Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-08-03 / 31. szám
2 4t 2 008. augusztus 3. FORRÁS "Evangélikus ÉletS A BIBLIA EVE Az Apostolok cselekedetei - utazás Teofilushoz szól ez a könyv is, mint Lukács evangéliuma, s a szerző, Lukács tudatni akarja velünk, hogy Jézus Krisztus halálával és feltámadásával nem ért véget Isten története az emberrel. Jézus parancsára és az apostolok révén az evangélium bejárja az egész lakott földet Jeruzsálemtől egészen Rómáig. Megtudhatjuk belőle, hogyan éltek az első keresztények Jeruzsálemben, milyen körülmények között indult növekedésnek az „ősgyülekezet”, és kik voltak az evangélium terjesztésének vezéralakjai: először a Júdás halála után újra tizenkét főre bővülő apostoli kör, Péter és János, a vértanú István és Fülöp evangélista, majd mindenkinél hangsúlyosabban a tarzuszi Pál. Először a keresztényeket üldöző Saulként tűnik fel az Apostolok cselekedeteiben, ám megtérése után a zsidóságban megszülető, de annak kereteit hamar átlépő kereszténység legfáradhatatlanabb hirdetőjévé válik, aki Rómába érve életét is adja Jézus Krisztus evangéliumának hirdetéséért. Bibliai útikönyv Lukácsnak, a gondos-történésznek feltehetően számos szorgosan összegyűjtött forrás állt rendelkezésére az Apostolok cselekedeteinek megírásához is. így tudósíthatott feltűnő pontossággal Mátyás apostollá választásáról, az első pünkösd történéseiről, Pál megtéréséről vagy a Péter és Pál által tett csodákról. Ahol azonban a források háttérbe szorulnak, és az egyes szám első szentélyű beszámolók eltéveszthetetlenek, azok a Pál apostol utazásairól készített beszámolók. Pál missziói útjai során beutazta a Földközi-tenger keleti medencéjét, Palesztinát, Ciprust, egész Kis-Azsiát és Görögországot^ Több ilyen útjának leírásánál Lukács a harmadik szentélyű elbeszélésből egyes szám első személyű élménybeszámolóra vált, tehát feltehetően maga is elkísérte a pogányok apostolát több kalandjában. Az Apostolok cselekedetének szerzője ezzel az írói technikával kapcsolódik az ókor egyik divatos és népszerű irodalmi műfajához, az életrajzi elemeket is tartalmazó kalandregényhez. Zendülések, fegyveres konfliktusok, kivégzések és korbácsolások, leselkedő bérgyilkosok, félelmetes hajótörések és kígyómarások „színesítik” Pál apostol útját, míg végre eljut Rómába, és elviszi Jézus Krisztus evangéliumát oda, ahová való: a világ központjába. Szent nyughatatlanság Ahhoz, hogy valaki útra keljen, és el- hagyja a megszokott, biztonságos otthont, célra van szükség. Felkeresni, felkutatni az újat, az ismeretlent, a régóta vágyottat: egy országot, egy tájat, egy várost, egy kultúrát. Pált ellenállhatatlan vágy űzte-hajtotta, hogy megismertessen mindenkit Krisztus örömhírével. Ez volt az ő célja. Persze valószínűleg utazni is szeretett. Anélkül nem ment volna. M Magyar Bibliatársulat SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 11. VASARNAP - iSám 12,1-150 Te vagy az az ember!” A 21. század embere elsőként talán arra a lélektani jelenségre figyel fel, amelyet Dávid viselkedésében tanulmányozhatunk. A felháborodás, amelyet Nátán példatörténete Dávidból kivált, hűen példázza, hogy tudjuk gyűlölni a magunk bűneit mások életében. Dávid rögtön halált kiált a példázatbeli gazdagra. Pedig gonoszsága Dávid gonoszságát példázza, amellyel a hettita Úriást a várostromló sereg első vonalába rendelte, hogy biztos halálba küldje. Mindezt azzal az aljas szándékkal, hogy Úriás asszonyát - a szépséges Betsa- bét -, akire Dávid szemet vetett, mint özvegyet „törvényesen” vehesse nőül. Keresztény emberek igen sokszor a' maguk bűnein háborodnak föl és bot- ránkoznak meg, amikor vádbeszédek kíséretében mutogatnak más vallású vagy a vallással szemben ellenséges magatartást tanúsító emberekre és közösségekre. Nem látják, hogy a maguk hatalomvágyát, a maguk kapzsiságát és nemegyszer a maguk hitetlenségét ítélik el, amikor ezeket az általuk megbélyegzett emberek és társadalmi csoportok életében és tetteiben látják tükröződni. Végiggondolhatjuk mindezt (keresztény) családi összefüggésekben is. Amikor anyósok a menyük Vagy vejük valamilyen bűnén botránkoznak, hányszor nem veszik észre, hogy az a bűn az ő életüket is uralja. Elmondható ugyanez a generációk kapcsolatáról is: mindaz, ami az idősek szemében a fiatal nemzedéket ellenszenvessé teszi, az idősekben is megtalálható, legfeljebb az ő életükben másként nyilvánul meg. És fordítva is igaz. De a házastársak konfliktusai sem jelentenek kivételt: gyakran lesz válóokká, amikor az egyik fél - anélkül, hogy gondolna rá - saját bűnei valamelyikével szembesül a másik életében. És szülők is rettenetesen tudnak haragudni, amikor saját lustaságukkal, kényelemszeretetükkel vagy éppen minden tekintély elleni lázadásukkal találkoznak gyermekeik életében. Másodszor vizsgáljuk meg a történetet Nátán, a próféta szemszögéből. Ezzel a felsőbbséghez, a világi hatalomhoz való viszony dimenziójába jutunk. Láthatjuk, hogy Nátán bölcs ember: nem megy fejjel a falnak. Nem ront rá a királyra azzal, hogy nyíltan gyilkossággal vádolja. Tud- ^a, hogy az életével játszana, ha ezt tenné. De ami ennél is fontosabb: tudja, hogy Dávid így nem jutna el a bűnbánatig, hanem még jobban megkeményedne. De Nátán nem azt akarja, hogy Dávid végleg hátat fordítson Istennek, hanem azt szeretné, ha belátná és megbánná iszonyú bűnét. Nátánt a hatalommal, a felsőbbséggel szemben is mindenekelőtt a lelkipásztori szempont motiválja. Ezért ad elő egy példatörténetet a gazdagról, aki elrabolja a szegény ember báránykáját. Hagyja, A VASARNAP IGEJE hogy a király megbotránkozzék a gaztetten. Ekkor azonban - Dávid esetleges dühkitörésének következményét is vállalva — bátran a királynak szegezi: „Te vagy az az ember!" (7. vers) A teremben megfagy a levegő. Megtörténhetne, hogy a király felindulásában saját kezével oltja ki a próféta életét. A tét nem kisebb, mint hogy Dávid ember ma- rad-e, vagy vadállattá, zsarnokká válik. Isten azonban Nátán mellett van, és természetesen Dávid mellett is. Ezért megtörténik a csoda: elmarad a dühkitörés, és a király megtörtén mondja ki: „Vétkeztem az Úr ellen!” (13. vers) Majd bűnbánatot tart, megsiratja vétkét. Isten kiáradó irgalma így avatta Nátánt nagy prófétává, Dávidot pedig nagy királlyá. Nátán sikeres „egyházpolitikája" örökre példaénékű. Ám a történet Dávid bűnbánata és Isten kinyilvánított bocsánata ellenére sem végződik „happy enddel”. És ezzel eljutottunk a teológia dimenziójába. Mert most már Isten szemszögéből kell vizsgálnunk mindazt, ami eddig történt, és ezután következik. Isten a próféta által tudtára adja Dávidnak, hogy Betsábé születendő gyermeke nem maradhat életben. Végül annak kell meghalnia, aki az egész történetben egyedül mondható ártatlannak. Hiszen Dávid kétszeresen bűnös: először elcsábította és teherbe ejtette az asszonyt, majd megölette a férjét. De Betsábé sem tekinthető ártatlannak, mert ami közte és a király között történt, láthatóan nem volt ellenére. Ilyen körülmények között elmondható ugyan, hogy a gyermek bűnben fogant, de ez nem az ő bűne volt. Mégis egyedül neki kell meghalnia. Ehhez képest elha'- nyagolható mellékbüntetés mindaz a háborúság, amelyet Isten Dávid házának kilátásba helyez. A kérdés ezért így is kiélezhető: bocsánat jár a bűnösnek, de halál a bűn áldozatának? Miféle igazság ez? És milyen Isten, aki így szolgáltat igazságot?! Meg kell vallanunk, hogy ezekre a kérdésekre az emberi értelem dimenziójában