Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-07-13 / 28. szám

4 2008. július 13. KERESZTUTAK ‘Evangélikus ÉletS Mindennapi ütközeteink Konfliktuskezelő tréning Gyenesdiáson ► Ha ezt a szót halljuk: konfliktus, el­ső reakcióként talán összeszűkül a gyomrunk. Vagy legalábbis valami rosszra gondolunk. Pedig a konflik­tusok életünk természetes velejá­rói, nélkülük unalmas, színtelen, fejlődés nélküli lenne az életünk. Mintegy húszfős csapat tanult-dol- gozott együtt július 1. és 3. között Gyenesdiáson, a Magyarországi Evangélikus Egyház Kapernaum Szeretetintézmértyében, hogy töb­bet tudjon meg saját magáról, a konfliktusokhoz való viszonyulá­sáról, a változtatás mikéntjéről. A tréning vezetői Komlósi Piroska pszi­chológus, családterapeuta, a Károli Gás­pár Református Egyetem Kommuniká­ció Tanszékének docense és Zsednainé Herdliczka Éva lelkész, mentálhigiénés te­rapeuta voltak. A résztvevők között volt aktív és nyug­díjas lelkész, családsegítő központban dolgozó szakember, pedagógus, gyüleke­zeti felügyelő, teológiai tanár, informati­Konfliktusaink kezelésében többféle stílust alkalmazunk. Van, amikor igyek­szünk elkerülni az ütközést, hiszen nem mindervérdek- vagy véleménykülönbö­zés akkora horderejű, hogy hosszabban kellene foglalkozni vele. A baj ott kez­dődik, amikor valaki súlyosabb problé­ma esetén sem meri vállalni a saját véle­ményét, érdekeit, inkább kikerüli a szá­mára kellemetlennek vagy szorongató- nak tartott szembehelyezkedést. Az egy­ház közelében élők, illetve a nők nagyon gyakran az alkalmazkodást választják, háttérbe szorítják érdekeiket, csendben tűrik a következményeket - "miközben egyre sértettebbnek, boldogtalanabb­nak, szorongóbbnak érzik magukat. Sejthetjük, hogy egy ilyen folyamatnak nem lesz jó vége... A határozottabbak sokkal bátrabban szembesítik a másik felet saját szem­pontjaikkal és érdekeikkel. E cél elérésé­ért nemegyszer agresszív eszközöket vetnek be. Közülük kerülnek ki korunk sikeres médiaszemélyiségei, üzletembe­rei, menedzserei. Sikereik mögött nem­egyszer ott lapul a toporzékoló, sértett, mérges kisgyerek, aki önértékelésében Komlósi Piroska és Zsednainé Herdliczka Éva kus, könyvelő. A sokszínűség nem aka­dály volt, hanem egymásra hangolódá- suk örömteli és kiteljesítő körülménye. A Bibliát olvasva megdöbbenve ta­pasztalhatjuk, hogy bizony teli van konfliktusokkal. Ember és ember, Isten és ember ütközik meg egymással, vagy a szereplőknek egyenesen önmagukkal kell szembenézniük. Vajon mi maradna a Szentírásból, ha minden konfliktust el­töröltek volna belőle? Néhány szeretet­teljes, megnyugtató kijelentés... Az evangélium, Isten megjelenése világunk­ban szinte mindig konfliktusok árán lesz nyilvánvalóvá. Jézus sosem ígéri a tanítványoknak a sima utat, az előre­gyártott megoldásokat, vagy hogy soha nem kerülnek nézeteltérésbe senkivel. megsérült, emiatt csak magával tud fog­lalkozni, képtelen odafigyelni a másikra. Egy felmerülő konfliktusban már ko­moly eredménynek számít, ha a felek kompromisszumot találnak, vagyis mindenki enged valamennyit az állás­pontjából. A probléma tényleges meg­oldása a legjobb a lehetséges következ­mények közül; érett, felnőtten gondol­kodó, jó önértékelésű emberek kelle­nek hozzá, akik vállalják saját szükség­leteiket, de érzékelik, tiszteletben tart­ják a másik jogait, igényeit is. Az egy­mással való ütközés ilyen lezárása megnyugvással és örömmel tölthet el bennünket, építi a közösséget, és erőt ad a későbbiekhez. ■ Balogh Éva Diszkriminálja a kormány az egyházi kórházakat