Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)

2008-06-08 / 23. szám

‘Evangélikus ÉletS PANORÁMA 2008. június 8. !► 7 Evangélikusok visegrádi együttműködése Születésnapi készülődés A diplomácia és a politika nyelvében megszokott fordulatnak számít a „viseg­rádi négyek” szószerkezet. A szép múltra visszatekintő, majd a szocializmus idején háttérbe szorított, végül a 90-es években újra felelevenített együttműködési forma a sorsközösséget alkotó négy közép-eu­rópai államot, Lengyelországot, Szlováki­át, Csehországot és hazánkat fogja össze. Örvendetes, hogy legújabban mi, evan­gélikusok is jelentőséget tulajdonítunk az együttműködés e formájának. Nekünk, magyaroknak különösen a szlovákokkal, a cseheknek pedig főleg a lengyelekkel van közös protestáns egy­háztörténetük. A távolabbi és a közeleb­bi múltban ez nem mindig jelentett har­monikus együttműködést: bizony ad­tunk is, kaptunk is - elsősorban a nemze­teket megosztó nagypolitika hatására - sebeket. A legutóbbi időben azonban mintha minden fél felismerte volna, hogy „együttműködésre vagyunk ítélve”. Hasonló örömök és gondok jellemzik evangélikus egyházainkat, az utóbbiak elsősorban a szórványhelyzetből és a szekularizáció káros hatásaiból adód­nak. Egyaránt érvényes egyházainkra, hogy a gyülekezetek zöme a kemé­nyebb, majd a puha diktatúra idején is megőrizte életképességét, majd a rend­szerváltozást követően számos új egy­házi intézmény nyitotta meg kapuit. A közös történelmi és egyházi múltat feltáró, valamint a jövőbeli együttműkö­dést előkészítő négyes tanácskozásnak május 25-26-án a csehországi Sziléziai Evangélikus Egyház adott otthont. A len­gyel határhoz közeli Ostrava eredetileg német evangélikus templomát zsúfolá­sig megtöltötte a gyülekezet. Igehirdeté­semben a pünkösdkor beteljesedő prófé­cia mai érvényességéről szólhattam: .....véneitek álmokat álmodnak, ifiaitok látáso­kat látnak." 0óel 3,1) Nagy örömömre szolgált, hogy magyarul prédikálhattam, ► Már egy esztendeje zajlik nagy si­kerrel a Heti Válasz című hetilap kulturális rendezvénysorozata. A fővárosi Ybl Palota Kristálytermé- ben havonta egyszer jelentkező Heti Válasz pódium házigazdája, Rockenbauer Zoltán ezeken az alkal­makon vetítéssel, zenével színesí­tett diskurzus keretében hozza kö­zelebb a közönséghez a meghívott vendégeket. Május 28-án Prőhte ’ Gergellyel, egyházunk országos fel­ügyelőjével beszélgetett. A volt kulturális miniszter a rendezvény kezdetén elmondta, hogy sorozatában sokoldalú személyiségeket igyekszik megszólaltatni. Prőhle Gergely múltját fényképek és egyéb dokumentumok idézték fel. Láthattunk például egy nyolc­esztendős fiúcskát a zongoránál, bepil­lanthattunk a Magyar Televízió egyik műsoráról készített videofelvételbe, amelyet a büszke szülők rögzítettek arról a zenekarról, a Stúdium Dixielandről, amelyben fiuk is játszott, és amelyről nem sokan tudják, hogy 1983-ban a maga kategóriájában megnyerte a Ki mit tud?- ot. A zenekar egyébként többségében a kelenföldi gyülekezet ifjúságából alakult, s ha minden igaz, az ősz folyamán újra fellép néhány egyházi alkalmon is... A muzsika iránti szeretet nem vélet­len, hisz Prőhle Gergely zenész famíliá­ból származik: édesanyja csellótanár, édesapja fuvolaművész, a Zeneakadé­mia professzora, húga a Nemzeti Filhar­monikusok első hegedűse. Az est folya­mán közösen is szerepeltek a Prőhle testvérek és édesanyjuk. Haydn G-dúr tri­óját adták elő, az egyik unoka, Janka itt még „csak” kottát lapozott (képünkön), később azonban ő maga is játszott egy rövid zongoradarabot. és szavaimat dr. Mohr Gedeon, a gyüleke­zet presbitere tolmácsolta csen nyelven. (Ez a nagyszerű férfiú néhai Mohr Gedeon evangélikus lelkész fia, aki évtizedeken át a felvidéki Hosszúszó gyülekezetében szolgált.) Az egyházi találkozó feszdválszerűen folytatódott: a néhány éve még titkos- szolgálati központul szolgáló ostravai vár szabadtéri színpadán egymást vál­tották a fúvósegyüttesek és az énekka­rok, közben pedig bizonyságtételek és köszöntések hangzottak el. Örömömre egyszer csak magyar nyelven is megszó­lalt az ének: egy vendégként jelen lévő szlovákiai baptista kórus tett anyanyel­ven bizonyságot az Úrról. A „visegrádi találkozó” igazán az is­tentisztelet és zenei találkozó másnap­ján Teschenben teljesedett ki. Ez a Monar­chia idején is jelentős város a határon fekszik: nagyobb része Cieszyn néven Lengyelországhoz, kisebb fele Cesky Te­áin néven Csehországhoz tartozik. Utób­A családi indíttatás ellenére Prőhle Gergely - mint köztudott - végül nem a zenei pályát választotta. A beszélgetés során a változatos életpálya felidézése­kor szó esett többek között az 1999-es Frankfurti Könyvvásár magyar kiállítá­sának létrehozása során kialakult ellen­tétekről, a magyar kultúra külföldi meg­jelenítésének lehetőségeiről. Megtudhat­tuk, hogy Prőhle Gergely kulturális ál­lamtitkárként egyház és állam viszonyá­ban az érdekközösség megtalálásának lehetőségét kereste, mely az egyházunk­kal megkötött alapszerződésben is meg­nyilvánult. Berlini nagyköveti tevékeny­ségéről szólva beszámolt az új nagykö­vetségi épület 2001. szeptember n-i ava­tási ünnepségéről, mely a New York-i kereskedelmi központ elleni merénylet miatt emlékezetesen megrendítő ese­ménnyé vált. A berni szolgálati évek kapcsán Svájc protestáns hagyományai, az ország sokszínűsége és lenyűgöző szépsége volt a beszélgetés témája, ki­bi helyen található a Sziléziai Evangéli­kus Egyház központja. A szép épületben megrendezett konferencián a kis egyház szinte valamennyi, szám szerint har­minckét lelkésze részt vett. Az „evangé­likus visegrádi négyek” egy-egy vezetője referátummal szolgált. A házigazda Sta­nislav Pietak egyháza missziói és diakóni- aj tevékenységéről szólt, jón Midriak nyu­galmazott szlovákiai püspök az egyhá­zában az elmúlt években megtapasztal­ható nemzedékváltásról számolt be. Ja- nusz Jagucki lengyel püspök arról vallott, miképpen lehet megmaradni evangéli­kus szigetként egy katolikus tengerben. Magam pedig a közép-európai összefo­gás'fontosságáról szóltam, valamint ­vendéglátóim felkérésére - egyházunk médiamunkáját mutattam be. A négyes tanácskozás arról győzött meg minden résztvevőt, hogy e közép­európai együttműködésnek nemcsák szép múltja, hanem biztató jövője is van. ■ Fabiny Tamás egészítve azzal a megjegyzéssel, hogy a hétköznapokban mennyi mindent ve­hetnénk át a sokak által túl szigorúnak vélt svájci gyakorlatból. „Világi” helyszínről lévén szó, a be­szélgetés lezárásaként esett szó országos felügyelői tevékenységéről, a család evangélikus gyökereiről és arról, hogy Prőhle Gergely szerint miképpen válhat a modem világ részévé a hívő ember, le­het korszerű, az elvilágiasodott többség számára is fontos szervezet az egyház. Mint a Heti Válasz és - tegyük hozzá - az Evangélikus Elet állandó szerzője Prőh­le Gergely szólt a nyilvánosság erejéről, mely a mindennapi életben hasznos, ám olykor mulatságos helyzeteket is teremt. Amint azt a kedélyes hangulatú eszme­csere során többször is hangsúlyozta, sokrétű tevékenysége során fontos erő~- forrás a hit, az evangélikussághoz s ezen belül a kelenföldi gyülekezethez való tartozás is. ■ GaZsu Sajátos feszültség érződött az úgyneve­zett „Sztehlo-gyerekek” — átlagéletko­ruk hetven év körül van - szokásos, évenkénti, májusi összejövetelén, az ál­landó színhelyen, a budavári kápolná­ban. A kötelező programponton, a Sztehlo Gábor Gyermek és Ifjúságsegí­tő Alapítvány - Merényi Zsuzsa elnök és Fiizéki Bálint kurátor által előterjesztett - beszámolóján túl az váltott ki érdek­lődést, mi módon készülünk Sztehlo Gábor születésének 2009-ben esedékes századik évfordulójára. A tervek három pontban összegezhe­tők. Vigh Tamás szobrászművész alkotá­sának felállítása, utca elnevezése a lel­készről (a javaslat konkrétan az Árnyas közre irányul), valamint egy könyv kiadá­sa az évforduló kapcsán; nemcsak és nem egyszerűen a visszaemlékezésekből, ha­nem sokféle megközelítésű írásokból. Ez utóbbi a legkevésbé problémás, hi­szen a társaságban olyan jeles tollforga­tó személyiségek is találhatók, mint a Londonban élő és a .mostani találkozón személyesen is részt vevő Sárközi Mátyás író, illetőleg féltestvére, Horváth Ádám, a népszerű tévés rendező, vagy éppen Ke- veházi László egyháztörténész. De értékes írások érkeztek már „névtelen" szerzők­től is. Nem ennyire egyszerű a másik két el­képzelés helyzete. Bár a Budakeszi utat és az Árnyas utat összekötő Árnyas köz egyrészt mértéktartó kérést jelent, más­részt jelképes jelentőségű - több egyko­ri telephely közelsége miatt ez esetben ► A Dunamelléki Református Egy­házkerület, az Erdélyi Gyülekezet és a Németh család emlékkonfe­renciát szervezett Németh Géza i957_i958-ban internált, 1971-ben lelkészi állásától megfosztott re­formátus lelkész, egyházi vezető születésének 75. évfordulója alkal­mából május 31-én a Reménység szigete elnevezésű - az Erdélyi Gyülekezet által működtetett - szociális intézményegyüttes terü­letén. Az emlékkonferencia egyik meghívott előadója Gáncs Péter evangélikus püspök volt. A rendezvény délelőtti programját elő­adások töltötték ki, melyek központi té­mája a keresztény testvériség volt. Dr. Zalatnay Istvánnak, az Erdélyi Gyü­lekezet lelkészének nyitóáhítata után dr. Szűcs Ferenc, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora adott egyház- és teoló­giatörténeti kitekintést az ökumenikus mozgalom fejlődéséről, a felekezeteket összekötő és elválasztó jelenségekről. Dr. Bíró László római katolikus püspök, a Központi Szeminárium rektora II. János Pál és XVI. Benedek pápa dokumentumai­ból idézett, és ezek alapján kiemelte, hogy az ökumenikus közeledés és a ke­resztény testvériség alapját a „szenthá- romságos Istenre való közös figyelés” adhatja meg minden felekezetnek. Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egy­házkerület püspöke a testvériség megva­lósulásának pozitív és negatív példáit vette lajstromba ószövetségi és újszö­vetségi esetek alapján. Kimutatta, hogy a testvériséget kizárólag a transzcendens dimenzió jelenléte teheti valódivá, hite­lessé és működőképessé. Idézett az Egy­házak Világtanácsa (EVT) Hit és Egyház- szervezet bizottságának tanulmányi do­kumentumából, a Részvétel Isten missziójá­ban a kiengesztelődésért című könyvből (Luther Kiadó, 2008), és ráirányította a figyelmet Jézus Mt 8,11-ben olvasható, közösségről alkotott víziójára. Ebben az egymástól távoli helyekről elindulok mind Jézusnál találkoznak, és a koinoni- át - a közösséget és a részvételt - nem valamiféle „misztikus egyesülésben”, ha­nem egy asztalközösségben élik át. A konferencia délután a Ráday Kollé­giumban rendezett könyvbemutatóval igencsak akadozik az engedélyezés. De van még idő. Ami a szobrot illeti, az alkotó a buda­vári templom bal oldalán vélte felállítha­tónak. Ezt azonban a helyi önkormány­zat és a gyülekezet vezetése egyaránt ag­gályosnak találta. Jelenleg tehát folyik az egyeztetés; reméljük, lesz jó megoldás. Nyilván jövőre lesz a médiának - első­sorban az egyházinak - az a feladata, hogy az egyház mai népéhez és a társa­dalomhoz közel hozza Sztehlo Gábor életművét. Elfogultság nélkül állítható - nem kisebbítve ezzel számos kiváló egy­házi személyiség érdemeit -, hogy az egyházi szférát is meghaladóan a jöven­dő történetírása számára valószínűleg Sztehlo Gábor tevékenysége lesz a legin­kább maradandó érték a 20. század ma­gyar lutheranizmusából. A magyar em­berek közül elsőnek mindenesetre ő kap­ta meg Izraeltől a Világ Igaza elismerést... Felbecsülhetetlen az az érték - sok száz üldözött gyerek élete, későbbi munkássága -, amelyet a lelkésznek és munkatársainak bátorsága, hite, tehetsé­ge megmentett 1944-ben. Nagyságát mutatja, hogy a háború után az általa ve­zetett gyermekotthonokban már az új üldözöttek, a bukott rendszer promi­nenseinek gyermekei is helyet kaptak. Nem a származáson volt a hangsúly, ha­nem a helyzeten. Aki segítségre szorult, számíthatott a különleges kisugárzású, szeretetteljes személyiségre. Sztehlo Gá­bor egész élete Isten dicsőségét hirdette. ■ Frenkl Róbert folytatódott, ahol a Németh Géza életé­ről szóló, Tűz-láng-pár című emlékkötet kapcsán idézték fel a református lelki- pásztor tevékenységéhez fűződő emlé­keiket a hozzászólók. Köztük volt dr. Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, aki kiemelte Németh Géza munkásságának azon te- rületeif, amelyek révén korát messze megelőzte: az állásából felfüggesztett lelkipásztor már harminc évvel ezelőtt vezetett cigánymissziót, és már akkor foglalkozott drogosokkal, amikor hiva­talosan még sem az állam, sem az egy­ház nem tulajdonított a kérdésnek jelen­tőséget. Németh Géza súlyt helyezett a határon túli magyarok lelkigondozására és a moldvai csángókkal való kapcsolat- felvételre is. Szabó István püspök kitért arra is, hogy Németh Géza a hetvenes években az egyháztól teljesen független templom építéséért küzdött kis közös­sége számára, ugyanakkor 1990 után éppolyan erőteljesen fellépett a szekták ellen, mint a hivatalos egyházi vezetés. ■ P.G. Németh Géza 1951-1956 között végezte a Református Teológiai Akadémiát, majd bekapcsolódott a református megújulási mozgalomba. Az 1956-os forradalomban és szabadságharcban való részvételéért 1%7-1958-ban internálták. 1958-tól Mo­noton, később Ocsán volt segédlelkész, a hatvanas években pedig Érden lelkészke- dett. Tevékenységét illegálisan kellett foly­tatnia, miután 1971-ben megfosztották gyülekezetétől. A rendszerváltáskor reha­bilitálták, ezután a Megbékélés Közössége ökumenikus mozgalom irodájának vezető­je lett. Eközben a Magyarországi Refor­mátus Egyház választmányi tagja volt, va­lamint az általa alapított Erdélyi Gyüleke­zetben tevékenykedett. Több könyvet írt, vallási, karitatív cikket, verset is megjelen­tetett. Németh Géza 1995-ben hunyt el. Az Erdélyi Gyülekezet Magyawrszá- gon bejegyzett kisegyház, amely 1990-ben jött létre Németh Géza református lelkész kezdeményezésére, a romániai magyar me­nekültek, illetve áttelepültek számára. Egy­házjogilag a gyülekezet 1995. szeptember 23-tól a nagyváradi központú Királyhágó- melléki Református Egyházkerület tagja. A gyülekezet alkalmai ökumenikusok. Nagykövet a zongoránál A Heti Válasz pódiumának vendége volt Prőhle Gergely A testvériség asztalánál Emlékkonferencia Németh Géza tiszteletére Előtérben Jón Midriak és Fabiny Tamás, háttérben Janusz jagucki és Stanislav Pietak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents