Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-07-27 / 30. szám
8 .◄» 2oo8. július 27. SZÉLRÓZSA-SZOMBAT /VASÁRNAP ‘Evangélikus ÉletB Amerre a szél fújt... ► Soha ennyire nem kapcsolták be a Szélrózsát a szervezők a vendéglátó város vérkeringésébe. Nemcsak a táborból „véletlenszerűen” kiszűrődő hangokat hallhatták a helybéliek, hanem szándékosan is próbálták őket megszólítani a találkozót előkészítők: péntek este Szélrózsa térré alakult a város főtere. A szomszédos szálloda ablakaiból, a kávéházak teraszáról vagy séta közben egy-egy percre megállva sokan lehettek fiiltanúi a zenés programnak. Ennek az estének, illetve magának a fesztiválnak a fogadtatását térképeztük fel, amikor mikrofon- és lencsevégre kaptuk az „utca emberét” Kőszeg belvárosában. Szabó Zoltánné és Neválovits Józsefné Mindketten vallásosak vagyunk, az evangélikus, illetve a katolikus felekezethez tartozunk. Mivel járunk templomba, hallottunk a fesztiválról, és örülünk neki, hogy Kőszeg a házigazda. Az evangélikus gyülekezet nagyon készült, a közelmúltban még ItXzés püspök úr is itt volt a találkozó előkészítése érdekében. Tóth Leventéné A programfüzetüket sikerült átnéznem, mert egy panzióban dolgozom, ahol szállást adtunk a találkozó szervezőinek. Nem tudom, hogy a helybeliek közül mennyien vehettek részt a rendezvényen. Én nagyon örültem neki, hogy itt vannak, jó dolog, hogy az ország minden tájáról ellátogattak Kőszegre. Héra István A Kőszeg főterén található szálloda recepcióján dolgozom. Túl sokat nem hallottam a találkozóról. A városban rendezett esti programról sem tudtunk előre semmit, pedig éppen a hotel előtt állt a színpad. Más szabadtéri rendezvények előtt mindig kapunk plakátot, szórólapot, most semmi információnk nem volt. A hangos zene miatt néhány?vendégünk panaszkodott. Sörös Géza Néhány napja érkeztünk turistaként a városba, a főtéri szállodában lakunk. Nem követtem az ablakunk alatti szabadtéri programokat, viszont zavart a hangerő. A zene elhallgatása után ráadásul még egy halom fiatal a téren beszélgetett éjszakába nyúlóan. Nem is tudom, hogy miről volt szó a műsorban, nem érdekel a téma, nem vagyunk vallásosak. Perger Andrea A belvárosi virágpiacon rendszeresen árulok. Semmit nem tudtam a programról egészen addig, amíg egy vásárlóm nem elégedetlenkedett, hogy a hangos zene miatt nem tudott pihenni. Domjánovich Krisztina Az egyik belvárosi vendéglőben vagyok pultos. Csak annyit tudok, hogy a gyógypedagógiai intézmény területén van valami ifjúsági program. Kezdetben nem is értettük, hogy miért növekedett meg ennyire a forgalmunk. Az egyik nap reggel hattól éjjel háromig álltam a pultnál. Rengeteg pizzát sütünk, vannak, akik a találkozó helyszínére rendelnek tőlünk. Kovács Péter Örülök, hogy megtelt fiatalokkal Kőszeg, végre volt valami élet a városban. Nagyon sokan vagytok itt, de határozottan állítom, hogy nagyon kulturáltan viselkedtek. Maradjatok egész évben, vagy gyertek vissza jövőre is! Rudolf Viktomé A nyári hónapokat töltöm Kőszegen, nem messze a gyógypedagógiai iskolától van egy kis házunk. Találkoztam néhány plakáttal, onnan tudtam, hogy egyházi találkozó van a városban. Hiányoltam viszont a szórólapokat és a részletes információkat. Talán még el is mentem volna néhány érdekes programra, érdekeltek volna például Varró Dániel gondolatai, de azt se tudtam, hogy külső emberek részt vehetnek-e a rendezvényen. Katolikus vagyok, és ezért örültem, amikor reggelente eljutott hozzám egy-egy szófoszlány a találkozón kihangosított imádságokból. ■ LJ.Cs. Lovagias segítők Nemzetközi csapat állt készenlétben a Szélrózsa teljes ideje alatt. A Johannita Segítőszolgálat tagjai Budapestről, Szombathelyről és a németországi Bad Schussenriedből érkeztek, hogy ellássák a sérülteket, és más módon is segítsék a találkozó szervezőit. Az Evangélikus Életnek Birinyi János, a csoport segítője nyilatkozott.- A Johannita Segítőszolgálat lényegében a Johannita Lovagrend egyik ága. Széles körű a tevékenységünk: a készenléti szolgálat mellett például fogyatékkal élőknek segítünk, nyaranta táborokat szervezünk. Itt a Szélrózsán sem csak elsősegélyt nyújtunk, hanem ha kell, a szervezésben, a technikai feltételek megteremtésében is segítünk, például a rendezvény sátrainak felállításakor. Az evangélikus ifjúsági találkozó egyfajta referenciaként szolgál, a jövőben ugyanis szeretnénk minél több hasonló, nagyobb rendezvény biztosításában közreműködni.- Mekkora csapattal érkeztek?- Húszfős személyzettel jöttünk Kőszegre. Kétóránként váltjuk egymást. Legalább hárman járőrözünk, és a sátorban is legalább négy ember készenlétben van. A beosztást úgy készítettük el, hogy a különböző anyanyelvű segítők között mindig legyen, aki tud tolmácsolni.- Milyen problémákkal keresték meg eddig . Önöket?- Viszonylag több kisebb sérüléssel fordultak hozzánk: ficamokat, rándulásokat, vágott sebeket láttunk el. A legjelentősebb esetünk egy cukorbeteg fesz- tiválozó ellátása volt: hozzá orvost is hívtunk, mert inzulinra- volt szüksége. Egyébként csendben, békésen zajlott le az evangélikus fiatalok találkozója. ■ -ó-ő-A Végiggurulva, azaz végig gurulva a Szélrózsán ► A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (Mevisz) mozgás- korlátozottakkal foglalkozó Bárka szakcsoportja minden alkalommal teljes erőbedobással vesz részt a Szélrózsán. Idén Kőszegnek mutatta meg, milyen vidámságban, harmóniában tudnak együtt fesz- tiválozni mozgássérültek és egészséges fiatalok. A fesztivál zászlaja is prezentálja e tényt: az egyik árnyalak egy kisfiú, aki egy tolókocsis ember mellett áll, s megérinti. A fogyatékosok és segítőik egymást választották: önként, mint barát a barátot. Hivatalosan „személyi” segítővel, illetve segítőként lehet jelentkezni a rendezvényre. (Most húsz „bárkás pár” volt jelen.) De gyakorlatilag amikortól összetalálkoznak - mint tábortárs, mint ismerős, mint barát -, onnantól bárki kérhet segítséget bárkitől. Arról nem is beszélve, mennyi új és szoros kapcsolat alakul ki ilyenkor... tolókocsi! Szia, tolókocsi!”, miközben körülfutják a szomszédos ebédlőasztalt, ahol két tolókocsis lány étkezik... Büszkeséget építő, gyarapodást remélő csapatmunka A Lehetőségek piacán, a Mevisz-sátorban ismerkedhetett az érdeklődő a Bárka tevékenységével. Prospektusokat, pólókat, könyveket, matricákat vásárolhatott, ezzel támogatva a szervezetet. A bárkások felosztották egymást közt, melyik pár mikor ügyel, így a sátor valóban csapatmunkával működött. Pénteken éjjel az egyik sátorban a me- viszesek is tartottak áhítatot. Isten igéi, versek, saját gondolatok hangzottak el. Aki nehezen beszélt, annak szavait társa „tolmácsolta", akár a visszhang. Büszkeség töltötte el szívünket, mikor láttuk, hogy a látogatók vásároltak egy- egy pólót, olvasták a kiadványainkat. Akikben pedig tovább fokozódott a kíváncsiság, az elment a közeli öregek otthonába megnézni Sólymos Tamás és Tekus András szeptemberig látható fotókiállítását a mozgássérülttáborokról és -passiókű résztvevő lehessen egy mozgássérült is. Hogy e szándék mennyiben valósulhat meg, annak a terület, az épület adta lehetőségek szabnak határt. A helyszín ezúttal egy hatalmas park volt, öreg fák nyújtottak árnyékot a tábo- rozóknak. Külön sátorozóhelyet alakítottak ki a bevállalósabb mozgássérültek számára, mivel a sátorozásra alkalmas többi területet ők nem tudták volna megközelíteni. A Mevisz-Bárka két tornatermet kapott, külön zuhanyzókkal, mosdókkal, mert az emeletre nem volt egyszerű feljutni (a lift körüli bonyodalmakról majd lentebb...). Emellett a másik épületben képtelenség volt függőlegesen mozogni az emeletek közt - lift híján. Emiatt a mozgássérülteknek némely programról le is kellett mondaniuk. Vízszintesen azért lehetett, mivel a hátsó bejáratnál rámpa - igaz, igen ijesztő, meredek - vezetett fel a díszterembe. A biztonságot adó, erős, segítő kezek láttán azonban a félelem is megadja magát... Nos, a lift... Miért kell kulccsal kinyitni a földszinten lévő kis dobozt, hogy kivehessünk belőle egy kulcsot, amellyel hívhatjuk a liftet; majd visszahelyezJómagam is a tolószékesek (pontosabban: elektromos kerekes székesek) csoportját képviselem, ezért személyes tapasztalatból jelenthetem ki: a Szélrózsán nincsen kiszolgáltatottság, nincsenek ledöbbent arcok, botránkozó szemek; s a közöny leghalványabb jele sem érzékelhető. Ellenben a kisgyermekek vacsora közben jókedvűen mondogatják: „Szia, ról. Ez a büszkeség pedig tovább nőtt bennünk, mikor ellátogattak áhítatunkra, megálltak, s helyet foglaltak... Kulcsok a megoldáshoz A Szélrózsa szervezőinek nagy figyelmet kell fordítaniuk az akadálymentesítésre; arra, hogy a találkozón teljes érténünk a kulcsot a dobozba s visszazámi a kezünkben lévő kulccsal? És ebből a kulcsból miért van csak hét darab, a dobozos kulcsból pedig kettő? (A kettőből az egyik a harmadik emeleti KIE-kávé- háznál volt fellelhető.) A válasz nyilván nem az, hogy a lépcsőzés erősíti a segítőt... Egyszer volt, kulcs nem volt. Hát lemaradtunk az éjféli esti meséről... De sebaj! Csatlakozott hozzánk, majd szolidaritást vállalt velünk egy barát, s improvizált nekünk egy mesét! Végül már nem is akartunk felmenni. Elvegyülünk, s mégis kitűnünk. Nincs semmiféle diszkrimináció, de van egy kis szegregáció azért, hogy legyen integráció. Kérdésként feltehetjük a Szélrózsa idei mottóját: Hol a határ? Hol a határ e három fogalom között? A határ nem mindig limitál. A határ segíthet átjutni az egyikből a másikba, hogy aztán eljussunk a harmadikhoz. Ez a fajta határ a Szélrózsán részt vevő, velünk együtt fesztiválozó emberekben van, akik képesek átlépni saját határaikon és hozzánk kapcsolódni. Egy önállóan kitalált, „paródiás” mese is elég hozzá... ■ Tónay Marianna FOTOK: LUKÁCS GABI