Hiába kérik az egyházak, hogy az általuk fenntartott kórházak egyenlő bánásmód­ban részesüljenek az állami és önkor­mányzati intézményekkel, az Egészség- ügyi Minisztérium nem ismeri el jogo­sultságukat az ötszázalékos béremelésre és az évi kétszeri inflációs kompenzáció­ra - írta a Magyar Nemzet július 3-i száma. Gettósítja az egyházakat a kormány­zat, nem hajlandó figyelembe venni, hogy gyógyító intézményeik ugyan­olyan közszolgálati tevékenységet foly­tatnak, mint az önkormányzati, illetve állami kórházak - jelentette ki a lapnak a Magyarországi Református Egyház Zsi­natának lelkészi elnöke az egészségügyi tárca rendelete kapcsán. Bölcskei Gusztáv felhívta a figyelmet arra, hogy az Alkotmánybíróság a közelmúlt­ban az egyházi iskolák hátrányos megkü­lönböztetését alkotmányellenesnek ítél­te, és ezzel harmadszor bizonyosodott be az egyházak igaza ebben a kérdéskörben. Emlékeztetett: elsőként a református egy­ház nyerte meg a normatívákat hátrányo­san megállapító szaktárcával szemben a Fővárosi Bíróságon indított pert, majd az Állami Számvevőszék vizsgálata igazol­ta, hogy nem megfelelő az egyházi isko­lák állami finanszírozásának háttere. Ez arra is rávilágít, hogy nem elég ren­deleti úton szabályozni a kérdést, szük­ség van a törvényi garanciákra is - hang­súlyozta a lapnak a református vezető. A Magyar Nemzet azt írta: a kórházak összesen kétszázmillió forinttól esnek el a hátrányos megkülönböztetés miatt. M MTI Magyar evangélikus lelkész kitüntetése Hatodik alkalommal adták át a közelmúltban a Jedlik-díjat Jedlik Ányos fizikus, bencés pap tanár szülőfalujában, a szlovákiai Szímőn. Az elismeréssel a magyar nemzet ki­emelkedő egyéniségeit, a tudomány művelőit díjazzák. • Az egyik idei kitüntetett dr. Bándy György evangélikus lelkész, a pozsonyi Comeni- us Egyetem professzora. A tudósnak jelentős szerepe volt a szlovák ökumenikus bib­liafordítás első kiadásának megjelentetésében; szakterülete az Ószövetség. W EvÉlet-infó Diakónia az Európai Unióban Egyházunk diakóniai szolgálata évek óta részt vesz az Eurodiaconia munkájában. E szervezet küldetése, hogy tagjait segít­se és támogassa az uniós szintű szociális folyamatokban. Az Eurodiaconián belül különböző platformok szerveződtek, amelyek a regionális együttműködés ke­reteit biztosítják. Magyarország a viseg­rádi platform tagja Csehország, Lengyel- ország és Szlovákia diakóniai szolgála­tának társaságában. Június 30-a és július 2-a között az Eurodiaconia tanulmányi utat szerve­zett Brüsszelbe a visegrádi platform diakóniai vezetői részére. A program közös része az Eurodiaconia brüsszeli irodájában, az Európai Bizottság épü­letének tőszomszédságában zajlott. A szűk három nap alatt az előadók bemutatták az EU szociális és munka­Heidi Martinunssen, a brüsszeli Eurodiaconia irodavezetője és Gregersen-Labossa György. ügyi politikáját. A jól megszervezett előadások betekintést adtak az egyhá­zak és diakóniai szervezetek EU mel­lett végzett munkájába. A tanulmányi út érdekes része volt a Brüsszelben dolgozó magyar szakembe­rekkel zajlott informális találkozók sora. E megbeszélések hasznos információk­kal szolgáltak arra nézve is, hogy hazánk miként vesz részt, illetve hogy milyen kihívásokkal szembesül az EU szociális védelemmel és társadalmi befogadással foglalkozó, nyitott koordinációs mecha­nizmus névre keresztelt munkájában. A látogatás érdekes momentuma volt az EU-parlament megtekintése. Egyházunkat a progamon Gregersen- Labossa György lelkész, a diakóniai bizott­ság elnöke képviselte. Hl EvÉlet-infó Népfőiskola és gyülekezet Műhely-konferencia az Evangélikus Hittudományi Egyetemen ► Milyen módon tudja segíteni egy gyülekezet a munkaerőpiacról ki­szorultakat vagy a hátrányos hely­zetben levőket? Hogyan valósítha­tó meg felnőttképzési program egy gyülekezetben? Milyen összefüg­gés van népfőiskola és misszió kö­zött? E kérdésekre keresték a vá­laszt az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) és a szarvasi Tesse- dikkel a XXI. Századba - Második Esély Népfőiskola közös szervezé­sében Népfőiskola és gyülekezet cím­mel megrendezett műhely-konfe­rencia résztvevői: lelkészek, gyüle­kezeti tagok, szakemberek és civil szervezeti munkatársak. A tanács­kozásnak június 30-án az egyetem épülete adott otthont. „A népfőiskola a szegények iskolája” - ez a megállapítás a dán népfőiskolái mozgalom egyik kiemelkedő alakjától, Qinind Arnfredlóí származik, és lényegé­ben magában foglalja ezen intézmények legfontosabb társadalmi szolgálatát, amely a kezdetektől máig változatlan. A 19. században Dániában Grundtvig evangélikus püspök által életre hívott kétéves bentlakásos iskoláknak, Tesse- _dik népfőiskolájának vagy a mai szarva­si intézménynek ugyanaz a célja és a rendeltetése. Egyrészt megtanítani az embereket arra, amire leginkább szüksé­gük van; olyan szakmai ismeretekkel és gyakorlattal vértezni fel őket, amelyek birtokában megállják a helyüket a mun­kaerőpiacon, el tudnak helyezkedni. Másrészt céljuk olyan lelki megerősítést nyújtani, lelki közösséget kialakítani, amely segíti az életben való boldogulást. Lázár Zsolt evangélikus lelkész, a szar­vasi népfőiskolái program vezetője elő­adásában felelevenítette Tessedik Sámuel munkásságát, majd bemutatta a 2005-től ez év június 30-ig tartó programot az elő­készítéstől a megvalósításig. Gaál Roland pszichológus és tréner, a program mun­katársa a szellemi-lelki erősítő módszert (SZLEM) ismertette a résztvevőkkel. Ki­fejtette, hogy a Szarvason megvalósított képzés miben különbözik egy átlagos fel­nőttképzési programtól. Egy szokásos tanfolyam - legyen az nyelvtanfolyam, számítástechnikai vagy más felnőttkép­zési program - egyedül a szakmai ismere­tek átadására koncentrál. Szarvason azonban bentlakásos volt a képzés, illetve magas volt az óraszám, s e két tény már önmagában is közösségépítő hatással bírt. További kiemelkedő jelentősége volt az önismereti, drámatechnikai foglalko­zásoknak, vagyis a lelki megerősítésnek. A konferencián bemutatták azt a kuta­tást, amelyet a munkaerő-piaci problé­mák és a felnőttképzés lehetőségeinek feltárása céljából végzett el az EHE két munkatársa - Pángyánszky Ágnes és e so­rok írója - elsősorban az evangélikus és református egyház gyülekezeteinek köré­ben. A kutatás eredményeit és tanulságait közösen gondolhatták át a jelenlevők. Az egyház és a munkaerőpiac össze­függéseiről, valamint a finanszírozási le­hetőségekről tartott bibliai alapozású előadást Kocsis István, a pályázati munka- csoport déli egyházkerületi felelőse, a nemzetközi összefüggéseket is láttatva. A délutáni műhelymunka három cso­portban folyt: misszió és népfőiskola, gyülekezet és munkaerőpiac, valamint egyház és finanszírozás témakörben; az utóbbi Ruzsányi Annának, a népfőiskolái program gazdasági vezetőjének irányítá­sával. A konferencia lezárásaként a cso­portok beszámoltak egymásnak a mun­ka eredményeiről, majd Szabó Lajos, az EHE tanszékvezető professzora és Lázár Zsolt szarvasi lelkész mondott zárszót. Befejezésképpen álljon itt ennek egyik gondolata: „Reméljük, hogy mag­vetés történt ezen a konferencián! Tesse­dik célja az volt, hogy helyben, a gyüle­kezetében nyújtson hatékony segítséget, mégis példát adott, és sokan idézik - nem csak Szarvason, hanem országszer­te. Hasonlóképpen hisszük, hogy voltak olyan hasznos gondolatok ezen a konfe­rencián, amelyeket a résztvevők tovább­visznek és a saját gyülekezetükben és a saját településükön élők javára kama­toztatni tudnak. Így reméljük, hogy lesz folytatás, és az ország több pontján megvalósulhatnak majd a szarvasihoz hasonló népfőiskolái programok.” ■ Gömböcz Elvira Mit tehetnek a helyi közösségek? „Adj halat az embereknek, és aznap ehetnek Tanítsd meg őket halat fogni, s életük végéig ehetnek. De azért bizonyosodj meg róla, hogy van hal a tóban, erősítsd meg az embereket, hogy van joguk a tóban élő halak kifogásához, s bizonyosodj meg arról is, hogy tényleg kifog­ták-e a halat!" (Honadle, 1982) Elég lenne, ha csak a mottót jegyez­nénk meg és vinnénk haza gyülekezete­inkbe - gondoltam, amikor az EHE-n rendezett műhely-konferencián beültem Gömböcz Elvira és Gaál Roland workshop- jába. Igen ám, de az idézet szerzője kép­ben fogalmazta meg mondandóját. Ho­gyan alkalmazható ez a mi helyzetünk­re? Mi, akik nap mint nap találkozunk kéregető, munka nélküli emberekkel - már nemcsak Budapesten, hanem az or­szág bármely temploma körül -, hogyan segíthetnénk rajtuk hatékonyan? Mit te­het egy gyülekezet a munkanélküliek ér­dekében vagy azokért, akik a munkaerő- piacon hátrányos helyzetűek? A műhelymunka során lehetőségein­ket a mai gyülekezetek helyzetének szempontjából tekintettük át. Meg kell mondanom, eléggé lelombozott, ami­kor felfedeztük, hogy gyülekezeti, lelki életünk mennyire a felszínen mozog. Hiszen éppen azokkal, akikkel Jézus Krisztusban testvéreknek vallják ma­gunkat, nem osztják meg fájdalmukat azok, akiket kirúgnak a munkahelyük­ről, vagy pályakezdőként nem találnak munkát. Szégyellnivaló dolognak tart­ják ugyanis. Mi fenne, ha egy evangélikus vállalko­zó először a gyülekezetében keresne al­kalmazottat, munkaerőt? Lehet, hogy van ilyen, csak mi nem tudunk róla? A jelen kritikáján túl természetesen a továbblépés lehetőségein is töprengtünk. Gyülekezeteinkben szemléletváltásra van szükség: meg kell jelennie az empátiának, az elfogadásnak, a közösségbe integrálás­nak. Észrevettük, hogy például olyan egy­szerű és gyakorlati dologban adhatunk segítséget, mint az önéletrajz kinyomta­tása, lefénymásolása, de segíthetünk akár megírni is annak, akinek ez nehézséget okoz. Különleges lehetőséget rejt, ha nemcsak a hagyományos bibliaóra szere­pel a gyülekezetek kínálatában, hanem különböző klubok alakulnak. Ezek az adott közösség hasonló élethelyzetben lévő, hasonló gondokkal küszködő tag­jainak kínálhatnak lehetőséget a találko­zásra, beszélgetésre, egyszersmind segít­séget nyújthatnak a problémák megol­dásához. Ilyen lehet például a páratlan­klub, az ifjú házasok klubja, a baba-ma­ma klub, az álláskeresők klubja, az idő­sebbek klubja és így tovább. Nem fedeztük fel, de munkacsopor­tunk vezetői rávilágítottak: előnye a gyülekezeteinknek, hogy a munkaerőpi­acon három formában vagyunk jelen: mint munkaadók (intézményeink ré­vén), mint munkavállalók, és harmadik­ként az önkéntes munka területén va­gyunk aktívak. Ez nagyon jó, hiszen a gyülekezetben való önkéntes tevékeny­ségben - akkor, amikor az élet más terü­letein azt sugallják számunkra, hogy ér­téktelenek, haszontalanok vagyunk - új­ra fontos, megbecsült, magabiztos, érté­kes és hasznos emberek lehetünk. ■ Heinemann Ildikó

Next

/
Thumbnails
Contents