Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-07-06 / 27. szám
‘Evangélikus ÉletS 5 KULTÚRKÖRÖK 2008. július 6. Miskolci operafesztivál Pátriárkák az evangélikus templomban Zeneposta „Bartók szellemi örökségéhez hozzátartozik, hogy a környező népek kultúráját bemutassuk, így méltán várhatjuk el, hogy ők is hasonlóképpen cselekedjenek” - nyilatkozta Bátor Tamás, a miskolci operafesztivál igazgatója az idei téma- választást célzó kérdésre válaszolva. A mintegy hatvan kiemelt és számos kapcsolódó program idén a szláv zene köré csoportosult. Olyan ismert nevek emelték a fesztivál fényét, mint Paata Bur- chuladze, Anja Silja vagy az idén hetvenéves orosz basszista, jevgenyij Nyesztyeren- ko. A hazai névsort szemlélve Kocsis Zoltán, Bogányi Gergely és Polgár László nevét emelem ki a teljesség igénye nélkül. A június 22-én befejeződött Bartók + szlávok 2008 fesztivál igazi zenei csemegéje volt a Moszkvai Patriarchátus ortodox kórusának hangversenye a belvárosi evangélikus templomban. A kamarakórus legfőbb célkitűzésének az ősi orosz egyházi énekművészet megőrzését tartja. Vezetői számos, a szovjet éra alatt rejtegetett kéziratot tettek közkinccsé, repertoárjuk folyamatosan bővül. A hangverseny programját 16-17. századi névtelen szerzők, valamint Rachmaninov és Csajkovszkij műveiből állították össze. Különösen az anonim művek tűntek ki sokszínűségükkel. A „Nyisd meg, Uram, a bűnbánat kapuját” nagyböjti sticheront az orgonapont mellett futó dallam tette különlegessé, az „Adám és Éva könnyezett az Éden közepén” népének egy nagyheti lamentáció hangzásvilágával volt rokon. Különlegesen szép része volt a programnak a „Krisztus feltámadott halottaiból” című húsvéti tropárion, amelynek disszonáns akkordjait hallgatva inkább egy Sztravinszkjj-műre asszociált a jelenlevő, mint egy négyszáz évvel korábban keletkezett darabra. A blokk méltó befejezése volt a „Himnusz az istenszülő Szűzanyához” opus, amelynek előadásakor a kórus művészetének és hangi kvalitásainak teljes skáláját felvonultathatta. Ezután következtek Csajkovszkij és Rachmaninov egyházi művei. Ezek a dalok ugyan már tanult mesterek keze nyomán váltak az orosz zeneirodalom megbecsült részeivé, de összevetve a korábban hallottakkal, kissé édeskésnek tűntek. A befejező részben az énekkar orosz népdalfeldolgozásokkal szórakoztatta a nagyérdemű közönséget. Vidám hatásdarabok csendültek fel, bizonyítván, hogy a szerzetesek életét sem csupán a meditáció tölti ki. A „Fekete holló” melódiája a Borisz Godunov részeg szerzetesének dalából ismert, a „Sztyeppe, sztyeppe körülöttem” nótát itthon „Télapó, gyere már” címmel énekli apró és nagyobbacska Szent Miklós napján. Nem kívánok ünneprontó lenni, s tisztában vagyok vele, hogy e dalok is az orosz kultúra részei, de a rendszerváltás előtt annyira elcsépelték őket, hogy e kiváló összeállítás is meglett volna nélkülük. Talán az ortodox kórus is érezte a helyzet fonákságát, s az előre beharangozott hajóvontatódalt, az „Ej, uh- nyem”-et eltették szebb időkre.- A belvárosi evangélikus templom az elmúlt években Miskolc egyik kulturális központjává vált - hívja fel a gyülekezet otthonára a figyelmet a vendéglátó, Sándor Frigyes esperes. - Már tavaly bekapcsolódtunk a fesztivál vérkeringésébe, idén a pravoszláv hangverseny mellett Virágh András orgonahangversenyének tapsolhatott a közönség. Július 13-án az immár hagyományos Kaláka fesztivál ökumenikus programja érdemel említést. Az énekkar 2007-ben már koncertezett hazánkban, a budapesti Szent 1st-- ván-bazilikában megtartott hangversenyén magam is részt vettem. Utólag értékelve fellépésük akkor fáradtnak hatott. Ebben természetesen szerepet játszhattak az akusztikai viszonyok, a program vagy a kórus összetétele. A mostani előadás viszont - egy-két apróságtól eltekintve - az operafesztivál méltó része volt, s egyben maradandó zenei élményt nyújtott a jelen lévő szép számú közönségnek. ■ Csermák Zoltán Külvárosi, panelház aljában üzemelő'„kis postánkba” tértem be a minap. Modemnek aligha nevezhető, de az is igaz, hogy nála ósdibbak is üzemelnek még. Nem szép, nem csúnya. Olyan érdekes. Fülledt meleg délután volt. Abba a kis hátsó helyiségbe szólt a „behívóm”, ahol az ajánlott küldeményeket szokták kiadni. Barátságtól an, egyszemélyes munkahely, melyet vasajtó választ el a sötét, várakozásra kijelölt folyosótól. Nem mindig van tömeg, de az is ritka, hogy ne kelljen várakozni. Szerencsés időpontban érkeztem, nem voltak sokan előttem. Beléptem, ami azt is jelentette egyben, hogy a sor végén találtam magam. A súlyos vasajtó és a rengeteg beton ontotta magából a meleget. Mégis mindenki csendben, nyugodtan várakozott. Valami furcsa volt. Már az is különösnek tetszett, hogy nem kellett a beszédbe elegyedő emberek szokásos - többnyire jogos - panaszáradatát hallgatnom, mint ahogy az is szokatlan volt, hogy nem töltötte ki a teret a társalgás szüneteiben eluralkodó nyomasztó, unalmas, fülledt csend, amelyet csak az ügykezelő és az ügyfél sablonos beszélgetése no meg a bélyegző hangos puffanása oldott fel valamelyest időnként. De itt nem ez törte meg a monoton dünnyö- gést. Halk zene szólt: Wolfgang Amadeus Mozart egyik fuvoladarabjának a trillái cikáztak halkan, de jól hallhatóan a barátságtalan szocreál helyiségben. Az emberek pedig szépen, türelmesen álltak, sőt olyan is akadt, aki szemlátomást elmélyülten hallgatta az íróasztalon álló hangszóróból felcsendülő muzsikát. Mellette pedig gyors, határozott mozdulatokkal dolgozott a kisasszony, akitől - de ezt már nem merem biztosan állítani - időnként egy-egy kis mosolyra is futotta. Úgy tűnt, mintha kevesebb ránc lett volna akkor ott az arcokon. Hogy is mondta Luther? „A zene Isten ajándéka, nem emberi dolog. Ugyanis elűzi az ördögöt, és megvidámítja az embert.” ■ Gyarmati Gábor Szócikkek a Horetzky-kislexikonból Egyetlen éjszakán (június 6.) át tartott nyitva a szobrász kiállítása a budai Várban, az egykori Mária Magdolna-temp- lom tornyában. A „kísérők”: a gondosan megválasztott helyszín, a testes vörösbor, a fények és árnyékok kényes játéka és az ősi rituálékat idéző kortárs zene nem hígították, hanem nyomatékosították a művek, a művész üzenetét. „Mélyönmagunk” működésbe lépett - tanúsította a lúdbőr a hátunkon és az enyhe szorítás a hasfalon... Mindazonáltal a recenzálónak nagyon nehéz a dolga, mert Horetzky - lévén filozófus is - szokatlanul mély és alapos feltárást végez saját művei kapcsán. szakrális tér Felszentelt épület tere. „Isten háza” bizonyos szóhasználatban, másutt a hangzó ige, a liturgia, a közösségi használat által Isten megnyilatkozásának, jelenlétének helyszíne, amely a hívekből korokon is átívelő gyülekezetét alkot. 700 év A budai Várban álló Mária Magdolna-templomot éppen Horetzky születése előtt 700 évvel szentelték fel. A falakat, melyek koronázásnak, királytemetésnek is tanúi voltak, és melyeket még a török is meghagyott egy időre keresztény templomnak, Rákosi személyes utasítására rombolták le. hierophánia A szent valóság - Isten - megnyilvánulása. ontophánia A való lét megnyilvánulása, kozmiküs, „ember előtti” feltárulási lehetősége. intuitív tapintás A szobrász alkotómódszerének kulcsfogalma. A tudattalanhoz, az egyedfejlődés korai stációihoz visszanyúló, generációkon át öröklődő tapintás. Rokona annak, ahogy a filmbéli Amélie erős késztetéssel beletúr a zsák szárazbabba, mégis több annál, nem pusztán a - felszínes - érzékek irányítják, de inkább azok az ősi jelenségek, amelyek évezredes emberlétünk közös sajátjai. A kisgyermek, ha nyers tésztához jut, gyúrogatja, sodorja, mielőtt teljesen magáévá teszi - megeszi... Freud, Sigmund (1856-1939) Bécsi orvos, pszichiáter. A pszichoanalitikus iskola megteremtője. Alapelmélete, hogy az elfojtás révén tudattalanná váló emlékek és motivációk nagy hatással vannak a személy viselkedésére. Bizonyos tudattalan gondolatok és emlékek neurózis forrásává válhatnak, ugyanakkor a neurózisok kezelhetőek a tudattalan gondolatok (álmok) és emlékek felszínre hozásával. Jung, Carl Gustav (1875-1961) Svájci pszichiáter. A pszichológiai típusok megfogalmazója. A kollektív tudattalan fogalmának megteremtője. Tanításában a tudat és a tudattalan egyformán fontos, kiegészítik egymást. A pszichikum az ellentétek egyensúlyára épül. A terápia során fontos a tudat és a tudattalan integrálása. Ennek módszere lehet az aktív imagináció - elmélyült állapotban történő képzetáramlás. őskép Az emberiség közös öröksége, ősi tapasztalata mindenkiben ott rejtezik. Olyan, látszólag elveszett, nem verHoretzky-Harmati Gergő, az alkotó bális tartalom, melynek előhívása nem irányított fény Jung mondja, hogy a könnyű ugyan, de felszabadítóan hat, tudat olyan, mint egy fénycsóva, általa energiát adhat. . csak azt fogadjuk be, amire odairányíFeszület tottuk. Horetzky kis fényei, melyekét az ősi leleteket, sok évszázados ékszereket, konkrétan és átvitt értelemben is patinás idolokat, őslényeket idéző „intuíciólenyomataira” irányít, mozgásba hozza nemcsak a miniatűr, mégis kozmikussá- got sugalló tárgyakat, de a látogatóban szunnyadó kollektív tudattalant is. Ezáltal, aki befogadásra kész, alkotótárssá léphet elő. alkotó meditáció A fogalmi, sőt a képi gondolkodásnál ősibb, személyes rítus, mellyel - miközben, másodlagosan, tárgy kerül,ki kezei közül - a meditáló utakat tesz meg saját és közösségi énjei, a tudat és a tudattalan, a földi és a transzcendens között. Woland Bulgakov Mester és Margaritá- jának intrikus, parodisztikus, „énszembesítő” sátánfigurája. 21. században készült, sárkánymadár alakú hamutartója és kígyós kelyhé nemcsak Bulgakov- val és az ő (nem mellékes!) Moszkvájával, valamint a regény evangéliumi idősíkjával, hanem a világ kezdetével hozza a nézőket játékosan misztikus kapcsolatba. vörösbor Sötét héjú szőlő préselt levéből nagy szakértelemmel és türelemmel segített, általában tölgyfa hordóban érlelt, 10-14% alkoholtartalmú ital. Hogy milyen vörösbort tálalunk fel, az függ az Margarita kelyhe alkoholtartalomtól, a fogyasztott ételektől, a környezettől, sőt az évszaktól és bizonyos fokig a házigazda és vendégei tapasztalataitól és érdeklődésétől. Egy érett bordói bor nem illik kerti mulatsághoz, jól simul azonban egy ősi képzetek és újszerű érzetek által előidézett szinesztéziába. ■ — zzs — A kiállításról beszámoló látható az Evangélikus magazin című műsorban július 6-án (mtv, 9.5o; ism.: m2,13.05).
