Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-07-06 / 27. szám

IO 2008. július 6. KRÓNIKA ‘Evangélikus ÉletS Van mit tanulnunk Aki nem szereti a focit, arra biztatom, mégse lapozzon tovább, mert nem erről szqI írásom még akkor sem, ha az Ausztria és Svájc rendez­te labdarúgó-Európa-bajnoksággal kapcsolat­ban született is. Jegyem az Ausztria-Németország találko­zóra szólt. E mérkőzés a huszadik volt az Euró- pa-bajnokságon. Ötvenháromezer néző Becs­ben. Két nép buzdította saját csapatát. Közben rigmusok hangzottak azon a nyelven, amely mindkét tábornak anyanyelve. Ami tanulni való - nem anyáztak, nem hülyéztek, nem ká­romoltak. Pedig a közös történelmük nem volt felhőtlen. Mindkét ország államfője, vezetői megjelentek a mérkőzésen; őket sem „oktatta” ki a közönség. Taps után egy szintre „emelke­dett” mindenki - nézővé lettünk Az sem volt megszokott, ahogyan bejutot­tunk a nézőtérre. Hét ellenőrzőponton áthalad­va sárga mellényt viselő biztonsági emberek kí­sértek bennünket a helyünkre. Megható volt, ahogy mindkét tábor énekelte a saját himnuszát. Nem késve, nem rohanva, zenekari letét szerint. Megtanították erre őket?! Kik? Hol? Mikor? Nekünk is volt iskolánk van is. Mi üvöltjük a himnuszunkat, vagy vakaró­zunk, vagy párhuzamosan nyomjuk a szöveget._ Saját nemzeti imádságunknál Bécsben szép volt. Lehetett sörözni, nem is alkoholmenteset. Mégsem balhézott senki. Amit eddig még nem tapasztaltam: minden jegyet úgy adtak ki, hogy a tulajdonos nevét, útlevelének a számát, személyi adatait gépre vitték. így „tudták”, hogy melyik számon ki ül. Ötletes volt, hogy a felhajtható műanyag ülés mellett csomagoló­papírszerű ívet helyeztek el azért, hogy ráhajto­gathassuk a székre. Higiénia! Másnap, azaz kedden délelőtt megnéztük az üres, csendes Emst Happel Stadiont. Milyen üresen? Lenyűgöző! Mint épület, mint alkotás. Az utolsó tanulnivaló. Azoknak, akik sárga mellényt viseltek előző este - legyenek rendőrök, rendfenntartók, útbaigazítók, söntésekben dol­gozók, férfiak, nők -, tisztükhöz tartozott a másnapi takarítás. Tették is a dolgukat. El is vé­gezték egy műszakon belül. Lemosták a székeket -fertőtlenítettek. Porszívózták a betont -feljá­rók, lépcsők. Javították a gyepszőnyeget, a futó­pályára helyezett műfüvet. Viszont csak alko­holmentes italt lehetett kapni. Ilyet?! Tapasztalatomat hazahoztam. Gazdagíta­ni szerettem volna az Olvasót, ahogy lelkészi szolgálatom alatt evangélikus egyházamat és harminckilenc éven keresztül a soltvadkerti gyülekezetei is. ■ Káposzta Lajos Páter Bélára emlékezve A világhírű botanikus, dr. Páter Béla halá­lának hetvenedik évfordulója alkalmá­ból szervezett közös emlékünnepséget június 20—22. között a Kolozsvári Ag­rártudományi és Állatorvosi Egyetem, a kolozsvári evangélikus-lutheránus püs­pökség és az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE). Résztvevői pénteken délelőtt a mezőgazdasági egyetemen megtekintet­ték a Páter Béla által alapított gyógynö­vény- és botanikus kertet, valamint a múzeumi anyagokat, majd a rektorok csarnokában megkoszorúzták a Páter Béla-plakettet, délben pedig Házsongárd lutheránus temetőkertjében Fehér Attila evangélikus-lutheránus lelkész mondott rövid imát Páter Béla sírjánál. Délután az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) székházának előadóterme adott méltó helyszínt az ünnepi emlékülés­nek, amelyen Farkas Zoltán, az egyesület agrártudományi szakosztályának alel- nöke ismertette Páter Béla életét és mun­kásságát. Egyed Ákos akadémikus referá­tumában hangsúlyozta: az utókor nem feledkezhet meg azokról az elődökről, akik a jelenkort is befolyásoló maradan­dó értéket alkottak. Páter Béla, aki a Ko­lozsvári Mezőgazdasági Akadémia bo­tanikusa, a gyógynövénykutatás és -ter­mesztés úttörője volt, a világon elsőként létesített Kolozsváron gyógynövényku­tató állomást. Szombaton az EKE által szervezett emléktúra keretében a Páter-forráshoz kirándultak az érdeklődők, és vasárnap az evangélikus-lutheránus templomban tartott ünnepi istentiszteleten is méltat­ták a botanikus munkásságát, ugyanis Páter Béla 1925-1938 között a kolozsvári evangélikus-lutheránus egyházközség főgondnoki tisztét is betöltötte. „Nagyszerű személyiség volt, aki a mai emberek számára követendő példakép le­het, akinek'élete arra mutat rá, hogy a tu­dományos ismeretek mélyén a kutató bio­lógus miként találja meg az élő Istent. Pá­ter Béla egyben az ige embere is volt, a hit harcosa, az igazságra és ismeretre vezető egyén” - mondta prédikációjában Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök. Az istentisztelet után a Venczel Árpád ko­lozsvári szobrászművész által készített em­lékplakettet leplezték le a templom udva­rán. Itt zárult a megemlékező ünnepségso­rozat dr. Péntek János nyelvészprofesszor­nak, az MTA külső tagjának, az EME alelnö- kének és a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnökének beszédével és koszorúzással. Az ünnepi istentiszteleten jelen volt a németországi Martin-Luther-Bund öt­venegy tagú küldöttsége is, amely erdé­lyi körutazáson vett részt, meglátogatva a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház gyülekezeteit. ■ - szk ­ISTENTISZTELETI REND j 2008. július 6. Szentháromság ünnepe után 7. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Róm 6,19-23; 2MÓZ 16,2-3.11-18. Alapige: Mk 8,1-9. Énekek: 327., 459. 1., Bácsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmér; de. 11. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; dü. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; 11., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Gyekiczky János; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.); Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. (úrv.) Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szántó Enikő; VIII., Üllői út 24. de. fél n. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. (úrv.) Benkóczy Péter; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás; du. 7. (vespera) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Benkóczy Péter; Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út to. de. 8. (úrv.) dr. Joób Máté; de. 11. (úrv.) dr. Joób Máté; du. 6. dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) dr. Fabiny Tamás; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Szabó B. András; Rákospalota, XV. , Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI. , Hősök tere 10-11. de. 10. (úrv.) Rozsé István; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László: Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9, (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. (úrv.) dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1; de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89.de. 10. (úrv.) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. (úrv.) Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., játék u. 16. de. 10. (úrv.) Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza; Budakeszi (református templom) de. fél 9. Lacknemé Puskás Sára; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. ■ Összeállította: Vitális Judit Nyomkeresőben Pakson „Timi néni, hogy is hívják a kalandtá­bort, amiben vagyunk?” - kérdezték a gyerekek többször is a héten. Ezzel a megtisztelő címmel illették a paksi gyü­lekezet napközis nyomkereső hittantá­borát, amikor az igazi neve nem jutott az eszükbe. Én magam már évekkel ezelőtt kisze­meltem magamnak ezt a hitoktatási módszert, és készültem megismerkedni vele bővebben. Rengeteg jót hallottam róla, és nagyon megörültem, amikor ki­derült, hogy lehetőségem lesz a saját bő­römön megtapasztalni. Nagyon izgal­masat és felemelőt vártam, s nem csalód­tam. Valóban kalandtábor volt; felrázott és megmozgatott bennünket. A pénz té­mája köré csoportosuló bibliai történe­tek érdekesek és tanulságosak voltak, a megszerzett tudás „aprópénzre váltha­tó”, a hétköznapi életben is használható. A programban helyet kapott kirándu­lás, varrás, tábortűzrakás, süteményké­szítés, színjátszás, barkácsolás, éneklés is. Mindennek helye és jelentése volt; érzel­meinkben mélyen érintettek bennünket a történetek, és így rengeteget tanultunk. Megfigyelőként kevesebb feladatom volt, így figyelni tudtam a gyerekeket. Ér­dekes volt látni, ahogy játék közben is még órákig töprengtek az eseményeken, és „bedolgozták” magukba az üzenetet. A felnőtt segítők szép „összjátéka” biztonságossá és feledhetetlenné tette a táborozok számára ezt az öt napot. Jé­zus .egy karnyújtásnyira volt tőlünk, ki­próbáltuk, milyen a lábnyomán haladni. Reméljük, a kalandok végeztével a részt vevő gyerekek tovább keresik majd a hétköznapi életben is az ő nyomait. ■ Füller Tímea Mennyei nedű Önkéntes kórházlátogatók nyári konferenciája A faluban egy nap mulatságot rendeztek. A szervezők arra kérték a falubelieket, hogy az este jó hangulatához mindenki járuljon hoz­zá egy üveg bárral. A bort hordóban gyűjtöt­ték össze. Az egyik paraszt így gondolkodott magában: „Senki nem fogja észrevenni, ha egy üveg vizet viszek a hordóba.” így is tett. Csak arra nem számított, hogy a falu összes lakója hasonlóképpen cselekszik.' így aztán amikor este csapra verték hordót, tiszta víz folyt ki belőle. Az önkéntes kórházlátogatók nyári konferenciáját június 27-28-án Csobán- kán tartották. A helyszínt a Segítő Nő­vérek Kongregációja biztosította. Az előadók Balogh Éva, Honti Irén, Heinemann Ildikó és Ridegh Gyula kórházlelkészek voltak. A rendezvény nyitányaként Anthony de Mello fent idézett, frappáns története hangzott el. Azonban - hála Istennek - e „mulatságra” mindenki hozott magával valamit. Bár a résztvevők nagyon szeré­nyen nyilatkoztak arról, mit hoztak, mi­A kórházi ágy helyett közös asztal mellett vei tudnák közösségünket megajándé­kozni, szombat délután, amikor elbú­csúztak egymástól, és „csapra verték a hordót”, a mennyei nedű ízével a szájuk­ban mehettek haza Csobánkáról, hogy folytassák azt a nehéz, lelket megterhelő munkát, amelyet a betegek között vé­geznek a hétköznapokban. .A két nap előadásai, bibliatanulmá­nyozása, beszélgetései a belső erőforrá- -sok felfedezését segítették. A hit és az akarat fontosságát az új- szövetségi történetek alapján fogalmaz­ták meg az egybegyűltek. Olyan kérdé­sekre keresték a választ, mint például hogy vajon miért mondja Jézus a meg­gyógyult vérfolyásos asszonynak: „Leá­nyom, a hited megtartott téged: menj el békes­séggel, és bajodtól megszabadulva légy egész­séges." (Mk 5,34) Azt sem értették, miért nem voltak képesek a tanítványok meg­gyógyítani a megszállott fiút. De rácso­dálkoztak a kapemaumi százados hité­re. Arra is volt módjuk, hogy önvizsgá­latot tartsanak: hogy állnak a hit és aka­rat dolgában. Észrevették, hogy hit nél­kül hiába akarunk valamit, nem jutunk semmire. Tudja a kedves olvasó, hogy micsoda képességek vannak bennünk a manuális kreativitás terén, csak elnyomjuk ma­gunkban, vagy környezetünk hatására ki se próbáljuk alkotó tehetségünket? Hogy négy nap alatt képesek vagyunk olyan rajztudás elsajátítására, amellyel hiteles önarcképet festhetünk magunk­ról? Amikor ezt e sorok írója meghallot­ta Balogh Évától, legszívesebben azon­nal beiratkozott volna egy olyan tanfo­lyamra, ahol ezt megtanulhatja. Jó, hogy manuális kreativitását az ember kiélheti a kertgondozásban, a varrásban, a hím­zésben, de még a főzésben is. Minden olyan tevékenység, amelyet a kezemmé! végzek, és közben azt élem át, hogy va­lamit alkotok, valamit létrehozok, a lelki erőforrásom lehet, ha ez számomra örö­met szerez. Honti Irén Viktor E. Franki három ér­tékkategóriája közül az élményekről be­szélt. Ahogy felvázolta az élmények fon­tosságát az életünkben, úgy idéztem fel magamban azokat az élményeket, ame­lyeknek az emléke még ma is belső erő­forrás a számomra. Egymás után képek jelentek meg előttem. Az egyiken egy gyermekcsapattal kirándultam a zöld er­dőben a hegyek között. A másikon egy hajóban ültem, hallottam a szél fújását, és érzékeltem, ahogy a szél dagasztja a vitorlát. A hajó hasította a vizet, én meg kormányozni próbáltam a vitorlást. A harmadikon a harmatos fűben álltam, és füleltem a hajnali csendben a madarak dalát. Visszaemlékezve tudtam, hogy amikor mindezeknek részese voltam, az az érzés kerített hatalmába, hogy ezért a pillanatért érdemes volt élni. így lett sa­játommá Franki nézete, hogy az egész életnek képes egyetlen pillanat is értel­met adni. A Ridegh Gyulával töltött délelőttön belső erőforrásaik egész tárháza nyílt ki a résztvevők számára. Az előadó arra hívta fel a figyelmet, hogy lelki egészsé­günk megőrzése érdekében jó, ha tisz­tában vagyunk önmagunkkal. Szavai nyomán máris elemeztem magam. Az állandóságot szeretem az életemben, vagy a változatosság híve vagyok? Ho­gyan élek a személyes varázsommal, amikor belépek egy kórterembe? Meny­nyire határoznak meg a jól beidegző- dött sémák, feltalálom-e magam a konf­liktushelyzetekben? Dependenciára, függőségre vagy autonómiára, önálló­ságra törekszem? Számos kérdés, amelynek megválaszolása belső erőfor­rássá lehet munkám során. Azt mondják, hogy amikor bort iszunk, egy kis időre ott kell tartani a kortyot a szánkban, hogy az íze átjárja a nyelvünket, az ízlelőbimbóinkat, de még a szájpadlásunkat is. A mennyei ne­dűből, amelyet számunkra ez a konfe­rencia jelentett, most csak négy korttyal kínáltam meg az olvasót. Csapra vert hordónkból így az olvasóknak is jutott. Aki többet szeretne ennél, legközelebb csatlakozhat csapatunkhoz, hogy ő is hozzájáruljon ahhoz, hogy hordónkból még ízesebb mennyei nedű folyjon. ■ Heinemann Ildikó ISTENTISZTELETI REND / 2008. július 6. - Balaton Badacsonytomaj de. 9.; Balatonalmádi (Bajcsy-Zs. u. 5.) du. 4.; Balatonboglár de. 11.; Balatonfenyves (református templom) du. 6.; Balaton fured de. 9.; Balatonfuzfő (református templom) du. fél 3.; Balatonszárszó (evangélikus üdülő) de. 10.; Felsődörgicse de. 11.; Fonyód de. fél 10.; Hévíz du. fél 5.; Keszthely de. fél n.; Kőröshegy (református templom) du. fél 3.; Kötcse de. 10.; Kővágóörs de. fél 12.; Mencshely de. 11.; Nemesleányfalu dü. 2.; Révfülöp de. 10.; Siófok de. 10.; Sümeg du. fél 3.; Szentantalfa de. háromnegyed 10.; Veszprém de: 10.; Zamárdi (Aradi utcai imaház) du. 4.; Zánka de. fél 9. német nyelvű istentiszteletek; Balatonboglár de. fél 10.; Hévíz de. fél 10.; Siófok (kápolna) de. fél 10. FOTO: SZABÓ VILMOS BÉLA Bak ay Péter táborvezető áhítatot tart

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents