Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-08-03 / 31. szám
4 2008. augusztus 3. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS ■ lilllll—ll Mindenkit nagyon vártak Kisvárdára ◄I Folytatás az 1. oldalról Az ökumené jegyében folyt a reggeli istentisztelet is (képünkön). Az igét dr. Bölcskei Gusztáv református püspök hirdette Jer 24,1-8 alapján, az ünnepi liturgia pedig római, illetve görög katolikus, református és evangélikus közreműködőkkel zajlott; egyházunkat dr. Fabiny Tamás püspök képviselte. szak, hűtlenség, illetve házasságkötés, gyermekvállalás, a születés csodája, hűség, hit, felelősségvállalás - mindezekkel szembesülhettek egymás mellett, akik megtekintették a Család: áldás vagy átok?! című, megrázó multimédiás kontrasztkiállítást. További tárlatok is várták az érdeklődőket a Biblia éve jegyében: a Magyar Bibliatársulat bibliakiállítása, kortárs képzőművészek alkotásaiból A Magyar Televízió által élőben közvetített istentisztelet után a családi nap gazdag programkínálattal folytatódott több helyszínen. Jókai Anna Kossuth-dí- jas írónak Az éló' Biblia című tartalmas előadásához szűknek bizonyult a kijelölt sátor, de sokan hallgatták meg a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermek képviselőit is, akik Böjté Csaba üdvözletét hozták magukkal. A reggeli istentisztelet of- fertóriuma a kárpátaljai magyar református árvaházak céljait szolgálta. A muzsikát kedvelők több koncerten is részt vehettek; a meghívottak között volt a Vörös Rébék, a Kaláka és a Kormorán együttes is. Este 9 órakor a kisvárdai református gyülekezet ifjúsága Koltay Gergely és Szú'ts István A Megfeszített című rockoperáját adta elő. A kisszínpadon zenés családi színházi előadások közül válogathattak a kicsinyek és szüleik a nagyváradi Árkádia Ifjúsági és Gyermekszínház, valamint Ecsi Gyöngyi és az Árgyélus Színház jóvoltából. Nagy tapsot kapott a kisvárdai Weiner Leó Alapfokú Zene- és Művészeti Iskola tanulóiból álló Ligetkék népi énekegyüttes táncházzal összekötött koncertje is. Válás, abortusz, családon belüli erőösszeállított vándorkiállítás, valamint a házigazda kisvárdai református gyülekezet Szentírás-gyűjteménye. Akik pedig inkább egy kis testmozgásra vágytak, azok íjászkodhattak, vagy többféle ügyességi játékban vehettek Jókai Anna részt a Kisvárdai Református Általános Iskola és Gimnázium Szenczi Molnár Albert cserkészcsapata segítségével. A családi nap éjszakai közös énekléssel zárult. ■ Boda Zsuzsa Léleképítés Csikóstőttősön a Biblia éve alkalmából Kígyózó kocsisor, nem lehet parkolóhelyet találni. Ülőhely már nincsen — talán még a karzaton. Rég volt ehhez fogható esemény a kis Tolna megyei faluban, Csikóstőttősön. Helyiek, valamint a környező települések lakói - evangélikusok, katolikusok, reformátusok - gyűltek össze az evangélikus templomban, hogy lelkűket építsék, hitüket erősítsék, és ahogyan az est díszvendége, Barsi Balázs ferences szerzetes, novíciusmester, biblikus teológus megfogalmazta: „alázatot tanuljanak a művészet által, mert az igazi művészet térdelésre kényszerít”. Az est házigazdái - a csikóstőttősi evangélikus gyülekezet, Pintér Szilárd polgármester, valamint Szeverin Ferenc - gazdag teológiai és művészeti-kulturális programról gondoskodtak a Biblia éve keretében megrendezett alkalmon. Földesi Lajos és Gauzer Barbara hegedű- művészek koncertje után Barsi Balázs Szent Ferenc Naphimnuszát elemezte teológiai szempontból. Az igényes teológiai, lelki együtt gondolkodás után az egybegyűltek Ruttkay Sándor grafikusművésznek a Szent Ferenc életét bemutató grafikáit tekinthették meg a templom falai között. Különlegességként kell megemlíteni, hogy a templomban kiállították a Szek- szárdon élő és alkotó szobrászművész, a hatvanadik születésnapját üríneplő Szatmári Juhos László monumentális bronzszobrát, mely a kereszten szenvedő Megváltót ábrázolja; ez alkalommal először mutatták be kiállítás keretében.. A valóban lelket építő alkalom után a kaposszekcsői Evangélikus Diakóniai Otthon szakácsai által készített sajtos pogácsával vendégeltek meg a házigazdák minden résztvevőt, akik az alkalom után még sokáig együtt voltak a templom előtt, igazi testvéri közösségben. ■ Sz. Sz. A kelet-közép-európai protestánsok pozsonyi találkozója (június 27-29.) alkalmából szlovákiai testvérlapunk, az Evanjelicky posol spod Tatier interjút készített egyházunk külügyi kapcsolatokért felelős püspökével, dr. Fabiny Tamással. Az alábbiakban a július 16-án megjelent írást közöljük id. Cse- lovszky Ferenc fordításában. „Vissza kell térni hitünk gyökereihez...” ► Befejeződött a keresztények pozsonyi találkozója, melyet a résztvevők közül sokan az utóbbi évek legjobb egyházi akciójaként értékeltek. Dicsérték a tanácskozások kiváló légkörét, mely a résztvevőket felszólalásra serkentette, és segítette az előadók közötti összhang megteremtését. Köszönet illeti szolgálatukért a hazai és külföldi igehirdetőket. Közöttük volt dr. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspöke is. Ót kértem beszélgetésre.- Püspök úr, hogyan határozta el, hogy elfogadja a meghívást a keresztények találkozójára Pozsonyba, és hogy részt vesz rajta?- Nagyon fontosnak tartom, hogy a szomszédos országok, mint Szlovákia és Magyarország gyülekezetei látogassák egymást, és kölcsönösen ápolják a kapcsolatot. Két és fél évvel ezelőtt választottak püspökké a Magyarországi Evangélikus Egyházban, azóta különösen fontosnak tartom a jó kapcsolatot a szlovákiai evangélikusokkal. Személyes okom is van rá, hogy eljöttem, mégpedig az, hogy nagyanyám Kuková községből származik, ezért Szlovákia nekem szívügyem. Apám, aki egyháztörténész volt, gyakran mondta, hogy a magyar-szlovák viszonyt, amelyet a történelem elrontott, igyekezni kell orvosolni, és hangsúlyozta a kölcsönös megbocsátás és az újat kezdés szükségességét.- A két nemzet már régóta egymás mellett él Európában, mégis úgy tűnik, hogy a szlovák-magyar kapcsolatok ismét zsákutcába jutnak a jelenlegi szlovák politika miatt. Ön hogyan látja ezt?- Ez nem helyes, és ez nem is az egyház véleménye. Ez politika, s a politikában gyakran'eluralkodnak ilyen nézetek. A szlovákiai evangélikus egyházi kapcsolatokat illetően nekem jó tapasztalataim vannak. Sohasem éreztem gyűlölködést, sőt éppen ellenkezőleg, elfogadást és szeretetet tapasztaltam, amelyet nagyra tartok és becsülök. Ami a politikát illeti, az nálunk is hasonló, de nem a kormány, sokkal inkább kormányon kívüli körök' törekednek konfliktusra. Ez még a múltból, a monarchikus időkből ered. A múltat nem kell elfeledni, de tanulnunk kell belőle, és mindenekelőtt tudni kell megbocsátani. A püspökök fórumán is ezt hangsúlyoztam. Sajnálom, ami rossz történt a múltban, és egyházunk nevében bocsánatot kérek.- Az egyház milyen példát adhat Európának, illetve az európai politikának?- Európa lelke az egyház, ezért Európát nemcsak a gazdaság tartja fenn, hanem főként a lelki, szellemi dolgók. Európai Unióról beszélünk, mely államokat kapcsol össze, és azt látjuk, hogy mégis megosztottak. Nem politikailag, de gazdaságilag, mert vannak gazdag és szegény országok. Az egyház abban segíthet, hogy az emberek közelebb jussanak egymáshoz. Mert az egyház szabadabb, mint a kormány, és főleg azért, mert az egyház az emberek után mehet. Az egyház előbb tud bocsánatot kérni a múlt bűneiért, mint a kormány. Visszatérek az előző kérdéshez, mely á szlovák-magyar problémát érinti. Az egyháznak fáj az, ami 1945-öt követően a magyarokkal történt Benes dekrétumai alapján, amikor erőszakkal megfosztották őket csehszlovák állampolgárságuktól és állampolgári jogaiktól. Ezt lakosságcsere, reszlovakizáció és belső áttelepítés követte. Nagy igazságtalanság volt, hogy a politika kedvéért embereket ítéltek el, akik tulajdonképpen semmiről sem tehettek. A politika erre nem tudja azt mondani, hogy „bocsánat, elnézést kérünk”, de az egyház tudja, illetve tudnia kellene. Az egyház azt tanítja, hogy Krisztus teste vagyunk, de ha a test megosztott, akkor az fáj. Magyarország és Szlovákia között 1945 után újra átszabták a határokat, akkor gyülekezeteket is elválasztottak egymástól, melyek között megszakadt minden kapcsolat. Igaz, amit Klátik püspök mondott, hogy a kommunizmus idején jelszóként hangzott: „Oszd meg és uralkodj!”, de az egyház ezt nem követheti, nem lehet megosztó és uralkodó. Az egyháznak tudnia kell megbocsátani, igazat mondani s ha kell, fellépni a bűnös kormánnyal szemben.- Önöknél az egyház már leszámolt a kommunista múlttal?- Igyekszünk feldolgozni a múltat. E célból bizottságot hoztunk létre, mely-* nek feladata, hogy kiderítse, kik azok a lelkészek, akik a kommunizmus idején együttműködtek az állambiztonságiakkal, és feljelentettek másokat. Nem akarjuk megbüntetni őket, lelkészi hivatásából sem akarunk elmozdítani senkit, de arra törekszünk, hogy az iratok nyilvánosak legyenek. Azt akarjuk, hogy az egyház előbb ismerje meg e dokumentumokat, mint a nagyközönség. Jogász, történész, lelkész és levéltáros alkotja ezt a bizottságot. Első jelentésüket már 2006 májusában a zsinat elé terjesztették, mely értékelte azoknak a lelkészeknek a működését, akik tudatosan vagy tudtuk nélkül együttműködtek az állami szervekkel. Ez a folyamat eltarthat nyolc-tíz évig, sőt lehet, hogy tovább is. De azután senki nem vádaskodhat, és senki sem lesz zsarolható. Fontos, hogy tudjunk egymásnak megbocsátani. Fontos, hogy ha valaki rosszat tett, legyen képes beismerni, és tudjon bocsánatot kérni. Ha képesek leszünk szembenézni a múlttal, akkor tudunk helyesen tekinteni a jövőbe.- Az egyik vitafórumon szó volt arról, hogy új tagországoknak az Európai Unióhoz való csatlakozása új kultúrák megjelenését, új viselkedésiformák beáramlását idézheti elő. Vajon nem kell félnünk, hogy ezek a kultúrák elnyelnek minket? Az egyház hogyan viszonyuljon az iszlám követőinek egyre növekvő számához?- Magyarországon az iszlám eddig nem jelentett problémát, de Ausztriában igen, ott több a mohamedán, mint az evangélikus. Számunkra az a fontos, hogy minden kérdésnél térjünk vissza hitünk gyökereihez, és szilárdan ezeken az alapokon álljunk.- Említette, hogy Európa nem egységes gazdasági téren, ezért szolidárisaknak kell lennünk a szegényebb országokkal. Ön szerint a keresztényeknek mit kellene tenniük, hogy a minimálisra csökkenjenek a különbségek?- Minden országban problémát jelent a munkanélküliség, a romák és a prostituáltak kérdése, a gyermekek és a nők elnyomása. Az egyház tudna segíteni, és gondolom, hogy segít is. Szerintem a szolidaritás kérdéséhez tartozik az is, hogy segítsünk azoknak a magyaroknak, akik Magyarország határain kívül élnek. Ugyanakkor örömmel fogadjuk, ha a szlovák evangélikus egyház segíti a Magyarországon élő szlovák, evangélikusokat.- Tartanak-e két nyelven istentiszteleteket a kétnyelvű gyülekezetekben?- Arra törekszünk, hogy Isten igéje a hívek anyanyelvén hangozzék. Örülök; hogy itt sok lelkész megtanult magyarul. Már tanácskoztunk arról, hogy Szlovákia magyar nemzetiségű gyülekezeteibe, ahol nincs magyarul tudó lelkész, küld- hessünk magyar lelkészt, és fordítva is, mi is örülünk, ha szlovák lelkész jön Magyarországra. Az EU-ban élni azért is előnyös, mert az államok „határ nélküliek”, így otthon is, és határon túl is művelhetjük magunkat. Ha a kereskedők mehetnek más országba kereskedni, mert ott például olcsóbb a benzin, miért ne történhetne ez hasonlóképpen az egyházban is? Természetesen erről a püspökök közötti szerződésben kell megállapodni.- Ön részt vett a püspökök fórumán. Kérem, értékelje ezt a saját szempontjából.- Örülök, hogy a szlovák kormány elfogadta a meghívást erre a fórumra, és a köztársasági elnök fogadott minket, több államból érkezett evangélikus püspököket a saját rezidenciáján. Annak is örülök, hogy a találkozón megjelent az Európai Bizottság szlovák tagja is, ami annak a bizonyítéka, hogy az evangélikus egyháznak a társadalomban is van • támogatottsága. Lényegesnek és jetejitősnek látom azt is, hogy itt minden püspök elmondhatta tapasztalatait, így tanulhattunk egymástól, és erősödhetett a kölcsönös bizalom. Gondolom, a találkozó többi programja is színvonalas volt. Annak is örülök, hogy a szlovák televízió közvetítette a nagygyűlés programját. Ennek azért is örülök, mert a lelkészi munkám mellett tíz éven át én is dolgoztam a televízióban, és tudom, hogy az egyház számára milyen nagyon fontos, hogy ebben a szekularizált világban megjelenjen a nyilvánosság előtt. Fabiny Tamás püspök úrnak a beszélgetést, Erika Hlacokovának a szimultán fordítást köszöni: ■ Martina Kováciková Közelgő kettős évforduló, fokozódó izgalommal A ritka eseményre készülve elfogulatlan kisfilm készült a darwini elméletet támogató és megkérdőjelező álláspontokról. Százötven éve, 1858. július elsején a londoni Linné Társaság előtt tartott előadásával lépett először nyilvánosság elé elméletével Charles Darwin természetkutató. Elképzelése szerint az állati, növényi fajok és az ember hosszú idő alatt fejlődtek ki az élőlények változásai, valamint szelekció révén. A társaság tagjai különféleképpen reagáltak a felvetésre - ki megrökönyödéssel, ki izgatottan, ki pedig döbbent hallgatással. Bár az elmúlt százötven évben Darwinnak az élővilág eredetére vonatkozó felfogása uralkodóvá vált, evolúcióelmélete mind a mai napig vitatott. Az utóbbi időben ismertté vált alternatív tudományos irányzat, az intelligens tervezés szemléletmódja szerint a biológia legújabb felfedezései nem megerősítik, hanem egyre valószínűtlenebbé teszik az élővilág spontán kifejlődését. Az irányzat tudós képviselői szerint a genetikai kódban rejlő információ típusa, illetve a sejteken belüli molekuláris gépezetek összetettsége arra utal, hogy a fajok megjelenésében egy felsőbb értelem működött közre. A fajok eredete című könyv 1859-ben jelent meg. A jövő évben - amely a könyv megjelenésének százötvenedik, ugyanakkor Darwin születésének kétszázadik évfordulója lesz - élesedő vita várható a kétféle felfogás képviselői között. Mindennek előszeleként Gárdos Viktor rendezésében tízperces film készült, melyben az evolúció elméletét Galántai Zoltán tudománytörténész, a tervezettség koncepcióját pedig Tasi István, az Értelmes Tervezettség Mozgalom (Értem) elnökségi tagja képviseli. A videó megtekinthető az interneten is, az alábbi címen: Evolúció kontra tervezettség - http://www.youW- be.com/watch?v=lp5F6QSCgE8. M EvÉlet-infó
