Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-08-10 / 32. szám

‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2008. augusztus 10. 9 10 PONT - MEGÚJULÓ EGYHÁZAK, GYÜLEKEZETEK JELLEMZŐI 6. A missziót a falakon kívül is gyakorolják számtalan formában, nem csak a hagyomá­nyos módon. Ádám nem járt biblia­órára - szabadulás a falak fogságából Ma különböző vastagságú falak választ­ják el az egyházat a világtól, az emberek­től. Pedig Jézus nem zártkörű rendez­vényt hirdetett meg, amikor tanítványa­it a világba küldte. Nem azt mondta ne­kik, hogy hívogassatok, harangozzatok, hanem hogy „Menjetek...” Menjetek oda, ahol az emberek élnek, ahol baj és szükség van. Menjetek azok­hoz, akik maguktól nem tudnak jönni bűn, hitetlenség, tehetetlenség, fáradt­ság, betegség miatt. Keressétek meg azo­kat, akiknek nincs kapcsolópontjuk gyülekezethez, Isten igéjéhez. A „.. .széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak" (Mt 7,13) mondatba Jé­zus belehalt. Nem le­mondóan legyintett a vesztükbe menőkre, hanem drága és szent karja, átszegzett keze felemeltetett, hogy mindeneket magához vonjon. Jézus története nem más, mint határátlé­pés. O maga az „út”, az „ajtó”... Átszakította az eget (Zsolt 144,5; Ézs 63,19b), sarkig kitárta a menny zárt ajtaját, .....hogy megkeresse és me gtartsa az elveszettet" (Lk 19,10); mert az em­ber önerőből nem éri el az égi célt. „O jön. Bi­zony nem te mégy hozzá, s hozod el Őt, hiszen elérhe­tetlenül magasan és messze van tőled. (...) Nem te keresed őt, hanem O téged." (Luther) Szépen ír erről Dsida Jenő Krisztus című versében. A kereszténység nem más, mint az Is­tennel helyreállt kapcsolatból fakadó követés, „...ezek követik a Bárányt, ahova megy... ” (Jel 14,4) Jézus egyháza vándorol a világban, mozgásban van. Jézust az evangéliumi történetekben megtaláljuk ugyan a szent épületekben (ott sem úgy viselkedett, ahogy elvárták tőle), de leg­inkább máshol: istállóban, otthonok­ban, úton, utcán, tereken, a természet­ben (folyón, tavon, tengeren, hegyen, mezőn, szántóföldön), bűnösök asztalá­nál, menyegzőn, temetőben - vagyis ott, ahol az emberek élnek, dolgoznak, örül­nek, sírnak, szeretnek. Végül vállalta a végső kilépést, a falakon túli kidobottsá- got, a gyötrelem és megváltás helyét. Tudta azt is, hogy rázárják majd a sír­kamra kőajtaját is. Megkereste és megtalálta a templom­ba nem járó pásztorokat, prostituálta­kat, vámszedőket, betegeket, megszál­lottakat, más hithez, néphez tartozókat - samáriai asszonyt, római századost -, sőt a halottakat is. Szolgálata nem is­mert semmilyen sablont; tanított, prófé­táit, lelkigondozott, evangélizált, gyó­gyított, ördögöt űzött, csodát tett, halot­tat támasztott fel. Mindenkinek azt adta és olyan stílusban, amire szüksége volt. A reformáció - és minden ébredési moz­galom - kiszabadította az egyház zűrza­varos „babiloni fogságából” a Szentírást, az evangéliumot. Luther és munkatársai kitárták az egyház ajtaját, újra szabaddá tették az utat Isten és ember között. Ne­künk is ezt kell ma tennünk. „Az Úré a föld...” (Zsolt 24,1) Isten gyer­mekei ebben a tudatban néznek a világ­ra, környezetükre. „Rendkívüli és meg­hatalmazott” követei vagyunk Istennek és az ő országának. Megbízónk a világ alkotója, gazdája. Az ezékieli látomás sze­rint (Ez 47,1-12) az élő víz kifolyik a templom küszöbe alól a világba, és be­borítja azt. Isten folyója (Zsolt 65,10), pa­takja, a Jordán (héber szó, jelentése „alá­siet, alázuhog”), a Hermón hegyén ered, onnan lefolyik a Genezáreti-tóba, amely „az első szeretet” állapotát jelképezi (Jel 2,4). A tó és környéke valóban szép, de a folyó továbbsiet a Jordán völgyébe; a vi­lág legmélyebb völgye ez. A kép alkal­mazása szerint ez a halál árnyékának a völgye (Zsolt 23,4). A látás szerint az élő víz megérkezik a Holt-tengerbe is, mely­ben ettől élet támad. A patak partján