Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-07-06 / 27. szám
2 <41 20o8. július 6. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 7. VASÁRNAP - Mk 8,1-9 Jézus parancsa nem juttat csődbe! A B í B L'I A ÉVE Máté evangéliuma - a boldogság Az egyház évezredes hagyományában mindig is Máté írását tartották az első evangéliumnak. Bár a mai modem bibliatudomány Márk evangéliumát korábbinak tartja, Máté „elsőségét” a kánonban elfoglalt helye és kiemelkedő jelentősége ma is biztosítja. Az Újszövetség szerzői Lukács kivételével mind zsidó emberek voltak, Máté evangéliumát mégis szokás a „zsidó evangéliumnak” tekinteni. Sok olyan kifejezéssel találkozunk ebben az evangéliumban, amely a zsidóság teológiai-nyelvi finomságait tükrözi (például „Isten országa” helyett inkább „mennyek országát” mond); Jézus itt hangsúlyosabban jelenik meg Izráel megígért Messiásaként, mint a többi evangéliumban, és emiatt Máté különös fontosságot tulajdonít azoknak a szavaknak vagy eseményeknek, amelyekben egy-egy ószövetségi ígéret beteljesedett. Máté evangélista szerint Jézus Izráel nagy tanítóinak és prófétáinak hagyományát folytatta, akit azonban a választott nép a nagy elődökhöz hasonlóan elés kivetett magából. Éppen emiatt ábrázolja Máté az írástudókat és a farizeusokat Jézus fő ellenfeleiként, hiszen azok a- „régi” tanítást őrizték Jézussal szemben, aki viszont úgy tanított, „mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik” (Mt 7,29). Boldogok a lelki szegények... A hegy Máté evangéliumában - akárcsak az Ószövetségben - a különleges Isten-közelség és a kinyilatkoztatás helye. Amikor Jézus leült a hegyen, hogy az oda- gyúlekező sokaságot tanítsa, tulajdonképpen Isten új, Izraelből elhívott népéhez, a keresztény gyülekezethez intézte a szavait. Ezért volt és van ma is olyan kiemelkedő jelentőségük az itt mondottaknak, az úgynevezett Hegyi beszédnek. A beszéd elején Jézus nyolcszor nevezi boldognak a hallgatóit, azokat, akiknek ezen a világon az egyedüli pártfogójuk Isten. Ok azok a „szegények”, akik sírnak, akiket szelídségükért megvetnek az erőszakosak, akik éheznek és szomjaznak, akik irgalmasok, akik tiszta szí- vűek, akik békességre törekszenek, és akiket mégis igazságtalanul üldöznek. Immár kétezer1 év telt el a Hegyi beszéd óta, de ma is, aki magára ismer ezekben a szavakban, az tudhatja, hogy Jézus hozzá beszél, és neki ígéri Isten pártfogását. A bibliai „boldogság” elsősorban azt jelenti, hogy Isten áldása nyugszik rajtunk. Talán boldogabbak lehetnénk, ha felismernénk, hogy Isten mennyi mindenben megáldotta már az életünket. „Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a férfi; / Mit nem adnék a boldogságért, / ha Izlandon most melletted lehetnék / a nagy mozdulatlan nap alatt / és megoszthatnám veled ezt a percet / ahogy osztozunk a zenén / vagy egy gyümölcs ízén. / Ugyanebben a bizonyos pillanatban / a férfi ott állt mellette Izlandon.” (Jorge Luis Borges) H Magyar Bibliatársulat * myLuther - www.myluther.hu A>hit közös, a többi ráadás... Népe kenyérgondjának csodával történő megoldását Jézus kísértésnek tekintette. Negyvennapos böjtje végén a pusztában - bármennyire gyötörte is az éhség - nem volt hajlandó kenyérré változtatni a kenyér alakú köveket. Tudta, hogy Isten terve szerint ez nem része messiási küldetésének. A mai vasárnap evangéliumában a helyzet egész más, mint amikor küldetésére készülve a kísértővei küzdött. Az itt köré gyűlt sokaság nem szociális helyzete miatt van híján a kenyérnek. Ezek az emberek egyszerűen csak hallgatni akarták Jézust, és ezért három napja követték, ki a városból a pusztába. Amikor elindultak, gondoltak rá, hogy soká fognak hazatérni, és vittek magukkal,ki- sebb-nagyobb úti csomagot. A harmadik napra azonban legtöbbjük tarisznyája már üres volt. Pedig visszafelé ismét három nap sivatagi gyaloglás várt rájuk. És Jézus úgy látta, hogy ezt a többség nem bírná ki. Az éhségtől kidőlnének az úton. Életükkel fizetnének, amiért a nyomába szegődtek. Ezt Jézus nem engedheti meg. Nem azért, mert ellenségei kárörvendve mondhatnák: „Lám, lám, addig mentek a názáreti vándorprédikátor után, mígnem a pusztában éhen vesztek.” Jézus nem a hírnevét félti. O most is Isten akaratát tartja szem előtt. Megkísérlésekor Istennel szegült volna szembe, ha csodát ► A Szentháromság ünnepe utáni hetedik vasárnapon egy olyan ének száma kerül a templomi táblára, amelynek dallama egyik legkedvesebb és legközkedveltebb énekünké. Az Átölelt Isten nagy kegyelme (EÉ 327) a Ki dolgát mind az Úrra hagyja (EÉ 331) dallamát kölcsönzi. Georg Neumark (1621-1681) dallama - gyönyörű ívével - alkalmas minden olyan énekszöveg hordozására, amely Isten nagy ívű szeretetét mutatja be. így ez az Istent dicsérő szöveg is szárnyakat kap a kedves, soha meg nem unt dallam jóvoltából. A kezdősor már sokat elárul a teljes ének tartalmából: Isten életünket átfogó, átölelő jóságáról, kegyelméről, irgalmáról énekelhetünk. Már ez is nagy lehetőség; nem fantáziálunk, nem reménykedünk, nem feltételes módban szólunk, hanem hálaadó énekkel zenghetünk arról, ami már megtörtént, arról, aki jót tett velünk. Az evangélium a négyezer ember megtesz. Most viszont Isten akarja a csodát, hogy senki se veszítse el az életét, mert minden földi gondról megfeledkezve elindult Jézus után. Akiket ennyire lenyűgözött Jézus személye és tanítása, azokat Isten nem akarja cserbenhagyni. Jézus tudja, hogy cselekednie kell. Nem azért, hogy isteni hatalmát fitogtassa, hanem mert a helyzet követeli. És a helyzet szempontjából mellékes, hogy ki gazdag, és ki szegény, kinek üres otthon a kamrája, és kinek van tele. A puszta kellős közepén a pénzzel teletömött erszény éppúgy nem segít, mint ahogy a kamrában tárolt élelem sem. A pusztában nincsenek osztálykülönbségek: ott szegény és gazdag, főrangú és szolga egyaránt elpusztul, ha nincs nála elegendő kenyér és víz. Itt most nem a szociális feszültségek feloldása a tét, nem is a Messiás politikai szerepvállalása. Itt az a kérdés, hogy éhen hal, vagy békében hazatér-e az a sokaság, amely Jézus miatt találta magát három napi járóföldre a pusztában, élelem nélkül. Jézus ezúttal nem vétene Isten akarata ellen, ha a köveket kenyérré változtatná, vagy más csodás módon terítene asztalt a puszta kellős közepén. De ő nemcsak a sokaság éhségének csillapítására gondol, hanem a tizenkettőt is tanítani akarja. Ezért kérdezi meg, hogy hány kenyerük van. Amikor kiderül, hogy hét, és vendégelését írja le (Mk 8,1-9). Énekünk erre a megvendégelő szeretetre, megelégítő jóságra, gondoskodó kegyelemre, azaz Isten nagy tetteire reagál. Az epistola (Róm 6,19-23) az erőtlenségről, a bűn szolgáiról, a bűntől való megszabadulásról és a nagy változásról szól: Isten szolgáivá lettünk. A levélbeli olvasmány zárószavai a jól ismert aranymondások közé tartoznak: „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban." (23. vers) Az ének szövege Philipp Friedrich Hiller (1699-1769) német szerző műve. Papgyerekként született, kétéves korában árvaságra jutott. Sokat köszönhetett nevelőapjának. Tanulmányai, majd segéd- lelkészi évei után publikálta első költői művét, amelyben Johannes Amdt írását, A paradicsom kertecskéjének imádságait formálja át énekekké. Énekeskönyvünk még egy éneket közöl tőle - Legdrágább ajándékodért könyörgök, Istenem (EÉ 241) -, amely a pünkösdi fejezetben található. E heti graduálénekünk első versszaka a keresztény ember öröméről és hálaadásáról beszél. Átölelt Isten nagy kegyelme: Isten csodálatos cselekedétei és'nagy tettei az embert köszönetre késztetik és isA VASÁRNAP IGÉJE van még néhány haluk is, utasítja őket, hogy tegyék a négyezres sokaság elé. Hogy a tanítványok - ezt hallva - mit gondoltak, azt Márk nem írja le. De nem nehéz kitalálni. Bizonyára sajnálták a hét kenyerüket és a néhány halukat, hiszen Mesterükkel együtt tizenhármán voltak rá, és tudták, hogy hosszú út áll előttük, míg valahol vásárolni tudnak. Megfordulhatott a fejükben, hogy ez a kevéske élelem legalább nekik elég lett volna, de így a sokasággal együtt ők is odavesznek. Talán zúgolódtak is magukban, hogy Jézus most még ezt a keveset is elveszi tőlük. Szólni azonban nem mernek, hanem engedelmesen végrehajtják Jézus parancsát: a hét kenyeret és a néhány halat elkezdik osztani a négyezer embernek. És csak egyre osztják, de még mindig van elég, nem fogy el. A végére érve pedig megértik, hogy Jézus parancsa soha nem teljesíthetetlen. Akkor sem, ha első hallásra annak tűnik. Hiszen hét kenyérrel és néhány hallal - bármekkorák is - emberi ésszel lehetetlen négyezer embert jóllakatni. És Jézus parancsára mégis letendicséretre buzdítják. Fokozza ezt az érzést az, ha a hívő meglátja: Isten jósága méltatlanul, érdemtelenül öleli át. A világ szabályai vagy az emberi rend szerint haragot és átkot érdemiünk, hiszen elszakadtunk a Teremtőtől, az élet és a boldogság forrásától. Isten azonban „felrúgta” a szabályt, mert szeretete nagyobb az igazságérzeténél. Felfoghatatlan ez a számunkra, mégis igaz. Isten - csupa kegyelemből és irgalomból - egyszülött Fiát áldozta fel értünk. Helyettünk Jézus véres szenvedése és halála egyenlítette ki a számlát. Mindez nemcsak hálára indít, hanem bizonyságtevő életre is, amelynek alapja Isten jósága. „Kegyelmed el nem hallgathatom, / Épüljön rá az életem.” Az énekköltő azzal folytatja, hogy még a mozdulataink is hirdethetik az Úr nagy voltát. Nem a gonosz, nem a sors, nem a halál kényszerít térdre, ahogy az élet kemény törvénye dirigálná. „Boldogság térdre hullani, / Irgalmasságod áldani!” A kegyelem azonban nem pillanatnyi élmény, egy nagy eseménnyel együtt járó érzés. Végigkíséri az egész emberi életet az utolsó pillanatig. Sőt Isten irgalma segít át minket azon a ponton, ahol az ember hetséges, sőt még marad hét kosárral. Ez több, mint amennyi eredetileg volt! Hiszen a hét kenyér talán egy kosárban is elfért, de kettőben biztosan. A szegénység problémájának társadalmi szintű megoldása ma sem feladata Jézus tanítványi közösségének. A misszió azonban Jézus parancsa. Ha a tanítványi közösség, az egyház a missziói parancs hallatán osztani és szorozni kezd, könnyen arra az eredményre jut, hogy éz olyan parancs, amelynek a teljesítéséhez hozzáfogni sem érdemes. Ha az egyház minden meglevő erőforrását a misszió szolgálatába állítaná, akkor sem várhatna számottevő eredményt. Sőt csődbe jutna, mert templomait, iskoláit és egyéb intézményeit nem tudná fenntartani, és ráadásul a meglevő nyájat is könnyen elveszítené. Pedig Jézus parancsának teljesítése soha nem eredményez csődöt. De ez csak teljesítés közben derül ki! A meglevő forrásról csak akkor tűnik ki, hogy fölösen elég, ha maradéktalanul Jézus parancsának teljesítésére szenteljük. ■ Véghelyi Antal Imádkozzunk! Urunk, győzd meg szívünket, hogy ajándékaidat bátran fordítsuk akaratod teljesítésére. Ne engedd felednünk, hogy ami kevésnek látszik, az is elég lesz, ha neked ajánljuk, és szándékod szerint használjuk fel. Ámen. ÉNEKKINCSTÁR megtorpan. Ha már nem a saját lábunkon járunk, hanem visznek, még akkor is érvényes, aktív és jövőt hozó Isten kegyelme. Megvéd a vádló végső ítéletétől, megnyitja előttünk az egyébként jogosan zárt kaput, befogad oda, ahol valójában nem lenne helyünk. Szegényen, üres kézzel érkezünk el életünk végére, semmit sem vihetünk magunkkal, s mindenkit elveszítünk magunk mellől. Amikor azt hisszük, már csak a sír, az anyaföld fogad be, akkor válik Jézus Krisztus megváltása valósággá: befogad ott az itgalom. Mindezt Philipp Friedrich Hiller nem rózsaszín álomként, nem csupán nehéz helyzetben a szív mélyéről feltörő vágyként írja, hanem a tapasztalat, a személyes élmény, az átélt valóság alapján. Ezért olyan fontos sokunknak ez a drága ének. Segít, hogy Isten jó voltát áldva zenghessük. ■ Hafenscher Károly (ifj.) Oratio oßcumenica [Lelkész:] Istenünk, hálaadó szívvel köszönjük neked, hogy szent Fiad, Jézus Krisztus által megszólítottál, megragadtál minket szereteteddel, Szentlelkeddel. Köszönjük, hogy a bűn sötétségéből az élet világosságára hívtál minket. Légy áldott, hogy mindennel javunkat, életünket és üdvösségünket munkálod. [Lektor:] Hálával áldunk, Urunk, hogy mindent megtettél értünk. Jézus Krisztus áldozata által megnyitottad nekünk az utat atyai szívedhez. Köszönjük, hogy Fiadban az életünkhöz és üdvösségünkhöz szükséges minden áldásod a mienk lehet. Könyörgünk, láttasd ezt meg velünk. Hadd lássuk meg könyörülő irgalmad nagyságát, mélységét. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk népedért, egyházunk vezetőiért, gyülekezeteinkért, kicsikért és nagyokért egyaránt. Szentlelked által, Urunk, munkálj ébredést. Áldd meg és tartsd meg népedet a veled való élő közösségben. Gyermekeid hadd töltsék be élő hittel, szeretettel a rájuk bízott szolgálatot: otthon a családban, iskolában, munkahelyen, gyülekezetben. Add, Urunk, hogy életükkel, szavaikkal és tetteikkel szüntelen rád, a szeretet és békesség forrására tudjanak mutatni. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk azokért, akik az élet mindennapos küzdelmeiben elveszítették benned való gyermeki bizalmukat, reményüket. Csendesítsd le zúgolódó, háborgó szívüket. Láttasd meg velük gondoskodó szereteted határtalanságát. Értesd meg velük gondviselő hűséged lényegét: az élet több, nagyobb a földi szükségleteinknél. Irányítsd szemüket a te naponkénti könyörülő irgalmadra, szeretetedre. Add, hogy ne aggódjanak a holnapért. Engedd meglátniuk, hogy a földi élet küzdelmei a menny örök távlatához képest „jelentéktelen epizódok”... Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk, Urunk, világunkért, a globális felmelegedés okozta természeti katasztrófák által sújtott vidékekért. Könyörgünk azokért, akik mindenüket elvesztették, a halottaikat gyászolókért, a különböző nyomorúságtól szenvedőkért, a betegekért. Irgalmas szereteteddel vigasztald, erősítsd, gyógyítsd őket. Könyörgünk országunkért, felelős vezetőiért. Adj kegyelmedből hazánk javát, előrelépését, megerősödését szolgáló felelős döntéseket. Adj békességet. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Kérünk a feszültségektől, békétlenségtől szenvedőkért. Könyörülj rajtuk, Urunk. Kérünk azokért, akik az egyenes, a tisztább, az igázságosabb világért munkálkodnak: áldd meg az ő erőfeszítéseiket. Adj erőt, hogy a magunk helyén minden tőlünk telhetőt megtegyünk annak érdekében, hogy mindennapjaink élhetőbbek legyenek. Tégy minket áldásod, békéd, szereteted eszközeivé. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Istenünk, édes Atyánk! Köszönjük neked hálás szívvel, hogy eléd tárhattuk kéréseinket, könyörgéseinket. Emlékeztess minket a jézusi ígéretre: amit akaratod szerint, hittel kérünk, te mindazt megadod. Növeld hitünket, benned való bizalmunkat. Irányítsd szüntelenül figyelmünket reménységgel telve a te örökkévaló országodra, mennyei örök hazánkra! Áldott légy, hogy meghallgatsz. [Gyülekezet:] Ámen. Átölelt Isten nagy kegyelme
