Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-06-29 / 26. szám

12 Evangélikus diákélet | 2008. június Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium Cím: 5900 Orosháza, Bajcsy-Zs. u. 1. Igazgató: Jantos Istvánná Honlap: http://www.evangelikus-ohaza.sulinet.hu/ http://myluther.hu/iskolak/oroshaza Amerikából jöttem... Cserediákok Orosházán Nagy Olga Ilona Az Egyesült Államokból érkezett Orosházára 200Z augusztusában John William McNiel, aki egy nem­zetközi tanárközvetítő program se­gítségével lett az Orosházi Evangé­likus Általános Iskola és Gimnázi­um oktatója. A 2007-2008-as tan­évet a kisvárosban töltötte. , - Miért Orosházát választotta?- Három város közül választhat­tam. Orosházáról sok pozitív dolgot hallottam.- Mi a kedvenc helye itt?- A piac. Szeretem az embereket, és ott mindig érdekes dolgokat látok.- Mi a véleménye a magyar konyhá­ról?- Nagyon szeretem a magyar étele­ket, és nagyon sokfélét kóstoltam. A kedvencem mégis a kolbász. Nagyon finom és laktató.- Nagy utazó hírében áll. Mely ma­gyar városokban járt már, és melyik volt a kedvence?- Voltam Budapesten, Szegeden, Békéscsabán, Szolnokon, mégis a legjobban a falvak tetszettek és a fő­város.- Mi a véleménye a magyar iskola- rendszerről?- Sokban különbözik az amerikai­tól. A fegyelem nagyobb, és, több a Egy jó döntés Tanítóként, gyógypedagógusként az igazgatóhelyettesi székben tem, hogy a kisiskolásokat bevezes­sem az írás, az olvasás és a számolás rejtelmeibe, valamint azért, hogy szerető, biztató légkört teremtve kö­zelebb tudjam számukra hozni Isten teremtett világát, biztathassam őket Istenbe vetett hittel az ő megváltói művének megismerésére. Gyógype­dagógiai végzettségemmel pedig igyekszem a tanulási nehézséggel küszködő tanulókat segíteni.- Igazgatóhelyettesként bizonyára vannak elképzelései, mely területeken lehetne az iskolában fejlődni, előrelép­ni, javítani...- A kicsit élénkebb, a kisebbeket is megmozgató diákmunka foglalkoz­tat. Az is fontos, hogy a fiatalabb és az idősebb korosztályok közelebb ke­rüljenek egymáshoz.- Két gyermeke van. Az iskolai teen­dők és a család mellett van ideje ki- kapcsolódásra, szórakozásra?- A családom a szórakozás, illetve a férjemmel együtt tagjai vagyunk az orosházi gyülekezet Credo énekkará­nak. Továbbá igyekszünk ápolni a ré­gi baráti kapcsolatokat is.- Miként igyekszik elősegíteni az if­júság lelki fejlődését?- Tagja vagyok a gyülekezet kereté­ben működő Sámuel csoportnak, amely a gyerekeknek igyekszik értel­mes elfoglaltságot kínálni, közöttük közösséget építeni; a gyermek-isten­tisztelet és egyéb egyházi programok szervezésében veszek részt. A gyere­kek számára több lehetőséget szeret­nék nyújtani a lelki fejlődéshez, több iskolai alkalmat szervezni az egyházi ünnepekhez kapcsolódóan is - színdarabok, énekek betanításá­val és bemutatásával. Vincze Dalma - Nagy Olga Ilona Az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium igazgatósága ebben a tanévben új taggal bővült. Nagyné Györgyi Szilvia az elmúlt hónapokban új színt hozott az in­tézmény életébe, az általános iskola igazgatóhelyetteseként szinte a gye­rekek pótmamája lett.- Mióta tanít, és volt-e már osztály­főnök?- Az első tanév az 1999/2000-es volt, mikor tanítottam. Osztályfő­nök egy alkalommal voltam.- Mikor tudta meg, hogy kinevezik igazgatóhelyettesnek?- 2006 júniusában értesültem ar­ról, hogy az én személyemben gon­dolkodik az intézmény vezetője.- Mi indította arra, hogy a pedagó­guspályára lépjen?- Tanító-hitoktató szakot végez­tananyag. Úgy gondolom, hogy jobb, mint a miénk.- Mi a kedvenc könyve?- A Zabhegyező. Ez a könyv diákok­ról szól, és én mint tanár érdekesnek találtam.- Bizonyára tapasztalt már itt olyasmit, amit szokatlannak, furcsá­nak talált...- A legfurcsább az arcra puszi volt számomra, nálunk ez csak a család-, tagok között szokás. A másik megle­petést a köszönésformák jelentették. Nálunk mindenki csak azt mondja, hogy hello vagy hogy good bye, és ennyi, míg a magyar köszönések sokkal fordulatosabbak és változato­sabbak. Vincze Dalma Magyarország is tagja egy csere­programnak, melynek eredménye­képpen minden tanévben érkeznek hozzánk külföldi diákok, és egy évig magyar gimnáziumokban ta­nulnak. Iskolánkba egy lány jött Olaszországból és egy fiú Thaiföld­ről. Megkértem őket, meséljenek a programról, és arra is kíváncsi vol­tam, milyen tapasztalatokat szerez­tek hazánkban. Mint megtudtam, az AFS (American Field Service) elnevezésű csereprog­ram története az első világháború idejéig vezethető vissza. Ekkortájt egy Franciaországban élő amerikai­akból álló csoport elsősegélyt nyúj­tott a frontokon. Egyik frontról a másikra mentek, és ápolták a sebe­sülteket. Ez a lelkesedés a második világháború idején is töretlen ma­radt. Ekkor ezek az amerikai állam­polgárok magukra vállalták, hogy a háború következtében elárvult né­met gyermekeket az Amerikai Egye­sült Államokba viszik, és ott saját költségükön taníttatják. Ezzel az öt­lettel egy csereprogram bontakozott ki Németország és az Amerikai Egye­sült Államok között. Az idők folyamán e két országhoz mások is csátlakoztak, méghozzá egé­szen nagy számban. Ma már szinte az egész világon működik az AFS, azon­ban már nemcsak árvák jelentkezhet­nek ilyen utakra - bárki pályázhat. A program előnye, hogy a benne részt vevő gimnazista diákok nem­csak nyelveket tanulnak, hanem új barátokat, ismerősöket szereznek, és megismerkednek egy új, számukra talán eddig teljesen ismeretlen or­szág kultúrájával is. A mi iskolánkban tanuló két diák szerint gyönyörű a magyar táj, akár­merre mennek; az emberek többnyi­re segítőkészek. Viszont elég külön­legesnek tartják ízlésünket. Szerin­tük az ételeink nagyon finomak, csak túl fűszeresek! Mindketten nagyszerű benyomásokat szereztek kis hazánkról. Eddigi itt-tartózkodá- suk alatt sok barátot szereztek, és na­gyon jól kijönnek nevelőinkkel is. Sokfelé jártak már az országban, és nem győztek eléggé csodálkozni. Tu­datosan választották Magyarorszá­got, és nem csalódtak. Nagyon hálá­sak az AFS-nek, hogy lehetővé tette számukra ezt az utat. Kis csoport, nagy törekvés Oroszul tanuló orosházi gimnazisták Nagy Olga Ilona Néhány bátor és tanulni vágyó di­ák egy kiváló tanárnő vezetésével csodákra képes. Ilyen pedagógus Baktiné Török Kornélia, aki az oko­sodni kész diákokat különórák ke­retében oktatja oroszra - erre a kö­zel sem könnyű nyelvre - hetente, két órában. A diákokat büszkeséggel tölti el, hogy egy olyan nyelvet tanulhatnak, amely más diákok számára elérhetet­len, vagy csak busás összegért válik elérhetővé. Véleményük szerint na­gyon jó „poén" az óra, és amíg csak lehet, folytatják az orosztanulást. A tanárnő óráiért csupán odafi­gyelést és tanulást kér. A nebulók ezért cserébe játékosan és barátságos hangulatban tölthetik el óráikat, és persze okosodhatnak. A legnagyobb nehézséget kezde­tekben a cirill ábécé elsajátítása okoz­ta, de szépen lassan megszokták az Az iskolában jelentős szerepet kap a nyelvoktatás; diákjai nagy szám­ban szereznek nyelvvizsgát. Ez azért is különleges, mert nem emelt óraszámban oktatják az ide­gen nyelveket. Az eredmények a remek nyelvtanároknak és a szor­gos diákoknak köszönhetők, akik kemény munkájukkal öregbítik az intézmény hírnevét. idegen betűket. Jelenleg már monda­tokat alkotnak, és csaknem folyéko­nyan olvassák az orosz szövegeket. Az órák különlegessége, hogy a ta­nárnő sokszor bábok és egyéb játé­kos eszközök segítségével vezeti rá a diákokat az orosz nyelv rejtélyeire. Sokszor meséket olvasnak vagy vic-. ces történeteket, melyek segítik a ta­nítást és a tanulást. Minden nyelv más, és minden nyelv külön élménnyé válhat, ha valóban „lélekből” tanítjuk vagy tanuljuk. A ta­nárnő bemutatta, hogyan lehet kitar­tással egy jó nyelvórát összehozni. Ez a példa minden tanár számára követen­dő, hiszen nem csupán az a fontos, hogy „leadja az anyagot", hanem az is, hogy a diákok jól érezzék magukat, és a pedagógus is élvezze az tanórát. f' V“ 1 V

Next

/
Thumbnails
Contents