Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-08-03 / 31. szám
Evangélikus ÉletS KULTÚRKÖRÖK 2008. augusztus 3. M*» 5 Pro Geographia díj a bonyhádi tanárnak ► A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium tanárának, Gruber Lászlónak a tevékenységét Pro Geographia díjjal ismerték el. A díjazott a Magyar Földrajzi Társaság júliusi vándorgyűlésén, Gyöngyösön vehette át a kitüntetést, amelyre felsőfokú oktatási intézmények, illetve maga a társaság terjesztheti fel a jelölteket. Gruber László a földrajz magas színvonalú oktatásáért és népszerűsítéséért, számos ismeretterjesztő cikk és egy egyetemi tankönyv publikálásáért, a diákok tanulmányi versenyekre való sikeres felkészítéséért, valamint középiskolai tanulmányutak vezetéséért érdemelte ki a díjat. A kitüntetett egy évig dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézetében is; végül azért mondott fel, mert keveset taníthatott. Most a bonyhádi gimnáziumban kedvére oktathat, és annak is örül, hogy a tanórákon kívül is sokat lehet együtt a fiatalokkal. Jó alkalmat nyújtanak erre a tanulmányi kirándulások, július 19-én például kéthetes olaszországi vulkántúrára utazott tanítványaival. A földrajzi társaság vándorgyűlésén Gruber László mellett többek között Vargáné Böröndi Erzsébet is átvehette a Pro Geographia díjat. A bonyhádi tanár úgy fogalmazott,, hogy a személyes találko- ijj zás külön értékessé tette számára ezt a > napot, hiszen Böröndi Erzsébet a Magyar Televízió legjobb természetfilmjeinek szinkronrendező-dramaturgja. ■ Máté Réka NÁNDORFEHÉRVÁR RAGYOGÓ CSILLAGAI Akiért a harang szól Hunyadi Jánost csak a pestis tudta legyőzni ► Hunyadi János Nándorfehérvár falai alatt a magyar hadtörténelem - nyugodtan mondhatjuk - egyik legnagyobb diadalát aratta 1*56. július 22-én. Nem kisebb hadvezért győzött le, mint II. Méhmed szultánt, aki nem sokkal korábban bevette a városok királynőjeként is emlegetett Bizáncot, az akkori világ legnagyobb létszámú települését. Szent István királyunk korában szinte a semmiből tűnt elő, és legyőzhetetlen erővel rontott a világra a szeldzsuk török birodalom, amely egynemzedéknyi idő alatt a Bizánctól egészen Kínáig terjedő roppant földeket mind uralma alá hajtotta. Később ugyan hanyatlásnak indult, de az egyik szeldzsuk törzs, vagyis az oszmán átvette a hatalmat, és létrehozta a saját, immár töröknek nevezett birodalmát. Mindez 1299-ben történt. Európában nem sokkal később, vagyis 1352-ben Gallipolinál jelentek meg, Bizáncot ugyanis olyan erősen megrop- pantották, hogy összes kis-ázsiai területének feladására késztették. „Oszmán vad népének” térhódítása ezt követően is folytatódott, egészen addig, mígnem uralma aflá nem hajtotta az Egyiptomtól Perzsiáig terjedő területet. Háromszáz, bizony háromszáz éven keresztül hadakozott népünk ezzel az óriási birodalommal. Nagy Lajos volt az első magyar király, aki csatába bocsátkozott vele. Zsigmond király a nikápolyi vereség után aztán a tartós védelemre rendezkedett be, és kiépítette hazánk dé"- li végvárvonalát, amely százötven éven keresztül többé-kevésbé fel tudta tartóztatni a török sereget. Persze nem minden esetben: 1427-ben például a törökök elfoglalták a végvárvonal egyik legfontosabb erősségét, Galambóc várát; ezáltal megnyílt előttük az út az ország kulcsaként is emlegetett Nándorfehérvár felé. A vár annak köszönheti stratégiai jelentőségét, hogy a Duna és a Száva találkozásánál fekszik. Magyar kézre 1071- ben került, Salamon király foglalta el Bizánctól. A görögök időnként visszavették, de mindig csak rövid időre. Ritkábban, de a szerbek is uralták: 1284-ben például V. István magyar király jegyajándékként Dragutin István szerb királynak adta, aki Katalin magyar hercegnőt vette nőül. Nándorfehérvár ennek ellenére mindig visszaszállt a magyar korona fennhatósága alá. Idővel a török félhold is megjelent: 1440-ben már II. Murád szultán próbálta bevenni, de Tállód jános kapitány vezetésével a várbeliek győztesen kerültek ki a több hónapos ostromból. Ilyen előzmények után lépett a történelem színpadára a világhódító terveket szövögető II. Mehmed szultán, aki Bizánc elfoglalása után minden erejét Magyarország ellen fordította. Először is magához csábította a legjobb európai ágyúöntőket. A legkiválóbb a magyar Orbán mester volt, aki három évvel korábban, vagyis Bizánc ostromakor a görög császárnak ajánlotta fel tehetségét, ő azonban visszautasította. Ezután elfogadta a porta ajánlatát, és az általa öntött ágyúkat Bizánc ellen fordította. Ezek rombolták le Bizánc falait. A szultán aztán 1456-ban ezeket az ágyúkat vonultatta Nándorfehérvár ellen. A magyar határ felé háromszáz ágyúval és százötvenezer katonával indult. Orbán mester ekkor már nem élt, de a fegyverei igen. Az ostrom kezdetekor a várat Szilágyi Mihály, Hunyadi sógora védte, a nagy törökverő ugyanis a_Dunán felfelé hajózó oszmán hadiflottát szerette volna feltartóztatni - sikertelenül. Kapisztrán János ferences szerzetes az általa toborzott keresztesek első csoportját ugyancsak a Dunán, hajókon vitte Budáról Nándorfehérvárra. Kapisztrán és a szultán serege szinte egy időben érkezett Nándorfehérvár falai alá, de nem csaptak össze. A keresztesek a várba a vízi kapun vonultak be, a szultán pedig az erősség túlsó oldalán ütött tábort. Kapisztrán Szalánkeménen ütött tábort. Hunyadi is odament, hogy a hazánk védelmére felsereglett, többnyire földművesekből álló sokaságból katonákat faragjon. Csakhogy a keresztesek kijelentették: az ő vezérük Kapisztrán, csak tőle fogadnak el parancsot. Kompromisszumos megoldás született: a keresztesekét csoportokra osztották, amelyeket egy-egy ferences szerzetes vezetett. Nándorfehérvár ostroma (török miniatúra az isztambuli Topkapi Szer áj Múzeumban) Az atyák mellé Hunyadi egy-egy tapasztalt katonát állított, a kereszteseket tehát a katonák útmutatása szerint, de a ferencesek vezetésével gyakorlatoztatták. Irányításukra templomi zászlókat használtak. Később a csatába is így mentek. Közben zajlott az ostrom. Hunyadi csak néhány napot adott a fegyverforgatás elsajátítására, majd a sereggel Nándorfehérvár felé vette az irányt. Elsőként az ostromzárat biztosító török flottát semmisítette meg, majd átvette a var védelmének parancsnokságát. A blokád feltörése révén a várba friss erők érkeztek: Hunyadi tapasztalt katonái és a keresztesek leginkább hadra fogható része, így a védők létszáma tizenötezer főre nőtt. Élelmiszert és hadianyagot is hoztak a hajók, a visszaúton pedig a sebesülteket szállították el. A várban ekkor már felütötte a fejét a pestis, ami nagy riadalmat keltett a védők sorai között. Nem tudni, hogy a be- tegség mikor jelent meg, de feljegyezték, hogy az összes megfertőzött katonát elvitték. A veszély ezzel - egy időre - megszűnt. A Kapisztrán János által vezetett keresztesek a várral szembe, a Száva túlsó partjára vonultak. A török ágyúk nem sokkal később lerombolták a falakat. A szultán elérkezettnek látta az időt, hogy általános rohamot indítson. A romos falakon gyilkos küzdelem kezdődött. A török lassan, de biztosan nyomult előre. Egy álló napon át tartott az öldöklés, majd a török visszavonulót fújt. Közben a várból a Száva partjára kiment néhány tucat magyar íjász, Kapisztrán pedig a nyílzápor védelmében átkelt a folyón, és rohamra vezette kereszteseit, hogy a török sereget oldalba támadva a balszárnyára rontson. Hunyadi sem tétlenkedett: összes hadra fogható katonájával kirontott a várból. Szemből támadott, és nehéz vasba öltözött páncélos katonáival elfoglalta a török ágyúkat. A szultán ekkor ellentámadást rendelt el, ezzel azonban csak annyit ért el, hogy az addigra már a törökök felé fordított ágyúk torka elé vezényelte katonáit, akik között a kartácstűz iszonyatos mészárlást rendezett. Még a szultán is megsebesült. Mire beállt az est, a törökök elfutottak. Hunyadi utánuk ment, de a tapasztalt katona tudta: ereje kevés ahhoz, hogy végső csapást mérjen a takarodó törökre. Kapisztrán a holtak eltemetéséhez látott. Sietni kellett, hiszen a nagy melegben a közel százezer holttest hamar bomlásnak indult. Elkésett: újra felütötte fejét a pestis. Hunyadi augusztus 4-én kapta meg a fertőzést. Zimonyba vitték, ahol egy hét alatt meghalt. ■ Jezsó Ákos A mindig megújuló konfirmáció A konfirmáció gyülekezeti gyakorlatában egyre többször és egyre gyakrabban teszik fel lelkészek a kérdést: hogyan lehetne hatékonyabban, á konfirmandusok korosztályához még jobban közeledve végezni a konfirmációra való felkészítést? Ez az útkeresés persze nem feltétlenül csak a modem kor találmánya, sokkal inkább igazi lutheri sajátosság: megtalálni a kor emberéhez vezető utat, számára érthető és megragadható módon elvezetni őt hitünk titkához, és útitársul szegődni mellé élete útján. A konfirmáció nagyon jelentős lépése ennek a mindig megújuló egyházi útkeresésnek, hiszen kritikus életkorban, a gyermek- és a felnőttiét határán, a legnagyobb változások idején állhatunk konfirmációra készülő fiatalok mellé. Az életkori sajátosságok, a kulturális meghatározottság, a tanulásra való fogékonyság sokat változott az elmúlt évtizedek során. Ahogyan Luther Kis kátéja a Jcor igényeihez tudott igazodni, úgy nekünk is feladatunk ezen az örökségül kapott úton továbbhaladva megtalálni az utat a ma konfirmandusaihoz. Ennek az útkeresésnek a közeljövőben kézbe is vehető eredménye az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Intézetének segítségével megjelenő, lelkészeknek és konfirmációt vezető munkatársaknak szóló, konfirmációt előkészítő könyv, amely a Lutheránus Világ- szövetség által 1998-ban kiadott konfirmációi kézikönyv átdolgozott és sok részletében kibővített utódja. Szabóné Mátrai Marianna vezetésével egyházunk több lelkésze dolgozott ezen a köteten, mely a dogmatikai összefoglalón, a részletes témakidolgozáson, a legfontosabb bibliai helyek gyűjteményén kívül a Kis kátéra való utalásokat, részletesen kidolgozott óravázlatokat, csoportos és otthoni feladatokat, továbbá kitűnő irodalmi és zenei illusztrációkat is tartalmaz. Reménységünk, hogy a kiadvány használható lesz egyházunk sokszínű gyülekezeteiben - diaszpórahelyzetben lévő csoportokban és nagy gyülekezetek konfirmációs csoportjaiban egyaránt. A lelkészek olyan segítséget kapnak ezáltal, amely minden órához lépésekre lebontott óravázlatot tartalmaz - mindezt mai, izgalmas, életszerű kérdésekkel, feladatokkal és illusztrációkkal. Még az is elképzelhető, hogy ifjúsági csoportokban is szívesen használják majd lelkészek és ifjúsági vezetők ezt a könyvet, hiszen a már megkonfirmált ifjúsági csoportok vezetéséhez is kitűnő segédanyagot találnak benne. Örömmel és nagy várakozással harangozzuk be ezt a nemsokára megjelenő kötetet, hiszen az előkészítő csoport minden tagját ugyanaz a kérdés motiválja: hogyan tudjuk még jobban élősegíteni azt az értelmesen megvalósuló, nem csupán a jelenre tekintő, hanem a jövőt is komolyan vevő konfirmációt, amely egy életre szóló tapasztalatot, tudást és élményt ad arról, hogy érdemes életünket Isten útját követve élni? A hit felismeréséhez és megtapasztalásához szeretne segítséget nyújtani ez a könyv lelkészeknek, gyülekezeti munkatársaknak - és rajtuk keresztül minden fiatalnak. ■ Pángyánszky Ágnes Pelenkaügy Középsőt nem érdekli a szobatisztaság. Próbálkoztam én már mindennel: szép szóval, mesével, narancscukorkákkal, „elrémisztő" történettel, amelyben a kisfiú, aki pelenkás, nem mehet oviba, és így tovább. Az idő viszont szorít, szeptemberben indul az új óvodaév, vészesen fogynak a napok Kétségbeesésemben vettem egy csodacsomagot: egyik kiváló pelenkagyártónk bizton ígéri, hogy gyermekem játszva leszokik a pelenkáról. Leültem, és elkezdtem tanulmányozni a vásárlói tájékoztatót. Ezek annyira rendesek - állapítottam meg-, még kis mesekönyvet is csomagoltak hozzá. Erre szokták mondani marketinges nyelven, hogy ingyen ajándék Nagyon köszönjük. Tehát eldobható bilire szoktató pelenka. Szent Kleofás! De hiszen én nem szeretnék minden pisi után új bilit venni...! Nem ez az egyetlen, eset, mikor a rossz szórend vagy egy hiányzó vessző miatt teljesen megváltozik a mondat értelme. De sebaj, lelkes anyukaként olvasom tovább az ingyenes ajándékot, nem csinálok ügyet e hibából. Nézegetem a kis színes lapozót, amelyben . egy hölgy rímekkel, szótagszámokkal próbálkozik Véleményem szerint kimaradhattak az életéből Weöres Sándor gyermekversei, mert különben aligha merészkedett volna ilyen vizekre. Távol áll tőlem a statisztika, de nem tudtam megállni, hogy ne számoljam össze a költeményben előforduló vesszőhibákat. Tizenkét négysoros versszakban hét vesszőt használt a harmincöt helyett (egyet feleslegesen). Hogyan lehetséges az, hogy hetekig nem használja a vesszőt, és egyszer, mikor végre kiteszi, pont oda, ahová nem kell?... Felidegesítettem magam, pedig az egész nem ér ennyit. Nyelvünk mostohagyermekének érzem a vesszőt, kicsit úgy, mint a közlekedésben az irányjelzőt. Az emberek nem látják hogy az életük múlhat ezen a kis narancssárga jelzésen, s hogy legtöbbször mondatunk értelme is a helyesen kitett vesszőn nyugszik Azt már csak halkan említem meg, hogy a zsenge poéta nem ismeri a helység és helyiség szó közötti különbséget sem. Felelősségünk óriási: meg kell óvni gyerekeinket a szeméttől, de ha lépten-nyomon a rosz- szat látják hogyan védjük őket? Tennünk kellene valamit az egyre hanyagabb, tökéletlenebb mondatok ellen. Kölyökkoromban, mikor hétfőn még nem volt tévéadás, a rádióban szépen beszéltek a bemondók, és a televízióban is törekedtek a helyes magyar kifejezések használatára. Ma már nagyítóval kell keresni az igényesen fogalmazó, helyes kiejtéssel beszélő tévést. A reklám- szövegek, feliratok pedig ontják magukból a durva hibákat, a magyar nyelvtől idegen kifejezéseket. Túléli-e nyelvünk, hogy nem szeretik eléggé, elhanyagolják, mostohagyerekként bánnak vele? Mindenesetre maradok inkább Weöres Sándornál, a kis cinege cipőjénél vagy Arany Laci ürgéjénél, ha gyerekeimnek mesélek, olvasok. Kívánom, hogy mások is megérezzék felelősségüket, és szívügyüknek tekintsék a nyelvápolást, mert különben már unokáink sem fogják beszélni anyanyelvűnket. No és mi van Középsővel? Köszöni szépen, jól érzi magát a pelenkában... ■ MA-MA-SZEK FOTÓ: KENDEH JOHANNA
