Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-08-03 / 31. szám

EVANGÉLIKUS HETILAP 73. évfolyam, 31. szám - 2008. augusztus 3. - Szentháromság ünnepe után 11. vasárnap Ára: 199 Ft „Tudom, szinte már kegyes köz­.....a szolidaritás kérdéséhez tartozik az is, hogy segítsünk „N yár van, legyen hát a téma is könnyed, legyen „Te vagy az az ember!” ~ 2. oldal A mindig megújuló konfirmáció ^ 5. oldal hely, mégis ritkán vesszük komo­azoknak a magyaroknak, akik Magyarország határain kívül szokatlan is, rakjuk egymás mellé az oda nem illő lyan, hogy Jézus nyáron sincs sza­élnek. Ugyanakkor örömmel fogadjuk, ha a szlovák evangé­fogalmakat: bor és internet. Jelzem, én magam is Akién a harang szól ^ 5. oldal badságon.” likus egyház segíti a Magyarországon élő szlovák evangéli­épp a hétvégén Révfülöpön vásárolt chardonnay-t Feketén-fehéren a Szélrózsa legsikerültebb fotóiból ^ 6-7. oldal 1^. Árnyékvilágból napvilágra kusokat.” kortyolgatom.” Hugenották története, hite és hatása ^ 8. oldal- 3. oldal 1^. Szlovák lapinterjú Fabiny Tamás püspökkel - 4. oldal ^ Egyház, bor, internet -11. oldal A szent normális ^ 9. oldal SEMPER REFORMANDA „Egy bizonyos akaratot talán joggal tulajdoníthatnánk az embernek is, de szabad akaratot, amely az Istenre tartozó dolgokban tevékeny, sem­miképpen sem, mivel ezt a szabad akaratot lényegét illetően úgy hatá­rozták meg, hogy saját belátása sze­rint Isten irányában képes bármit eltervezni és véghezvinni minden­féle korlát és akadály nélkül. Egy szolgát, aki gazdája uralma alatt él, nem neveztél volna szabadnak. An­nál kevésbé nevezhetjük az embert vagy angyalt szabadnak, mert mindkettő Isten mindenható ural­ma alatt él, bűnről és halálról most nem is szólva!” Luther Márton: A szolgai akarat (jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön, Weitler Sándor fordítása) Sárszentlőrincen jókor jött, és áldást ho­zott az ország jelentős részében nagy ká­rokat okozó eső. Itt még épp duzzasztja a kukoricát, növeli a napraforgótárcsá­kat, súlyosbítja a krumplit, cukorrépát. És ami igazán lényeges, ténylegesen hála­adásra késztető: a különböző gabonafé­lék maghegyei már a biztonságot jelentő tárolókban vannak - a nagy eső az utol­só búzaszál learatása után érkezett. Pontosabban lábon maradt mintegy ötven szál, ennek fele (a végső maradé­kot bibliai alapon a vándoroknak hagy­ták) képezte a tarlón fölállított bálákból készített oltár díszítésének egy részét. A másik rész tekintélyes, veretes Bibliából, keresztből, keresztelőkancsóból és ke­mencében sült, nemzetiszínű szalaggal átkötött gömbölyödő kenyérből állt. A tarló közepéből a templomtoronyra és a víztoronyra mint a két, életet adó, jel­képpé lényegült építményre tekinthetett a szép számmal összejött gyülekezet, sőt azokon is túlra, a gondoskodó Isten­re, aki az igehirdetésen, imádságon, ke­resztény népi énekeken és a keresztsé- gen keresztül oly kézzelfoghatóvá tette jelenlétét. ^Folytatása 3. oldalon Aratási hálaadó nap Program a küszöbön állóknak Nyitott templom éjszakája Pusztaföldváron ^ „A buszon nem biztos, hogy lesz helyed. A templomban igen” - hir­dették a plakátok Pusztaföldvár buszmegállóiban. A Békés megyei község evangélikus gyülekezete a nem mindennapi reklámmal rend­hagyó estjére szerette volna felhív­ni a figyelmet. Július 25-én tartották ugyanis a nyitott templom éjszakáját, amelyen számos különleges prog­rammal várták az érdeklődőket. „Nem elég arra várnunk, hogy az embe­rek majd özönlenek a vasárnapi isten- tiszteletre. Ki kell találnunk új dolgokat, hogy meg tudjuk szólítani azokat is, akik talán még soha nem lépték át a templom küszöbét” - fogalmazta meg a rendezvény célját LászlónéHázi Magdolna, a gyülekezet lelkésze. A program kezdetén a látogatók „vé­gigjárhatták” az egyházi esztendőt. A templom bejáratánál megrendezett cél­ba dobás során mindenki kidobhatta rossz tulajdonságait - többek között a félelmet, a gyűlöletet és sötétséget -, „nyereményként” pedig egy-egy olyan bibliai igeszakaszt kaptak a játékosok, amely iránymutatást ad ahhoz, hogy az életükből is sikeresen száműzzék a ne­gatívumokat. A gyerekek apró ajándé­kért megkereshették a templomban az elkóborolt juhot. Az estén ajándékot is kapott a gyüle­kezet: Sitkéi József, a helyi mezőgazdasági szövetkezet elnöke díszes templom- kulcskészletet adott át - egyik darabja azt az ajtót nyitja, mely évtizedeken ke­resztül zárva volt. „Adja Isten, hogy annyiszor kelljen templomunk minden ajtaját kinyitnunk, hogy elkopjanak a kulcsaink” - köszönte meg a meglepe­tést az egyházközség lelkipásztora. ^ Folytatás a 3. oldalon Olimpia m Frenkl Róbert Az elmúlt negyed században szemünk láttára ment végbe egy sajátos metamor­fózis. Egyszerűen fogalmazva ünnepből üzletté vált a világ ifjúságának baráti ve­télkedése, az olimpia. Pedig az újkori olimpiai játékokat a 19. század végén életre hívó Coubertin bárónak bizony az volt a nemes célja, hogy a sportpályán - és ne a harcmezőn - mérjék össze erejü­ket a fiatalok. Lehet utólag naivitásnak is minősíteni ezt a szép elképzelést. A 20. század ször­nyűségei, a sok áldozatot követelő két vi­lágháború durván eltaposták a humánus törekvést, mégis az olimpiai eszmeiség erejét mutatja, hogy ha sok sebet elszen­vedve is, de túlélte a borzalmakat. Túlélte a politika beavatkozási kísérleteit a berli­ni olimpiától a müncheni terrorakcióig és a különböző bojkottokig. Az olimpiai charta tilt minden politikai vonatkozást, és tilt mindenféle - etnikai, vallási, nemi és így tovább - diszkriminációt. Az olimpia népszerűsége csábított ar­ra, hogy az ötkarikás játékokat a politika eszközül használja. A jelen gondja, az el- üzletiesedés szinte még nagyobb fenye­getést jelent. Egyházi oldalról azért is fi­gyelemre méltó a jelenség, mert az egy­házakat mint magas presztízsű civil szerveződéseket hasonló csapdák fenye­gették, illetve fenyegetik: a politika be­avatkozása, illetve a pénz abszolút ér­tékké válása. Ez utóbbi azért alattomo­sabb, mert a pénz mint eszköz fontos mind az olimpiai mozgalom, mind az egyházak számára, de hihetetlenül rom­boló hatású mint aranyborjú, mint bál­vány, mint uralkodó érték. Három - önmagában eleve nem nega­tív - komponens kölcsönhatásában nyilvánul meg az olimpiát immár fenye­gető veszély, annak veszélye, hogy. el­vész a lényeg, és a sport, a nemes küzde­lem az üzlet, a pénz, a reklám, a média eszközévé válik. A televízió, a hivatásos sportolók olimpiai sze­replése és a pénz mozgása a három meghatá­rozó tényező. A televízió téremtette meg a modem olimpiát. A profi sportolók been­gedése már a televízió igénye volt, hiszen az ő vonzásuk a legjelentősebb, és a tévé révén az olimpiai mozgalomba áramló hi­hetetlen pénzzel, amelyből mindenkinek jut - országoknak, sportszövetségeknek, bizottságoknak... -, hallgattatják el a ne­tán aggodalmaskodókat. Valóságos bálványimádási kultusz ki­építésének tanúi vagyunk. Az olimpia szinte elszakad a sporttól, és önálló éle­tet él, saját szabályokkal; lásd például a kvótarendszert. Csak a legeslegjobbak, illetve a kontinensek képviselői jöhet­nek, akikre a tévének, a bálványkultusz­nak szüksége van. A sportágak szabá­lyainak változásai mögött az új fogalom, a „képemyőképesség" húzódik meg. Ne legyenek más isteneid! - mondja az írás. Hogy nem túlzás a vallási kultu­szokhoz hasonlítani az olimpiai lázat, azt jól mutatja a bajnokok heroizálása és dotálása. Nálunk húszmillió forintot kapnak az aranyérmesek. Igazán szere­tem a sportot, de némileg kórtünetnek vélem, hogy a közszolgálati rádió és te­levízió tizenhat napig folyamatosan olimpiai eseményeket közvetít. A mi számunkra teljesen érdekteleneket is. Ám furcsa módön éppen a tévé ural­ma ígér netán fordulatot. A sportágak megelégelik az eszközszerepet. Idén az úszás került komolytalan helyzetbe: reg­gel rendezik a döntőket, hogy az időelto­lódás révén az amerikaiak az esti fő mű­soridőben élvezhessék őket. Lehet, hogy a tévé „fel is falja” gyermekét? Persze ne legyen félreértés: minden gond ellenére örömmel, jó szívvel szur­kolhatunk a magyar sportolók sikeréért, konkolyban a búzáért. A magyar sport - egyik kiválóságá­nak, a kétszeres olimpiai bajnok Kolonics Györgynek az elvesztésével - keservesen szembesült az értékzavarral. A harminc­hat éves, példaképül is szolgált verseny­ző ötödik olimpiájára készült. Tragikus hirtelenségű eltávozása nemcsak őszin­te, mély gyászt hozott, hanem szembesí­tette is az olimpiai küldöttséget és a tel­jes közvéleményt a pénz vezérelte érték­torzulással. Az eset kapcsán a média sok minden­nel foglalkozott, de az olimpiára utazók természetes döbbenetével - „ez velem is megtörténhetett volna, ez velem is meg­történhet” - nem. Ártana az üzletnek. Er­ről a bénultságról a versenyzők között élő szakemberek számoltak be. Annak átéléséről, hogy lehet, „még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit fel­halmoztál?” (Lk 12,20) A másik, szembesü­lést jelentő textus: „. ..mit használ az ember­nek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pe­dig kán vall?” (Mt 16,26) Szakértők szerint már csak megapoli­szok - Peking, London... - alkalmasak olimpia rendezésére. Miniszterelnökök, sztárok vezette delegációk harcolnak a rendezési jogért. Dollármiliiárdok röp­ködnek. Lelkünk mélyén - olykor csüggedten - reméljük az értékrend helyreállását, az olimpiai eszmeiség diadalát. De addig se áltassuk magunkat. A történet rólunk szól. A sport a társadalom tükre. Mindenkit nagyon vártak Kisvárdára Ökumenikus családi nap a Biblia éve jegyében A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei településen álló vár és körülötte a vár­kert ideális helyszíne volt a több ezer érdeklődő részvételével tartott, Biblia a családban, család a Bibliában című rendezvénynek. Július utolsó szombatján a Tiszántúli Református Egyházkerület kiemelt programjaként, ám a ke­resztény történelmi egyházak szervezésében, ökumenikus keretek között zajlott a családi nap. ^ Folytatás a 4. oldalon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents