Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-08-10 / 32. szám

„Saját tapasztalatom, hogy ahol erre nem voltak tekintettel, többet ártottak, mint használtak. Például ha nedves falú házba műanyag padlót fektetnek, vagy korszerű, légzáró ablakot építenek be, még > inkább felnedvesedik a fal, és pár év múlva jön az újabb felújítás. És természetesen jön a vita ist ki volt a hibás?”

!► Karbantartás? Felújítás? Bontás? - io. oldal

„Jézus keresztre feszítésének és sírjának helyére a 2. században Hadrianus római császár pogány templomot építtetett, de ezzel nem eltörölte, hanem megjelölte az események helyét."

!► „Jézus nyomában” Bibliával - 8. oldal

„Amerikában komoly erőfeszítéseket kell tenniük az elnökjelölteknek, hogy a maguk oldalára állítsák a különböző vallási felekezeteket.”

► Az evangelikálok szerepe az amerikai elnökválasztáson - 4. oldal

Perzsa-zsidó viszony egykor és ma !► 8. oldal Futball - máltai kereszttel !► 4. oldal A KIÉ rnint missziói szervezet ► 4. oldal Jegyzetlapok ► 5. oldal

Aj. állatok is a mennyországba kerülnek? ► 11. oldal Változtass! !► 11. oldal

SEMPER REFORMANDA

„Ha elveszed Isten kiválasztó hatalmát és bölcsességét, mi marad akkor Istenből? Csak egy »sorsbálvány«, aki mindenek fölött vakon cselekszik! Végül pedig ilyen megfontolásból odáig fajulnak a dolgok, hogy az emberek Isten tudta és akarata nélkül üdvözülnek, és tudta és akarata nélkül kárhoznak el. Mert ebben az esetben nem megváltoztathatatlan akarata alapján döntene abban, hogy ki üdvözül, és ki kárhozik el, hanem miután mindenkinek felkínálta egyetemes szeretetét, amely hordoz és megkeményít, továbbá irgalmasságát, amely ösztönöz és büntet, az emberekre bízta volna, hogy üdvözül- ni akamak-e vagy elkárhozni, miközben ő esetleg a mórok földjére utazott volna egy ünnepi lakomára, ahogyan Homérosz mondja.”

Luther Márton: A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Welder Ödön és Weltler Sándor fordítása)

A zöld sziget északi sarkán-■Összeállításunk a 6-7. oldalon

■■Hm

Harminc éve halt meg Ordass Lajos evangélikus püspök

Honeste vivere, alterum non laedere, su- um cuique tribuere (Becsületesen élni, másokat meg nem sérteni, mindenkinek megadni a magáét) - így foglalta össze Ulpianus az emberi magatartás szabályait a rómaiak szamára. A keresztény ember számára az evangélium ennél sokkalta magasabb követelményeket támaszt: JLegyetek azért ti tökéletesek, miként ct ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5,48; Ká- roli-fordítás)

Bár senki nem tudja akár csak megközelíteni sem az Atya tökéletességét, mégis kötelességünk az erre való törekvés. Azok közül, akik ezt az evangéliumi parancsot feltétel nélkül magukra kötelezőnek ismerték el, azt hiszem, messze kimagaslik Ordass Lajos püspök alakja. Méltó, hogy harminc évvel ezelőtt-1978. augusztus 14-én - bekövetkezett halála alkalmából megemlékezzünk mártíromságot vállaló áldott életéről.

„Érted és Veled szenvedhettem.

Aligha volt egyházunknak olyan püspöke, aki nehezebb körülmények között kezdte volna el működését, mint Ordass Lajos. Hogy romokban heverő egyházát mielőbb talpra állítsa, Erling Eidern svéd érsek meghívásának eleget téve közel féléves külföldi utat vállalt 1947-ben, amelynek kapcsán nagylelkű támogatásra kapott ígéretet Amerikában. Ezt használták fel ellene koncepciós perben, meghamisítva a törvény rendelkezéseit, és kétévi börtönre, valamint pénzbüntetésre ítélték, amely ellen fellebbezési lehetőség sem volt.

Tizenöt katolikus lelkésszel egy cellában kezdte meg a börtönbüntetését a szegedi Csillag börtönben, majd a váci fegyház magáncellájában folytatta. Még az eljárás megindulásakor Rákosi Mátyás felajánlotta neki, hogy lemondása esetén külföldre távozhat, de a püspök egyrészt nem bízott a kormány hamis ígéretében, másrészt a lemondása azt a látszatot keltette volna, hogy elismeri a „bűnösségét”: így nyugodt lelkiismerettel elutasította a javaslatot.

A keresztény ember feladatáról írt sorai élővé váltak mindhalálig való helytállásában: „Ha egy keresztyén lakosságú országban istenellenes és így egyházellenes hatalom ragadja magához az uralmat, akkor ugyan mi lehet Isten akarata azok felé, akiknek drága a keresztyén

hitük? Nem az, hogy alkudozás nélkül védelmezzék azt? S ha az istentelen hatalom annyira elvakult, hogy még a bántalmazás eszközéhez is hozzányúl, akkor mi lehet az Isten akarata a hűségesek felé? Nem az, hogy börtönben rabláncot vállaljanak vagy bitófán vértanúhalált? És ha Isten akarata, akkor ez az akarat elsősorban mifelénk irányul, akiket gyülekezeteiben pásztori tisztességgel ruházott fel.”

Bár a püspök látszólag elbukott az egyházi iskolák és az egyház autonómiájának megmentéséért folytatott harcban, az igazi győztes mégis ő maradt. így ír erről: „Életem értelme az lett, hogy Érted és Veled szgnvedhettem. Úgy lehet: az emberek életem csődjének és gyalázatának tekintik a rajtam esetteket. Én áldlak, Uram, hogy keresztfád tövébe állítottál. Most már tudom: ezért kellett élnem.” Ezzel cseng össze a püspök kedvenc igéje: „Aki mindvégig állhatatos marad, .az idvezül.” (Mt 24,13: Károli-fordítás)

A börtöntől az újabb eltávolításig

A püspökre szabadulása után is nehéz napok vártak: családja kétkezi, illetve kézimunkával kereste mindennapi kenyerét, ő maga kertet bérelt, és ott dolgozott.

Az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának 1956 szeptemberében tartott ülésén részt vevő egyházi vezetők szorgalmazására került sor a püspök állami és egyházi rehabilitálására. Vető Lajos és Dezséry László lemondása után átvehette az evangélikus egyház és a Déli Egyházkerület vezetését. Az alatt a másfél év alatt, amíg püspöki jogaival élhetett, az egyházi élet az evangélikus egyházban hihetetlen módon fellendült.

1957 szeptemberében az Állami Egyházügyi Hivatal — mivel az ekkor tartott szovjet értekezlet az egyházak irányában erőteljesebb intézkedéseket sürgetett - orosz nyomásra rövidesen tizenöt kollaboráns visszahelyezését követelte, erre azonban a püspök nem volt hajlandó. Jellemző az akkori zűrzavaros helyzetre, hogy nem sokkal korábban Horváth János, az egyházügyi hivatal elnöke a püspöknek felajánlotta, hogy „érseket” csinál belőle, amit azonban ő visz- szautasított.

Rövidesen felfüggesztették az egyház autonómiáját, miniszteri biztost neveztek ki, és a püspök ellen irányuló számtalan egyházi gyűlésre került sor. 1958 júniusában Ordasst törvénytelen e'rő- szakkal másodszor is eltávolították. Sem fegyelmi eljárásra, sem formális nyugdíjazásra nem került sor.

Harminchárom évnyi de jure püspöki tisztsége mindössze ötéves tényleges püspöki szolgálatot jelentett.

*Folytatás a 10. oldalon

„Nevezz meg valódi nevünkön...”

Radovan Karadzsicstól a jó pásztorig

■ Fabiny Tamás

Az elmúlt hetek világpolitikai szenzációját a volt boszniai szerb elnök, Radovan Karadzsics letartóztatása jelentette.

A csaknem tizenhárom évig bujkáló háborús bűnös nem az erdőben vagy valamely ortodox kolostorban húzta meg magát - amint arra sokan gyanakodtak hanem elváltoztatott külsővel Belgrádban élt, és természetgyógyászként praktizált. Annyira bízott az álcázás sikerében, hogy hosszú, a fejtetőn kontyba rendezett hajjal és nagy szakállal gyakran megjelent a nyilvánosság előtt, és jó pénzért előadásokat tartott, valamint életvezetési tanácsokat adott. Álnéven, Drágán Dabicsként élte sajátos kettős életét. Hátborzongató módon egy olyan ember személy- azonossága mögé rejtőzött, aki Szarajevó ostroma során halt meg. A boszniai főváros elpusztítására ugyanis személyesen Karadzsics adott parancsot.

Pilinszky János így fogalmaz Imádságért című, megrendítő írásában: „Nevezz meg valódi nevünkön, mivel valamennyien szenvedünk attól, hogy álnéven élünk, telve álnoksággal, amit magunk fabrikáltunk, mivel jobbnak, különbnek, állhatatosabbnak és áldozatkészebbnek kívántunk látszani másoknál.”

' A halk szavú költő így könyörög tehát Istenéhez: „Névezz meg valódi nevünkön...” Sok példát ismerünk arra, hogy valaki nem önként, álcázásul vett fel hamis nevet, hanem kényszerből. József Attila számára igazi megaláztatást jelentett, hogy öcsödi nevelőszülei nem voltak hajlandók elfogadni, hogy az Attila név létezik, és Pistának hívták a szegény kisfiút. A Gyökerek című filmben a fekete rabszolgától fogvatartói elveszik az ősi Kunta Kinte nevet, és arra kényszerítik, hogy hallgasson az általuk ráaggatott Tobyra. Az 1956-os forradalom és szabadságharc mártír miniszterelnökét a gyáva hatalom nem merte saját nevén eltemetni, ezért a temetői nyilvántartásban a kitalált Borbíró Piroska név szerepelt Nagy Imre helyett. Számos, az ügynökügyben érintett emberről derül ki folyamatosan, hogy milyen fedőnévvel kellett jelentéseket adniuk. „Nevezz meg valódi nevünkön...” - hangozhat sokszor a fohász.,

A Bibliában arra is van példa, hogy valaki nem álcázásul vagy megszégyenítésül kap új nevet, hanem éppen kitüntetésként. Az új név annak a jele, hogy valakit Isten birtokba vett. így lett Ábrámból Abrahám (iMóz 17,5) vagy Szá- rajból Sára (iMóz 17,15). Izsák fia sokáig a Jákob csúfnevet kellett, hogy hordozza, ami azt jelenti: „kitúró, csaló”. Meg is érdemelte ezt a bélyeget, hiszen testvérétől, Ézsautól tisztességtelenül szerezte meg az elsőszülöttségi jogot (iMóz 25,29-34), mi több, immár megvakult és elaggott apját undok csalással vette rá arra, hogy neki adja az áldást (iMóz 27,18-33). Mégsem kellett egy életen át hordoznia gúnynevét, hiszen amikor a Jabbók-gázlónál megküzdött az angyallal, akkor az Izrael, vagyis „Isten harcosa” nevet kapta Istentől (iMóz 32,23-33). Hasonlóképpen adott Jézus is új nevet tanítványának, a halász Simonnak, amikor Péternek, azaz kősziklának nevezte el őt (Mt 16,18).

A Bibliában gyakran találkozunk beszédes nevekkel. A haldokló Ráhel Benóninak, azaz „fájdalmak fiának” nevezi gyermekét, akinek azonban apja a Benjámin, „jobbom fia” nevet adja (iMóz 35,18). Megrendítően szép az új- szövetségi Barnabás név, ami magyarul azt jelenti, hogy „a vigasztalás fia” (Ap- Csel 4,36). Jézus lobbanékony tanítványai, Jakab és János pedig joggal kapják a Boanergész, azaz „a mennydörgés fiai” nevet (Mk 3,17; Lk 9,49-54).

Adódhat olyan is, hogy valakinek nincs neve. A görög mitológiából ismert az az elbeszélés, amelyben Odüsszeusz, hogy összezavarja az őt elpusztítani akaró küklopszot, önmagát „Senki”-nek nevezi: Amikor egy hatalmas, kihegyezett doronggal kiszúrja a szörny egyetlen szemét, az hiába kér segítséget. A segítségére siető többi küklopsz „Ki bántott?” kérdésére ugyanis így válaszol: „Senki!” így aztán nem tudnak rajta segíteni.

Tudjuk, hogy a szovjet gulágon és a náci koncentrációs táborokban milyen sokakat megfosztottak nevüktől, és - akár a karra tetovált - számként tartották őket nyilván. Erre a helyzetre is utal Szilágyi Domokos Halál árnyéka című verse: „neved nincs / tárgy vagy csupán / karodon a leltári szám - / táigy vagy / csíkos huzattal”. József Attila is szembeszáll a név és az identitás ilyen elrablásával, amikor így ín „Szivünk, mig vágyat érlel, / nem kartoték-adat.” (Levegőt!)

„Nevezz meg valódi nevünkön...” - fohászkodhatunk mi is, remélve, hogy nem Jákob, hanem Izrael, nem Simon, hanem Péter a mi valódi nevünk, hogy nem számunk, hanem arcunk is van.

Vagy mi inkább álnéven élünk és bujkálunk? Nem vagyunk-e olyanok, mint a szárdiszi gyülekezet, amelyet így jellemez a feltámadott Ún

.....az a neved, hogy

él

sz, pedig halott vagy" (Jel 3,1)? Ismerjük-e és elfogadjuk-e egyetlen vezetőnknek a jó pásztort, akiről azt mondja az evangélium, hogy ő ,m magajuhait nevükön szólítja" 0n 10,3)? Átéljük-e, hogy Urunk nekünk is mondja:.....megváltottalak, nevede

n szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1)? Örülünk-e annak, hogy nevünk fel van írva a mennyben (Lk 10,20) vagy más szóval ja Bárány életkönyvébe” (Jel 13,8)?

„Nevezz meg valódi nevünkön..- kéri imádságában Pilinszky. Majd így folytatja: „Valódi neve csak keveseknek van itt a földön. Kivétel alig. Szentjeid között talán Bach, talán Mozart. Asztalodnál Bachnak továbbra is Bach lesz a neve és Mozartnak Mozart...”

A bujkáló Radovan Karadzsicshoz hasonlóan sok ember él álnéven. Ha végre rádöbbenünk az értelmetlen rejtőzködésre, örökös csúsztatásainkra és kis manipulációinkra, valamint arra, hogy - ugyancsak Pilinszky szavaival -„élve zümmögünk tovább a légyfogón”, akkor belőlünk is kiszakadhat ez a könyörgés: „Nevezz meg valódi nevünkön...”