Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-06-08 / 23. szám
2 2oo8. június 8. FORRÁS ‘Evangélikus ÉletS A BIBLIA ÉVE SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 3. VASÁRNAP - Ez 18,1^4.21-24.30-32 Ezékiel könyve - a szenvedély A fiatal jeruzsálemi papot, Ezékielt Kr. e. 597-ben, a város első, kíméletesebb ostroma után közvetlenül Babilóniába deportálták. Kietlen vidéken élt honfitársaival együtt, a Kebár folyó mellett, amely mesterséges csatornaként az Eufrátesz vizét vitte el Babilónia kiszáradt földjeire. Nagyjából harmincéves lehetett, amikor Isten elhívta őt prófétájául. Először az Volt a feladata, hogy az ítélet elkerülhetetlenségét hirdesse a bűnös Jeruzsálem számára. Miután azonban a város Kr. e. 587-ben másodszor is, immár végleg az ellenség kezére került, a templomot pedig lerombolták, Ezékiel új feladatot kapott: Isten irgalmát, a megtérés lehetőségét és a szabacjulás hihetetlen ígéretét kellett hirdetnie. Leghíresebb látomásában csontok hevernek egy völgyben, a babiloni pusztításra és a'nép megsemmisítésre való egyértelmű utalásként. Amikor azonban a próféta Isten igéit hirdeti a csontoknak, azok egyszeriben megelevenednek, és hús-vér emberekké, a feltámadó Izráel tagjaivá állnak össze. A „különös” próféta Ezékiel bizonyosan az Ószövetség legkülönösebb prófétája. Őt is foglalkoztatta Isten egyedülálló szentsége, mint Ezsai- ást. Jeremiáshoz hasonlóan néha ő is „előadta” a rábízott próféciákat. Néha elakadt a szava saját rémítő látomásai miatt, mint Dánielnek. Isten gyakran összetörte az ő szívét is, mint Hóseásét. Mégis, a maga módján egészen más volt, mint a többi próféta. Szenvedélyes, szinte minden önkontrollt nélkülöző kijelentései, fájdalmas dühkitörései, transzba esései miatt ma talán őrültnek tartanánk. Pedig csak szenvedélyesen átélte azt a szerepet és üzenetet, amelyet Isten rábízott. Ez az üzenet ellentmondott a babiloni zsidó foglyok hétköznapi valóságának és tapasztalatainak, Ezé- kielnek pedig mindenképpen meg kellett győznie őket arról, hogy Istent nem győzhette le Babilon; ő továbbra is munkálkodik a történelem eseményei mögött, és hamarosan megszabadítja népét. Az isteni szenvedély A Bibliában gyakran olvasunk a szenvedélyről, mégpedig Istennel kapcsolatban. A zsidó nép igazi példaképei voltak azok, akik szenvedélyesen vetették bele magukat Isten szolgálatába, akiknek akaratát tulajdonképpen Isten akarata, a törvény irányította. S talán még gyakrabban olvasunk arról, hogy Isten mennyire szenvedélyesen, ellentmondást nem tűrő és következményeket nem ismerő módon szereti az övéit és fordul azok ellen, akik ezt a szeretetet megsértik vagy semmibe veszik. „A szenvedély nem ünnepel. Ez a komor erő, mely mindegyre alkotja és pusztítja a világot, nem vár választ azoktól, akiket megérint, nem kérdi, jó- e nekik, nem sokat törődik a viszonylagos emberi érzésekkel. Az egészet adja és az egészet követeli: azt a föltétel nélküli szenvedélyességet, melynek legmélyebb árama maga az élet és halál.” (Marái Sándor) M Magyar Bibliatársulat HIRDETÉS A Női Missziói Szolgálat július 19-26. között megszervezi az egyedülálló szülők és gyermekeik konferenciáját Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban. A hét témája a Biblia évére tekintettel: Mindennapi - élő-kenyerünk. Jelentkezésüket június 22-ig várjuk a következő címre, illetve telefonszámra: MEE Női Missziói Szolgálat, 1085 Budapest, Üllői út 24.; 20/824-2791. Kollektív bűn - egyéni megtérés A közmondás kollektív tapasztalatot összegez: „Az apák ettek