Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-06-08 / 23. szám
IO 2008. június 8. KRÓNIKA "Evangélikus ÉletS Évfolyam-találkozó - születésnapon Egy már egyedül élő évfolyamtársunk hívott meg bennünket, ötvennégy évvel ezelőtt végzett nyugdíjas lelkészeket. Maga az időpont is rendhagyó volt, mert egy már régen kijelölt dátumhoz kötődött. A „sátoros ünnepek” után, a zajló konfirmációi ünnepségek kellős közepén, méghozzá a - mindhárom egyház- kerületben megrendezett - misszió napon került sor a találkozóra, amely még csak nem is „aranydiplomás’’ összejövetel volt, mert ezen is túl voltunk már négy éve. Említett évfolyamtársnőnknek születésnapja volt éppen, sőt az évfolyamon belül három születésnapot is egyszerre ünnepelhettünk. Ezért ragaszkodtunk ehhez a naphoz. A nap tartalmát és jelentőségét így foglalhatjuk össze: visszatekintés, találkozás, hálaadás a szolgálatért és előretekintés. Egészségünk már itt-ott megromlott, de reménységünk és egymáshoz tartozásunk öröme megmaradt. Tízen voltunk együtt: volt közöttünk nyugdíjas angliai püspök, már ugyancsak nyugdíjas német lelkész; ők 1956 után jelentős munkát végeztek a külföldre menekült magyarok között. S volt közöttünk olyan is, aki itthon került vezető egyházi szolgálatba. Ott volt még három évfolyamtársunk özvegye és „két fiú meg három leány", akik itthon fejezték be a szolgálatot. A „fiúk” persze megnősültek, a „lányok” pedig mindhárman papnék és papnők is lettek. Mi volt ebben különös és rendhagyó? Először is az, hogy közülünk legtöbben a múlt század negyvenes éveinek a nagy ébredéséből indultak. 1954-ben végeztünk, nehéz politikai helyzetben. Sokan lemorzsolódtak útközben, hiszen hu- szonhatan indultunk, hárman pedig már előrementek. Az is rendhagyónak számított mai szemmel nézve, hogy az évfolyamban hét leány volt; az ő egyházi jövőjük annyira bizonytalan volt, hogy sokáig ordinációban sem részesültek, helyüket is maguknak kellett megkeresniük. Mégis, Isten szeretetéből merítve reménységgel és lelkesedéssel indultak, és az öt teológiai év alatt együtt is maradtak. Hogy miért is írtuk le ezt a pár sort erről a - nagyobb egyházi események között jelentéktelennek tűnő - összejövetelről? Egyszerűen át akartunk adni valamit a találkozásunk öröméből, és az egyre gyérülő idős nemzedék képviselőiként arra szerettük volna biztatni a mai generációkat, hogy keressék egymást, és ápolják a testvéri és szolgálati közösséget, amíg idejük van rá, mert - ahogy egy kortársunk mondta - „a barátságot erőltetni kell”. ■ Keveházi Lászlóné és SÁRKÁNY TlBORNÉ Nyugdíjas lelkészeket köszöntött a közelmúltban a Veszprémi Egyházmegye Somló- szőlősön tartott tavaszi közgyűlésén Polgárdi Sándor espereshelyettes, Herrn László egyházmegyei felügyelő és Nagy EÖrs másodfelügyelő. Varga György nyugalmazott esperes (Pápa) a nyáron tölti be a 80. évét, és ugyancsak 80 éves Veto Béla lelkész (Veszprém); Görög Zoltán homokbödöge-gecsei lelkész pedig júniusban lesz 65 éves. A megemlékezés keretében a felköszöntött pásztorok újra bizonyságot tettek az Úr megtartó szeretetéről. A közgyűlés a figyelmesség gesztusán túl ajándékokkal is meglepte az idős lelkészeket. ■ Polgárdi Sándor felvétele ISTENTISZTELETI REND / 2008. június 8. Szentháromság ünnepe után 3. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Lk 15,1-10; iPt 5,6-11. Alapige: Ez 18,1-4.21-24.30-32. Énekek: 382., 422. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. n. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András: Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Balogh Éva; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás: Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 7. (Bach-hét, Magnificat) Gáncs Péter; VII., Városügeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Aradi György; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Bláthy Ottó u. 10. (Betánia Szeretetszolgálat) de. 9. Benkóczy Péter; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Benkóczy Péter; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) dr. Joób Máté; du. 6. (vespera) dr. Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván: Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 4. (úrv., ifjúsági) Keczkó Pál; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., tanévzáró) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 10-11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula: Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. 9. Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Balogh Melinda; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Balogh Melinda; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. (tanévzáró, családi) dr. Fabiny Tibor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Pilisvörösvár (református templom) du. 2. Donáth László; Názáret-templom, Mátraszentimre-Bagolyirtás de. 11. Magassy Sándomé. ■ Összeállítottá: Vitális Judit Te magad vagy a küldetés! Bátorítás egy késő tavaszi konferencián ► Asszonyhétvégét rendezett május 22-25. között a Női Missziói Szolgálat Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban. Az idén már tizedik alkalommal megszervezett konferenciára ismét szép számmal gyűltek össze a nőtestvérek. Sokuknak nem kis távolságot kellett leküzde- nie: Békéscsabától Tatabányáig, Arnóttól Győrig hazánk szinte minden régióját képviselte valaki. A hétvége összefoglaló témáját már korábban megismerhették újságunk figyelmes olvasói: „Szótlan rábeszélés - az élet igehirdetése". Péter bátorító soraira utal a cím; az apostol levelében arról ír, hogy a feleségeknek engedelmes magaviseletükkel, „szavak nélkül” is módjuk lehet megnyerni férjüket az evangélium ügyének (iPt 3,1). Az asszonyhétvége előadásai arra keresték a választ, hogy a 21. században vajon változott-e a nők küldetése. Radosné Lengyel Anna rádióriporter, szerkesztő, a Déli Egyházkerület felügyelője leplezetlenül tárta a hallgatóság elé a mai magyar társadalom képét, ahol - ahogyan „ fogalmazott - „a mindennapok gondjai ölik meg az emberek lelkét”. Bizony nehéz feladata a ma egyházának, hogy a reménységről tudjon bizonyságot tenni a reménytelenség közepette. Isten népe azonban gyakorta volt kilátástalan helyzetben a történelem folyamán. S milyen gyakran épp asszonyokra bízta, hogy szótlanul - vagy éppen nyílt bizonyságtétellel - hitet tegyenek a gondviselő Úrba vetett reménységükről! A Szentírásban való elmélyülést Csonka Zsuzsanna ambrózfalvai lelkésznő segítette rendkívül átgondolt, színvonalas bibliatanulmányaival. Közreműködésével sikerült újra rácsodálkozni egy-egy ószövetségi nőalak - aki tetteivel népét bátorította - példamutató szolgálatára. Gergely Emese pedig saját élete példáján keresztül szemléltette, hogy az Úristen ma sem hagyja magára a reménység nélkül élő, bátortalanul őt kereső embert. A Tatabányán élő Emese a népszerű író, Paulo Coelho könyvének olvasásakor kapott késztetést arra, hogy végigjárja a napjainkban már-már divatba jött zarándokutat, a Szent Jakab útját. Amikor elindult, még belső nyugtalansága hajtotta. Amikor megérkezett a végcélhoz, Santiago de Compostellába, már a békesség töltötte be a szívét. Közben találkozott a gyermekkorában már ismert, ám felnőttként elfeledett, de most Szabadítójaként felismert Krisztussal. Mindez másfél esztendeje történt. Emese azóta a tatabányai gyülekezet tagja, részt vett az első gyülekezetimunkatárs-kép- ző tanfolyamon, és élete első áhítatát tarthatta az asszonyok között, Révfülöpön. Krisztus szeretetének első tüze ég benne, amely - lelkesítő igei szolgálata nyomán - a hallgatóság szívében is lángokat gyújtott. Kreatív módon, a résztvevőket játékra invitálva mutatta be Heinemann Ildikó kórházlelkész, hogy még a mai társadalomban is számtalan hamis előítélettel kell szembesülniük az asszonyoknak. A pasztorálpszichológia szakot is végzett lelkésznő ügyesen vezette rá a hallgatóság tagjait, hogy női voltukban Istentől kapott lehetőséget és feladatot lássanak. Többször hangzott el a hétvégén a laikusok által is jól ismert teológiai kifejezés: imago Dei. A fogalom arra utal, hogy a teremtésben valamennyien - nőként, férfiként - Isten képmására lettünk alkotva. Ez adja a méltóságunkat, és ez adja a küldetésünket is. Ez utóbbi gondolat már Hecker Frigyes nyugalmazott metodista szuperintendens szájából hangzott el. O adta meg a választ az asszonyokat napok óta feszítő kérdésre, hogy végül is mi a keresztény ember küldetése. „Te magad vagy a küldetés!” - hangzott Hecker Frigyes egyszerű és mélyen igaz kijelentése. Isten képmásának ez a szolgálata: felhívni a figyelmet az Alkotóra, belesimulni a terveibe. A körülmények nem számítanak. Az ember még a nyomor- negyedben vagy akár bénultan egy betegágyon is Isten képmása marad. Maga a léte a küldetés. „A partitúrát végig kell énekelni” - folytatta Hecker Frigyes, utalva arra, hogy szolgálatát néhány évvel ezelőtt még feleségével együtt végezte. Hitvese halála után meg kellett értenie, hogy ha „egy szólamban is”, de játszania kell az Isten által rendelt „zeneművet”. Hiszen a küldetés az utolsó lélegzetvételig szól! ■ B. Pintér Márta Szeniczey Géza, az asztonómus felügyelő Életútfürkészés Dömény Gábor csillagászati ismeretterjesztővel ► Százötven éve született Szeniczey Géza, az egykori dunántúli evangélikus egyházkerület tolna-baranya-somogyi egyházmegyéjének felügyelője. A földbirtokos egyben műkedvelő asztronómusként is működött: paksi lakóházán, majd birtokán csillagvizsgálót épített. Életének főbb állomásairól, egyházi kapcsolódásairól és természettudományos tevékenységéről kérdeztük életrajzíróját, munkásságának kutatóját, Dömény Gábor csillagászati ismeretterjesztőt.- Szeniczey Géza népes, paksi közbirtokos család hetedik, legfiatalabb gyermekeként látta meg a napvilágot. A fényes Donati-üstökös megjelenésének évében, 1858. június 7-én született. Életéről sajnos keveset tudunk, de ez jellemző az egész Szeniczey családra is. Annyi bizonyos, hogy nem tartoztak a megyei elit közéleti szerepet is vállaló famíliái közé. Származási helyük a Nyitra megyei Szenicz (Szénásfalu). Géza kései gyerek volt; miután „kirepült” a családi fészekből, idős szüleitől nem messze, a paksi Petőfi utcába költözött. Ma is áll a háza, ahol - harmincnégy éves korában - felállította drága pénzen vett távcsövét. Egyedül élt, nőtlen volt. Miután szülei meghaltak, a közeli Hegyes-pusztán lévő kis kúriában rendezkedett be. Kétlaki életet élhetett, mert a Petőfi utcai házat megtartotta. Viszonylag fiatalon, utód nélkül halt meg 1912-ben.- Milyen egyházi kötődése volt?- A dunántúli ágostai evangélikus hitű egyházkerület Tolna-Baranya-So- mogy megyei esperességének a felügyelői tisztségét viselte. Ez kiterjedt az iskolák, egyházi könyvtárak ellenőrzésére, tanítási utasítások kidolgozására. Nagy tudású, igen művelt ember volt. Tagja volt a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak is.- Ha jól tudom, rokoni szálak fűzték „a haza bölcséhez”, Deák Ferenchez...- Szeniczey Géza anyja, Nemeskéri Kiss Katalin Deák Ferenc nővérének, Jozefának a lánya volt. Jozefa Paksra ment férjhez, hamar megözvegyült, s miütán Katalin lánya férjhez ment Szenicz^ Ferenchez, hozzájuk költözött. Ez az oka Deák Ferenc gyakori paksi látogatásainak. Jozefa 1853-ban bekövetkezett halála után sem maradt el a híres vendég, mert a gyermektelen Deáknak a népes Szeniczey família volt tulajdonképpen a családja. Géza egyik nővérének, Cecíliának a szubjektív hangvételű visszaemlékezéséből van tudomásunk e látogatások hangulatáról. Deák Ferenc szívesen töltötte idejét a Szeniczey gyerekek körében, például gyakran társasjátékozott a két kisfiúval, Gézával és Ákossal. Miután a lányok férjhez mentek, ez az idilli állapot természetesen felbomlott. Deák Ferenc paksi látogatásai 1868 után meg is szűntek. Hajlott kora és megromlott egészségi állapota sem tette már lehetővé az utazásokat. Szeniczey Géza tehát tízéves koráig találkozhatott a „haza bölcsével”.- Mit tudunk paksi csillagvizsgálóiról?- Egy korabeli újság szerint Petőfi utcai házán „csillagvizsgálóhoz szükséges tornyocskát emeltetett" 1892-ben. Egy nemrégiben előkerült fényképen viszont a háza mellett látszik egy kerek épület, csonkakúp-tetővel. Ez lehetett a csillagvizsgálója, amely szemtanúk szerint a II. világháború táján még megvolt. Pár évvel később a paks-kölesdi országút melletti Hegyes-pusztán, kúriája mellett építette föl véglegesen a csillagvizsgálóját. Az igen értékes, öthüvelykes Reinfelder-refraktor Hegyespusztára került. Szeniczey Géza másik szenvedélye a vadászat volt, nem csoda, hogy idejének nagy részét a pusztán töltötte. Tevékenységéről éppen a születésnapján, 1900. június 7-én így számolt be a Tolnavármegyei Közlöny: „Csillagda Tolnavármegyében. Még kevesen tudják, hogy Tolnavármegyében is van csillagda, melyben pünkösd napján volt . szerencsénk a felállított csillagászati távcsővel a szende hold vulkanikus eredetű hegyeit betekinteni. A minden szükséges optikai műszerrel ellátott kis csillagdát Szeniczey Géza állította fel Hegyes pusztáján, mely a paks-kölesdi országút mentén fekszik. A földesúr nagy barátja a természettudományoknak, és különösen előszeretettel foglalkozik a csillagászattal, melyben szép jártassággal bír.”-Mi lett a Szeniczey-hagyatéksorsa? — Szeniczey Géza, mint említettem, 1912-ben utód nélkül halt meg. Idős testvérei árverezés útján értékesítették ingóságait. Távcsövét minden tartozékával együtt távoli rokona, Posztoczky Károly vette meg. Posztoczky a Komárom megyei Erdőtagyoson lakott. A távcső elszállításának körülményeiről egy szemtanú visz- szaemlékezéseiből tudunk. Gőzsy Tibor, aki szintén távoli rokon, a szomszédos Alsóhencse-pusztán lakott. O látta kisgyerekkorában - 1914-ben -, hogy nagy faládákba csomagolva visznek valamit a birtokukon keresztül ökrös szekérrel a nagydorogi vasútállomásra. Valószínű, hogy a távcső lehetett, hiszen vasúton Székesfehérváron át igen jól megközelíthető a Kömye melletti Erdőtagyos. Sajnos a hegyes-pusztai kúria és a hozzá tartozó csillagvizsgáló ma már romjaiban sem látható. A kúriát az 1960-as években lebontották, de a helye nagyon jól beazonosítható. A csillag- vizsgáló helyével kapcsolatban viszont csak feltételezéseim vannak a terepviszonyok alapján. Úgy gondolom, az'utókor számára megnyugtató, hogy Szeniczey távcsöve jó kezekbe került. Posztoczky Károly 1963-ban bekövetkezett haláláig használta ezt a remek műszert. Jelenleg pedig kissé „megkopasztva”, de igen szépen helyreállítva Tata város bemutató csillagvizsgálójának főműszereként szolgálja a csillagászati ismeretterjesztés nemes ügyét. ■ Rezsabek Nándor
