Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-08-17 / 33-34. szám

‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2008. augusztus 17-24. 9 A paraszt és a csacsi Egy nap a paraszt szamara beleesett a kút­ba. Az állat órákon át szánalmasan bő­gött, miközben a paraszt megpróbált rá­jönni, mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg, és a kutat úgyis ide­je már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fo­gott, és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette, mi történik, és először rémisztőén üvöltött. Aztán, min­denki csodálatára, megnyugodott. Pár la­páttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál: lerázza magáról a földet, és egy lé­péssel feljebb mászik Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, az egyre csak lerázta magáról, és egyre feljebb került. Hamarosan min­denki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén, és boldogan elsétált! Az élet mindenfajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükk­je, hogy lerázd magadról, és tegyél egy lé­pést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha ném adod fel, és nem állsz meg! Rázd meg magad, és lépj egyet feljebb! M Ismeretlen szerző 10 PONT - MEGÚJULÓ EGYHÁZAK, GYÜLEKEZETEK JELLEMZŐI Isten családja 7. Van látásuk a biblikus, egészséges gyülekezetről, és ezt igyekeznek meg­valósítani. Közönségből közösség, közösségből család formálódik, amely­ben a testi, lelki, szellemi hiányok és többletek kiegyenlítődnek. Isten önmagában is önálló, független lé­tező, de nem akart egyedül maradni. Al­kotott maga köré élőlényeket, majd em­bert, saját képére és hasonlatosságára, a vele való élő, személyes szeretetkapcso- latra. „Magadra nézve teremtettél, Iste­nem." (Augustinus) Isten nem egyszerű­en Ádámot és Évát teremtette meg, ha­nem személyükön keresztül a családot is: Isten és ember, ember és ember kö­zösségét. Az emberi gőg, istenkedés szétverte ezt az álmot. A helyreállítás fontos határköve a mózesi törvénykönyv, amely különös gonddal, részletességgel szól a kis és nagy család (a nép) összetartozásáról, a közösségi felelősségről. Jézusban a megcsalt „férj”, az Isten jött utánunk, és keresett meg minket: „...én csábítom őt: elvezetem a pusztába, és szívére beszélek (...) Azon a napon férjednek fogsz hívni... Eljegyezlek magamnak örökre...” (Hős 2,i6.i8a.2ia) Az új szövetség hely­reállítja a széttört kapcsolatrendszert, a családot, „...aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám" (Mt 12,50) - mondta Jézus. Megváltónknak gondja volt a kis csalá­dokra is: meggyógyította Péter anyósát, Zákeus megtérésével üdvösséget kapott az egész ház. Működése alatt számtalan család élte át a helyreállítást. Isten gyülekezete, Krisztus teste nem csoport, közönség, hanem család. Milyen is az Isten akarata szerinti gyü­lekezeti család? Van családfő, akire hallgatnak; minden kor­osztály képviselve van benne; ismerik kiegészí­tik és segítik egymást; a bűnnel harcolnak de a bűnöst szeretik; tiszta, szent, derűs légköre van. Álmodjuk Isten álmát gyülekeze­tünkről! 1. A gyülekezetét nem a lelkész, a fel­ügyelő és a presbitérium vezeti, hanem Isten, aki a családfő. Pál szerint a házas­ságon belül a férfi feje Krisztus (iKor 11,3); így kell ennek lennie a gyülekezet­ben is. A vezetőség tagjai együtt és egyenként tanítványok, nem maguk és a közösség urai. Az emberi gyengeségek és behatároltságok ellenére is érezhető az ilyen gyülekezetben a szent és szerető Isten jelenléte, munkája. 2. A kismamaklubtól a nyugdíjasok­nak szánt alkalmakig minden korosz­tály a maga érdeklődésének és sajátossá­gainak megfelelően megtalálja a neki szánt programokat: Isten családjában a generációk segítik, kiegészítik egymást. 3. A templomi istentisztelet, amely a legtöbb egyháztag egyetlen közösségi élménye, nem elég családias alkalom. A rögzített padok miatt csak egymás tar­kóját látjuk. Keserves tapasztalatom volt egy nagy gyülekezetben: többévnyi ottlétem ide­jén meglátogattam egy rendszeresen templomozó nénit, aki harminc év alatt senkivel nem került kapcsolatba, és őt sem látogatta még meg senki. Meg kell/lehet teremteni a találkozás és az is­merkedés alkalmait. A lelkész és munkatársai összekötik a szálakat, az embereket. Mindenkinek van­nak testi, lelki, szellemi szükségletei, hiányai, igényei, de többletei, kincsei is. Ezek a jó légkö­rű és szervezettségű gyülekezetben kiegyenlí­tődnek Ereje és vonzása van az ilyen egy­házközségnek. Nyolc éven át vezettem egy gyüleke­zeti ifjúsági kört. Negyven-ötven tagja volt: különböző végzettségű, családi hátterű és kegyességű fiatalok. Mivel Is­ten igéje ad hitet és új életet, hangsúlyt fektettem az igehirdetésre, a Lélek álta­li éneklésre é§ a lelkigondozásra. Az al­kalmak igei része pontosan kezdődött és végződött, de akik ráértek, és igé­nyük volt rá, jöhettek már 17 órától, és volt időszak, amikor többen éjfél után mentek haza. Szinte mindenkivel volt személyes kapcsolatom. Próbáltam egymásra is bízni őket. A templomi istentiszteletre is szeret­tek járni, de más egyéb alkalmakat is szerveztünk: többféle imaközösség, házi találkozások, filmklub, étterem, mozi, sport, kirándulás, konferenciák, táborok... Bevontuk őket a gyülekezeti munkába: hitoktatás, áhítatok és elő­adások tartása, kirándulások szervezé­se, autósszolgálat, betegek, öregek, ne­velőotthonosok látogatása, segítése, kórház- és börtönmisszió, a gyüleke­zethez tartozó családoknál gyermek- megőrzés, újság- és könyvszerkesztés, cikkek írása. Alkotásaikból kiállításo­kat rendeztünk, korrepetálták egymást, idősek gondozását vállalta egy dokto­rátussal rendelkező fiatal, segítettünk építkezéseknél, költöztetésnél... Néhány - különböző gyülekezetek­ben átélt - esettel illusztrálom témánkat. Volt állami gondozott ifist külföldi üdülésre hívott el az ifjúság egy jobb módú tagja. Idős néni, aki egészségi állapota miatt már nem jutott el a templomába, heti rendszerességgel vendégül látott Pesten tanuló egyetemistákat. Így kapott húsz­huszonöt unokát, és a fiatalok egy igazi nagymamát. Falusi gyülekezetben egy vak néni végzi a látogatás szolgálatát. Állami gondozott fiúnak a gyüleke­zetben több „testvére” is akadt fogorvosi, lelkigondozói, szponzori minőségben: neki a gyülekezet az egyetlen családja. • Sclerosis multiplexes testvérünk évek óta még ágyban sem feküdt, az udvarra se vitte ki senki. Ült egy kivágott ülőkéjű székben, alatta vödörrel. Isten szereteté- től ihletett csapatmunka következtében elviselhetőbb helyzetbe hoztuk: levág­tuk a haját, megfürdettük, kifestettük és akadálymentesítettük a lakást, megszer­veztük a házigondozást. Mindezek után még a templomba is elkerekezett. Templomba járó idős néninek havon­ta adtunk némi kis anyagi támogatást. Kiderült, hogy alkoholista unokaöccse, akivel kénytelen volt megosztani csöpp- nyi, egyszobásjakását, elveszi tőle a pénzét, és italra költi. (Ekkor szólt Isten hozzám: ha nem úgy tekintesz erre a né­nire, mint anyádra, ne nevezd magad követőmnek.) Többekkel - családsegítő, önkormányzat, gyülekezeti tagok - összefogva, a reménytelen helyzet elle­nére is találtunk megoldást mindkettő­jük számára. Bibliaiskolát végzett kárpátaljai ács­mester három cigány gyülekezetét gon­doz, és tizedéből szervez számukra csendesnapokat. Angliából hazaköltözött idősödő grófnő saját költségén rendbe hozatta a már húsz éve nem lakott plébániát, be­költözött, és szervezi a valamikori vörös faluban az egyházközségi életet, beindít­va a hitoktatást, támogatva szegény csa­ládokat. Volt munkásőr és lemezlovas, aki ' negyvenhat éves korában tért az élet út­jára, és keresztelkedett meg kamasz fiá­val együtt, fiataloknak szervezett kerék­párklubot, tanítva őket a karbantartásra és a jézusi igazságra. Középkorú kárpátaljai nő, aki leesett egy fáról, lebénulva feküdt ágyában, so­kak lelkigondozója lett (lelkésznek is!), mert Isten bölcsessége és szeretete su­gárzott belőle. Egy viharsarki pap, aki a plébániát át­építette hatvanszemélyes szeretetott­honná az Állami Egyházügyi Hivatal és néhány ideges híve akarata ellenére, iga­zi családot hozott létre a kihalt épület­ben. Esténként a mise és a vacsora után lakói még társasjátékoztak is papjukkal. Nyolcvanéves falusi plébános és húga a tizenöt éves evangélikus fényképész ipari tanulót jóságos szeretettel látta vendégül éveken át. Eszközök voltak Is­ten kezében az igazságot kereső kamasz számára. (Ez a srác én voltam, és most is hálát adok ezért a megtapasztalásért.) 4. A gyülekezet minden bűnöst, távol­ról érkezőt befogad, de nem hagyja elve- szettségében, célt tévesztettségében. Jé­zus családja a szabadulás, a bűnbocsánat és az életrendezés helye is. A tiszta, szent, derűs légkör önmagá­ban is vonzó és gyógyító: .....bemegy egy hi tetlen vagy be nem avatott, annak mindenki a lelkére beszél (...), és így szívének titkai nyil­vánvalóvá lesznek, úgyhogy arcra bóráivá imádja az Istent, és hirdeti, hogy az Isten való­ban közöttetek van.” (iKor 14,24-25) Az új- szövetségi gyülekezet a karizmákkal (a kegyelmi ajándékokkal) és a Lélek gyü­mölcseivel szolgálók közössége; egy- 'másnak és együtt, a még „távoliak” felé. Az,ősgyülekezetről ezt mondta po­gány környezete: „Nézzétek, hogy szere­tik egymást!” ■ SZEVERÉNYI JÁNOS Szeverényi János pontjaihoz (EvÉlet, május 25-i szám) olvasóink véleményét is várjuk A kilencedik és a tizedik ponthoz - „9. Az épület­es intézményközpontú gondolkodást felváltja a missziócentrikusság. Fenntarthatatlan épüle­tektől megszabadulnak legyen az akár temp­lom, és a felszabadult anyagi eszközöket a bel- misszióra költik 10. Célul tűzik ki a gyülekezet anyagi önállóságát, és határozott lépéseket tesznek ennek érdekében" - augusztus 28-ig tudjuk fogadni a hozzászólásokat, melyek kö­zül a legérdekesebbeket lapunkban is közöljük HETI ÚTRAVALÓ Krisztus mondja: Amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. (Mt 25,40) Szentháromság ünnepe után a 13. héten az Útmutató reggeli és heti igéi az igaz emberszeretet törvényének betöltését szemléltetik. A szeretet apostola megjelöli ennek forrását s indokát: a szeretet Isten­től van, mert Isten szeretet, és elküldte Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. De „ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást”. (Lásd íjn 4,7.8.10.11!) A törvénytudó tudta a szeretet kettős nagy parancsolatát, csak azt nem, hogy ki az ő felebarátja. Jézus az irgalmas samaritánus példázatával válaszol, és visszakérdez: „...ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?” Az örök élet elnyeré­séről kérdezőnek be kellett látnia, hogy aki elsősegélyben részesítette a félholtra ver­tet, s irgalmas szeretetével vette őt körül, az teljesítette Isten akaratát. Jézus nekünk is mondja:,Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.” (Lk 10,36.37) A király az utolsó ítéletkor ezzel a mércével fog mérni, vezérigénk szerint. Luther hozzáfűzi: „Isten olyan mélyre alázkodik, hogy mindent, amit a szegényekkel cselekszünk, úgy vesz, mintha veié magával tettük volna. Jól vigyázz hát, hogy el ne menj az Isten mellett!” De ha a hit ál­tal ő él a szívedben, mondd el: „Teljes szívemből szeretlek téged, Uram, én erőssé­gem.” (GyLK 678,1) És én „mindenkor veled vagyok Istenem, te fogod jobb kezemet" (Zsolt 73,23: LK)... De ne feledjük: a hit cselekedetek nélkül halott! Az élő hitnek gyümöl­csei vannak; a mózesi törvények is ezt üzenik.,Minden hetedik esztendő végén el kell en­gedni az adósságot.” „.. .parancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő nyomorult és szegény testvéredhez.” (5MÓZ 15,1.11) A próféta a társadalmi igazságtalanság miatt Isten ítéletét hirdeti: „A jóra törekedjetek ne a rosszra, akkor életben maradtok és veletek lesz az Úr...” (Ám 5,14) Az Úr így indokolja az emberszeretet különböző törvényeit: Emlé­kezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban! Ezért parancsolom neked, hogy így Cselekedj.” (5MÓZ 24,22) Az első keresztény gyülekezetben parancs nélkül is testvéri közösség, egység „és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem”, mert min­den vagyonuk közös volt (ApCsel 4,33-34). A tizenkét tanítvány is egyformán része­sülhetett Jézus szeretetéből, ám Júdás csókja nem testvérszeretetének, hanem árulá­sának ismertetőjele volt: „Akit megcsókolok az lesz 8, azt fogjátok el!” (Mt 26,48) Jézus megkérdezte tőle: Earátom, miért jöttél?” (Mt 26,50; Károli-fordítás) A másik Júdás, aki Jézus Krisztus szolgája lett, Isten szeretetét így hirdeti azoknak, akik Isten hívására el­jutottak a Krisztusban való hitre, „akiket az Atya Isten szeretett”: „.. .szeretet adassák nektek bőségesen.”És: „. ..tartsátok meg magatokat Isten szeretetében...” (júd 1-2.21) „Te mint sama­ritánus / Szolgáltál, Jézusom, / Hogy példádat kövessem...” „Hogy tövises pályámon / Ragyogjon szeretet..(EÉ 455,4.1) ■ Garai András HETI ÚTRAVALÓ Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! (Zsolt 103,2) Szentháromság ünnepe után a 14. héten az Útmutató reggeli és heti igéinek közös kulcsszava a hálaadás. A Szentlélek ele­venít meg és tesz késszé - a hálás hit megnyilvánulásaként - az Úr imádására: „Dicsérjétek, keresztyének az Úristent!" (GyLK 779) S „boldog az az ember, akinek te vagy az ereje, aki a te utadragondol szüntelen” (Zsolt 84,6; LK). Jézus tíz leprást gyógyított meg, mégsem akadt más, csak az idegen, samáriai megtisztult férfi, aki „visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent Arcra borult jézus lábánál, és hálát adott neki.” Nem csak a poklosságtól szabadította meg a Mester: „Kelj fel, menj el, hited megtartott téged." (Lk 17,15-16.19) Senki sem vallhatja Jézust Urának, csakis a Szent­lélek által!,Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai." „Isten mindenek Atyja, mert ő teremtett mindent. De nem mindenki az ő gyermeke, csak akik hisznek Isten egyet­len Fiában, és hagyják magukat vezettetni Isten Leikétől.” (Lásd: Magyarázatos Káro- li-Biblia, 1610. o.) „Ha pedig gyermekek akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak ha vele együtt szenvedünk hogy vele együtt meg is dicsőüljünk" (Róm 8,14.17) „íme, a keresztyének felséges dicsekvése, tisztessége és dicsősége. Akiben Krisztus-hit van, annak szívében a Szentlélek vigasztalást és erős gyermeki bizodalmát teremt.” (Lu­ther) Pál írja Timóteusnak: „Hálát adok az Istennek... ” Eszembe jutott ugyanis a benned élő, képmutatás nélküli hit...” (2Tim 1,3.5) Á vakon született ember nem engedelmeskedett a farizeusok felszólításának: EHcsőítsd az Istent: mi tudjuk hogy ez az ember bűnös." Ő pró­fétának tartotta Jézust, ezért kiközösítették. Amikor szemtől szemben állt Jézussal, így szólt: „Hiszek Uram." fin 9,24.38) És térdre hullva hódolt gyógyítója előtt. Pál írja Filemonnak: „Hálát adok mindenkor az én Istenemnek amikor megemlékezem rólad imádsága­imban, mert hallok a te hitedről és szeretetedről, amely az Úr Jézus és minden szent (azaz: keresz­tény) iránt van benned...” (Filem 4-5) Az első jeruzsálemi templom építését szolgáló önkéntes adakozást Dávid hálaimája zárta: „Áldott vagy te, Uram, ősatyánknak Izráelnek Istene, öröktől fogva mindörökké! (...) Most azért, Istenünk hálát adunk neked, és dicsérjük a te fenséges nevedet.” (iKrón 29,10.13) Az Atya- és a Fiúisten kölcsönösen megdicsőíti egy­mást Jézus halálában és feltámadásában. Tanítványainak új parancsolatot adott az Ún „.. .ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” fin 13,34) Pál pedig állha­tatosságra buzdítja mindenkori olvasóit, és egy mondatban összefoglalja e hét fő gondolatát: „Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor értetek testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az Isten kezdettőlfogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munká­ja és az igazságba vetett hit által.” (2Thessz 2,13) Ezért: „Áldjad, én lelkem, a dicsőség örök Királyát! / Onéki mennyei karokkal együtt zengj hálát! (...) / Őt áldjad örökké! Ámen.” (Lásd EÉ 57,1-5!) ■ Garai András /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents