Evangélikus Élet, 2008 (73. évfolyam, 1-52. szám)
2008-06-08 / 23. szám
‘Evangélikus Élet3 EVANGÉLIKUS ÉLET 2008. június 8. 3 Tarzuszi Pál nyomdokában ► Magyarország egyik legnagyobb munkanélküliséggel küzdő régiójában, félmegyényi területen kezdte meg parókusi munkáját Gerlai Pál, a Fancsal-Hemádvécsei Evangélikus.Egyház- község beiktatott lelkésze. Május 31-én, szombaton állította őt hivatalába Sándor Frigyes, a Borsod-Hevesi Egyházmegye esperese. Az ünnepi istentiszteleten dr. Fa- biny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke ApCsel 20,17 alapján tartott igehirdetésében egyebek mellett rámutatott, hogy az új lelkésznek is úgy kell hirdetnie Isten igéjét, amiként azt tarzuszi Pál tette: nyilvánosan és házanként. Gerlai Pál a Fóti Kántorképző Intézetben kapott elhívást a lel- készi szolgálatra. 1999-ben kezdte meg teológiai tanulmányait az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. A 2004-2005-ös tanévben a kelenföldi gyülekezetben dr. Blázy Árpád mentor mellett végezte hatodéves szolgálatát, majd 2005-ben szerzett teológus-lel- készi diplomát. Az aszódi evangélikus templomban Gáncs Péter püspök avatta lelkésszé negyedmagával, majd D. Szebik Imre püspök a fancsali gyülekezetbe küldte beosztott lelkészként. A gyülekezet a múlt évben letett sikeres parókusi alkalmassági vizsgálat után választotta meg lelkészévé. Az újonnan beiktatott lelkész ApCsel 20,20 alapján hirdette Isten igéjét. Prédikációjában kiemelte, hogy az új idők új kihívásaival csak a gyülekezettel együtt lehet sikerrel megbirkózni. A reformáció idején komoly hídfőállása volt a megyében az evangélikusságnak, de felekezetűnk mára kisebbségbe került. Reményt adhat az itt élőknek, hogy Gerlai Pál személyében most egy fiatal pásztor végzi munkáját. Az iktatást követő közgyűlésen az egyházmegye lelkészei mellett a református és a katolikus egyház képviselői is köszöntötték szolgatársukat. ■ — CZÖNDÖR — „íme, nyitott ajtót adtam eléd.. Túri Krisztina iktatása Albertin ► Új - és egyben régi - szolgálati helyén talált lelki otthonra Túri Krisztina. A fiatal lelkésznőt ünnepi istentisztelet keretében június elsején iktatta be az Alberti Evangélikus Egyházközség másodlelkészi tisztébe Kramer György esperes. A helyi lutheránus hajlékban tartott alkalmon elsőként dr. Fabiny Tamás püspök, majd az egyház- község új lelkésze hirdette Isten igéjét. Zsúfolásig megtelt templomban állhatott az oltár elé a Pest megyei Farmosról származó Túri Krisztina. 2000-ben végzett az Evangélikus Hittudományi Egyetemen; lelkésszé az év július elsején avatta Kiskőrösön D. dr. Harmati Béla püspök. Segédlelkészi éveit Pilisen, majd Albertin töltötte, ezután került Nyáregyházára, ahol 2007 szeptemberéig szolgált. Albertin a helyi evangélikusok óvodát, általános iskolát, szeretetotthont, valamint idősek nappali klubját működtetnek. A gyülekezet úgy döntött - miként ezt a parókus lelkész, Szmolár Attila is szorgalmazta -, hogy létrehoz egy másodlelkészi állást. Túri Krisztinát kérték fel e feladat ellátására, mert már korábbról ismerték és megszerették őt. A fiatal lelkésznő negyedéves teológushallgató kora óta az alkoholés szenvedélybetegek gyógyításával, utógondozásával foglalkozó Szarvasi Középhalmi Misszió Alapítvány munkatársa; ebben a szolgálatban jól hasznosíthatja a Debreceni Egyetem pasztorál- pszichológiai képzésének lelkigondozói szakán szerzett tudását. Ezenkívül nyaranta már jó ideje megtaláljuk őt azokon a konferenciákon is, amelyeket gyermekeiket egyedül nevelő édesanyák számára szervez egyházunk Női Missziói Osztálya. Az istentiszteletet követő közgyűlésen - amelyet Farkas László felügyelő nyitott meg - köszöntötte is őt többek között a női missziói munkaág vezetője, Bre- bovszkyné Pintér Márta lelkész, Fazekas László, Albertirsa polgár- mestere, valamint - a szarvasiak nevében - Nobik Erzsébet nyugalmazott lelkész. Elsőként azonban természetesen Isten igéje szólt a templomban. Fabiny Tamás ]n 10,9 alapján tartott prédikációjában arról beszélt, hogy az avatott akkor végezheti jól pásztori szolgálatát, ha a jó pásztor, Jézus tanítványa tud maradni. „Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik..."Jézus a jó pásztor, aki életét adta juhaiért, és ő egyben az ajtó is, rajta keresztül v«zet utunk az Atyához. Az Útmutató egyik aznapi bibliai verse alapján az igehirdető arra kérte az ifjú lelkésznőt, hogy maradjon jó „ajtónálló”, látogassa a rábízot- takat, és minden generációnak beszéljen Krisztusról. Túri Krisztina „szót fogadott”, hiszen már az iktatás után mondott „szószékfoglaló” prédikációjában is a Megváltóról tett tanúságot. Az ünnepi isten- tiszteletre szóló meghívón olvasható ige, íjn 4,15-16 alapján rámutatott, hogy napjainkban szinte iparágak épülnek az ember szeretethiányára. Sokan olyannyira vágynak arra, hogy átélhessék a szeretni és szeretve lenni érzését, hogy néha vállalha- tatlan kompromisszumokat kötnek. Az ember szeretetre vágyik, ugyanakkor fél is... Az Isten szeretete azonban más. A kereszt annak bizonyossága, hogy az Úr egyszer és mindenkorra döntött mellettünk Krisztusban, és örök szeretettel szeret minket. ■ G.Zs. „Elcsendesedés Háza ff Épületszentelés Rákosszentmihály on ► Örömteli ünnepe volt a Rá- kosszentmihály-Sashalmi Evangélikus Egyházközségnek június í-jén: a vasárnap délutáni istentisztelet keretében - Győri Gábornak, a Pesti Egyházmegye esperesének a szolgálatával - átadták rendeltetésének a gyülekezet új épületét, az Elcsendesedés Házát. A gyülekezet régi álma teljesült azzal, hogy a hetven éve parlagon heverő - eredetileg templomépítésre szánt telken - végre épület áll. Táborszki Péter építész tervei alapján Kiss János vállalkozó közreműködésével készült el a három lakásból álló építmény; a lakások egyike képezi a gyülekezet tulajdonát, s reménység szerint hamarosan egy, a közösA belső térben folytatódó istentiszteleten egy gyülekezeti éneket követően Győri Gábor hirdette az igét a 62. zsoltár 2-7. versei alapján: „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.” A mindennapok zajló életében mindenkinek lehet vágya és célja a csend, ami nem egyszerűen a zaj hiányát jelenti, ■ hanem olyan csendet, amikor történik is valami: amikor találkozhatunk Krisztussal „belső szobás, lelkünket gyógyító alkalmon”. Az igehirdetést követő egyperces csendben mindenkinek alkalma volt saját szívét is az „elcsendesedés házaként" kitárni Krisztus előtt. Ezt a csendet a Filia énekkar újabb - egész halkan megszólaló - zeneszáma törte meg, szép harmóniákkal töltve be a teret és a gyülekezeti tagok szívét. Az istentisztelet végén a hála és köszönet szavai hangzottak el, illetve a vendégek megismerhetség életében aktívan részt vevő családnak válhat otthonává, élettel töltve meg a falakat s folytatva a magvétést. Az ünnepi alkalom az udvaron kezdődött egy hálaadó énekkari darabbal, majd az építész átadta az épület kulcsát az esperesnek, aki továbbadta a gyülekezet lelkészének, Börönte Mártának. O nyitotta ki az ajtót, s invitálta a jelenlévőket a lakásba. ték a gyülekezet'további terveit is. A hetedik éve tartó építkezési időszak végére az egyházfilakás folyamatban lévő felújításának befejezésével és a templomtető renoválásával szeretnének pontot tenni. Valójában tehát a munkálatokat övező zaj elhalkulásával válhat majd valóban az Istennel való elcsendesedés helyévé a most átadott épület. ■ GYGD Megférsz vagy... Viharokat kavart Szeverényi János országos missziói lelkész vezércikke, amely két hete jelent meg lapunkban Megtérsz vagy meghalsz provokatív címmel. Különösen is a lelkészek internetes levelező- listáján, a Fratemeten váltott ki az írás indulatoktól sem mentes teológiai vitát egyházunk missziói szolgálatáról. A témában többszörösen is érintett vagyok, hiszen 1997-től egy cikluson át, azaz hat évig lehettem egyházunk első főállású missziói lelkésze a rendszerváltás, után. Lassan öt éve, hogy átadtam a stafétabotot Jánosnak. Jelenleg a püspöki tanácson belüli munkamegosztás jegyében hozzám tartoznak a különböző missziói területek. Nem felülről, hanem belülről szeretnék hozzászólni a cikk nyomán kiéleződő komoly teológiai kérdésekhez. Szeverényi János - nőmén est omen - Keresztelő János profetikus hangját idézi: „Megtérsz vagy meghalsz”... De az evangéliumok bizonyságtétele szerint Keresztelő János csalódására - „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?" (Mt 11,3) - nem a fejszés ítélet-végrehajtó érkezett meg Jézusban, hanem az a Messiás, aki azért jött, hogy életünk legyen, sőt bővelkedjünk. Tény, hogy ő is megtérésre hív, de nem pusztulással fenyeget, hanem a mennyek országának a közelségét hirdeti meg. Nem halálfélelemmel akar térdre kényszeríteni, hanem az örök élet evangéliumával, bűnbocsátó, gyógyító szeretetével vonz magához. A 95 tétel nyomán ma is valljuk, hogy „a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen”, de a cikkíró azon állítása, hogy „mindennek a célja az egyházban a megtérés...”, aligha áll meg az evangélikus teológia mérlegén. Mint ahogy erősen ítéletes az a summás megállapítás is, hogy a liberalizmus, kultúrprotestantiz- mus, liturgiái buzgóság mind annak a jele egyházunkban, hogy „az élő Krisztus nincs jelen a szívünkben”. Ugyancsak teológiai kétségeket és kérdéseket ébresztenek az olvasóban a következő sorok: „A titkos recept ismeretéhez, megértéséhez és megvalósításához szükség van beavatásra: az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten lényébe, valóságába való bemerülésre.” Mindezek tisztázása érdekében szükség lenne olyan higgadt teológiai dialógusra, amely sajnos szinte ismeretlen egyházunkban. Nehezen értjük meg egymást, alig találjuk a közös nyelvet. Sokkal inkább fertőz a politika hisztérikus világából átvett személyeskedő, csak szekértáborokban, kasztokban gondolkodni képes, a másikat stigmati- záló, szeretetlen intolerancia, amely bomlasztja amúgy is törékeny közösségeinket. Bárcsak felismernénk végre, hogy az igazi cél nem a másik legyőzése, megÉGTÁJOLÓ győzése, hanem sokkal inkább a megértése. Hátha rajta keresztül is a Mester akar valamire megtanítani bennünket... Hátha olyan kincset kapok a másiktól, amely belőlem hiányzik... Hátha kölcsönösen ki tudjuk egészíteni, gazdagíthatjuk egymást... Nem véletlen, hogy éppen a szeretet- himnusz figyelmeztet arra, hogy töredékes - Karolinái: rész szerinti - az ismeretünk, töredékes a prófétálásunk... A Lélek csodája, ajándéka, ha a részek egymásra találnak, kiegészítik, gazdagítják egymást. Milyen sokat sejtet a 122. zarándokzsoltár gyönyörű képe a szent városról, amely azért szép, mert részei „jól illenek egymáshoz"! Egymásra utalt rész voltunk alázatos felismerésével szabad csak egyházunk missziói erőfeszítéseit - néha erőlködéseit - értékelnünk. Ha valaki, akkor egy néhai országos missziói lelkész jól tudja, hogy nem a tömeg, nem a nagy számok a fontosak. De szabad örülni, ha százak mozdulnak meg a hívó szóra. Ha valaki attól tart, hogy a „diakóniai” jelzőhöz hasonlóan a „missziói” kifejezést is elkoptatjuk, nevezhetjük akár kerületi találkozónak, hálaadásnak is az eddigi missziói napokat. Lehet vitatni, hogy ezek mennyire hatékonyak a külvilág felé, de tény, hogy ilyenkor legalább kilépünk a megszokott egyházi épületek és keretek kényelmes fedezéké-' bői, esélyt adva a Léleknek, hogy fújjon, akit és amit, akkor és amikor, ahol és ahová csak akar... Ne feledjük, nemcsak a tanév, de egy gyülekezeti munkaév végéhez is közeledünk. Ősszel a Növekedés jegyében és reménységében hirdettük meg a több évtizedes hiányt pótló országos munka- programot. Vajon mennyiben éltünk á komoly segítséget felkínáló munkaterv lehetőségeivel? Mennyiben tudtunk elfogadni értékeket egymástól, egy „más”- tól? Mennyiben tudjuk befogadni, elhordozni, kiegészíteni egymást? Van-e némi jele az egészséges növekedésnek ezen a gyülekezeteink és egyházunk jövője szempontjából sorsdöntő területen? Jó lenne nem megkerülni az őszinte, személyes válaszadást... Megférünk-e szolga- és utastársként egymás mellett egyházunk viharvert hajójában? Vagy csak felesleges terhet látunk a másikban, akivel az a legnagyobb bajunk, hogy különbözik tőlünk? Netán kiszállásra készülünk mentőövet, mentőcsónakot, vízbe rejtett cölöpöket keresve? „Megférsz vagy... ” - nincs valódi alternatíva! Nem véletlen, hogy az Egyházak Világtanácsának a nemrég magyar nyelven is megjelent tanulmányi füzete már a címében összekapcsolja a misszió és a ki- engesztelődés szolgálatát. (Részvétel Isten missziójában a kiengeszlelődésért - Forrásanyag konfliktushelyzetekben lévő egyházak számára. Luther Kiadó, Budapest, 2008) „Uram, kihez mennénk?" - kérdezzük Simon Péterrel, az egykori üres hálójú halásszal együtt ()n 6,68a). Hisszük, hogy a Mester - minden erőtlenségünk és sze- retetlenségünk ellenére - még nem hagyott minket magunkra. Ezért érdemes újra meg újra foltozni, javítani, gyógyít- gatni tépett vitorlát, szakadt hálót és foszladozó emberi kapcsolatokat is - a jobb megértés, együtt hajózás, a feltámadó Szél reményében. Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
