Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-08-10 / 32. szám
‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2008. augusztus 10. 9 10 PONT - MEGÚJULÓ EGYHÁZAK, GYÜLEKEZETEK JELLEMZŐI 6. A missziót a falakon kívül is gyakorolják számtalan formában, nem csak a hagyományos módon. Ádám nem járt bibliaórára - szabadulás a falak fogságából Ma különböző vastagságú falak választják el az egyházat a világtól, az emberektől. Pedig Jézus nem zártkörű rendezvényt hirdetett meg, amikor tanítványait a világba küldte. Nem azt mondta nekik, hogy hívogassatok, harangozzatok, hanem hogy „Menjetek...” Menjetek oda, ahol az emberek élnek, ahol baj és szükség van. Menjetek azokhoz, akik maguktól nem tudnak jönni bűn, hitetlenség, tehetetlenség, fáradtság, betegség miatt. Keressétek meg azokat, akiknek nincs kapcsolópontjuk gyülekezethez, Isten igéjéhez. A „.. .széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak" (Mt 7,13) mondatba Jézus belehalt. Nem lemondóan legyintett a vesztükbe menőkre, hanem drága és szent karja, átszegzett keze felemeltetett, hogy mindeneket magához vonjon. Jézus története nem más, mint határátlépés. O maga az „út”, az „ajtó”... Átszakította az eget (Zsolt 144,5; Ézs 63,19b), sarkig kitárta a menny zárt ajtaját, .....hogy megkeresse és me gtartsa az elveszettet" (Lk 19,10); mert az ember önerőből nem éri el az égi célt. „O jön. Bizony nem te mégy hozzá, s hozod el Őt, hiszen elérhetetlenül magasan és messze van tőled. (...) Nem te keresed őt, hanem O téged." (Luther) Szépen ír erről Dsida Jenő Krisztus című versében. A kereszténység nem más, mint az Istennel helyreállt kapcsolatból fakadó követés, „...ezek követik a Bárányt, ahova megy... ” (Jel 14,4) Jézus egyháza vándorol a világban, mozgásban van. Jézust az evangéliumi történetekben megtaláljuk ugyan a szent épületekben (ott sem úgy viselkedett, ahogy elvárták tőle), de leginkább máshol: istállóban, otthonokban, úton, utcán, tereken, a természetben (folyón, tavon, tengeren, hegyen, mezőn, szántóföldön), bűnösök asztalánál, menyegzőn, temetőben - vagyis ott, ahol az emberek élnek, dolgoznak, örülnek, sírnak, szeretnek. Végül vállalta a végső kilépést, a falakon túli kidobottsá- got, a gyötrelem és megváltás helyét. Tudta azt is, hogy rázárják majd a sírkamra kőajtaját is. Megkereste és megtalálta a templomba nem járó pásztorokat, prostituáltakat, vámszedőket, betegeket, megszállottakat, más hithez, néphez tartozókat - samáriai asszonyt, római századost -, sőt a halottakat is. Szolgálata nem ismert semmilyen sablont; tanított, prófétáit, lelkigondozott, evangélizált, gyógyított, ördögöt űzött, csodát tett, halottat támasztott fel. Mindenkinek azt adta és olyan stílusban, amire szüksége volt. A reformáció - és minden ébredési mozgalom - kiszabadította az egyház zűrzavaros „babiloni fogságából” a Szentírást, az evangéliumot. Luther és munkatársai kitárták az egyház ajtaját, újra szabaddá tették az utat Isten és ember között. Nekünk is ezt kell ma tennünk. „Az Úré a föld...” (Zsolt 24,1) Isten gyermekei ebben a tudatban néznek a világra, környezetükre. „Rendkívüli és meghatalmazott” követei vagyunk Istennek és az ő országának. Megbízónk a világ alkotója, gazdája. Az ezékieli látomás szerint (Ez 47,1-12) az élő víz kifolyik a templom küszöbe alól a világba, és beborítja azt. Isten folyója (Zsolt 65,10), patakja, a Jordán (héber szó, jelentése „alásiet, alázuhog”), a Hermón hegyén ered, onnan lefolyik a Genezáreti-tóba, amely „az első szeretet” állapotát jelképezi (Jel 2,4). A tó és környéke valóban szép, de a folyó továbbsiet a Jordán völgyébe; a világ legmélyebb völgye ez. A kép alkalmazása szerint ez a halál árnyékának a völgye (Zsolt 23,4). A látás szerint az élő víz megérkezik a Holt-tengerbe is, melyben ettől élet támad. A patak partján folyamatosan termő gyümölcsfák jelzik a paradicsomi állapot visszaállását. Ez Isten missziói stratégiája, de ehhez olyan egyházra van szüksége, amely kilép a komfortból, a langyos fürdőből, a wellness fogyasztói stílusból, elmegy a völgybe és tovább a halálos helyzetekig, állapotokig. Hogyan történik ez? Elsősorban úgy, hogy sok kis, két lábon járó templom szerteviszi az országot, Isten jelenlétét ........Isten temploma va gytok...” (iKor 3,16) „Élő kövekből” épül fel az újszövetségi kor lelki temploma, a Krisztus teste, melynek nincs zárt ajtaja, nehezen áthatolható anakronisztikus formarendszere (iPt 2,4-6). Mire való akkor a mi kőtemplomunk? Például arra, hogy ezt ott elmondjuk. Arra való a templom, hogy megéljük a közösséget, a hirdetett, teremtő és megváltó ige által. Az autó nem a tankolásért, a benzinkútra való járásért, hanem a hordozásért, célpontok eléréséért van. Ádám nem járt bibliaórára, hiszen élő, személyes kapcsolatban volt Istennel. A templom a bűneset következménye. A törés, a szakadás miatt keresnünk kell az Urat. Salamon így imádkozik a templomszenteléskor: „De vajon lakhatik-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház..(iKir 8,27) De a mi szívünk befogadhatja a Szentlélek által Istent. Tehát a templom és a templomba járás nem cél, hanem eszköz. Az eljövendő világban sem lesz templom: „Nem láttam templomot a városban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma." 0el 21,22) Legyen egész életünk istentisztelet! (Róm 12,1-2) A templomba járás nem elhanyagolandó, hanem a szükséges minimum. A cél nem az, hogy megteljék a templomunk (a viszonylag jó létszám elaltathat), hanem az, hogy környezetünkben „mindenki megtérjen” (2Pt 3,9b) .......üdvözöljön, és eljusson az igazság megismerésére”. (iTim 2,4) A jézusi kilépő missziónak ma számtalan lehetősége adódik. 1. A fentiek alapján szervezzük és éljük meg egyházközségi alkalmainkat. Lehetőség szerint legyen minden réteg számára - gyermekek, fiatalok, kismamák, férfiak, nők, érdeklődők, keresők, szenvedélybetegek... - program, lehetőség. 2. Régi, bevált és új közösségi formákat alkalmazhatunk: kirándulás, szere- tetvendégség, előadások, koncert, nyári napközis tábor, falunap, népfőiskolái sorozat. A gyermek- és ifjúsági munkában különösen is törekedni kell a teljes személyiségnek megfelelő lehetőségekre: sport, játék, művészet... A munkatársakról szóló cikkben írtam a bevonás művészetéről. Feladatot, célt kell adnunk, amely motivál, mozgat, felfrissít. 3. Vegyük fel a kapcsolatot egyházunk missziói munkaágaival (rádió-, női, férfi-, cigány-, kórház-, börtönmisszió stb.), kérjünk segítséget tőlük, menjünk el rendezvényeikre. 4. A gyülekezet meghosszabbított karjai az egyesületek, missziói szervezetek: EKME, EKE, EBBE, Mevisz, ZMC, Fé- bé és számtalan felekezetközi szervezet, mint például az Evangéliumi Aliansz, a K1E, a Wycliffe Bibliafordítók Egyesülete. Hívjuk meg őket, alakítsunk helyi mozgalmakat, vegyünk részt országos és nemzetközi munkájukban. 5. Szervezzünk jézusi stílusú alkalmakat azoknak, akik a hagyományos lelki alkalmainkra nehezen lépnek be. Szerte a világban és hazánkban működnek ezek a missziói formák: Alfa, Élet- Műhely, Kereszt Kérdések. Klaus Douglass német evangélikus lelkész elméleti és gyakorlati munkássága is meggyőző. D. Szebik Imre püspök úr lelkes beszámolót írt heti újságunkba egy hasonló módon megújult brémai evangélikus gyülekezetről. 6. Ahol csak lehetséges, szervezzünk kis gyülekezeti és házi csoportokat. Vezetőiket készítsük fel és bátorítsuk. Az ideális az lenne, ha mindenki tartozna egy ilyen kis csapatba. 7. A gyülekezet bátran lépjen ki más felekezetekkel és szervezetekkel összefogva a világi helyekre: utcamisszió, evangélizáció, rendezvények, kórház, börtön, idősotthon és más intézmények; 8. Ha a „hivatalosak” nem jönnek a hívásra, menjünk „az utakra és a kerítésekhez”, és a szeretet ellenállhatatlan „kényszerével” vonzzuk Jézushoz (Lk 14,23) az állami gondozottakat (elindulhatna újra egyházunk szolgálata az árvák felé), cigányokat, prostituáltakat, homoszexuálisokat... Itt-ott már szép tapasztalataink vannak ezen a téren is. 9. A látogatás szolgálatába be lehet vonni minden korosztályt. Számtalan lehetőség nyílhat a misszióra ilyenkor. A gyülekezeti munka szerves része a kiterjedt, evangéliumi ihletésű családsegítés. 10. A gyülekezeti újság és a helyi média - rádió, tv, újságok - ma már természetes eszközei munkánknak. ■ SZEVERÉNYI JÁNOS Szeverényí János pontjaihoz (EvÉlet, május 25-i szám) olvasóink véleményét is várjuk. A nyolcadik ponthoz - „8. A gyülekezeti házat vagy templomot újszövetségi szellemben építik vagy alakítják át sokrétű közösségi életre alkalmas, világos, tiszta, barátságos helyiséggé” - augusztus 14-ig tudjuk fogadni a hozzászólásokat, melyek közül a legérdekesebbeket lapunkban is közöljük. A szerző a kőszegi Szélrózsa utcamissziójának színpadán HETI ÚTRAVALÓ A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el. (Ézs 42,3) Szentháromság ünnepe után a 12. héten az Útmutató reggeli s heti igéi ezt üzenik: Isten igazít és gyógyít meg minket. Kérjük őt: „Gyógyíts meg minket, Úristen, mert vétkeztünk ellened!” (GyLK 651; responzórium) És ő válaszol: „...én, az Úr, vagyok a te gyógyítód.” (2MÓZ i5,26)_Isten a bűnösöket igazságba öltözteti kegyelmével; hit által igazulunk meg; az élő Krisztusba vetett hit az evangéliumból születik. S ez az élő és ható ige megnyitja az ember szívét. Az Úr Jézus pogány vidéken, négy- szemközt gyógyít szavával: „Effata, azaz: nyílj meg!" (Mk 7,34) Kérjük mi is őt: „Ments meg, szabadíts meg irgalmasan, hallgass meg és segíts meg engem!” (Zsolt 71,2; LK) S lehet ilyen boldog tapasztalatunk Jézus követése során: „Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé.” (Mk 7,37) Az őt üldöző Pált pedig három napra vakká tette, hogy azután elhívja, és a pogányok apostolává tegye. Anániás által új testi és lelki látást adott neki: „...azúr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, (...) hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel." (ApCsel 9,17) A pálfordulás Jézus Urunk gyógyító munkájának ékes bizonysága, beteljesítve ezzel is az Ószövetség evangélistájának az Úr szolgájáról vezérigénkben adott kijelentését (lásd még Mt 12,20!). O azért jött, hogy lerontsa az ördög munkáit kívül-belül; úgy gyógyította meg a megszállott némát, hogy kiűzte belőle az ördögöt, jézus meggyógyított két vakot is, akik hitték, hogy meg tudja tenni. „Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: »Legyen a ti hitetek szerint!« Erre megnyílt a szemük." (Mt 9,29-30) Reformátorunk szerint: „A hit engesztel ki Istennel, s igazít meg minden emberi cselekedet vagy érdem nélkül.” (Lásd Róm 3,22^24!) Mirjám s Áron testvérük ellen szóltak, ezért az Úr pok- lossággal sújtotta Mózes nővérét; hogy segítsen rajta, „így kiáltott Mózes az Úrhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt!” (4MÓZ 12,13) A holdkóros fiút nem tudták meggyógyítani a tanítványok - kishitűségük miatt. „Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában." (Mt 17,18) Jézus és Jakab szerint nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének: „Váltjátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok." 0ak 5,16) Ám „ki kétkedőn kutatja őt, / Annak választ nem ád”. Heródes is „hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki” (Lk 23,9). - „De a hívő előtt az Úr / Megfejti önmagát.” (EÉ 328,2) Isten felséges, de könyörülő Úr, aki bár látja a mi útjainkat is, mégis meggyógyít Krisztusért, s hazavezet bennünket. Megüzeni minden elpártolt gyermekének, hogy elhiggyék: megteremti ajkukon a hála gyümölcsét, és békességet ad: „Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!" (Ézs 57,19c) Téged is! O, Uram, édes Jézusom, nem nézted bűnös voltomat, meghallgattad kérésem; a te gyógyító szent kezed orvosolta fájdalmam. Életben megtartottál, erőddel megáldottál. Légy életem... (Lásd EÉ 373,1-5!) ■ Garai András Flossenbürgben jártunk SZÓSZÓRÓ ► A Bajor Evangélikus Egyház tizedik alkalommal szervezte meg július 25-31. között Flossenbürgben a nemzetközi ifjúsági találkozót. Kilenc magyar fiatal utazhatott el a német szervezők meghívására. Az összejövetel a hitleri időkben működő egykori koncentrációs tábor területén zajlott, ahol 1945- ben Dietrich Bonhoeffert is kivégezték, és ahol több száz magyar is életét vesztette. A csoportot Horváth Noémi evangélikus hitoktató vezette. Ót kérdeztem egészen friss élményeikről.- Noémi, úgy vállaltad el a csoportvezetést, hogy tagjainak nagy részét nem is ismerted. Milyen volt a magyar csapat, és kik voltak a többiek?- Kiváló volt, lelkiismeretes, rendes fiatalokat „kaptam”: többségükben evangélikus diákokat. Minden programon ott voltunk - a német szervezők is jó benyomást szereztek rólunk. Engem is mint csoportvezetőt naponta bevontak a vezetői beszélgetésekbe, esti kiértékelésekbe, a következő nap megszervezésébe, és ez nagyon jó érzés volt. Rajtunk kívül izraeli, arab, ukrán, lengyel, fehérorosz, német és belga fiatalok jöttek el még a jubileumi táborba.- Milyen programokon vettetek részt?- Mindennap előadások voltak dél- előttől estig, ahova például túlélőket hívtak meg, így magyar túlélőkkel is találkoztunk. Megdöbbenve hallgattuk őket. Szervezett kirándulásokon is részt vehettünk, Bayreuthba, Nürn- bergbe és Schwarzenbachba vittek bennünket. Volt két olyan nap, amikor csoportmunkában kellett dolgoznunk: a mi csapatunk a „Gyermekek a koncentrációs táborban” témát dolgozta fel. Majd egy újonnan megnyílt múzeumot is megnéztünk a helyszínen. Az utolsó nap a tábor témáját dolgoztuk fel, a mi csoportunk az éneklés eszközét választotta - a záróáhítaton szerepeltünk is. Itt minden nemzet fiataljai előadtak valamit. Ijjúságirovat-gazda: Balog Eszter- Nem volt ijesztő maga a hely, a környezet számodra, számotokra?- Én rosszabbra számítottam. De a programok segítettek, hogy ne gondoljunk csak a múlt borzalmaira. Igazából két olyan pillanat volt, amikor megrémített az ottani múlt: egyszer a helyi múzeumban borzadtam el, ahol fotókon láttam a hullahegyeket, a másik rossz pillanatom abban a régi épületben volt, ahol a foglyok haját levágták, és ahol a zuhanyzó is volt. Itt a halál, a félelem és a megaláztatás „szagát” éreztem. Megdöbbentett még, hogy az egykori barakkok helyén ma lakóházak állnak - terasszal a táborhely felé. Ez nekem nagyon morbid volt.- Milyen gondolatokat hoztál magaddal egy ilyen különleges ifjúsági táborból?- Megdöbbentett az emberi fantázia negatív oldala - a kínzásokra gondolok. Hogyan lehetett egyáltalán koncentrációs tábort kitalálni? És hogy lehetséges az, hogy Hitler ehhez partnerekre talált? Egyáltalán: ember hogyan volt képes arra, hogy ilyen épületetet építsen? Majdnem hogy el sem hiszem, hogy az, amit láttam, egykor valóság volt. A német szervezők azt akarták, hogy szembesüljünk a múlt e borzalmas szeletével - amit egyébként ők nagyon bánnak, hogy megtörtént -, s hogy azon fáradozzunk, hogy többé ilyen soha ne fordulhasson elő. Azt a gondolatot adták át nekünk, hogy mindannyian a békességet kovácsoljuk a népek és nemzetek között.- Jövőre újra várnak benneteket, ugye jól tudom?- Igen, a meghívás áll, és szívesen viszek újra fiatalokat.- Örülök a lehetőségnek, akkor hát jó felkészülést jövőre! ■ Balog Eszter