egrest, és a fiák foga vásott el tőle.” A Babilonban született nemzedék vélekedett így: ha atyáik nem vétkeztek volna, Isten nem sújtotta volna népét hetvenesztendei fogsággal. De az atyák vétkeztek. Elkövették, amit Ezékiel - a textus felolvasásakor kihagyásra rendelt részben - felsorol: ál- • doztak a bálványoknak, semmibe vették a házasélet tisztaságát, kiuzsorázták a segítségre szorulót, szociálisan érzéketlenek voltak a nehéz helyzetbe kerülők iránt. Úgy éltek ezekben a bűnökben, mintha másképp nem is lehetne élni. Ami pedig a normális életvitel része, hogyan is lehetne bűn? Ezért eleinte csak csodálkoztak a prófétákon, akik az életvitelszerűen elkövetett bűnöket - az egész társadalmat megtérésre szólítva - makacsul bűnnek nevezték. Amikor pedig kilátásba helyezték Isten szigorú ítéletét, a vezetők a megtérni nem akaró többség támogatásával rájuk támadtak, és üldözték őket. A fiák fogságban született nemzedéke nem automatikusan tisztult meg az atyák bűnétől. Hiszen olyan családban kellett felnőniük, ahol a felnőttek életvitelének része volt a felsorolt bűnök legtöbbje. Miközben panaszkodtak, hogy az atyák bűne miatt kell fogságban élniük, szinte észrevétlenül vették át az atyák bűnös életvitelét. Isten ezért figyelmezteti őket, hogy nincs tetszésére a széltében-hosszában hangoztatott mondás: „Az apák ettek egrest, és a fiák foga vásott el tőle.” Az atyáknak is, és a fiáknak is meg kell térniük az életvitellé vált bűnökből. Aki megtér, élni fog. Aki nem tér meg, meghal. A fogság, mint ítélet, kollektive érte a népet. A megtérés azonban nem lehet kollektív. Megtérnie ki- nek-kinek magának kell. A megtérés nem azonos a hitre jutással, mint sokan gondolják. A megtérés gyökeres szakítás a bűnös életvitellel, amelyet a többség normálisnak fogad el. Ennek könnyebb módja az, amit az első keresztény évszázadok remetéi választottak. Kivonultak a bűn fészkévé lett társadalomból. Volt, amikor Isten is ezt az utat ajánlotta. Ezért parancsolta meg Ábrahámnak, hogy hagyja el Ur városát, és induljon új hazát keresni azon a földön, amelyet ő ígér neki. Mózesnak pedig a kollektív kivonulás, az exodus irányítása lett életfeladatává. De a babiloni fogsággal ennek vége. Vége az ó szövetségnek. Azóta a világból való kivonulásnál sokkal nehezebb úton kell járniuk a megtérni vágyóknak. Ez az út emberi erővel nem is járható végig. Aki csak a maga erejére hagyatkozik, arra biztos bukás vár. A megtérésnek az új szövetségben éppen ezért előfeltétele a hitre jutás. Mert a hívő minden útján Istennel jár, mint egykor Ábrahám, „minden hívő atyja”. A VASÁRNAP IGÉJE Babilont az írás a pogányság megtestesítőjének, ördögök és boszorkányok tanyájának mondja. A fogságban született generációnak a pogányság fellegvárában kell megtérnie! Nincs exodus, mint Mózes idején. Isten őket nem vezeti ki a bálványok földjéről a pusztába, hogy miután szabadokká lettek, megtérjenek. A bálványok földjén kell megtérniük Isten már tudja, amit ők még nem: ha megtérnek, kártyavárként fog össze- omlani Babilon, a bálványok birodalma. Mi is olyan társadalomban élünk, amelynek életvitele a bűn. Mivel az ezé- kieli bűnlajstromot nem kell a szószéken felolvasni, a ma életvitellé vált bűnökről is szemérmesen hallgathatnánk. Meg is tennénk, ha a keresztények nem élnének benne a társadalomban. De benne élünk mindannyian. És ugyanúgy csodálkozunk azokon, és csodabogárnak tartjuk azokat, akik a mi életvitelünkké is vált „össznépi” bűnöket bűnnek nevezik, ahogy a babiloni fogság előtt élt nemzedék csodabogárnak tekintette Isten prófétáit. A kifogásolt bűnök kollektív jellegét mi is felmentésnek érezzük egyéni felelősségünk alól. Ha mindenki ezt teszi, miért ne tehetnénk mi is? Ha mindenki így él, miért ne élhetnénk így mi is? Mi rossz van abban? Hiszen az életvitellé vált bűnök jelentős részét az állam törvénye sem marasztalja el. Mi rossz van abban, ha a házasságról úgy gondolkodunk, mint időleges életközösségről, amelyet bármikor meg lehet szakítani, és másikat lehet kezdeni? Mindenki ezt teszi, miért ne tehetnénk mi is? Aztán a másik ember és a közvagyon megkárosításának is van számos „bevett” módja, amelyet a törvény nem tilt, amelyet mindenki nyíltan űz: miért ne lehetne része mindez a mi életvitelünknek is? Arról már nem is szólva, hogy a lelkiismereti szabadság jegyében ma kiki olyan vallások vagy tanrendszerek elemeit veheti igénybe testi-lelki egyensúlya helyreállításához, amilyenekét csak akarja. Miért ne folyamodhatnánk egy kis asztrológiához, egy kis keleti vallásfilozófiához vagy egy kis fehér mágiához mi magunk is? Hiszen boldogulását keresve bárki bármit tehet, amivel másnak nem árt... Vagy mégsem így van? Megtérünk vagy meghalunk - Ezékiel által Isten m§ elénk is két lehetőséget állít. De nem a halálunkat akarja! „Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az Úr -, térjetek hát meg, és éljetek!" (32. vers) ■ Véghelyi Antal Oratio oecumenica [Lelkész:] Urunk! Hálával és bizalommal fordulunk most feléd imádságunkban. Tudjuk, te ma is mentő indulattal keresed az elveszetteket. Elveszettségünkben, veszteségeinkben kérünk, siess segítségünkre! [Lektor:] Mindennapi életünkben gyakran szenvedünk attól, hogy elveszítettünk fontos dolgokat. így fáj sokszor az elveszített bizalom, a megértés hiánya, a meg nem talált közös hang. Urunk, aki az elveszett megtalálásában leled örömöd, kérünk, munkáld Lelked gyógyító erejével a békességet és az emberek közti bizalmat! Hogy megtaláljuk egymáshoz az utat. Hogy megleljük a megfelelő szavakat. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Kérünk, segíts az elveszített értékek hiányával küzdő világon! Add, hogy igéd hirdetése hozzájáruljon ahhoz, hogy minél többen megtalálják azt, ami az életben igazán fontos! Add, hogy az emberek megleljék a te utadat, s átéljék a hozzád kapcsoló hit megtartó erejét! Munkáld a hirdetett ige által is a tévelygők megtérését! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Annyi ember szenved hiányoktól, Urunk! Olyanok, akik elveszítették társukat, otthonukat, biztonságot adó fogódzóikat, megélhetésüket, egészségüket, mélységeken átsegítő, próbákban megtartó hitüket. Találj rájuk, hogy ne legyenek elveszettek! Vedd karjaidba őket jó Pásztorként! Kérünk, támogasd azokat is, akik az elesettek felkarolásán munkálkodnak! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Te, aki nem akarod a bűnös halálát, gyógyítsd meg a mi akaratunkat is! Győzd le bennünk a kapcsolatainkat mérgező bosszúvágy, káröröm és irigység indulatát. Hadd tudjunk őszintén veled együtt örülni mások megmentésének! De segíts azt is észrevennünk, hogy te ezzel a mentő szeretettel veszel körül bennünket is! Hadd legyen ez a mi erőforrásunk is, amely megőriz a kétségbeeséstől, a kísértésekben való elbukástól. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Hálával és bizalommal fordulunk most feléd imádságunkban, Urunk! Köszönjük, hogy te ma is mentő indulattal keresed az elveszetteket. Elveszetfsé- günkben, veszteségeinkben kérünk, siess segítségünkre! [Gyülekezet:] Ámen. Bűnösöknek Megváltója ► A Szentháromság ünnepe utáni harmadik vasárnap graduáléneke, a Bűnösöknek Megváltója (EÉ 382) nem eredeti dallamos ének. Olyan dallamot kölcsönöz, amely talán az egyik legismertebb gyülekezeteinkben (EÉ 72, Mi Atyánk, ki vagy mennyekben). Ezért most, talán formabontó módon, arra kérem az olvasót, idézze fel magában a jól ismert dallamot, s a cikk olvasása közben próbálja elénekelni a vers sorait! „Bűnösöknek Megváltója, / Jézus, lelkünk Megtartója! / Ki szerethet úgy bennünket, / Mint szeretted te lelkünket, / És lettél vigasztalásunk, / Nyugodalmunk, boldogságunk!” (i. vers) Énekünk hat versének minden szava szoros egységet alkot a felolvasásra kijelölt igeszakaszokkal és a nap kóllekta imádságával. A vasárnap központi mondanivalója a bűn, a bűnből való megtérés állandó lehetősége, az Isten által megígért és Krisztusban kiteljesedett megváltás. „Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben! Miért halnátok meg, Izráel háza? Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az Ur -, térjetek hát meg és éljetek!” - olvashatjuk Ezékiel könyvében (1-8,31—32), s így énekelünk a 2. versben: „A tévelygés éjjelében, / A bűnösök seregében / Mint hajnalcsillag feltűntél, / És értünk halálra mentél, / Hogy Istennel megbékéltess, / És minket örökké éltess.” Az epistola így hangzik: „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Mindengondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban." (iPt 5,6-9) „lm, előtted leborulok, / Jézusom, hozzád fordulok. / Te adj nekem tiszta szívet, / Hozzád vágyót, hozzád hívet, / Hogy örömmel kövesselek, / És csak téged szeresselek! // Bánat, öröm, bármi érjen, / Bűn útjára ne hagyj térnem! / Légy példám a jó napokban / És vigaszom bánatomban! / Ne hagyd soha felejtenem, / Hogy van Uram, van Istenem!” (3-4. vers) Az evangéliumi szakaszban (Lk 15,1-10) az elveszett juh és az elveszett drachma történetét hallhatjuk, míg a kóllekta imádság részlete így hangzik: „Segíts, hogy el tudjuk hordozni mások vétkeit, és a megbocsátás ajándékával hozzád vezessük az ellenünk vétkezőket.” „Ki oly alázatos voltál, / Mindenkiért imádkoztál, / Add, ebben is híved legyek, / Az ellenséggel jót tegyek, / Bántóimnak megbocsássak, / Felhőn át is égbe lássak!” (5. vers) Az ének szerzője Kis János (1770-1846) költő, műfordító, evangélikus püspök. A soproni líceum szelleme, a következetes magyar nevelés adta számára az ösztönzést a szervezett nyelvművelésre. 1791- től Németország legjobb egyetemein tanult. 1796-ban Nemesdömölkön szentelte lelkésszé Hrabowszly Sámuel püspök. Kis János erős szálakkal kötődött Kemenesaljához, 1808 tavaszán nehéz szívvel búcsúzott tőle. Sopronba került, s feljegyezték, hogy hívei egész Kemenesaljáról jöttek vasárnapi hitszónoklatait hallgatni. ENEKKINCSTAR Eged Klen diczeriinc, 1812-től haláláig a dunántúli egyházkerület püspöke volt. Kapcsolatban állt Berzsenyivel, levelezett Kazinczyval; íróként a felvilágosodás követője. Munkái a nyelv- tudomány, az esztétika, a történetírás, a nevelés, az életbölcselet körébe tartoznak. 1822-ben nemesi rangot, 1840-ben királyi tanácsosi címet kapott. 1830-tól az Akadémia tagja, ahol Kazinczy halála után a történeti osztályt vezette. „A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Amen." (iPt 5,10-11) „Add, hogy hű legyek mindvégig, / Mint az voltál te a sírig, / És én téged, jó Uramat, / Hű őriző pásztoromat / Hűtlen meg ne tagadjalak, / Néked éljek, néked haljak!” (6. vers) ■ W. Kinczler Zsuzsanna / / LAPUNK A VILÁGHÁLÓN A WWW.EYELET.HU CÍMEN OLVASHATÓ.