nem találhatunk elfogadható választ. Vi- ( szont van felelet a hit dimenziójában. A hit ugyanis nem önmagában vizsgálja ezt a történetet. Mert a hit - miként Luther vallja - elsőként mindig a Krisztus keresztjére tekint. És ott ugyanezt szemléli: bocsánat jár a bűnösnek, de halál a bűn áldozatának. És ne feledjük: a bűnösök ott mi vagyunk. „Te vagy az az ember!” - akiért Isten Egyetlenének, aki nem követett el bűnt, meg kellett halnia, hogy te élhess, sőt örök életed legyen. ■ Véghelyi Antal Oratio oecu Mindenható mennyei Atyánk! Azzal a reménységgel könyörgünk hozzád, hogy te meghallgatsz minket, és megadod mindazt, ami javunkra szolgál. Köszönjük neked mindazt a szépet és jót, amivel mindennap megajándékozol bennünket, és amit olyan sokszor természetesnek, magától értetődőnek veszünk. Könyörgünk világunkért, amelyet te szépnek és jónak teremtettél és nekünk ajándékoztál, de látod, napról napra pusztítjuk, és nem törődünk véle, mert elfelejtettük, hogy te ránk bíztad, hogy gondozzuk és ápoljuk. Kérünk, add Szentlelkedet, hogy hűséges gazdái legyünk teremtett világodnak, és tudjuk, azért kaptuk, hogy majd tovább is tudjuk adni a következő generációknak. Urunk, kérünk közösségeinkért, a családokért, gyülekezetekért, anyaszentegyházadért, nemzetünkért: add, hogy megértsük, a te gyermekeid vagyunk mindnyájan, és ezért magunkért és egymásért is felelősséggel tartozunk. Add, hogy kapcsolatainkat a tőled Jézus_ Krisztusban kapott szeretet járhassa át, hogy mindenkor tudjuk, bűneinket előtted letehetjük. Istenünk, te látod azt a sok irigységet, erőszakot, egymás megvetését, mindazt, ami ma sokszor jellemzi világunkat; add, hogy ne csupán szavakkal, hanem életünkkel tudjunk bizonyságot tenni arról, hogy te új életre hívtál el bennünket Urunk, Jézus Krisztus által. Könyörgünk betegeinkért, a magukra maradottakért és a magukra hagyottakért, az életük célját és értelmét keresőkért, a kicsinyekért és kitaszítottakért, akiknek már nincs erejük arra, hogy kiálljanak magukért. Minden emberi értelmet meghaladó szereteted óvja őket, és életük nehézségei közepette tapasztalhassák a te végtelen kegyelmedet. Kérünk, tégy bennünket alkalmassá arra, hogy képesek legyünk segíteni nekik, tudva azt, hogy te erre is elhívtál bennünket. Urunk, te úgy ismersz bennünket, ahogy senki más ezen a világon. Engedd, hogy mi is megismerjük magunkat, hogy szembe merjünk nézni önnönmagunk érzéseivel, bűneivel, kicsinyességével, de megláthassuk azt a jót is, amelyet te ajándékoztál nekünk. Kérünk, add, hogy Jézus Krisztust mint Megváltónkat ismerjük és kövessük, mert csak vele és általa lehetünk gyermekeid. Istenünk, köszönjük, hogy meghallgatsz bennünket a mi Urunkért, a te egyszülött Fiadért, Jézus Krisztusért, aki vére által nekünk is bűnbocsánatot és új életet szerzett a kereszten. Ámen. Kegyelemnek szép rózsája ► Mindig kegyelemre szorulunk! - így határozza meg liturgikus kö'ny- vünk a Szentháromság ünnepe utáni tizenegyedik vasárnap központi témáját. A vasárnap éneke pedig a kegyelem virágáról szól, amely nem más, mint Krisztus keresztje: Kegyelemnek szép rózsája (EÉ 456). ENEKKINCSTAR wj/l y>ií Eged Klen diczeriinc. ' myLuther - www.myluther.hu A hit közös, a többi ráadás... Hadd kezdjük két érdekességgel e finn ének kapcsán: az eredeti szöveg (Ma ti- edán ruusun armahan) nem szerepel a hivatalos finn énekeskönyvben, csak az egyik ébredési mozgalom régebbi énekgyűjteményében lelhető fel (Siionin Kännel, 360). A finn énekeskönyvben ehhez a dallamhoz egy, a szenvedésben is a Szentlélek megtisztító erejét kérő vers társul, s egy másik, amely a megfeszített Jézus segítségét kéri az elesettségben. Úgy tűnik, a keserűség közben is élő bizalom gondolatköre társul e dallamhoz. „Finn népi dallam a 19. századból” - így jegyzi énekeskönyvünk a dallamot, de e jelzet mögött különleges dallamtörténeti múlt rejtezik. 1890-ben kezdte el két neves egyházzenész (llmari Krohn és Mikael Nyberg) tudatosan gyűjteni a finn népdalok között a keresztény tartalmúakat. Hasonlatos volt az ő tevékenységük a magyarországi népdalgyűjtőkéhez. Munkásságuk összefoglalásaként a 20. század elején három kötetben adták ki az összegyűjtött vallásos népdalokat, felkínálva e dallamokat templomi használatra is. Kutatásaik érdekes eredményeként bebizonyították, hogy az egyházias népdalok valójában régi német és svéd egyházi énekek (korálok) változatai (finnül: toisinto). Az évszázadok folyamán azonban néha annyira megváltoztak e szájról szájra hagyományozott énekek, hogy az eredeti dallam már alig ismerhető fel a kikristályosodott szépségű népi változatban. A Kegyelemnek szép rózsája dallam eredetije például a Mi Atyánk, ki vagy mennyekben kezdetű Luther-ének volt. S valóban, ha e két ének sorszerkezetét és jellemző dallamíveit összevetjük, ráérezhetünk a zenei rokonságra. A veretes és igényes német reneszánsz dallamból így alakul finn vallásos népdal, majd a dallam új szöveget kap a nemzeti romantika egyházias versmodorában, amelyből egy hűséges magyar lelkész különleges szépségű műfordítást készít. A dallam átvételekor - valószínűleg lejegyzési pontatlanság miatt - még egy módosulás történt: a magyar változat ritmikai beosztása eltér az eredeti finn dallamétól (máshová kerülnek az ütemvonalak), de ez alig változtat a dallam eredeti szépségén. Előttünk tehát a különös történetű finn ének magyar változata. Nehéz pontosan megfogalmazni, miért, de a Kegyelemnek szép rózsája kezdetű ének szövege valahogy elüt énekeskönyvünk többi énekétől. Talán azt is mondhatnánk, költőibb náluk, mindenesetre képie- sebb, elvontabb és szabadabb asszociációkat megengedő. Valószínűleg ezért is szeretjük oly sokan: ki-ki saját élethelyzete szerint értelmezheti. Az egész vers egyetlen költői képet jár körül: a szenvedésben, a gyötrelmekben kapja meg a hívő ember a kegyelem örömét. E szenvedések közé érthetjük a bűnbánat kínjait ugyanúgy, mint a hitvallók mártíriumát. Legyünk bár bűneinkkel szembesülve elesettek vagy hitvalló életszentségre törekvők: Mindig kegyelemre szorulunk! A vasárnap óegyházi igéi is felmutatják ugyanezt a kettősséget. Az ószövetségi ige (2Sám 12,1-153) azt a Dávid királyt állítja elénk, aki éppen összeroskad Nátán próféta leleplező szavai alatt, s alig remélheti, hogy a saját magára kimondott halálos ítéletből - „Az éló' Úrra mondom, hogy halál fia az az ember, aki ezt tette!” - kegyelmet kaphat. Az Első korinthusi levél 15. fejezetéből való epistola Krisztus feltámadásának tanúit sorolja, akik egyek abban, hogy Krisztusban a mi bűneinkért meghalt áldozatot látják. S a Feltámadottról is csak a kegyelem által lehet tanúskodniuk. Az evangélium (Lk 18,9-14) a farizeus és a vámszedő példázatával szintén arra figyelmeztet, hogy nincs az a jó cselekedet, amely képessé tehetne minket magabiztosan megállni az Úr előtt, csak elesettként és irgalomra várva. Mindig kegyelemre szorulunk! A rövid élete ellenére különleges kisugárzású győri hitoktató, lelkész, Ittzés Mihály ültette át magyarra Edla Pöyty énekét olyan beleérzéssel, hogy megkockáztathatjuk: a magyar változat a témához illő törékenységével, finomságával túlszárnyalja az eredetit. A fordító még nem tudhatta, bogy önmagára, családjára és az általa pásztoroltakra mennyire érvényesek lesznek a költeményben megénekelt gondolatok: „E keresztet hitből kapjuk, / Ajándékként hordozhatjuk." Mindig kegyelemre szorulunk! ■ Bence Gábor LAPUNK A VILÁGHÁLÓN A WWW.EYELET.HU CÍMEN OLVASHATÓ.
