisil. Semmi baj, rengeteg kisgatyát hoztam. Ebéd után siker a bilin, csak épp a tartalom fele Apa ágya alá folyik. Felmossuk, jutalomcukorka Középső szájába. Boldogok vagyunk. Délután bemegy egy kis végtermék a bugyiba. Nem baj, család Nyárbú Beindult a vendéglátósképzés a teológián? Balatonszárszón vagyunk, az Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban. Kényelmes, szép, tiszta és otthonos. A reggeli után áhítat: fiatal teológuslány tartja, egy jézusi példázatot taglalva. Még kántort is talált egy mackós karnagy személyében. Délelőtt 11 órakor megszólal a harang: gyerek-bibliaóra lesz. Lányomat felkísérve látom, hogy ugyanaz a hölgy tartja a foglalkozást: énekkel kezdenek, majd Noé bárkája a téma. Otthagyom a gyereket, nincs nekem itt semmi keresnivalóm, megy ez nélkülem is, sőt... Ebédnél aztán már nagyon ismerős az egyik pincérlány, és délután, amikor a recepciónál kerékpárt vételezek, ugyancsak ő adja ki a kulcsot. De most aztán régi vendéglátósként csak megkérdezem:- Ha nincs is munkaköri leírása, árulja el: mi a dolga itt?- Ahol szükség van ránk, ott vagyunk. Ez az itt szolgáló teológusok mindenkori mottója. Kéthetes turnusokban váltjuk egymást. Áhítatok, gyerekfoglalkozások, vasárnapi istentiszteletek képezik a fő feladatot. Emellett - ahogy Ön is látta - sokat dolgozunk a vendéglátói részben is. A jó állóképességet elengedhetetlennek tartom ehhez, így ha az időjárás engedi, reggelente futni járok, kihasználva a jó levegőt és a szép környezetet.- Mi a szép ebben a szolgálatban az Ön számára szakmailag?- Ez egy üdülőhely. Hetente-kéthe- tente cserélődik a vendégkör. Mindig újabb és újabb kihívás az áhítatokra való készülés és a gyerekek lekötése. nem sikerülhet minden elsőre. így is büszkék vagyunk. (És tényleg sok van még hátra!) Csütörtök • Éjféltájban felsír Középső, tele az orra. Nem sokkal ezután Kicsi is sír, ő is taknyos. Természetesen mindent otthon hagytunk, orrcseppeket, orrszívót, szopogatós csodákat, hiszen ilyen gyönyörű nyárban nem lehetünk betegek. Mindig tanulunk valamit: az orrszívót a dzsungelbe is vinni kell. Nagy fagyizni szeretne. Megegyezünk: betegeknek csak süti jár. Elgyalogolunk a távoli cukrászdáig, közben percenként kérdezgetik: „Messze van még?” Vacsora közben Apa arra lesz figyelmes, hogy amíg Középső a poharából iszik, a széke alatt egyre nő a tócsa. De jó, lehet újra takarítani! Megfeddem Középsőt, hogy mégsem illendő az ebédlőben végezni a dolgunkat. Látom rajta, hogy rettenetesen szégyellj magát, így nem szidom tovább, csak kiküldőm az udvarra, amíg felmossuk az asztalunk környékét. (Nem baj, sok van még hátra!) Péntek • Nagyot lelkesíti, hogy Apa azt ígéri, elviszi biciklizni a szomszéd faluba. Sikerül „jó gyerekként" viselkednie, nehogy elveszítse a páratlan lehetőséget. Rettenetesen fáradt vagyok. Egész nap pihenek, még sincs egy szabad percem, minden pillanatban figyelni kell a lurkókat. Nem baj, ennek ellenére élvezem. (Egyébként is sok van még hátra!) Szombat • Majdnem igazi nyár van. Forrón süt a nap, de a szél erős. Kiülök a kertbe, kilógatom a lábaimat a napra,-talán lesz valami színem. Szerintem felesleges, a lábam mindig hófehér, akármit csinálok vele. Középső pólóban, zokniban áll az árnyékban, nem sikerül levetkőztetni, pedig a hőségben már minden gyerek pucéran rohangál. Félórás küzdelem után zoknitlanítom a lábát, közben összepisili magát. A pólót nem engedi levenni, mert véleménye szerint meg fog fázni. (Árnyékban 30 fok van.) Naggyal bemegyünk a vízbe. Elsőre rémes, aztán viszont nagyon üdítőleg hat. Tíz perc elteltével kifelé terelem Nagyot, elég neki ennyi a megfázására. Haragszik rám, de megígérem neki, hogy délután pancsolhat a kismedencében. Ez felvidítja, és megbocsát nekem. Estére sajognak a lábaim. Lefekvés előtt veszem észre, hogy néhány fehér foltot leszámítva lángvörösek. Nehezen alszom el, minden fáj, ami hozzám ér. Vasárnap • Mára gyönyörű időnk lett. Már nem nagyon megyek napra, mert szörnyen fájnak a piros végtagjaim. Találok egy helyes napernyőt, behúzódom alá Kicsivel, aki szemügyre vesz minden fűszálat, és lelkesen „takarítja” a gyepet. Ragacsos zöld kenőccsel kezelem égő lábaimat. Középsőt továbbra sem lehet vízbe küldeni, siker, viszont, hogy nincs már rajta se zokni, se póló. Nagy úgy ugrál a medencében, mint egy delfin, és ebédre is csak nehezen lehet kirángatni. Rádöbbenek: nincs sok hátra. Vajon jó-e ez vagy rossz? Hát mégis eltelt ez az egy hét, pedig az elején végtelennek tűnt! Még csak nem is olvastam, bár reménykedve el vittem magammal egy vékonyka könyvet. És aludni se sokat aludtam... Az utolsó pillanatban még bilit mosok, pisiltetek, aztán fél óra alatt összevadásszuk a rohangáló gyerkőcöket, és leizzadva, elfáradva búcsút veszünk az üdülőtől. Mire ráhajtunk az autópályára, már az összes gyerek ide-oda dől, fel sem ébrednek egészen a kátyús utcánkig. Este a szétdobált játékok és táskahegyek között összegzem magamban az elmúlt hetet. Csodálatos. (Többre nem futja erőmből, nekem már nincs sok hátra.) Mostantól talán arra is lesz időnk, hogy kipihenjük a nyaralást... ■ — MA-MA-SZEK — Mi a munkaköri leírása?- Tulajdonképpen nincsen - válaszolja nevetve. - A teológusok mindenesek. Mindig ott vagyunk az intézmény területén, ahol éppen szükség van ránk. Megtudom, hogy Balogh Melindának hívják, és a pestszentlőrinci evangélikus gyülekezetből érkezett. Ebben az évben végezte el a teológia ötödik évét, szeptembertől pedig a Deák téri gyülekezetben kezdi el szakmai gyakorlati évét lelkészjelöltként.- Honnan a vonzalma a vendéglátáshoz? Talán korábban ebben a szakmában dolgozott?- Nem, érettségi után rögtön a teológia következett. Négy éve hallottam arról a lehetőségről, hogy ide lehet jönni. Végh Szabolcs intézményvezető szívesen látja a teológusokat nyári szakmai gyakorlatra, szolgálatra. Azóta többször dolgoztam már itt. Nagyon szeretem a Balatont, és szívesen foglalkozom az emberekkel. Ehhez érzek elhívást, ezért is szeretnék lelkész lenni.- Várni arra kell kicsikét!- Rendben, megvárom. Az ázsiai fiú beszól a konyhába, a pergő kínai beszéd hitelessé teszi a gyorsbüfé hangulatát. Magyarul jóformán csak az ételek nevét és a pénzértékeket tudja, mindenkivel tegeződik. Velem különösen is, mert az étkezde a hivatallal szemben van, gyakran járunk ide.- Türelmesen várok, ő a következő vendéghez fordul. A középkorú férfi nem elvitelre kéri az ételt. Hatalmas adagot tesznek a tányérjára. Közben cigány csapat érkezik. Az egyik lány belép, és a nyitott ajtón át kikiabálja a választékot az utcára. A többiek kint fanyalognak. Egy magas, testes cigány ember is bejön. Szürke atlétatrikó van rajta, bőre tele- Mi a tematika?- Ezen a héten Jézus példázatait vesszük az áhítatokon, amelyek közül kettő szakdolgozati témám is volt, közel állnak hozzám ezek az evangéliumi szakaszok. A gyerekfoglalkozások során pedig Hegyek a Bibliában címmel indítqt- tam a heti sorozatot. Énekeket tanulunk, rajzolunk, játszunk, képeket adok nekik, így hozom számukra közelebb az adott történetet.- Látom, ma papírforgó készült, tegnap pedig egy drótból készült csipkebokorral érkezett a lányom a szobába. „Ez Mózes csipkebokra, apa" - mesélte lelkendezve. Honnan jönnek az ötletek?- Gyülekezetemben már hat éve foglalkozom óvodásokkal. Megfigyeltem, hogy ha egy adott témához kapcsolódóan készítünk valamit, amit hazavihetnek, akkor sokkal jobban megmaradnak bennük az összefüggések. Meg tudja mutatni a szüleinek, a testvéreinek és akár a vendégeknek is, közbén pedig elmeséli újra és újra a hozzá kapcsolódó tetoválásokkal. Karján a felirat - „Kati” - minden mozdulatánál kidudorodik Igazi ferencvárosi idill. Mindenki zajos, vidám. A középkorú férfi kezében a tálcával a sarokban levő asztalhoz ül. A nap nem süt oda annyira. A terítő nélküli kerti bútorok ebben a környezetben furcsák ugyan, de tisztaság van. A cigányok nevetve válogatnak A lány tekintetével követi a letelepedő embert. Nézi, ahogy szétrakja az evőeszközt, szalvétát, poharat. Aztán hirtelen történik valami. A férfi az asztal alatt összekulcsolja a kezét. Nem kapkodva, talán kicsit szégyellősen. Fejét lehajtja. Imádkozik A nagydarab cigány az ételekről kérdez fennhangon, háttal áll az asztaloknak A lány azonban észreveszi a mozdulatot, a szava elakad. Kezével megérinti a társa történetet. A kézműveskedés pedig áltar. Iában lelkesíti a csoportot.- Mekkora szokott lenni a gyereklétszám itt az üdülőben, és milyen korosztály látogatja a gyerekfoglalkozásokat?- Turnustól függ. Ezen a héten sok az óvodásunk, máskor viszont a tíz év körüliek vannak túlsúlyban. Alkalmanként öt-tíz gyerek jön össze - ez persze attól is függ, hogy esik-e az eső, vagy száz ágra süt a nap...- Vannak-e problémák a vendégekkel?- A hét vége felé néha úgy érzem, több a feladat, mint amire kapacitásom van, illetve rossz idő esetén türelmetlenebbek a vendégek, így a gyerekek is. Mindenki menne napozni, ehelyett be vagyunk zárva a szobákba.- Sok olyan ember jár ide, aki „nagy papként”, megyei vagy országos vezetőként egyházunkban közismert személyiség. Mennyire feszélyezi ez Önt, illetve az itt dolgozókat?- Kezdetben természetesen mindenki zavart az ilyen emberek társaságában. Ha van rá lehetőség, szívesen beszélgetek velük, hiszen sokat tanulhatok tőlük.- Régebben az volt a szokás, hogy az itt nyaraló lelkészek közül vállalta valaki az igehirdetés szolgálatát vasárnap. Némelykor még előadásokra is'sor került, ha nevesebb vendég töltötte itt a szabadságát. És most?- Ezen a héten nem jelentkezett senki szolgálatra, viszont bizonyos konferenciák, képzések és más együttlétek alkalmával ez rendre előfordul. Nemrég volt a nyugdíjas lelkészek hete, amikor szinte mindennap tartott valaki előadást a vendégek közül. Ha a munkám megengedte, magam is részt vettem ezeken az alkalmakon, és sokat kaptam általuk.- A nyár rövid - főleg a diákok számára. Ön ebből a pár hónapból csípett le két hetet a szárszói munkára. Hogyan viseli a családja, hogy nincs velük?- Igazából már megszokták, hogy alig vagyok otthon. Nagycsaládban élek, négyen vagyunk testvérek, az augusztust tettem szabaddá számukra. így lesz azért néhány hetem még otthon velük a munkaév megkezdésé és a házasságkötésem előtt, hiszen a család is fontos számomra. * * * Visszatérve a címre: nem, nem indult be semmilyen vendéglátósképzés a teológián. Pedig biztos jobban megtanulnának emberekkel foglalkozni a fiatalok, ha .több lenne az „éles helyzet” az életükben. így hát marad a nyári, illetve hétvégi üdülői munka, a börtönmisszió és a kórházi lelkigondozás. Annak, aki jelentkezik rájuk. ■ Ifj. Káposzta Lajos vállát, mintha őt is el akarná hallgattatni. A kínai is látja, késik a válasszal, emiatt egy pillanatra csend támad. Az egész néhány másodpercig tart, mint egy imádság. A férfi nekilát a hatalmas adagnak A cigányok tovább hangoskodnak A Haller utcán villamos dübörög végig. Az én lelkemben béke születik Ez az a csend, amelynek megteremtésére hívattunk? Bár tudnám mindenkiben ezt a belső vágyat felébreszteni! Bár tudnék zajos utcák közé egy-egy ilyen összekulcsolt kezet, néhány pillanatnyi áhítatot hozni!- Már elkészülni étel. Akarsz még mást? A kínai fiú riaszt fel gondolataimból. Figyelmetlenül nagy borravalót adok ■ Koczor Tamás Kínai gyorsbüfé
