Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-07-13 / 28. szám

‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2008. július 13. 3 Minister verbum Domini „Miklósi csoda” ► „Ma minisztert avattunk... szol­gát, Isten szolgáját” - ezekkel a szavakkal bocsátotta szolgálatba ár. Fabiny Tamás, az Északi Egyház- kerület püspöke Torzsa Tamást a gyóni evangélikus templomban jú­lius 6-án megtartott ünnepi isten­tiszteleten. A gyóni evangélikus gyülekezet életében mérföldkő volt ez az esemény, hiszen először ordináltak lelkészt a templom falai között. Torzsa Tamás frissen felavatott lel­kész 1979-ben született Budapesten, ál­talános iskolába Dabas-Gyónra járt, majd az újonnan megalakult aszódi evangélikus gimnázium első évfolya­mába nyert felvételt. Az érettségi után 1998-ban jelentkezett az Evangélikus Hittudományi Egyetemre (EHE), majd 2003-tól a kolozsvári Protestáns Teoló­giai Intézetben folytatta tanulmányait; 2007-ben szerzett ott diplomát. Házas­ságot kötött Pap Csillával, majd hatod­évesként a vanyarci gyülekezetbe ke­rült Szabó András esperes mint mentor mellé. Gyakorlati éve végeztével az idén az EHE-n teológus-lelkészi diplo­mát kapott. Az ünnepi úrvacsorás istentisztelet li­turgiájában Fabiny Tamás püspök, ár. Szentpétery Péter egyetemi docens, az EHE Vallás- és Társadalomtudományi Tan­székének vezetője, valamint László Milán, a Gyóni Evangélikus Egyházközség be­osztott lelkésze szolgált. Eabiny Tamás a lelkészjelölt meghí­vóján szereplő ige (Ézs 55,10-11) alapján hirdette Isten igéjét. A prédikációban a magyar nyelv sajátosságára, kincsére hívta fel a figyelmet. Az ige szó - mon­dotta - nemcsak egy szófajt jelöl a nyel­vünkben, hanem nekünk, keresztények­nek Isten igéjét is. A szent és a profán ta­lálkozása, hogy míg az ige cselekvést, lé­tezést jelentő szó, addig Isten igéje maga a Cselekvés, maga a Létezés. A verbum Domini, Isten igéje ma is cselekszik, hisz szolgákat, „minisztereket” hív el. Az istentisztelet után a szeretetven- dégségen Kőszegi Zoltán, Dabas város polgármestere, Szabó András esperes, mentor, Krámer György püspökhelyettes, Tibay László római katolikus plébános, valamint Fekete László református lelki- pásztor köszöntötte az újonnan felava­tott szolgatársat. Fabiny Tamás püspök köszöntő szavai után átadta Torzsa Ta­másnak a lelkésziktatási oklevelet. ■ Czöndör István ► A megújult alsósági templom két­szeresen is ünnepi díszbe öltözött az elmúlt szombat délelőtt, amikor Ittzés János püspök lelkésszé szen­telte Győri Veronika Ágnest. Az egy­házkerület lelkészi vezetője a meg­hívón szereplő igeversek, Péld 3,5-7; 17-18 alapján indította szol­gálatba az új lelkésznőt. Igehirdetésében a püspök elmondta, hogy Isten nem elégszik meg a félig odaadott szívekkel. Tele van a világ félszívű, öntelt emberekkel, ám Isten ügyét csak alázattal lehet fogadni. Nekünk nem az a felada­tunk, hogy megvédjük Jézust, hanem az, hogy engedjük, hogy ő vigye győzelemre ügyét. ígértünk van tőle, hogy velünk van a világ végezetéig. „Az ige vezessen uta­don, bízzál Jézusban teljes szívből” - zárta prédikációját az ordináló püspök. A szentelés liturgiájában Győri Vero­nika Ágnes lelkipásztora, Vető István, il­letve az Evangélikus Hittudományi Egyetem részéről ár. Béres Tamás, a Rendszeres Teológiai Tanszék docense segédkezett. Az új lelkész Celldömölkön érettségi­zett. Nagynénje akkoriban jegyző volt az alsósági gyülekezetben. Elsősorban vele járt a különböző egyházi rendezvé­nyekre, ő formálta hitét, az ő indíttatá­sára jelentkezett a teológiára, bár a Veszprémi Egyetem magyar-színház­történet szakára, valamint a szombat- helyi főiskolára, magyar-történelem szakra is felvették. Az előbbi helyen ha­lasztást kért, és a teológián kezdte meg tanulmányait abban a reménységben, hogy két év után párhuzamosan végzi a másik szakokat. De időközben megér­lelődött benne az elhívás, hogy lelkész szeretne lenni. Hét éven keresztül vezette Alsóságon vasárnaponként a gyermek-istentiszte­leteket. Édesapja az alsósági gyülekezet felügyelője, édesanyja presbiter, húga pedig most fejezte be az első évet a teo­lógián. A hatodéves képzést a budapest- . zuglói gyülekezetben töltötte Tamásy Ta- másné mentorsága alatt. Ittzés János augusztus 15-től Győri Veronika Ágnest a bobai gyülekezetbe küldte ki beosztott lelkészi szolgálatra. ■ M. Gy. ► Mindaz, ami az elmúlt négy hónap­ban Sárszentmiklóson történt, ta­lán „miklósi csodának” is nevezhe­tő. Március elején még romos, he­lyenként életveszélyes, kívül-belül megújításra szoruló egykori paró­kiaépület, illetve templom állt a közösségi életre jóformán alkal­matlan templomkertben. Július 6- án pedig a megújult templomért, közösségi házért adott hálát a gyü­lekezet ünnepi istentiszteleten, amelyen Szarka István, a Fejér-Ko­máromi Egyházmegye esperese hirdetett igét. Volt miért hálát adni. Kulturált mosdók és kis konyha teszik otthonosabbá a gyü­lekezet életterét. A kertben fa játszótér­elemekből álló vár, pingpongasztal, tűzr- rakóhely és kerti padok hívogatják a gyer­mekeket és szüleiket. A templom belül ki­festve, kívül újravakolva, a tetőszerkezet megerősítve, a toronysisak újra fényesen csillog. Az igazi csoda azonban az, hogy az ötmillió forint értékű felújítás gyakor­latilag egy fillérjébe sem került a kicsiny gyülekezetnek. Akkor miből futotta? Adakozásból és önkéntes munkából. A gyülekezet néhány év alatt - házról házra járva, megszólítva a város lakóit is - két és fél millió forintot gyűjtött össze. Kőhalom... ► A Kemenesalja egyik legszebb, kö­zelmúltban megújult templomá­ban szentelte lelkésszé Ittzés János július 5-én Udvardi Andreát. A Ke- menesmagasiban tartott ordináci- ón a püspök a meghívón szereplő igevers, Jak 1,17 alapján hirdette Is­ten igéjét. Ittzés János hangsúlyozta: Az ige tanú­ságtétel arról az Úrról, aki javunkat szol­gálja. Nagy hit és bátorság kell ahhoz, hogy ki tudjuk ezt mondani. Hirdetjük, hogy Istennél nincs hatalmasabb, még ha vannak is életellenes hatalmak. Ő még az ellenséges hatalmakat is arra használja, hogy szeretetünk még na­gyobb legyen iránta. Ahol reménytelen helyzetekben kell hirdetni Isten jóságát: ez a legnehezebb, ez a lelkészi szolgálat harcmezeje. „Szolgálatod nyomán so­kan örvendezzenek, hogy Isten jó!” - zá­rult a püspök prédikációja. Az ünnepi istentiszteleten részt vett Kovács Imre, a helyi gyülekezet lelkésze, valamint az Evangélikus Hittudományi Egyetem képviseletében Hausmann Jutta professzor, az Ószövetségi Tanszék ve­zetője. Udvardi Andrea Celldömölkön érett­ségizett, az ottani gyülekezetben konfir­mált. Családi kapocs fűzi a közeli Keme- nesmagasihoz, ahol hétvégenként temp­lomba járt. A településhez való kötődé­sét még jobban erősítette az ott szolgáló lelkész házaspár - Kovács Imre és Ko­vácsáé Tóth Márta - szeretete, amelyet az általuk vezetett nyári őrimagyarósdi if­júsági táborokban érezhetett meg mint tizennégy éves kora óta rendszeres résztvevő. Itt kapta az indíttatást, hogy jelentkez­zen az Evangélikus Hittudományi Egye­temre. Bár korábban gyógypedagógus sze­retett volna lenni - fel is vették a Bárczi Gusztáv-főiskola megfelelő szakára-, a teológián kezdte meg tanulmányait, a főis­kolán két év halasztást kérve. Az elesettek iránti elkötelezettsége megmutatkozott abban is, hogy a Magyar Evangélikus Ifjú­sági Szövetség mozgássérülttáboraiban öt éven keresztül volt táborvezető; elnökségi tagként is működött a szövetségben. 2004-2005-ben Lipcsében tanult ösz­töndíjasként; akkor mélyült el az Ószövet­ség iránti érdeklődése. Sárváron, Gyarmati István lelkész men- torságával töltötte a hatodévet. Ez év őszétől hittudományi egyetemünk dok­tori iskolájában folytatja tanulmányait az Ótestamentumot kutatva, valamint a Semmelweis Egyetemen mentálhigiénés képzésben vesz részt. ■ Menyes Gyula ...most vár áll ott És hogy ne kelljen szakmunkákra költe­ni, minden feladatot a gyülekezet tagjai, valamint az ország távoli pontjairól ér­kező testvérek - saját szabadságukat fel­áldozva - végeztek el. „Isten országát építjük” - mondták. Sárszentmiklóson csoda történt. Re­ménység szerint nem csak három napig tart. A munkák a második szakasszal szeptemberben folytatódnak. ■ Bojtos Attila Szabályszerű küzdelem - győzelmi koszorú Van-e bárki is e kicsiny hazában és szer­te a nagyvilágban, aki ne tudná, hogy 2008 - a négyévenkénti ritmusnak meg­felelően - a nyári olimpiai játékok esz­tendeje? Hiszen a visszaszámlálás már hosszú hónapokkal ezelőtt elkezdődött, a feszültség napról napra nő. Naponta hallható hirdetések is izzít­ják a hangulatot, s az olimpia kapcsán - a hatalmas figyelmet kihasználva - a po­litika és az üzleti világ is Pekingre kon­centrál. A rendszeresen visszatérő sport­híradórészletben is egyre közelebbi év­számokat említenek, amikor a korábbi magyar olimpiai aranyérmesek győzel­mét idézik fel. Már csak néhány hét, és a visszajátszásokban elérünk a legutóbbi, 2004-es athéni olimpiáig, s akkor már Pekingben is fellobbanhat az olimpiai láng. Nemcsak a szakemberek, a sporto­lók és a fanatikus, drukkerek, hanem egyre inkább az átlagpolgárok között is napi téma lesz az esélylatolgatás: hány és milyen érmet szereznek versenyző­ink? A nagy készülődés már a célegye­nesbe fordult. A sportolók és az érdeklődő tömegek egyre nagyobb izgalommal készülnek a nagy eseményre. Mostanában egyre többször lehet hallani, hogy a sportver­senyeknek nemcsak az a tétjük, hogy egy-egy küzdelem után ki állhat fel a do­bogó legmagasabb fokára, vagy ki ér el legalább pontokkal jutalmazott helyezé­seket, hanem a versenyek versenyén, az olimpián való részvétel joga is múlik az eredményeken. Siker és kudarc, mosoly és könny, szabályszerű küzdelem és időnként - sajnos nem is túlságosan rit­kán - tiltott előnyszerzési kísérlet, dop­pingolás hírei szereznek örömöt vagy okoznak csalódást sokunknak. Mennyi tanulság van mindebben! Az persze erősen kétséges, hogy az üzletté vált profi sportvilág alkalmas-e arra, hogy benne a nemes, tiszta, becsü­letes, céltudatos élet példáit megtalál­ják a mai nemzedékek, elsősorban fia­taljaink. A fogvicsorgató, durva küzde­lem képei, a csúcsra jutásért minden eszközzel harcoló, a áikerre olykor nem megengedett módon is törekvő sportolók alakja is egyre ismertebb lesz mindenfelé. Kétes és gyorsan múló di­csőségük hosszú árnyékot vet. A dop­pingolok és a doppingüldözők verse­nyéről is hallunk naponta híreket. Még­is reméljük, hogy most, a közelgő olim­ÉGTÁJOLÓ pián a sportolók, a drukkerek, az egész sportvilág megmutat valamit a küzde­lem igazi szépségéből, a részvétel örö­méből, a lelkes és nemes versengésből. Talán még jó, követendő példákat is láthatunk. Hogy az első században élt Pál apos­tol sportolt-e valamit versenyszerűen, nem tudhatjuk. Lehetősége elvileg lett volna rá, hiszen akkor már több mint nyolcszáz éve - Krisztus Urunk születé­se előtt 776-tól - rendeztek rendszeresen olimpiai játékokat az ókori Görögor­szágban. De amiatt, amit - apostoli Szol­gálatát is nehezítő - betegségéről tu­dunk, elég valószínűtlennek tűnik a fel- tételezés. Annál érdekesebb, hogy leve­leiben több alkalommal is utal a sport- versenyekre, amikor apostoli szolgálatá­ról és a keresztény életről beszél. A futó­versenyek küzdelmét, az ökölvívók cél­tudatosságát említi, és hangsúlyosan fel­idézi a győztes sportolók jutalmát jelen­tő győzelmi koszorú képét is. „Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtar­tóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatat­lant." (iKor 9,25) „Úgyfiissatok, hogy elnyer­jétek" (9,24) Világos, hogy az apostol nem sportis­kolásokat, nem jövendő olimpikonokat oktat, hanem kortársait tanítja a keresz­tény élet „fortélyaira”. A céltudatosság, á napi küzdelmekben való bátor kitartás, a felebarát javára is tekintettel lévő áldo­zatkészség, a végső győzelem reménysé­ge nélkülözhetetlen erények a keresz­tény emberek életében. Sajnos minket is elért, és gyakran félre­vezet korunk nagy nyomorúsága, az anyagiasság, amely ellenséggé tesz baráto­kat, megrontja a kisebb-nagyobb közös­ségek életét, ügyeskedő, nem szabályos, becstelen küzdelemre is csábít. Tele van a világ rossz, mégis sokakra ható példákkal. Ezért legalább háromfrontos küzdelmet kell vívniuk korunk keresztényeinek. Mindenekelőtt a szív, a lélek mélyén folyó belső küzdelemben kell győzni az anyagiasság, a korszellem, a fogyasztói társadalom csábításai ellen. S csak ez­után kezdődhet a személyes, családi gyarapodásért, az életünk alapját jelentő maradandó értékekért és a szűkebb kö­zösségeink, de egész nemzetünk boldo­gulásáért is folyó - reméljük, eredmé­nyes - küzdelem. A helyzet nehéz, de nem reményte­len, mert nekünk olyan Mesterünk van, aki nem - mint az edzők általában - pá­lyán kívülről figyeli és dirigálja tanítvá­nyait, hanem aki már előre megvívta a küzdelmet, és győzelméből részt ad ta- nítványi csapatának is. Ezért ígéri: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koro­náját." (Jel 2,10) Ittzés János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents