Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-07-06 / 27. szám

‘Evangélikus ÉletS 5 KULTÚRKÖRÖK 2008. július 6. Miskolci operafesztivál Pátriárkák az evangélikus templomban Zeneposta „Bartók szellemi örökségéhez hozzátar­tozik, hogy a környező népek kultúráját bemutassuk, így méltán várhatjuk el, hogy ők is hasonlóképpen cselekedje­nek” - nyilatkozta Bátor Tamás, a miskol­ci operafesztivál igazgatója az idei téma- választást célzó kérdésre válaszolva. A mintegy hatvan kiemelt és számos kapcsolódó program idén a szláv zene köré csoportosult. Olyan ismert nevek emelték a fesztivál fényét, mint Paata Bur- chuladze, Anja Silja vagy az idén hetven­éves orosz basszista, jevgenyij Nyesztyeren- ko. A hazai névsort szemlélve Kocsis Zol­tán, Bogányi Gergely és Polgár László nevét emelem ki a teljesség igénye nélkül. A június 22-én befejeződött Bartók + szlávok 2008 fesztivál igazi zenei cseme­géje volt a Moszkvai Patriarchátus or­todox kórusának hangversenye a bel­városi evangélikus templomban. A ka­marakórus legfőbb célkitűzésének az ősi orosz egyházi énekművészet meg­őrzését tartja. Vezetői számos, a szov­jet éra alatt rejtegetett kéziratot tettek közkinccsé, repertoárjuk folyamatosan bővül. A hangverseny programját 16-17. szá­zadi névtelen szerzők, valamint Rachma­ninov és Csajkovszkij műveiből állították össze. Különösen az anonim művek tűntek ki sokszínűségükkel. A „Nyisd meg, Uram, a bűnbánat kapuját” nagy­böjti sticheront az orgonapont mellett futó dallam tette különlegessé, az „Adám és Éva könnyezett az Éden köze­pén” népének egy nagyheti lamentáció hangzásvilágával volt rokon. Különlegesen szép része volt a prog­ramnak a „Krisztus feltámadott halottai­ból” című húsvéti tropárion, amelynek disszonáns akkordjait hallgatva inkább egy Sztravinszkjj-műre asszociált a jelen­levő, mint egy négyszáz évvel korábban keletkezett darabra. A blokk méltó befe­jezése volt a „Himnusz az istenszülő Szűzanyához” opus, amelynek előadása­kor a kórus művészetének és hangi kvali­tásainak teljes skáláját felvonultathatta. Ezután következtek Csajkovszkij és Rachmaninov egyházi művei. Ezek a da­lok ugyan már tanult mesterek keze nyomán váltak az orosz zeneirodalom megbecsült részeivé, de összevetve a ko­rábban hallottakkal, kissé édeskésnek tűntek. A befejező részben az énekkar orosz népdalfeldolgozásokkal szórakoztatta a nagyérdemű közönséget. Vidám ha­tásdarabok csendültek fel, bizonyítván, hogy a szerzetesek életét sem csupán a meditáció tölti ki. A „Fekete holló” me­lódiája a Borisz Godunov részeg szerzete­sének dalából ismert, a „Sztyeppe, sztyeppe körülöttem” nótát itthon „Télapó, gyere már” címmel énekli apró és nagyobbacska Szent Miklós napján. Nem kívánok ünneprontó lenni, s tisztában vagyok vele, hogy e dalok is az orosz kultúra részei, de a rendszerváltás előtt annyira elcsépelték őket, hogy e ki­váló összeállítás is meglett volna nélkü­lük. Talán az ortodox kórus is érezte a helyzet fonákságát, s az előre beharan­gozott hajóvontatódalt, az „Ej, uh- nyem”-et eltették szebb időkre.- A belvárosi evangélikus templom az elmúlt években Miskolc egyik kulturális központjává vált - hívja fel a gyülekezet otthonára a figyelmet a vendéglátó, Sán­dor Frigyes esperes. - Már tavaly bekap­csolódtunk a fesztivál vérkeringésébe, idén a pravoszláv hangverseny mellett Virágh András orgonahangversenyének tapsolhatott a közönség. Július 13-án az immár hagyományos Kaláka fesztivál öku­menikus programja érdemel említést. Az énekkar 2007-ben már koncerte­zett hazánkban, a budapesti Szent 1st-- ván-bazilikában megtartott hangverse­nyén magam is részt vettem. Utólag ér­tékelve fellépésük akkor fáradtnak ha­tott. Ebben természetesen szerepet játszhattak az akusztikai viszonyok, a program vagy a kórus összetétele. A mostani előadás viszont - egy-két apró­ságtól eltekintve - az operafesztivál mél­tó része volt, s egyben maradandó zenei élményt nyújtott a jelen lévő szép számú közönségnek. ■ Csermák Zoltán Külvárosi, panelház aljában üzemelő'„kis pos­tánkba” tértem be a minap. Modemnek aligha nevezhető, de az is igaz, hogy nála ósdibbak is üzemelnek még. Nem szép, nem csúnya. Olyan érdekes. Fülledt meleg délután volt. Abba a kis hát­só helyiségbe szólt a „behívóm”, ahol az aján­lott küldeményeket szokták kiadni. Barátság­tól an, egyszemélyes munkahely, melyet vasajtó választ el a sötét, várakozásra kijelölt folyosó­tól. Nem mindig van tömeg, de az is ritka, hogy ne kelljen várakozni. Szerencsés időpont­ban érkeztem, nem voltak sokan előttem. Beléptem, ami azt is jelentette egyben, hogy a sor végén találtam magam. A súlyos vasajtó és a rengeteg beton ontotta magából a meleget. Mégis mindenki csendben, nyugodtan várako­zott. Valami furcsa volt. Már az is különösnek tetszett, hogy nem kellett a beszédbe elegyedő emberek szokásos - többnyire jogos - panaszáradatát hallgatnom, mint ahogy az is szokatlan volt, hogy nem töl­tötte ki a teret a társalgás szüneteiben eluralko­dó nyomasztó, unalmas, fülledt csend, amelyet csak az ügykezelő és az ügyfél sablonos beszél­getése no meg a bélyegző hangos puffanása ol­dott fel valamelyest időnként. De itt nem ez törte meg a monoton dünnyö- gést. Halk zene szólt: Wolfgang Amadeus Mozart egyik fuvoladarabjának a trillái cikáz­tak halkan, de jól hallhatóan a barátságtalan szocreál helyiségben. Az emberek pedig szépen, türelmesen álltak, sőt olyan is akadt, aki szem­látomást elmélyülten hallgatta az íróasztalon álló hangszóróból felcsendülő muzsikát. Mel­lette pedig gyors, határozott mozdulatokkal dolgozott a kisasszony, akitől - de ezt már nem merem biztosan állítani - időnként egy-egy kis mosolyra is futotta. Úgy tűnt, mintha kevesebb ránc lett volna akkor ott az arcokon. Hogy is mondta Luther? „A zene Isten aján­déka, nem emberi dolog. Ugyanis elűzi az ör­dögöt, és megvidámítja az embert.” ■ Gyarmati Gábor Szócikkek a Horetzky-kislexikonból Egyetlen éjszakán (június 6.) át tartott nyitva a szobrász kiállítása a budai Vár­ban, az egykori Mária Magdolna-temp- lom tornyában. A „kísérők”: a gondo­san megválasztott helyszín, a testes vö­rösbor, a fények és árnyékok kényes já­téka és az ősi rituálékat idéző kortárs zene nem hígították, hanem nyomaté­kosították a művek, a művész üzenetét. „Mélyönmagunk” működésbe lépett - tanúsította a lúdbőr a hátunkon és az enyhe szorítás a hasfalon... Mindazon­által a recenzálónak nagyon nehéz a dolga, mert Horetzky - lévén filozófus is - szokatlanul mély és alapos feltárást végez saját művei kapcsán. szakrális tér Felszentelt épület tere. „Isten háza” bizonyos szóhasználatban, másutt a hangzó ige, a liturgia, a közös­ségi használat által Isten megnyilatkozá­sának, jelenlétének helyszíne, amely a hívekből korokon is átívelő gyülekeze­tét alkot. 700 év A budai Várban álló Mária Magdolna-templomot éppen Horetzky születése előtt 700 évvel szentelték fel. A falakat, melyek koronázásnak, királyte­metésnek is tanúi voltak, és melyeket még a török is meghagyott egy időre ke­resztény templomnak, Rákosi személyes utasítására rombolták le. hierophánia A szent valóság - Isten - megnyilvánulása. ontophánia A való lét megnyilvánu­lása, kozmiküs, „ember előtti” feltárulási lehetősége. intuitív tapintás A szobrász alkotó­módszerének kulcsfogalma. A tudatta­lanhoz, az egyedfejlődés korai stációi­hoz visszanyúló, generációkon át örök­lődő tapintás. Rokona annak, ahogy a filmbéli Amélie erős késztetéssel beletúr a zsák szárazbabba, mégis több annál, nem pusztán a - felszínes - érzékek irá­nyítják, de inkább azok az ősi jelensé­gek, amelyek évezredes emberlétünk közös sajátjai. A kisgyermek, ha nyers tésztához jut, gyúrogatja, sodorja, mi­előtt teljesen magáévá teszi - megeszi... Freud, Sigmund (1856-1939) Bécsi orvos, pszichiáter. A pszichoanalitikus iskola megteremtője. Alapelmélete, hogy az elfojtás révén tudattalanná váló emlékek és motivációk nagy hatással vannak a személy viselkedésére. Bizo­nyos tudattalan gondolatok és emlékek neurózis forrásává válhatnak, ugyanak­kor a neurózisok kezelhetőek a tudatta­lan gondolatok (álmok) és emlékek fel­színre hozásával. Jung, Carl Gustav (1875-1961) Svájci pszichiáter. A pszichológiai típusok megfogalmazója. A kollektív tudattalan fogalmának megteremtője. Tanításában a tudat és a tudattalan egyformán fon­tos, kiegészítik egymást. A pszichikum az ellentétek egyensúlyára épül. A terá­pia során fontos a tudat és a tudattalan integrálása. Ennek módszere lehet az ak­tív imagináció - elmélyült állapotban történő képzetáramlás. őskép Az emberiség közös öröksége, ősi tapasztalata mindenkiben ott rejte­zik. Olyan, látszólag elveszett, nem ver­Horetzky-Harmati Gergő, az alkotó bális tartalom, melynek előhívása nem irányított fény Jung mondja, hogy a könnyű ugyan, de felszabadítóan hat, tudat olyan, mint egy fénycsóva, általa energiát adhat. . csak azt fogadjuk be, amire odairányí­Feszület tottuk. Horetzky kis fényei, melyekét az ősi leleteket, sok évszázados ékszereket, konkrétan és átvitt értelemben is patinás idolokat, őslényeket idéző „intuícióle­nyomataira” irányít, mozgásba hozza nemcsak a miniatűr, mégis kozmikussá- got sugalló tárgyakat, de a látogatóban szunnyadó kollektív tudattalant is. Ezál­tal, aki befogadásra kész, alkotótárssá léphet elő. alkotó meditáció A fogalmi, sőt a képi gondolkodásnál ősibb, személyes rítus, mellyel - miközben, másodlago­san, tárgy kerül,ki kezei közül - a medi­táló utakat tesz meg saját és közösségi énjei, a tudat és a tudattalan, a földi és a transzcendens között. Woland Bulgakov Mester és Margaritá- jának intrikus, parodisztikus, „énszem­besítő” sátánfigurája. 21. században ké­szült, sárkánymadár alakú hamutartó­ja és kígyós kelyhé nemcsak Bulgakov- val és az ő (nem mellékes!) Moszkvájá­val, valamint a regény evangéliumi idősíkjával, hanem a világ kezdetével hozza a nézőket játékosan misztikus kapcsolatba. vörösbor Sötét héjú szőlő préselt le­véből nagy szakértelemmel és türelem­mel segített, általában tölgyfa hordóban érlelt, 10-14% alkoholtartalmú ital. Hogy milyen vörösbort tálalunk fel, az függ az Margarita kelyhe alkoholtartalomtól, a fogyasztott ételek­től, a környezettől, sőt az évszaktól és bizonyos fokig a házigazda és vendégei tapasztalataitól és érdeklődésétől. Egy érett bordói bor nem illik kerti mulatsághoz, jól simul azonban egy ősi képzetek és újszerű érzetek által előidé­zett szinesztéziába. ■ — zzs — A kiállításról beszámoló látható az Evangé­likus magazin című műsorban július 6-án (mtv, 9.5o; ism.: m2,13.05).

Next

/
Thumbnails
Contents