Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-06-08 / 23. szám
‘Evangélikus ÉletS ÉLŐ VÍZ 2008. június 8. !► 9 Hitpróbák gyümölcse Bemutatták Cserháti Sándornak az Első korínthusi levélhez írt kommentárját ► „Különösen is hálás szeretettel ajánlom könyvemet mindazoknak, akiknek részük volt abban, hogy munkám minden akadály ellenére is nyugvópontra juthatott” - írta legújabb könyvének előszavában ár. Cserháti Sándor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Újszövetségi Tanszékének professor emeritusa. A Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt első levele című kommentár a Luther Kiadó Út a Könyvhöz című sorozatában látott napvilágot. A mű május 27-ei bemutatóján zsúfolásig megtelt a Budapest-Józsefvárosi Evangélikus Egyházközség temploma. Az Első korínthusi levél kommentárját Északi Egyházkerület püspöke egyebek egyenesen „korszakos műként” aposzt- mellett arról beszélt, hogy Cserháti pro- rofálta méltatója, dr. Fabiny Tamás. Az fesszor, aki 1983 óta áll a katedrán, koA könyvbemutató végén dr. Cserháti Sándor köszönetét mondott mindazoknak, akik nemcsak ünnepelni jöttek az eseményre, de töltekezni is kívánnak a könyvében foglaltakkal rábban már jegyzett bibliamagyarázó irodalmat: a Filippi, a Kolossé, a Filemon, illetve a GalataJevélhez is írt már kommentárokat; mostani tudományos munkáján húsz esztendeig dolgozott. Elmondása szerint a professzor az írásmagyarázatot is igehirdetésnek tekinti, és néhai Veöreös Imre lelkésszel együtt vallja, hogy míg a teológia hitépítő, az exegézis hitmélyítő lehet. A könyvbemutató elején a Luther Kiadó igazgatója, Kendeh K. Péter elárulta, hogy reménység szerint még ebben az esztendőben megjelenik a szerzőnek a Második korínthusi levélhez írt kommentárja is. Az ünnepélyes alkalom megható lezárását jelentette a nyugalmazott professzor felszólalása. Cserháti Sándor hálás szívvel köszönte meg minden családtagja szerető támogatását. Mint mondotta: „Egykor az Isten talán épp e kommentár, az Első'korínthusi levél magyarázatának megírása miatt tartott életben. És most, a második kötettel még egy lehetőséget ad arra, hogy ne a saját gondolataimat mondjam el, hanem közvetítsem mindazt, amit Pál apostol tanult az Istentől." . „Lelki próbáimban, Jézus, légy velem” - énekelték az ünnepi alkalom végeztével az összesereglett gyülekezet tagjai. Cserháti Sándor talán azért választotta épp az Evangélikus énekeskönyv 451. énekét, mert - miként a lapunknak közelmúltban adott interjúban is említette - műve személyes szenvedés és hitpróbák árán születhetett meg. A könyvbemutatón Gryllus Dániel is közreműködött, aki - stílszerűen - Pál apostol című albumáról két olyan dalt adott elő, melynek szövegét az Első ko- rinthusi levél egy-egy textusa alapján foglalta versbe Sumonyi Zoltán. ■ - GAZDAGKedves Gyerekek! ► Mostani, hatrészes sorozatunk utolsó részéhez érkeztünk. Ebben a bibliai Eszter történetét eleveníthettétek fel. Minden alkalommal megoldhattatok egy-egy rejtvényt is; a helyes megfejtéseket - ha eddig még nem tettétek meg - küldjétek el szerkesztőségünk címére (Evangélikus Élet szerkesztősége, 1085 Budapest, Üllői út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. Jutalmul ajándékcsomagot kaptok. GYERMEKVÁR Protyestyál Bemutatok valakit, akit e történet után megmosolyoghatnánk, pedig bizonnyal sokat lehet tanulni tőle. Azon a napon, amikor a történet megesett, nagyapám napszámosokat fogadott, akik éppen falatoztak a munka megkezdése előtt. Én is ott lábatlankod- tam, hallottam hát a beszélgetést. A téma a katonaság volt, mivelhogy sok falusi ember őrzi becsesen a hadseregben töltött évek emlékeit. Az egyik analfabéta, katonaviselt munkásunk beszélte el a vele megtörtént esetet.- Pihenőidőben voltunk, beszélgettünk. Egyik bajtársam sorra kérdezett minket, hogy milyen vallásúak vagyunk. Katolikus, református, így ment ez sorban. Amikor rám került a sor, én megmondtam, hogy evangélikus vagyok. Erre a kérdező katona rám meredt: „Szóval te protyestyál vagy.” Hogy mi vagyok én? Protyestyál? Ezt már nem tűröm el! Azzal jól elvertem. A társaim szabadították ki a „sértegetőt” a kezem közül.- Azután mi történt? - kérdezte a nagyapám.- Bevittek a hadbíróságra - mondta János bácsi. - Ott elmondtam mindent úgy, ahogy esett. Ekkor az urak összesúgtak, s a bíró döntött. Azt mondta: „Sajnos ez az ember »világtalan«, nem tehetünk vele semmit.” Eddig a történet, amely nem fakasztott nevetésre. Igaz, hogy iskolázatlan volt a néhai János bácsi, de a lelke mélyén tiszta. Nem értette a szó lényegét, ezért sértőnek találta, s úgy érezte, meg kell védenie a vallását. „Harcolt” érte. Manapság mit látunk? Kevesen állnak ki valakiért, valamiért. Hovatartozás, becsület, gerincesség fénye megkopott. „Művelt” emberek szennyezik a másik lelkét. Naiv óhaj, hogy álljunk meg és gondolkozzunk? Hogy lássuk újra igazi értékeinket? Mégis: add, Uram, hadd legyünk mi gondolkodó „protyestyálok”! ■ Tóth Márta Bibliatéka, avagy a Biblia évszázadai - évszázadok Bibliái címmel rendeztek kiállítást a nagybánhegyesi evangélikus gyülekezeti házban. A Biblia éve apropóján május 30-án nyílt tárlaton közel száz - különböző nyelvű - Biblia mellett a látogatók megismerkedhettek a bibliai könyvek keletkezésével, a magyar fordítások történetével is. A megnyitó után az evangélikus templomban ünnepi hangversenyt tartottak. A budapesti Stella énekegyüttes bibliai témájú zeneműveket adott elő. ■ LJCs HETI ÚTRAVALÓ 6. Amikor felvirradt Adár hónap tizenharmadik napja, a zsidó nép ellenségei azt gondolták, most végre bosszút állhatnak az Úr kiválasztott népén. Hiszen kezükben volt az a parancs, amelyet még a gonosz és nagyravágyó Hámán adott ki az egész birodalomban a zsidók kipusztításáról. Csakhogy közben megérkezett az új parancs, amelyet Ahasvérós király engedélyével Eszter királyné és a közben egyre nagyobb rangra emelkedett Mordokaj adott ki. így a zsidók ölhették meg mindazokat, akik az életükre törtek. Nem kegyelmeztek senkinek, aki ki akarta őket irtani. A király engedélyével Hámán fiait is felakasztották. Amikor a birodalom összes tartományában ilyen módon megmenekült a zsidó nép apraja-nagyja, két napig tartó ünnepséget rendeztek. Mordokaj rendeletet adott ki, amelyben megparancsolta, hogy adjanak hálát, és örüljenek, mert a gyász ünneppé vált. Ezt a zsidók purim ünnepnek nevezik, és mind a mai napig megtartják. A vidám ünnep két napig tart; ilyenkor nagy evést-ivást rendeznek. Ahasvérós király birodalma második emberévé nevezte ki Mordokajt, akit mindenki nagyon szeretett, mert igazságos volt. Mindent megtett, hogy az idegen földön élő zsidó nép békességben éljen. A királynévá lett Eszter történetét a Biblia ószövetségi részében Eszter könyve írja le. Keressétek meg a két kép közötti hat különbséget! Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. (Lk 19,10) Szentháromság után a 3. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben az Úr Isten bűnösöket hív - megtérésre. „Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza, / Jöjj a messze tájról, oh, jöjj haza!” (EKE-énekeskönyv 366) De Jézus talán legismertebb példázatában az apa mindkét elveszett fiát hívja az örömlakomára. A fiatalabb fia elé fut, nyakába borul; majd kimegy az idősebbhez, és így kérleli: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott." (Lk 15,31-32) Hagytuk-e már magunkat megtalálni, vagy mi még elrejtőzünk Isten elől, mint az első emberpár? De ha már „átölelt Isten nagy kegyelme / Méltatlanul, érdemtelen” (EÉ 327,1), akkor kérjük: „Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy megváltó Istenem.” (Zsolt 25,5: LK) És valljuk, „hogy Krisztus jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok” (iTim 1,15)! A bűnösök barátja tanítványul hívja a vámszedő Lévit: „Kövess engem!” Indoka ez: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre." (Lk 5,27.32) Mózes közbenjáró imádsággal fordul Istenéhez: „O, jaj! Igen nagy vétket követett el ez a nép, mert aranyból csinált istent magának. Mégis, bocsásd meg vétküket!” (2MÓZ 32,31-323) Isten dicsőségét ragyogtatta fel Jézus, amikor szombaton gyógyvíz nélkül, csak a szavával tette egészségessé a harmincnyolc éve beteget; igéjével meg is kereste később a templomban: „íme, meggyógyultál, többé ne vétkezz, hogy valami rosszabb ne történjék veled." 0n 5,14) Életet adó igéje által akarunk-e meggyógyulni?! Az eltévedt juh megkeresésének mintapéldázata után Krisztus nemcsak Pétert, de egész gyülekezetét felhatalmazta a kötésre és az oldásra: „Bizony, mondom néktek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedigfeloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.” (Mt 18,18) „Ha akarsz valamit a felebarátod bűneivel, tartsd magadat Krisztus nemes, drága aranyszabályához: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el, és dorgáld meg őt négyszemközt. Jegyezd meg: ne másnak mondd el, hanem neki magának.” (Luther) Az áruló Jú- dás is három évig hallgatta a Mestert, mégsem hallotta meg bűnösöket hívó szavát; vétkét nem az Úrnak vallotta meg, hanem „a templomba hajítva az ezüstöket, eltávozott, ment, és felakasztotta magát” (Mt 27,5). De aki meghallotta Isten hívó szavát, s hitt az Úr Jézusban, az már a teremtés, a megváltás és a megszentelés jogán Isten gyermeke, és Jézushoz tartozva a Lélek szerint él. Halld meg ezt a személyesen neked szóló örömüzenetet: „...az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől." (Róm 8,2) S miként mindkét fiú a születése jogán mindig is az apa gyermeke maradt, így az újjászületés kegyelmi ajándéka által téged és engem is „úgy hív, úgy vár a szent atyai ház. / Igen, Atyám, mert így kedves előtted. / A lelkem békén, csendben rád vigyáz.” (EÉ 356,5) ■ Garai András