fo­lyamatosan termő gyümölcsfák jelzik a paradicsomi állapot visszaállását. Ez Isten missziói stratégiája, de ehhez olyan egyházra van szüksége, amely ki­lép a komfortból, a langyos fürdőből, a wellness fogyasztói stílusból, elmegy a völgybe és tovább a halálos helyzetekig, állapotokig. Hogyan történik ez? Elsősorban úgy, hogy sok kis, két lá­bon járó templom szerteviszi az orszá­got, Isten jelenlétét ........Isten temploma va gytok...” (iKor 3,16) „Élő kövekből” épül fel az újszövetségi kor lelki templo­ma, a Krisztus teste, melynek nincs zárt ajtaja, nehezen áthatolható anakronisz­tikus formarendszere (iPt 2,4-6). Mire való akkor a mi kőtemplomunk? Például arra, hogy ezt ott elmondjuk. Arra való a templom, hogy megéljük a közösséget, a hirdetett, teremtő és meg­váltó ige által. Az autó nem a tankolá­sért, a benzinkútra való járásért, hanem a hordozásért, célpontok eléréséért van. Ádám nem járt bibliaórára, hiszen élő, személyes kapcsolatban volt Istennel. A templom a bűneset következménye. A tö­rés, a szakadás miatt keresnünk kell az Urat. Salamon így imádkozik a temp­lomszenteléskor: „De vajon lakhatik-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház..(iKir 8,27) De a mi szívünk befo­gadhatja a Szentlélek által Istent. Tehát a templom és a templomba járás nem cél, hanem eszköz. Az eljövendő világban sem lesz templom: „Nem láttam templo­mot a városban, mert az Úr, a mindenható Is­ten és a Bárány annak a temploma." 0el 21,22) Legyen egész életünk istentiszte­let! (Róm 12,1-2) A templomba járás nem elhanyago­landó, hanem a szükséges minimum. A cél nem az, hogy megteljék a temp­lomunk (a viszonylag jó létszám elaltat­hat), hanem az, hogy környezetünkben „mindenki megtérjen” (2Pt 3,9b) .......üdvözöl­jön, és eljusson az igazság megismerésére”. (iTim 2,4) A jézusi kilépő missziónak ma szám­talan lehetősége adódik. 1. A fentiek alapján szervezzük és él­jük meg egyházközségi alkalmainkat. Lehetőség szerint legyen minden réteg számára - gyermekek, fiatalok, kisma­mák, férfiak, nők, érdeklődők, keresők, szenvedélybetegek... - program, lehe­tőség. 2. Régi, bevált és új közösségi formá­kat alkalmazhatunk: kirándulás, szere- tetvendégség, előadások, koncert, nyári napközis tábor, falunap, népfőiskolái sorozat. A gyermek- és ifjúsági munká­ban különösen is törekedni kell a teljes személyiségnek megfelelő lehetőségek­re: sport, játék, művészet... A munka­társakról szóló cikkben írtam a bevonás művészetéről. Feladatot, célt kell ad­nunk, amely motivál, mozgat, felfrissít. 3. Vegyük fel a kapcsolatot egyházunk missziói munkaágaival (rádió-, női, fér­fi-, cigány-, kórház-, börtönmisszió stb.), kérjünk segítséget tőlük, menjünk el rendezvényeikre. 4. A gyülekezet meghosszabbított karjai az egyesületek, missziói szerveze­tek: EKME, EKE, EBBE, Mevisz, ZMC, Fé- bé és számtalan felekezetközi szervezet, mint például az Evangéliumi Aliansz, a K1E, a Wycliffe Bibliafordítók Egyesüle­te. Hívjuk meg őket, alakítsunk helyi mozgalmakat, vegyünk részt országos és nemzetközi munkájukban. 5. Szervezzünk jézusi stílusú alkal­makat azoknak, akik a hagyományos lelki alkalmainkra nehezen lépnek be. Szerte a világban és hazánkban működ­nek ezek a missziói formák: Alfa, Élet- Műhely, Kereszt Kérdések. Klaus Douglass német evangélikus lelkész elméleti és gyakorlati munkássága is meggyőző. D. Szebik Imre püspök úr lelkes beszámolót írt heti újságunkba egy hasonló módon megújult brémai evangélikus gyüleke­zetről. 6. Ahol csak lehetséges, szervezzünk kis gyülekezeti és házi csoportokat. Ve­zetőiket készítsük fel és bátorítsuk. Az ideális az lenne, ha mindenki tartozna egy ilyen kis csapatba. 