Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-01-27 / 4. szám

‘Evangélikus Élet®; EVANGÉLIKUS ÉLET 2008. január 27. !► 3 Együtt, egységben a Bibliával Folytatás az 1. oldalról Előadásában hangsúlyozta az imahéten részt vevő egyházak rendezvényeikkel azt szeretnék elérni, hogy minél többen vegyék kezükbe a Szentírást. Ez a könyv Isten igéjét hordozza, amely éle­teket újít meg (Zákeus, a bűnös asszony, a Saulból lett Pál), olvasásra méltó irodalmi alkotás, hitünk foglala­ta és a hívő ember életének zsinórmér­téke is. Olyan könyv, amelyre valóban igaz a Biblia évének mottója: „Boldog, a ki olvassa...” Az istentisztelet végén /tízes János evangélikus elnök-püspök vezetésével hálaadó ima, az Apostoli hitvallás és a Mi- atyánk hangzott el. Az ünnepi alkalom Magyar István és Magyar Márius ortodox esperesek és Kalota József ortodox érseki vikárius áldásmondásával, valamint a hazánkért együtt énekelt nemzeti imád­ság, a Himnusz hangjaival zárult. Az egykor - Bereczky Alben idején - püspöki templomként szolgáló istenhá­zából a mai gyülekezet hívő népe és a hogy aztán hétfőn újra átéljék és folytas- vendégként érkezettek közel ezerfős tá- sák: szüntelen imádkozzatok - együtt, bora gazdag élményekkel térhetett haza, ■ GaZsu Megyei és országos tanulmányi versenyek Bonyhádon A Tolna Megyei Pedagógiai Intézet őszi megszűnése után a megyében a buda­pesti székhelyű Okker Pedagógiai Szol­gáltató Intézet vette át a pedagógiai szolgáltatásokat. Az intézet a Tolna megyében esedé­kes országos versenyek szervezésével a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégiumot bízta meg. Ez azt jelenti, hogy évente huszonöt­harminc, általában az Oktatási és Kul­turális Minisztérium által támogatott országos versenyt szerveznek majd Bonyhádon az általános és középisko­lások számára. Ezenkívül megyei verse­nyeket is rendeznek a gimnáziumban, sőt olyan - szintén megyei - verse­nyekről szóló információknak is helyet adnak az intézmény honlapján, ame­lyeket nem ott bonyolítanak le. Lenczné Vrbovszki Judittól, a bonyhádi gimnázium kollégiumi nevelőjétől, Tol­na megyei versenyszervezőtől megtud­tuk: legnehezebb feladatuk a kapcsolat- építés volt. Mivel az utóbbi időben az ál­talános iskolák közül több megszűnt, a középiskolák átalakultak, új vezetőket neveztek ki, a versenyszervezőknek új e-mail címeket és telefonszámokat kel­lett összegyűjteniük. Mára sikerrel telje­sítették ezt a feladatot, és a napokban már el is kezdődnek a tudáspróbák. Lenczné elmondta továbbá: a ver­senyszervezés költségvetése három for­rásból áll össze. Az Okker Pedagógiai Szolgáltató Intézet anyagi támogatást nyújt, a gimnázium biztosítja az infra­struktúrát, a Tolna Megyei Közoktatás­fejlesztési Közalapítványtól pedig pályá­zaton egymillió-százötvenezer forintot nyertek. Az utóbbinak köszönhetően az idén nem kémek nevezési díjat a megyei versenyekre. ■ MÁ-RÉ „Tavaszi” megújulás a gödöllői templomban ► Talán a globális felmelegedés volt az oka, de mindenképpen a gond­viselő Isten különös kegyelme, hogy az elmúlt vasárnap borús, de tavasziasan meleg idő köszöntötte Gödöllőt. A tavaszt idéző időjárás bensőséges keretet adott annak az ünnepi istentiszteletnek, amely­nek keretében a gödöllői evangéli­kusok hálát adtak templomuk kül­ső megújulásáért, részleges tataro­zásáért. Az ünnepi istentisztelet szolgálatát vég­ző Mekis Adóm, az Észak-Pest Megyei Egyházmegye esperese igehirdetése ele­jén mindenkit megnyugtatott: könnyen megtalálta a megújuló gödöllői templo­mot. Könnyebben, mint a napkeleti böl­csek a betlehemi istállót, de abban közös volt a két út, hogy céljuk megegyezett: a háromkirályok és a gödöllői templomba igyekvő hívek is Jézust keresték. Keresé­sük akkor lesz igazán eredményes, ha a megtalált templomot a benne fellelt Jé­zussal magukkal tudják vinni a hétköz­napokba is. A gödöllői templom a napokban múlt „kéthetes”, 1931-ben, 77 éve szentel­ték fel. A felújított épület most minden arra járónak jelzi, hogy Gödöllőn gyöke­ret eresztett, és él az evangélikus gyüle­kezet. Akár a gödöllői újság anyakönyvi híreit, akár az evangélikus gyülekezet anyakönyvét lapozza fel az ember, mindkettőben kellemes meglepetéssel találkozik: a születési és a keresztelési bejegyzések sora hosszabb, mint a halá­lozási, illetve temetési rovatéi. Jó érzés egy fiatal és nem túl nagy gyü­lekezet számára, ha azt érezheti, nincsen egyedül. Éppen úgy beletartozik a ma­gyarországi evangélikusok közösségé­be, mint ahogyan része a város életének is. Ezt példázta a templom külső felújítá­sa. A tatarozás költségeit a gyülekezet tagjainak adományai mellett az egyház­megye, a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat és a város támogatása fedezték. A segítséget az istentiszteleten személyesen köszön­hette meg Albert Gábor lelkész az egyház­megye esperesének, Mekis Adámnak és Gödöllő polgármesterének, dr. Gémesi Györgynek. A belső, a külső és mindenekelőtt a felső segítség reményt ad arra, hogy a gödöllői evangélikus gyülekezet „tava­szi” megújulása nemcsak egy meteoro­lógiai véletlen tünékeny pillanata volt. ■ Kertész Botond Könyvbemutató másodszor „Az »egy csepp emberség« az a műfaj, amelyben a teológia, az egyház a magyar szellemi élet integráns részeként jelent és jelenik meg” - fogalmazott Kendek K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója az Egy csepp em­berség esték című kötet január 17-ei, máso­dik bemutatóján, egyházunk országos irodájában. A tavaly márciusban elindult berség című kötetekben, valamint az új ki­adványban megszólaltak. Kendeh K. Pé­ter - mielőtt felolvasott néhány részletet az Egy csepp emberség köteteiből - felhívta a figyelmet: arra a nyitottságra, arra a hang­nemre lenne szükség az egész egyházban, amely a lelkészektől e kiadványokban ol­vasható megnyilatkozásokat jellemzi. Az Egy csepp emberség esték című kötet - Rados Péterrel és Lengyel Annával klubestsorozat eddigi alkalmait feleleve­nítő, félszáz személyes vallomást is tartal­mazó könyv még karácsony előtt jelent meg, és először a december 13-ai találko­zón vehették kezükbe az érdeklődők. A második könyvbemutatót az öku­menikus imahét egyik nyitóakkordjának szánta a kiadó. Ezen részt vettek azok a lelkészek is, akik a korábbi, Egy csepp em­A kötetet a kiadóigazgatón kívül Len­gyel Anna, az alkalmak háziasszonya, Ra­dos Péter, a rendezvények házigazdája, egyben a kötet szerkesztője, valamint Galambos Adóm, a klubestek szervezését támogató Asztali Beszélgetések Kulturá­lis Alapítvány kuratóriumának elnöke mutatta be a megjelenteknek. ■ - vitális­Tarts meg, Urunk, szent igédben! 2008 a Biblia éve Igen, ez itt a reklám helye. Mert - jó érte­lemben vett - reklámra, hírverésre, oly­kor még egy-egy jól sikerült kampányra is nemcsak a jó bornak (bizony annak is kell a cégér!), hanem még a Bibliának is szüksége van. Persze, ha jól értjük ezt a mondatot, rögtön felismerjük: valójában mégsem a Bibliának, hanem nekünk van szüksé­günk erre a reklámra. Nekünk, mai em­bereknek, akik oly gyakran áldozatává leszünk mai divatos - a Szentírás fon­tosságát és tekintélyét romboló - szöve­geknek, és oly sokszor megfáradunk bibliaolvasó keresztény életünkben. Az ez évf ökumenikus imahét ünnepélyes megnyitó istentiszteletén - január 20-án - ezért hirdették meg a Magyar Bibliatár­sulat tagegyházai és a Magyar Katolikus Egyház közösen az egész éven átnyúló programot: 2008 a Biblia éve. Ha Isten en­gedi, és megérjük, akkor a 2009. évi ima­hét befejező istentiszteletével zárul majd a Biblia éve. Kérjük és javasoljuk lelkészeinknek, gyülekezeteinknek, hogy vegyék na­gyon komolyan ennek az esztendőnek az üzenetét: Bibliaórákon, gyülekezeti, egyházmegyei alkalmakon szervezze­nek programokat, amelyek a hitünk és életünk alapját jelentő Szentírásra, Isten élő és ható üzenetére irányítják újra és újra a figyelmünket. ÉGTÁJOLÓ Szükségünk van a szó szoros értel­mében vett tanulásra is. Ehhez jó és fontos segítséget kaphatunk a Magyar Bibliatársulattól is. Abban a remény­ségben írom ezt, hogy ha le is zárul majd a - reménység szerint valóban so­kak figyelmét vonzó, érdeklődését fel­keltő - „kampányesztendő”, hatása ma­radandó lesz. Itt adom először hírül, hogy egyházke­rületünk vásárolt egy kollekciót a Magyar Bibliatársulat - a Biblia történetét bemu­tató - kiállítási anyagából. Ezeket a tabló­kat előzetes időpont-egyeztetés után gyü­lekezeteink és egyházmegyéink néhány hétre ingyen kölcsönkaphatják püspöki hivatalunktól. Ezzel is segíteni szeret­nénk, hogy ettől az évtől kezdődően a Szentírással kapcsolatos ismereteink el­mélyítése érdekében még intenzívebb munkát végezzünk. Mert hogy erre szük­ségünk van, az - gondolom - egyikünk számára sem kétséges. Néha egészen meghökkentő módon éli át ezt az ember. Talán még azt is megérjük, hogy keve­sebbszer kell átélnünk, amit én magam - gyülekezeti lelkészként - közel húsz esztendővel ezelőtt tapasztaltam. Egy al- kalomjnal, amikor egy néhány eszten­dővel korábban konfirmált gyermek családját látogattam meg, szinte véletle­nül rákérdeztem: „Megvan-e még a kon­firmációi Bibliád?” Nagy zavart okozott kérdésem. „Persze, megvan” - mondta nemcsak a fiatal, hanem a szülei is, és nagy keresésbe kezdtek. Amikor aztán nagy nehezen előkerült valamelyik polc­ról a könyv, bizony elég elszomorító volt a látvány. A rajta lévő vastag por vi­lágosan tanúsította, hogy azt a Bibliát a konfirmáció óta nem nyitották ki... Vajon hány testvéremnek kell most sürgősen előkeresnie valahol fiókok, polcok mélyén lappangó Bibliáját, mert ez a történet nyugtalanná tette lelkiis­meretét? Ha semmi mást nem is ér el, de azt véghezviszi ez az esztendő, hogy rá­döbbenünk: nekünk nem Biblia éve kell, hanem életünk minden esztendejében, minden napján szükségünk van a Szent­írásra, akkor fáradozásunk már nem hi­ábavaló. De az ördög nem alszik. Nemcsak azt akarja elhitetni velünk, hogy erre a régi könyvre nekünk, mai modem emberek­nek nincs is szükségünk, hiszen ismere­teit tudományunkkal messze túlhalad­tuk, hanem arról is meg akar győzni bennünket, hogy nemcsak a Szentírásra nincs szükségünk, de még Isten nélkül is jól, sőt jobban boldogulunk... Igen, így győzköd bennünket az ördög. Aztán egyszer csak - egy váratlan betegség, éle­tünk bizonytalanná válása, másokban vagy önmagunkban való csalódások, el­rontott életünk nyomorúsága miatt - , mégiscsak rádöbbenünk, hogy szüksé­günk van Istenre. De hol leljük meg őt? Akik már megtapasztalták, tudják, akik még keresik, azok is átélhetik, hogy az írásban - az olvasott és hallgatott igé­ben - egyszer csak váratlanul megérke­zik, és átölel az Isten. Ahogy a reformátor atyák mondták: ubi et quando visum est Deo- ahol és amikor Istennek tetszik -, de jól tudjuk: mindig az igében! Ezért éneke­lünk így: „Tarts meg, Urunk, szent igéd­ben!” (EÉ 255) Magam is megtapasztaltam, hogy az élet igéje életet ment. Amikor kaptam, kívülről megtanultam konfirmációi ál­dó igémet:,Mindenre van erőm a Krisztus­ban, aki megerősít engem.” (Fii 4,13) Aztán szinte elfelejtettem. Több mint egy évti­zedig mélyre süllyedt emlékezetemben. De amikor szükségem volt rá, megeleve­nedett, sőt életet munkált. Annak idejép- a ’60-as évek vége felé - úgy alakult az életem, hogy sajátos nehézségekkel kel­lett szembenéznem. Céltalanná, értel­metlenné vált az egész. Nem volt az élet többé, legalábbis nem olyan, amilyenre teológiai tanulmányaim alatt készültem. Úgy tűnt, eljött az idő, le kell zárnom - akár a legbrutálisabb módon is - ezt az egészet. S akkor ott, az épülő lábatlani (ma Piszkének hívják) papírgyár csator­narendszerében eszembe jutott - mert eszembe juttatta a Lélek - konfirmációi igém. Mindenre van erőm, még erre is! - És életben maradtam. Azóta tudom: a Biblia az élet igéje. Ha kell, akkor kampánnyal, de ha másként is megy, akkor napi aprómun­kával ezt hirdetem, ezt hirdetjük. Testvé­rek! „.. .egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét he­lyen világító lámpásra figyeltek, amíg felra­gyog a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetek­ben.” (2Pt 1,19) Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents