Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-08-17 / 33-34. szám
12 • «H 2008. augusztus 17-24. KRÓNIKA "Evangélikus ÉletS „Az emberiség zűrzavara és az Isten üdvterve” Az Egyházak Világtanácsának első világgyűlése (Amszterdam, 1948. augusztus 22. - szeptember 4.) ■ D. dr. Harmati Béla 1. Az ökumenikus mozgalom történetében a második világháború utáni évek fontos eseménye volt az Egyházak Világtanácsának (World Council of Churches) az első világgyűlése. Hatvan esztendő múltán megkérdezhetjük, milyen jelentősége van mai egyházunk és világunk számára annak, hogy részletesen foglalkozunk az akkori eseményekkel. Válaszunk három irányba mutat. Először is az ökumenikus mozgalom lényege, megerősödése, a világ egyházai részére adott útmutatása a Jn 17,21-ben olvasható jézusi igére alapozódik: „.. .hogy mindnyájan egyek legyenek... "Jézus követése, szavának megtartása magában foglalja az ökumenikus kötelezettséget, „Krisztus másfajta juharnak” szeretetét, megismerésüket. Ez azt is jelenti, hogy az egységet nem mi keressük, mint különféle „konfessziók”, akik akár belső egyházi, akár külső világi körülmények miatt, „erőegyesítés” jelszavával és „jobb érdekérvényesítési célokkal” közeledünk egymáshoz, hanem az egység Krisztusban adatott meg számunkra, és mennél közelebb kerülünk Urunkhoz, annál közelebb kerülünk egymáshoz is. Egy régi mondás szerint aki nem tudja elviselni Jézus másfajta juhainak birkaszagát, az magát rekeszti ki a nyájból. r 2. Másodszor arra kell figyelnünk, hogy 1948 fontos év volt hazai egyházunk történetében. A világháború utáni talpra állás, újjáépítés erőfeszítései után ekkor kezdődött el a kommunista terror, az egyházi iskolák, intézmények államosítása, az egyházi szolgálatban állók üldözése. Egyházunk élete közvetlenül is kapcsolódott a világgyűléshez, hiszen küldöttsége nem utazhatott el Amszterdamba. Ordass Lajos püspök nem kapott útlevelet, sőt a gyűlés idején tartóztatták le, mert tiltakozott az egyházi iskolák államosítása ellen. A világgyűlés történetéhez ezért hozzá kell értenünk itthoni történelmünk fontos eseményeit, valamint a kierőszakolt egyezményeket az állam és a magyar egyházak között. 3Végül harmadszor fontosnak tartom megjegyezni, hogy 1948 volt az az év, amikor elkezdődött az úgynevezett hidegháború. Ezt Amszterdamban J. F. Dulles és J. Hromádka vitája testesítette meg. A hidegháború kifejezést először B. M. Baruch amerikai politikus használta 1947-ben, követve Churchill 1946-ban Ful- tonban elmondott híres beszédét a vasfüggöny leeresztéséről. A hidegháborús világhelyzet 1991- ben, a Szovjetunió felbomlása után szűnt meg. 1947-től 1991-ig Kelet és Nyugat szembenállása, a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok vezette tömb tartósan feszült helyzetet teremtettek. A közvetlen háborús konfliktusoktól mentes gazdasági, politikai, kulturális, tudományos és fegyverkezési verseny erősen befolyásolta a különböző országok egyházainak életét, és meghatározta az ökumenikus egyházi nemzetközi szervezetek munkáját. Gondoljunk csak például a Lutheránus Világ- szövetség 1984-ben Budapesten megrendezett világgyűlésére. Ma már elérkezett az idő arra, hogy a második világháború utáni szakaszt egyháztörténelmileg totális látással vizsgáljuk. Risto Lehtonen finn teológús, a Lutheránus Világszövetség egyik korábbi vezetője mostanában kezdett el felmérést készíteni - nemzetközi szakértői csapat segítségével - arról, hogyan illeszkedett bele az egyes nemzeti evangélikus egyházak és a nemzetközi egyházi 5 világszervezetek élete és tevékenysége a hidegháború történetébe. Ebben az összefüggésben hadd jegyezzem meg a következőt. Szomorúan tapasztaltam, hogy javaslatom ellenére a magyarországi lelkészi munkaközösségek 2008-ra szóló tématervezetébe hivatalosan nem került bele „Amszterdam Josef Hromádka 1948” témája, noha, amint láttuk, ez szoros összefüggésben volt egyházunk és hazánk akkori helyzetével. Nem-tudunk tájékozódni ma az ökumené és az európai társadalom életének kérdéseiben, ha nem ismerjük saját gyökereinket! 41943. június 26-án, azaz öt évvel az Egyházak Világtanácsának indulása előtt Nils Ehrenström genfi munkatárs jelenlétében, egyházunk és a református egyház részvételével megalakult Budapesten Ravasz László református püspök és Radvánszky Albert evangélikus országos felügyelő elnökségével a Magyarországi Ökumenikus Bizottság. A bizottság javaslatára egy évvel később egyházaink tiltakoztak a magyar kormánynál a zsidók deportálása ellen. A háború után az ökumené segítségével építhettük ki egyházi menekültügyi, segélyezési és újjáépítési programjainkat. A tanulmányi programok gazdagságát és minőségét jelzi, hogy a Magyarországi Ökumenikus Bizottság Amszterdamra készülve négyszázhatvan lapos könyvet, hozzászólást jelentetett meg. Amikor azonban az állam nem engedélyezte Ordass püspök kiutazását, sejteni lehetett, hogy egyéb nehézségek is lesznek. Be is következtek: a világgyűlés után elkészült jelentések közreadását sem engedélyezték. Mindössze Vájta Vilmosnak az Amszterdamban Ordass püspök helyett tartott prédikációja és Nagy Gyula professzornak a sajtóközleményekre alapozott összefoglaló beszámolója jelent meg a Lelkipásztor című szak- folyóiratban. 51993. június 26-án a Budapest-Kálvin téri református templomban ünnepeltük a Magyarországi Egyházak Ökumenikus „lv>gv mindnyájan egyek legyenek 50 ÉVES AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS MAGYARORSZÁGON Tanácsa megalakulásának ötvenedik évfordulóját. Erre az alkalomra emlékkötet készült, és ebbe beleszerkesztettük az 1948-ban írott amszterdami beszámolókat, amelyek megjelentetését az állami hatóságok akkor nem engedélyezték. Ebben a könyvben nemcsak az ünnepi alkalom dokumentációja található, hanem az 1948-as beszámolók részletesen ismertetik az ökumenikus mozgalmak kezdetét és különböző állomásait. Hasznos kiadvány magyar nyelven mindazok számára, akik érdeklődnek az ökumenikus kérdések iránt! 6. A világgyűlés statisztikai adatai a következő képet mutatták: 1948. augusztus 22. és szeptember 4. között 145 egyház 351 hivatalos küldöttje 44 országból, 340 helyettes és 500 tanácskozó küldött, 100 ifjúsági képviselő és 200 sajtóképviselő volt jelen a találkozón. A konferencia teljes létszáma 1400 fő körül mozgott. Augusztus 23-án a plenáris ülés - dr. Geoffrey Fishemek, Canterbury anglikán érsekének az elnökletével - mondta ki az Egyházak Világtanácsának a megalakulását. Elfogadták az új ökumenikus szervezet alapító nyilatkozatát, valamint alkotmányát, megválasztották a tisztségviselőket és a kilencventagú központi bizottságot. A világgyűlés üzenetet fogalmazott meg a világ egyházai számára. A munka négy nagy szekcióban folyt: a témák a következők voltak: az egyetemes egyház Isten üdvtervében; az egyház bizonyságtétele Isten üdvtervéről; az egyház és a társadalom zűrzavara; az egyház és a nemzetközi zűrzavar. Az istentiszteletek és plenáris ülések mellett bizottságok foglalkoztak az alkotmányügyi, az ügyrendi és eljárási szabályokkal, az adminisztráció kiépítésével, az ifjúság és a nők fokozott bevonásának kérdéseivel, a laikusok képzésével, a világháború utáni újjáépítés és egyházközi segélyezés problémáival, az ökumené és más egyházak kapcsolatával, valamint a zsidósághoz fűződő viszonnyal. A magyarországi küldöttséget Ravasz László református lelkipásztor, nyugalmazott püspök vezette. (Ő 1948. április 30-án mondott le püspöki tisztéről, amikor állítólag megkapta Rákosi Mátyás üzenetét, hogy vagy lemond tisztéről, vagy pedig ellenségnek fogja tekinteni a kommunista párt. 1953-ig azonban lelkészi szolgálatot végzett.) Református képviselők voltak rajta kívül: Nagy Barna, Pákozdi László Márton, Pap László, Szabó Éva és Victor János. Ordass püspök saját akadályoztatása miatt megkérte a külföldön ösztöndíjas tanulmányokat folytató három fiatal lelkészünket, Vajta Vilmost,- Pósfay Györgyöt és Leskó Bélát, hogy hivatalos küldöttként ők képviseljék Amszterdamban a Magyarországi Evangélikus Egyházat. 7Az egyházak egységének kérdése Amszterdamban. Az ökumenikus mozgalmakban az egyházaknak Jézus Krisztusban adott egysége és egyháztörténeti-kónfesszio- nális különbözőségeik feszültsége máig végigkíséri a különböző alkalmakat, konferenciákat. A skóciai Edinburghban John R. Mott és J. H. Oldham nevével fémjelzett világmissziói konferencia 1910-ben a 19. század második felétől kezdve a missziói területeken adódó ellentétek és az egyházi nemzetközi ifjúsági mozgalmakban megélt egységkeresés problémáival kívánt foglalkozni. Itt hivatalos magyar képviselő nem, csak Kováts J. István volt jelen református sajtótudósítóként. Két irányban indult el a következő években a nemzetközi ökumené. Az Elet és Munka (Life and Work) mozgalom legfőbb támogatója a svéd evangélikus egyház érseke, Nathan Söderblom volt. 1925ben Stockholmban ülésezett első világ- konferenciájuk. A hangsúly a tanbeli és szervezeti különbségek dacára a szere- tetben történő együtt munkálkodáson volt ........kezdjenek el a keresztyének eg yütt munkálkodni a morális és szociális kérdések területén, mégpedig úgy, mintha egy test lennének, egyetlen látható közösségben.” Más irányba indult el a Hit és Egyház- szervezet (Faith and Order) mozgalom. Aggodalmukat hangsúlyozták a hit igazságok kérdéseit mellőző Elet és Munka mozgalommal kapcsolatban, és igyekeztek felmérni az egyházak alapvető tanítási és szervezeti egyezéseit, illetve az elválasztó eltéréseket. 1927-ben a svájci Lausanne adott otthont világkonferenciájuknak. William Temple, Canterbury érseke és mások hangsúlyozták, hogy az ökumenikus mozgalom csak akkor lesz eredményes, ha maguknak az egyházaknak a mozgalma lesz, és állandó szervezetet hoznak létre. 1937 nyarán az angliai Oxfördban a második Élet és Munka-világkonferencia és a skóciai Edinburghban ülésező második Hit és Egyházszervezet-világkonferencia egyaránt hajlott az együttes cselekvésre. 1938 májusában a hollandiai Utrechtben képviselőik együtt határozták el az Egyházak Világtanácsának a megalakítását. 1938-ban a Tambaram- ban, Indiában ülésező International Missi- onary Council (Nemzetközi Missziói Tanács) is állást foglalt a világtanács megalakítása mellett. A világháború miatt azonban a megvalósításra csak 1948-ban Amszterdamban kerülhetett sor.. Panelbeszélgetés a világgyűlésen Ha hozzátesszük még az Oslóban 1947. július 22-31. között zajlott ökumenikus ifjúsági világkonferencia sürgető határozatait is, akkor elmondhatjuk, hogy 1948-ban Amszterdamban találkozott a korábbi négy irányból induló ökumenikus útkeresés: a) az ifjúsági, egyetemi mozgalmak; b) a Life and Work - Elet és Munka; c) a Faith and Order - Hit és Egyházszervezet; d) az International Missionary Council - missziós világ- szervezet. A világgyűlés első szekciója foglalkozott alapvetően az egyházak egységének kérdésével. Már a tárgyalási fejezetek címe is mutatja a teológiai mondanivalót: I. A nekünk megadatott egység; II. Legmélyebbre ható különbségeink; III. Közös hitbeli meggyőződésünk és közös problémáink; IV. Egységünk a szétsza- kadozottságunkban; V. Az egyház dicsősége és az egyház gyalázata; VI. Az egyházak ökumenikus tanácsa. A Szentírásnak az egyházról adott tanúságtétele került a középpontba a Hit és Egyházszervezet mozgalom hatására. Az egyház lényégét mint „Isten népe” élhetjük meg Jézus Krisztusban, a benne megadatott egységben. A szétszakado- zottság az egyház gyalázata, és ezért bűnbánatot kell tartanunk az egyház Urának színe előtt. Különbség mutatkozott az inkább a katolikusokhoz hasonló (High Church) és az inkább protestáns egyházak között (Low Church). Ez utóbbiaknál megkülönböztethetők voltak a népegyházak és a szabadegyházak. Különbség mutatkozott az egyházi „hivatalnak”, az egyház szolgálatának és vezetésének, a helyi gyülekezetek és az egyetemes egyház viszonyának az értelmezésében. Illúziók és hamis reménység nélkül fogalmazták meg a következtetést: „Ha nem tudtunk is teljes megegyezésre jutni, a mi Urunk mégsem engedi meg, hogy egymástól elváljunk. Nem fordulhatunk többé el egymástól, mert éppen különbségeinknek a súlyát át- éreznünk is annak a bizonysága számunkra, hogy Istentől a közös megismerés ajándékát nyertük el. Krisztus testének az egysége olyan valóság a számunkra, amely lehetetlenné teszi, hogy egymásról megfeledkezzünk, vagy megelégedjünk azzal, hogy bizonyos hitbeli kérdésekben megegyezünk, míg ugyan-, akkor más kérdésekben kiegyenlítetlen ellentétek választanak el egymástól bennünket. - Arról is megbizonyosodtunk, hogy Isten kegyelmesen áttöri azokat a korlátokat is, amelyek egymástól elválasztanak bennünket, és lehetővé teszi számunkra azt, hogy az isteni kijelentésnek azon a közös nyelvén, amelyen á Szentírás szól hozzánk, beszélhessünk egymással azokról a kérdésekről, amelyekben már mostani ismeretünk szerint is egyetértünk...” (120-121.) Nagyon fontos döntése volt a világgyűlésnek, hogy az egyes egyházak hivatalos részvételét nem a „területi elv”, hanem a konfesszionális vonalak mentén határozták meg. Így például hazánkból nem protestáns kisebbségként, hanem a már 1947-ben Lundban megalakult Lutheránus Világszövetség tagjaként, az evangélikus egyházak csoportjában lehettünk tagok. Ordass püspököt - távolléte dacára - beválasztották a kilencven tagot számláló központi bizottságba (ezt megelőzőleg 1947-ben Lundban a Luthe- ránus'Világszövetség alelnöke lett). Az egység kérdésével kapcsolatban hadd térjünk ki egy jellemző kísérő eseményre. A világgyűlésen kívül, célzatosan pontosan előtte, 1948. augusztus n-19. között ülésezett Amszterdamban a Keresztyén Egyházak Nemzetközi Tanácsa (International Council of Christian Churches, ICCC). Huszonhat országból hatvanhárom protestáns felekezet küldöttei kifogásolták, hogy a világgyűlés meghívta az ortodoxokat - ők azonban többségükben távol maradtak-, illetve az ellen is tiltakoztak, hogy szóba került a római katolikus egyház meghívása is. A hitvallási, úgynevezett „párizsi alap” helyett a Biblia verbális inspirációjának elfogadását kívánták feltételnek. Tiltakoztak a társadalmi-politikai kérdésekkel történő foglalkozás ellen. Szerintük az igehirdetésnek csak a személyes megtéréssel kell foglalkoznia. Láthatjuk, hogy az ökumenikus mozgalom szervezetté válásakor azonnal jelentkezett az ökumenéellenes, úgynevezett evangelikális-fundamentalista csoport. Hazánkban hasonló vita bontakozott ki az'úgynevezett Sréter-csoport körül az 1950-es években a budapest-bu- davári egyházközség keretében: Írásban