7. A gyülekezet bátran lépjen ki más felekezetekkel és szervezetekkel össze­fogva a világi helyekre: utcamisszió, evangélizáció, rendezvények, kórház, börtön, idősotthon és más intézmények; 8. Ha a „hivatalosak” nem jönnek a hí­vásra, menjünk „az utakra és a kerítések­hez”, és a szeretet ellenállhatatlan „kény­szerével” vonzzuk Jézushoz (Lk 14,23) az állami gondozottakat (elindulhatna újra egyházunk szolgálata az árvák felé), ci­gányokat, prostituáltakat, homoszexuá­lisokat... Itt-ott már szép tapasztalata­ink vannak ezen a téren is. 9. A látogatás szolgálatába be lehet vonni minden korosztályt. Számtalan lehetőség nyílhat a misszióra ilyenkor. A gyülekezeti munka szerves része a kiter­jedt, evangéliumi ihletésű családsegítés. 10. A gyülekezeti újság és a helyi mé­dia - rádió, tv, újságok - ma már termé­szetes eszközei munkánknak. ■ SZEVERÉNYI JÁNOS Szeverényí János pontjaihoz (EvÉlet, május 25-i szám) olvasóink véleményét is várjuk. A nyolcadik ponthoz - „8. A gyülekezeti házat vagy templomot újszövetségi szellemben épí­tik vagy alakítják át sokrétű közösségi életre alkalmas, világos, tiszta, barátságos helyiség­gé” - augusztus 14-ig tudjuk fogadni a hoz­zászólásokat, melyek közül a legérdekesebbe­ket lapunkban is közöljük. A szerző a kőszegi Szélrózsa utcamissziójának színpadán HETI ÚTRAVALÓ A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füs­tölgő mécsest nem oltja el. (Ézs 42,3) Szentháromság ünnepe után a 12. héten az Útmutató reggeli s heti igéi ezt üzenik: Isten igazít és gyógyít meg minket. Kér­jük őt: „Gyógyíts meg minket, Úristen, mert vétkeztünk ellened!” (GyLK 651; responzórium) És ő válaszol: „...én, az Úr, va­gyok a te gyógyítód.” (2MÓZ i5,26)_Isten a bűnösöket igazságba öltözteti kegyelmével; hit által igazulunk meg; az élő Krisztusba vetett hit az evangéliumból születik. S ez az élő és ható ige megnyitja az ember szívét. Az Úr Jézus pogány vidéken, négy- szemközt gyógyít szavával: „Effata, azaz: nyílj meg!" (Mk 7,34) Kérjük mi is őt: „Ments meg, szabadíts meg irgalmasan, hallgass meg és segíts meg engem!” (Zsolt 71,2; LK) S lehet ilyen boldog tapasztalatunk Jézus követése során: „Mindent helyesen cselekedett: a süke­teket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé.” (Mk 7,37) Az őt üldöző Pált pedig három napra vakká tette, hogy azután elhívja, és a pogányok apostolává tegye. Anániás ál­tal új testi és lelki látást adott neki: „...azúr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, (...) hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel." (ApCsel 9,17) A pálfordulás Jézus Urunk gyógyító munkájának ékes bizonysága, beteljesítve ezzel is az Ószövetség evangélistájának az Úr szolgájáról vezérigénkben adott kijelentését (lásd még Mt 12,20!). O azért jött, hogy lerontsa az ördög munkáit kívül-belül; úgy gyógyította meg a megszállott némát, hogy kiűzte belőle az ördögöt, jézus meggyógyított két vakot is, akik hitték, hogy meg tudja tenni. „Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mond­ta: »Legyen a ti hitetek szerint!« Erre megnyílt a szemük." (Mt 9,29-30) Reformátorunk sze­rint: „A hit engesztel ki Istennel, s igazít meg minden emberi cselekedet vagy érdem nélkül.” (Lásd Róm 3,22^24!) Mirjám s Áron testvérük ellen szóltak, ezért az Úr pok- lossággal sújtotta Mózes nővérét; hogy segítsen rajta, „így kiáltott Mózes az Úrhoz: Iste­nem, gyógyítsd meg őt!” (4MÓZ 12,13) A holdkóros fiút nem tudták meggyógyítani a ta­nítványok - kishitűségük miatt. „Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában." (Mt 17,18) Jézus és Jakab szerint nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének: „Váltjátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imád­kozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok." 0ak 5,16) Ám „ki kétkedőn kutatja őt, / An­nak választ nem ád”. Heródes is „hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt ne­ki” (Lk 23,9). - „De a hívő előtt az Úr / Megfejti önmagát.” (EÉ 328,2) Isten felséges, de könyörülő Úr, aki bár látja a mi útjainkat is, mégis meggyógyít Krisztusért, s haza­vezet bennünket. Megüzeni minden elpártolt gyermekének, hogy elhiggyék: megte­remti ajkukon a hála gyümölcsét, és békességet ad: „Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt!" (Ézs 57,19c) Téged is! O, Uram, édes Jézusom, nem nézted bűnös voltomat, meg­hallgattad kérésem; a te gyógyító szent kezed orvosolta fájdalmam. Életben megtar­tottál, erőddel megáldottál. Légy életem... (Lásd EÉ 373,1-5!) ■ Garai András Flossenbürgben jártunk SZÓSZÓRÓ ► A Bajor Evangélikus Egyház tize­dik alkalommal szervezte meg jú­lius 25-31. között Flossenbürgben a nemzetközi ifjúsági találkozót. Kilenc magyar fiatal utazhatott el a német szervezők meghívására. Az összejövetel a hitleri időkben működő egykori koncentrációs tábor területén zajlott, ahol 1945- ben Dietrich Bonhoeffert is kivégez­ték, és ahol több száz magyar is életét vesztette. A csoportot Hor­váth Noémi evangélikus hitoktató vezette. Ót kérdeztem egészen friss élményeikről.- Noémi, úgy vállaltad el a csoportvezetést, hogy tagjainak nagy részét nem is ismerted. Milyen volt a magyar csapat, és kik voltak a többiek?- Kiváló volt, lelkiismeretes, rendes fi­atalokat „kaptam”: többségükben evan­gélikus diákokat. Minden programon ott voltunk - a német szervezők is jó be­nyomást szereztek rólunk. Engem is mint csoportvezetőt naponta bevontak a vezetői beszélgetésekbe, esti kiértéke­lésekbe, a következő nap megszervezé­sébe, és ez nagyon jó érzés volt. Rajtunk kívül izraeli, arab, ukrán, lengyel, fehér­orosz, német és belga fiatalok jöttek el még a jubileumi táborba.- Milyen programokon vettetek részt?- Mindennap előadások voltak dél- előttől estig, ahova például túlélőket hívtak meg, így magyar túlélőkkel is találkoztunk. Megdöbbenve hallgattuk őket. Szervezett kirándulásokon is részt vehettünk, Bayreuthba, Nürn- bergbe és Schwarzenbachba vittek bennünket. Volt két olyan nap, amikor csoportmunkában kellett dolgoznunk: a mi csapatunk a „Gyermekek a kon­centrációs táborban” témát dolgozta fel. Majd egy újonnan megnyílt múze­umot is megnéztünk a helyszínen. Az utolsó nap a tábor témáját dolgoztuk fel, a mi csoportunk az éneklés eszkö­zét választotta - a záróáhítaton szere­peltünk is. Itt minden nemzet fiataljai előadtak valamit. Ijjúságirovat-gazda: Balog Eszter- Nem volt ijesztő maga a hely, a környezet számodra, számotokra?- Én rosszabbra számítottam. De a programok segítettek, hogy ne gondol­junk csak a múlt borzalmaira. Igazából két olyan pillanat volt, amikor megrémí­tett az ottani múlt: egyszer a helyi múze­umban borzadtam el, ahol fotókon lát­tam a hullahegyeket, a másik rossz pilla­natom abban a régi épületben volt, ahol a foglyok haját levágták, és ahol a zu­hanyzó is volt. Itt a halál, a félelem és a megaláztatás „szagát” éreztem. Megdöb­bentett még, hogy az egykori barakkok helyén ma lakóházak állnak - terasszal a táborhely felé. Ez nekem nagyon mor­bid volt.- Milyen gondolatokat hoztál magaddal egy ilyen különleges ifjúsági táborból?- Megdöbbentett az emberi fantázia negatív oldala - a kínzásokra gondolok. Hogyan lehetett egyáltalán koncentráci­ós tábort kitalálni? És hogy lehetséges az, hogy Hitler ehhez partnerekre talált? Egyáltalán: ember hogyan volt képes ar­ra, hogy ilyen épületetet építsen? Majd­nem hogy el sem hiszem, hogy az, amit láttam, egykor valóság volt. A német szervezők azt akarták, hogy szembesül­jünk a múlt e borzalmas szeletével - amit egyébként ők nagyon bánnak, hogy megtörtént -, s hogy azon fára­dozzunk, hogy többé ilyen soha ne for­dulhasson elő. Azt a gondolatot adták át nekünk, hogy mindannyian a békessé­get kovácsoljuk a népek és nemzetek között.- Jövőre újra várnak benneteket, ugye jól tudom?- Igen, a meghívás áll, és szívesen vi­szek újra fiatalokat.- Örülök a lehetőségnek, akkor hát jó felké­szülést jövőre! ■ Balog Eszter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents